2022. május 27., péntek

Urunk mennybemenetele 2022

 Urunk mennybemenetele 2022

A mai ünneppel kapcsolatos gyönyörű szép sorokat idézek Jézus főpapi imájából:

Az utolsó vacsora termében, Jézus égre emelte szemét és így imádkozott: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged.

Hatalmat adtál neki minden ember felett, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon.

Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.”

Kirié Litánia

Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz! 

Evangélium után

Ma arra emlékezünk, hogy az Atya meg is dicsőítette, azzal a dicsősséggel, amely az övé volt a világ kezdete óta. Az evangélista, az ókori világképet használva, így írja le ezt a megdicsőülést: Jézus szemük láttára, fölemelkedett az égbe.

De mielőtt felemelkedett volna az égbe, e szavakat mondta nékik: Az ő nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Tegyetek rólam tanúságot minden népnek, hirdessétek az evangéliumot. 

Első hallásra nem őrült, megvalósíthatatlan feladat ez? Nem tűnik-e nevetségesnek ez a megbízatás. Hogyan gondolhatta Jézus ezekről az egyszerű, mezítlábas emberekről, hogy alkalmasak a nagy küldetésre? Ugyan mit tehetnek ők? Erős hadsereg, politikai hatalom, megfelelő tudás és műveltség nélkül? Annak ellenére, hogy volt közöttük egy pár igen művelt apostol is például a Jézus belső világát, teológiai mélységeket feltáró János.

Jézus életét meg tanítását rögzítő apostol és tanítvány is: az orvos Lukács, Máté, a vámos és Márk. S a híres tanító lábainál tanult Pál apostol. De úgy tűnik, Jézus egyáltalán nem reálpolitikus és délibábot kerget. Lehetetlent kíván apostolaitól. Emberi szemmel nézve igen. De, amint ígérte, elküldte nekik a Szentlelket, amely erőt adott nekik, megtanította őket arra, hogy mit mondjanak, és üldözésük közepette pedig, megvigasztalta őket.

És így csodát művelt ez a tizenkét mezítlábas apostol. Emberileg ugyanis érthetetlen, de hihetetlen, hogy rövid idő alatt, a kezdet kezdetén megvalósuljon a nagy megbízatás, és az akkor ismert világ valóban Krisztus tanítványává legyen.

Jézus tőlünk is elvárja, hogy tanúságot tegyünk Róla a világ előtt. Mert ma is hasonló a mi világunk, mint az apostolokat körülvevő világ volt. Óriási tömegek nem ismerik a Krisztust. A baj csak az, hogy nálunk hiányzik az a személyes elragadottság, ami az apostolokban és elődeinkben megvolt.

Régen egyetlen keresztény megtérített száz hitetlent, ma pedig száz keresztény sem tud megtéríteni egyetlen hitetlent. Ma fordított a helyzet, egyetlen teljesen hiteltelen hazudozó ember, nem százakat, hanem ezreket, sőt százezreket tud keresztény és nemzetellenessé tenni. S nem az üdvösségre juttatni, hanem pusztulásra, s egy egész nemzetet.

Hiába tiltakozik, s tüntet itt is, ott is a társadalom egy-egy rétege, hiába emelik fel tiltakozó szavukat értelmiségünk legjobbjai, akadnak mindig bűnpártoló emberek.

Ma nekünk szól az apostoloknak adott egykori jézusi parancs: „Tegyetek tanítványommá minden népet.” Ma bennünket von kérdőre az angyal: „Miért álltok itt tétlenül, égre emelt tekintettel?”

Mert mi is hajlamosak vagyunk arra, hogy tétlenül égre emelt tekintettel nézzük az Egyház erőfeszítéseit. Átvesszük az Egyház megsemmisítésére törekvők hangját, bíráljuk az Egyházat, hogy ezt meg ezt nem jól csinálja, hogy így meg így kellene tennie. De mikor arról volna szó, hogy tegyünk is valamit az Egyházért, legyünk segítségére, akkor sok hívő válasza az, hogy ez a papok és munkatársaik feladata.

