Húsvét 4. vasárnap 2022

 Húsvét 4. vasárnap 2022

Bevezetés

Az egyház ezt a vasárnapot, húsvét 4 vasárnapját néhány évtizede a papi és szerzetesi hivatások vasárnapjává tette. Ez nem reklámfogás. Bizony nehéz is lenne pusztán emberi szavakkal vonzóvá tenni a papi, szerzetesi hivatást, amikor a köztudatban ott él még az elmúlt évtizedek üldöztetésének, megpróbáltatásának emléke. Ben-nünk is?

Kirié litánia

Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem imádkozunk papi és szerzetesi hivatásokért. Uram irgalmazz!

Jópásztorunk, Jézus Krisztus. Bocsásd meg, hogy mi nem támogatjuk kellően lelkipásztorainkat. Krisztus kegyelmezz!

Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem fáradozunk eleget azért, hogy egy akol és egy Pásztor legyen! Uram irgalmazz!

Evangélium után.

A kommunizmus százmilliónyi áldozata között, több tízezer, százezer volt az egyházi személy. Az egyháznak nem volt még olyan évszázada, amelyben annyi vértanúja, börtönviselt hitvallója lett volna, mint a 20. századnak.

Magyar földön, 1950. június 10-ére virradó éjjel 2700 szerzetest riasztottak fel álmukból s rakták fel őket leponyvázott teherautókra és szállították még meg nem szüntetett egyházi intézményekbe. S azután sor került a többi kolostorra is és 15 ezer szerzetest tettek hontalanná a hazában. 4000 egyházi személyt vetettek börtönbe. Többeket ítéltek halálra. Közülük több száz vesztette életét a börtönökben és táborokban és még több száz lett egy életre szólóan nyomorék.

De nehogy azt higgyük, hogy az ateista kommunizmus megszűntével megszűnt világszerte a keresztények üldözése. Nem szűnt meg. Csak a médiumok hallgatnak ezekről. Pál apostol szavait idézve: „ma is naponként irtanak bennünket” az öt világrész számos területén.

Jól megritkították és ritkítják szinte világszerte a keresztényeket, a papok és szerzetesek sorait. Nem csoda, ha oly nagy a paphiány! S nem vonzó a papi és szerzetesi hívatás az elkereszténytelenített, s magasztos eszméket és erkölcsi elveket ismerő világunkban.

A papi hivatást választó férfiak többsége nem közéleti ember olyan értelemben, hogy rádióban, újságokban, televíziós adásokban szerepelnének. Jól is van ez így! Annak ellenére, hogy közösségi emberek, egy-egy emberi közösséget vezetnek, illetve szolgálnak, mégis kissé visszavonultan élnek. Még a vallásos emberek egy része is kissé idegenül szemléli őket.

Mindezek után nem kell csodálkozni azon, hogy még ma is az emberekben, főleg a fiatalokban, a papokról alkotott kép oly hiányos és hamis.

Hála legyen a jó Istennek, tudásuk, képzettségük egyre jobb. Főiskolát, akadémiát, egyetemet végeztek. Közülük nem egy több diplomás és tudós.

A legnagyobb érték bennük azonban nemcsak a kultúra és tudomány szolgálata, hanem a lelkek szolgálata!

A katolikus papság igazi lényege, hogy Isten akaratából, a lélek krisztusi hívására igent felelve szolgálja az embereknek az Istennel való élő kapcsolatát. Isten népét tanítja, irányítja és segíti meg-szentelédésüket. A szó legnemesebb értelmében szolgálja őket. Azt teszi, amire senki sem képes e földön: a kenyeret és bort Krisztus Testévé és Vérévé változtatja Istentől kapott hatalmánál fogva, szentségeket szolgáltat ki, a krisztusi örömhírt hirdeti.

A papság alapítója maga Jézus Krisztus hívja személyesen azokat a férfiakat, akiket kiválasztott. Éve-ken át tanítja őket, majd hatalmat és küldetést ad nekik: „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok őket mindannak meg-tartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap a világ végéig.”

A papság tehát nem önmagát találta fel, és ajánlja magát az embereknek, hanem isteni rendelésből vannak.

Sok mindent elvárnak a paptól. Milyen is legyen a jó pap? Polihisztor legyen? Minden tudományban jártas? Vagy, ha nem polihisztor, de legyen jó pszichológus; jó ember- és lélek-ismerettel rendelkező személy; legyen jó szervező; legyen otthonos karitatív munkákban; legyen a társadalom és a közélet problémáinak jó ismerője; legyen a nemzetünk sorskérdéseiben bölcs irányításokat, útmutatásokat adó; legyen kiváló pedagógus; legyen jó gyóntató; ismerje a liturgiát és szabályosan lelkiismeretesen, felemelő módon, végezze!

 Értsen a kicsinyek nyelvén, értsen a serdülők nyelvén, értsen az ifjúság nyelvén, értsen a felnőttek nyelvén, értsen az öregek nyelvén. Értsen a buzgók és lanyhák vezetéséhez. Találja meg a helyes hangot a hívőhöz és a hitetlenhez, a művelthez és műveletlenhez, az iskolázotthoz és az analfabétához, a gazdaghoz és a koldushoz.

Vagyis, amint Pál apostol mondja: legyen mindenkinek mindene!

Nem kis elvárás a ma papjától!

Imádkozzunk azért, hogy megfelelhessenek a mai elvárások-nak és Krisztushoz hasonlóan övéiknek jó pásztoraik lehessenek. Mivel az aratnivaló túlontúl sok, a munkás pedig kevés legfőképpen azért nem szűnhetünk meg imádkozni mindennap, hogy küld-jön az Úr munkásokat aratásába.

Ámen