21. évközi vasárnap 2022
Bevezetés
A mai, évközi 21. vasárnap evangéliumában, a
kereszténység korábbi századaiban sokat vitatott kérdést halljuk majd: „Kevesen
vannak-e, akik üdvözülnek?” És az Úr Jézus bölcs válaszát: „Törekedjetek a szűkkapun
bejutni.”
Ha bennünket, ma élő embereket, nem is foglalkoztat az
üdvözültek számának kicsiny vagy nagy volta, nem hiba. De nagy hiba lenne, ha
nem foglalkoztatna a saját üdvösségünk. S még nagyobb, ha nem az oda vezető
keskeny úton járnánk.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirie
litánia
Urunk! Bocsásd meg, hogy számunkra, hívő létünk ellenére
is, az üdvösség fogalma, lassan üressé váló fogalom. Uram irgalmazz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy nem, foglalkoztat minket
kellően az üdvösségre jutásunk. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy életünkben sokszor nem az
odavezető keskeny utat járjuk. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
„Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” - kérdésre
az Úr Jézus kitérő választ adott.
Annak ellenére, hogy
az Úr Jézus egyértelműen kitérő választ adott, azt azért nyíltan megmondta,
hogy szűk kapu vezet az üdvösségre.
Azt sem mondta meg
Jézus, hogy hányan rekednek kívül a kapun, de azt igen, hogy lesznek olyanok,
akik már későn zörgetnek.
Ha ugyanis mindenkit,
akarata ellenére beterelnénk Isten országába, akkor az inkább hasonlítana koncentrációs
táborhoz, mint szabad emberek közösségéhez.
Az üdvösség elvesztésének veszélyére építő középkori,
olykor még mai bűnbánati prédikációk hatására az evangéliumban fölvetett kép
némileg módosult és másban csúcsosodott ki. Amire Jézus nem válaszolt, arra bátran
válaszoltak, és válaszol még ma is egy-két hitszónok. A válaszuk tömören ez:
csak kevesen vannak, akik üdvözülnek, csak a kiválasztottak, csak a predestináltak
üdvözülnek.
Kérdezhetné valaki:
miért szabta az Úr Isten szűkre az üdvösség kapuját? Miért nem tágítja olyan
szélesre, amelyen mindenki, tolakodás, erőfeszítés nélkül átléphetne? Mert az
Úr Isten nem hajlandó leszállított áron osztogatni az üdvösséget. Az Úr Jézus
sokat fizetett értünk, nekünk is meg kell hoznunk érte a magunk áldozatát.
A vallásos életben, az
ember erkölcsösebbé, nemesebbé, tökéletesebbé válását nem lehet elérni erőfeszítések
nélkül, valami lelki robotgépekkel, háztartási gépekkel, számítógép-programokkal.
Életünk megszentelése, hibáink leküzdése, az erények
megszerzése elképzelhetetlen lemondás, önmegtagadás, áldozat nélkül. Rossz
hajlamainkat, szokásainkat, szenvedélyeink vadhajtásait nem lehet fájdalommentesen
kioperálni. Az erények virágait nem lehet virágboltokban megvásárolni. Mindezekért
nekünk naponta meg kell küzdenünk.
Nagyot tévednénk, végzetesen nagyot, ha feladnánk ezt
a mindennapos küzdelmet, mondván nekünk már nem kell küzdenünk, mert már
biztosítva van az üdvösségünk. Hiszen már kiskorunkban megkereszteltek. Később
elsőáldozók lettünk. Még bérmálkoztunk is. Egyházi házasságban élünk, gyónunk
és áldozunk, s támogatjuk anyagilag is egyházunkat.
Nincs senkinek sem privilégiuma. Nincs automatikus
üdvözülés. Nem elég az, hogy van Bibliánk, de ki sem nyitjuk. S a rózsafüzér
ott van az autónkban is a visszapillantó tükörre akasztva, de sohasem imádkozzuk
azt. Mindenkinek egyformán szól az Apostol figyelmeztetése: „Félve és
rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket!” Üdvösségünk legnagyobb veszélye, ha
nagyon biztosak vagyunk benne. A vallásos életben nincs magabiztosság! Nincs
megállás! Aki nem halad előre, az visszafelé halad.
Ezért mondja az Úr
Jézus, hogy „Igyekezzetek!” Igyekezzetek a szűkkapun bejutni, mert könnyen
előfordulhat, hogy bezárul előttünk az ajtó. Mert nem vettük komolyan a szűk
kapuról szóló szavait, nem vettük komolyan krisztushívő voltunkból adódó
kötelességeinket. Halogattuk az Úr Isten és törvényei melletti egyértelmű elkötelezettségünket.
Félelmet ébreszt bennünk az üdvösségre nyíló szűkkapun bejutni nem akaróknak
mondott jézusi kijelentés is: „Nem ismerlek Benneteket!” Hiábavaló a
kinnrekedtek mentegetőzése. Nem elegendő ugyanis Isten felületes ismerete. Az
Isten nem ismeri övéinek azokat, akik nem kötelezték el magukat mellette.
A sokan jönnek majd Keletről és Nyugatról, Északról és Délről és helyet
foglalnak Isten országában, magatokat pedig kitaszítva látjátok jézusi kijelentés
is félelmet ébreszt bennünk.
Jézus eme kijelentése sok szentírás-magyarázó szerint a zsidóknak szól,
akik saját magukat tartották kizárólagosan Isten országába tartozóknak.
És ez a jézusi mondás, egyben jelzése a kereszténység egyetemes jellegének.
A „sokan lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók,” jézusi
mondás valamennyiünknek szól.
Mi hívők, az életben,
sok vonatkozásban nem vagyunk elsők. És ez nem tragédia! Nekünk egyben, a
szeretetben kell elsőknek lennünk. A szeretet tesz bennünket képessé arra, hogy
bejussunk a szűk kapun az örök életre.
És hallhatjuk majd a hívó
szavakat: „Jöjjetek atyám áldottai: Vegyétek birtokba a világ kezdetétől fogva nektek
készített országot.”
Ámen