Számtalanszor ismételgetjük és hangoztatjuk, hogy a keresztény hit ügye nemcsak a püspökök, papok és munkatársaik dolga, hanem az egész Egyházé. S az Egyház pedig nemcsak a püspökökből és a papokból áll, hanem mi mindannyian alkotjuk azt, akik meg vagyunk keresztelve. Mindannyiunknak szól Jézus felhívása: tegyetek tanítványommá minden nemzetet. Tartsátok meg nemzeteket Krisztusban hívőkként, a benne nem hívőket pedig tegyétek benne hívőkké!

  Nem vesszük észre, hogy a benne nem hívők, akik – enyhe kifejezéssel – nem kedvelnek bennünket krisztushívőket, nem kedvelik a keresztény vallást, azok nem kedvelik a magyarságot sem. Fölényes gúnnyal rombolják az emberekben az istenhitet, a keresztény erkölcsi elveket, nemzetmegtartó értékeinket, a társadalom pilléreit, annak sejtjeit, a családokat.

A nemzet bomlasztáshoz alapvető fontosságú tényező az, hogy az iskolákból ne kiművelt fők jöjjenek ki. Ne hazafiak, ne hívők és ne emberek legyenek a szó nemes értelmében, hanem önző nihilisták és hedonisták, s minél korábban legyenek füvesek és drogosok. Válasszák a szingli életformát, vagy az egyneműek közötti élettársi kapcsolatot.

         A nemzeti öntudat és a családok elgyengítésével nem gondolkodó, és nemzetéhez nem kötődő embereket akarnak létrehozni. Nem pedig kiművelt fők sokaságát, amely ezer éven át tudott és tudja ma is és fogja tudni a jövőben is önmagát védeni és tud csuda dolgokat művelni.

         Azért, hogy ez utóbbi valósulhasson meg, kell mindannyiunknak hirdetni az Evangéliumot. Minden népet Jézus Krisztus tanítványaivá tennünk, élve a nekünk adott lehetőségekkel.

         Szent Pál apostol Timóteusnak írott szavaival bennünket is buzdít: „Hirdesd az Evangéliumot, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal.

S hogyan tegyük ezt? Járjunk házról házra, zaklassuk az embereket, mint a szekták aktivistái teszik?

Nem erről van szó. Van nem szóval, hanem életpéldával történő csendes evangéliumhirdetés is. Egyszerűen arról van szó, hogy nem vasárnapi keresztényeknek kell lennünk, hanem hétköznapjainkban is keresztényként kell élnünk. Úgy kell élnünk, hogy meglássák rajtunk azt, hogy keresztények vagyunk. Úgy kell nevelnünk gyermekeinket, hogy társaik, tanáraik elmondhassák róluk: ezeken meglátszik, hogy vallásos szülők gyermekei, mert másképp viselkednek, mint a többiek. Úgy kell élnünk, hogy munkahelyünkön meglássák rajtunk: nem a pénznek élünk, hanem az Úr Isten áll életünk középpontjában.

         Ámen

 

2022. május 19., csütörtök

Húsvét 6. vasárnap 2022.

Húsvét 6. vasárnap 2022.

Bevezetés

A mai szentmise szövegeiben még mindig húsvét öröme visszhangzik. Feltámadt Üdvözítőnk végrehajtotta művét, megváltotta népét.

Jézus, a mai evangéliumi szakasz szerint, még együtt van tanítványaival, Szavaiból kiérződik az útra készülődés. Vigasztalja az itt hagyottokat. Megajándékozza őket, azzal a békével, amelyet a világ nem adhat nékik. Nemcsak nekik. Ezt a békét ajándékozza nékünk is. Elfogadjuk? Ez a béke él a mi szívünkben? 

Kirié litánia

Jézus Krisztus, oltsd ki szívünkből a gyűlölet tüzét! Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, adj békét családunknak! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, adj békét nemzetünknek! Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Krisztusban hinni, őt követni soha nem volt egyszerű feladat. Tudjuk, hogy János evangéliuma a négy közül a legutolsó. Evangéliumát nem a hitetlenek számára, nem a zsidók, vagy a pogányok számára írta, mint Máté, illetve Lukács, hanem az első keresztény közösségek számára, akik felnőtt korukban keresztelkedtek meg.

Őket akarja bátorítani, erősíteni, amikor Krisztus tanításából azokat a részleteket emeli ki, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy nincs helye a félelemnek és kétségnek a krisztushívők szívében. Hiszen elküldte a Szentlelket és megígérte, hogy olyan békével ajándékoz meg bennünket, amelyet a világ nem adhat.

Legyenek hát állhatatosak! Tartsák meg Jézus tanítását és maradjanak meg az ő szeretetében.

Az Úr Jézus földi életében szüntelenül hangoztatta: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével is. Ezért osztogatta fáradtságot nem ismerve tanításának kincseit.

Ezt a boldogító kenyérosztást akarja folytatni egyháza által napjainkban is. Azt kívánja tőlünk, hogy nyújtsuk kezünket tanításának kincsei, a lelki eledel után és táplálkozzunk vele. Ezért nékünk is szól a figyelmeztetés: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat”.

Mi, mai krisztushívők hasonlóan, János evangélista kortársaihoz, veszélyeztetett helyzetben élünk. A veszélyek mások és sokfélék, de a lényegük ugyanaz. Arra irányulnak, hogy kétséget és félelmet ébresszenek a krisztushívőkben, gyengítsék hitüket, s elpártolásra késztessék őket.

Mi, mai keresztények, egy olyan zajos világban élünk, amelyikben nem könnyű meghallani Jézus üzenetét, Jézus tanítását. Nagy a kínálat a különféle eszmék és tanítások piacán. Újabban távol-keletről és tengerentúlról importált vallások és szekták területén. Egyik hangosabb, mint a másik. Egyik erőszakosabb, mint a másik. Egyik intoleránsabb, mint a másik. A nagy zaj közepette még az a veszély is fenyeget, hogy rest lesz a fülünk és elveszti érzékét Krisztus üzenetének fölfogására.

Egy olyan világban, amelyben a modern hírközlő eszközök érdekes, szenzációs, mindig új, tudatosan szelektált és manipulált hang- és képhullámokkal ölelik körül életünket.

Országos napilapok, s kereskedelmi csatornák arra törekszenek, hogy minél kevesebb keresztény és nemzeti gondolat jusson el az emberekhez, a keresztény és nemzeti érzületet sértőből pedig minél több kitalált rágalmazás, etnobiznisz, nemzet lejáratás.

Arra mennek, rafinált médium trükkökkel, hogy az emberek csak azzal foglalkozzanak, amiket ők tálalnak neki, és azokról úgy vélekedjenek, mint ők. Felmentik az embereket a gondolkodás, illetve a helyes gondolkodás alól.

Alig van lehetőségünk és időnk a jézusi üzenet meghallgatására és tanulmányozására.

Aztán meg találóan jegyezte meg egyik paptestvérem, „Ha az ember előhozza a vallás kérdéseit, sokan úgy viselkednek, mintha az ember beléjük akarna önteni valami ízetlen folyadékot, amelytől undorodnak.”

Nem osztottam és nem osztom ma sem a megállapítását, mert nekünk az a kötelességünk, hogy úgy hozzuk elő a vallás igazságait, hogy felkeltsük az azok iránti érdeklődést.

Tagadhatatlan viszont az, hogy nincs mindenkinek étvágya, igénye a jézusi tanításra. Főleg azoknak nincs, akik elrontották gyomrukat, szellemi ízlésüket, egészségtelen táplálékokkal, azoknak nincs, akik feladatuknak tekintik az emberek, a társadalmi rétegek, közösségek, népcsoportok, nemzetiségek és vallások közötti ellentétek szítását.

Sajnálatos módon, az évszázadok során a keresztények is sok energiát pazaroltak el a hosszas és felesleges hitvitákra. Pedig a leg-fontosabb feladat: az igazsághoz való hűséget összeegyeztetni a szeretettel.

Mivel ez nem könnyű feladat, ezért ígérte meg az Úr Jézus az apostolainak, s a benne hívőknek, a Szentlelket, aki eszünkbe juttatja Jézus tanítását, eszünkbe juttatja a szeretet parancsát, és szívünkbe önti a szeretet evangéliumát.

Hiszen az evangélium üzenetét nem elég csupán a fülünkkel és eszünkkel hallgatni. Át kell járnia belső világunkat. Gyökeret kell vernie a szívünkben, hogy a külső körülményektől függetlenül is, száz-szoros termést hozhasson mindig.

Keresztény módon élni mindig veszélyes volt és veszélyes ma is. A Szentatya „Az új évezred küszöbén” iratában írja, hogy mi keresztények veszélyeztetett helyzetűek vagyunk.

Ha keresztény módon élni veszélyes is, de egyben magasztos is! Mert nekünk, a tanítását meg-tartóknak olyan békét ajándékoz, amilyent a világ nem adhat. Mivel nem adhatja, nem is veheti el tőlünk.

De mi hívő keresztények ezt továbbadhatjuk és kell is, hogy továbbadjuk! Ez a mi magasztos feladatunk: Megváltoztatni a világot. Az egymással gyűlölködő embereket kibékíteni, s átalakítani egymással békében és szeretetben élőkké!

Ámen.

2022. május 14., szombat

Húsvét 5. vasárnap 2022

 Húsvét 5. vasárnap 2022 

Bevezetés

A mai evangéliumi szakaszban azt mondja Jézus, hogy „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek Ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”- Tudja e rólunk a világ, hogy krisztushívők vagyunk? Szeretettel vagyunk-e mi egymás iránt? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia

A Szeretet Királya, Jézus Krisztus! Bocsásd meg oly sok szeretetellenes cselekedeteinket. Uram irgalmazz!

A Szeretet Királya, Jézus Krisztus! Segíts bennünket, hogy ne csak szavakkal, hanem cselekedetekkel szeressük testvéreinket! Krisztus kegyelmezz!

A Szeretet Királya, Jézus Krisztus! Erősítsd bennünk a szeretet végső győzelmében való hitet! Uram irgalmazz! Uram irgalmazz! 

Evangélium után

Annak ellenére, hogy a szeretet ott van valamilyen formában és mértékben minden ember szívében, – mélyen beíródott természeti törvény ez az emberi szívekben – mégsem fölösleges ezt a törvényt újra és újra hangsúlyozni.

Ha jól megnézzük az életet, akkor világossá válik előttünk, hogy ez is azon parancsok közé tartozik, amelyből minden nap elégtelenre vizsgázunk. Úgyis, mint egyének, mint közösségek, mint népek és nemzetek, sőt maga az emberiség is!

A történelem tanúsága szerint, az igazi, mindenkit magához ölelő szeretet igen csekély szerepet játszott a múltban, és még annál is kevesebbet játszik napjainkban az emberiség, de nemzetek és társadalmak életében is.

A Földnek különböző pontjain, naponként gyilkolnak, kínoznak embereket. Emberek százainak és ezreinek pusztítják el otthonaikat, s teszik földönfutókká őket.

Úgy elgondolkodom azon, hogy a népek vezetői nem a bűnözés elleni harcra fordítanak hatalmas összegeket, hanem épp a bűnözésre, tömeggyilkosságra, és pusztításra.

Nem tudom elfelejteni egyik korábbi ausztráliai élményemet. Hálás vagyok Melbourne-i paptestvéremnek, hogy a nagy óceánparti autóúton megálltunk, és megmutatta az út feletti íven látható domborműveket, amelyek azt mutatják a nézőknek, hogy miként végeznek nehéz építőmunkát a háború után, a sokszorosan kitüntetett katonák, mielőtt újra visszatérnének a gyilkolás és rombolás nélküli polgári életbe. Mint válnak ezzel a terápiával újra emberekké.

Sok helyen hiányoznak ezek a gyógyterápiák. Napjainkban, egyszerűen leszerelik ezeket a gyilkolásra kiképzett, deformált embereket, és közülük nem egy folytatja ott, ahol abba hagyta, de most már, mint büntetendőt.

Mint mindig, úgy ma is ezért is nagyon is időszerűek az Úr Jézus oly erősen hangoztatott szavai: a „szeressétek egymást!” Ezért kell oly erősen hangoztatni, a halál civilizációjának korában a szeretet civilizációját!

Szerte a nagyvilágban, hazánkban, s családunkban. Ezt is, mint annyi mást, csak alulról kezdve lehet felépíteni, a családnál, azonbelül is önmagunknál kezdve. Annak szavait megvalósítva, aki azt mondta: „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.” Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket Betlehemtől a Golgotáig!

De hogyan szeretett Jézus?

Barátilag!

Nem a test és a vér, nem az ösztönös rokonszenv fűzte az emberekhez, hanem a másokat felemelő, segítő és jobbá tévő baráti szeretet! „Nem mondalak benneteket szolgáknak, hanem barátaimnak”, mondta egykor Jézus első tanítványainak, és ugyanezt mondja valamennyi mai követőjének is.

Jézus nem azt kívánja követőitől, hogy azért szeressék az embereket, mert jók, mert szeretetreméltók, hanem, hogy ez által jobbakká legyenek! Jézus nem azért járt a földön, hogy a szeretet mézét gyűjtögesse az emberek szívéből. Sokkal inkább azért, hogy megtöltse azokat az Isten- és emberszeretet mézével. Nekünk, akik úgy akarjuk szeretni egymást, mint ahogyan az Úr Jézus bennünket, van tehát még mit tennünk ezen a területen.

Az Úr Jézus szeretetének sajátossága, hogy mindenki felé fordul. Nem erőlteti senkire sem barátságát, de senkit sem zár ki belőle. „Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, vajon milyen érdemetek van?” Hangzik felénk is Krisztus önvizsgálatra késztető kérdése.

Nekünk szeretnünk kell, jobbá kell tennünk, s erkölcsileg felemelnünk azokat is, akik leszegényítették népünket, pár tízezernyi dúsgazdagra és közel tízmilliónyi szegény Lázárra.

Jézus szeretetének egy újabb sajátossága, hogy minden áldozatra kész! „Senkinek sincs nagyobb szeretete, mintha valaki életét adja barátaiért.”. Nemcsak mondta, hanem meg is tette.

Nekünk is ilyen, másokért életünket is odaadó szeretettel kell szeretnünk embertestvéreinket, nemzetünk minden egyes tagját.

A keresztényeknek, mint mindig, úgy ma is, meg kell küzdeniük környezetük ellenséges magatartásával, úgy, mint egykori elődeiknek. Nekünk is küzdenünk kell hitünkért. De addig nem nyughatunk, amíg a szeretetnek nem azon az útján járunk, amelyet Jézus jelölt ki számunkra. Addig, amíg mindennapi tanúságtételünk Krisztus mellett nem lesz olyan, hogy a világ ujjal mutasson majd ránk is, mondván: „Nézzétek őket! Mennyire szeretik egymást!”

Ezzel a keresztény magatartással még adósai vagyunk a világnak!

Törlesszük hát adósságunkat! Ámen.

2022. május 7., szombat

Húsvét 4. vasárnap 2022

 Húsvét 4. vasárnap 2022

Bevezetés

Az egyház ezt a vasárnapot, húsvét 4 vasárnapját néhány évtizede a papi és szerzetesi hivatások vasárnapjává tette. Ez nem reklámfogás. Bizony nehéz is lenne pusztán emberi szavakkal vonzóvá tenni a papi, szerzetesi hivatást, amikor a köztudatban ott él még az elmúlt évtizedek üldöztetésének, megpróbáltatásának emléke. Ben-nünk is?

Kirié litánia

Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem imádkozunk papi és szerzetesi hivatásokért. Uram irgalmazz!

Jópásztorunk, Jézus Krisztus. Bocsásd meg, hogy mi nem támogatjuk kellően lelkipásztorainkat. Krisztus kegyelmezz!

Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem fáradozunk eleget azért, hogy egy akol és egy Pásztor legyen! Uram irgalmazz!

Evangélium után.

A kommunizmus százmilliónyi áldozata között, több tízezer, százezer volt az egyházi személy. Az egyháznak nem volt még olyan évszázada, amelyben annyi vértanúja, börtönviselt hitvallója lett volna, mint a 20. századnak.

Magyar földön, 1950. június 10-ére virradó éjjel 2700 szerzetest riasztottak fel álmukból s rakták fel őket leponyvázott teherautókra és szállították még meg nem szüntetett egyházi intézményekbe. S azután sor került a többi kolostorra is és 15 ezer szerzetest tettek hontalanná a hazában. 4000 egyházi személyt vetettek börtönbe. Többeket ítéltek halálra. Közülük több száz vesztette életét a börtönökben és táborokban és még több száz lett egy életre szólóan nyomorék.

De nehogy azt higgyük, hogy az ateista kommunizmus megszűntével megszűnt világszerte a keresztények üldözése. Nem szűnt meg. Csak a médiumok hallgatnak ezekről. Pál apostol szavait idézve: „ma is naponként irtanak bennünket” az öt világrész számos területén.

Jól megritkították és ritkítják szinte világszerte a keresztényeket, a papok és szerzetesek sorait. Nem csoda, ha oly nagy a paphiány! S nem vonzó a papi és szerzetesi hívatás az elkereszténytelenített, s magasztos eszméket és erkölcsi elveket ismerő világunkban.

A papi hivatást választó férfiak többsége nem közéleti ember olyan értelemben, hogy rádióban, újságokban, televíziós adásokban szerepelnének. Jól is van ez így! Annak ellenére, hogy közösségi emberek, egy-egy emberi közösséget vezetnek, illetve szolgálnak, mégis kissé visszavonultan élnek. Még a vallásos emberek egy része is kissé idegenül szemléli őket.

Mindezek után nem kell csodálkozni azon, hogy még ma is az emberekben, főleg a fiatalokban, a papokról alkotott kép oly hiányos és hamis.

Hála legyen a jó Istennek, tudásuk, képzettségük egyre jobb. Főiskolát, akadémiát, egyetemet végeztek. Közülük nem egy több diplomás és tudós.

A legnagyobb érték bennük azonban nemcsak a kultúra és tudomány szolgálata, hanem a lelkek szolgálata!

A katolikus papság igazi lényege, hogy Isten akaratából, a lélek krisztusi hívására igent felelve szolgálja az embereknek az Istennel való élő kapcsolatát. Isten népét tanítja, irányítja és segíti meg-szentelédésüket. A szó legnemesebb értelmében szolgálja őket. Azt teszi, amire senki sem képes e földön: a kenyeret és bort Krisztus Testévé és Vérévé változtatja Istentől kapott hatalmánál fogva, szentségeket szolgáltat ki, a krisztusi örömhírt hirdeti.

A papság alapítója maga Jézus Krisztus hívja személyesen azokat a férfiakat, akiket kiválasztott. Éve-ken át tanítja őket, majd hatalmat és küldetést ad nekik: „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok őket mindannak meg-tartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap a világ végéig.”

A papság tehát nem önmagát találta fel, és ajánlja magát az embereknek, hanem isteni rendelésből vannak.

Sok mindent elvárnak a paptól. Milyen is legyen a jó pap? Polihisztor legyen? Minden tudományban jártas? Vagy, ha nem polihisztor, de legyen jó pszichológus; jó ember- és lélek-ismerettel rendelkező személy; legyen jó szervező; legyen otthonos karitatív munkákban; legyen a társadalom és a közélet problémáinak jó ismerője; legyen a nemzetünk sorskérdéseiben bölcs irányításokat, útmutatásokat adó; legyen kiváló pedagógus; legyen jó gyóntató; ismerje a liturgiát és szabályosan lelkiismeretesen, felemelő módon, végezze!

 Értsen a kicsinyek nyelvén, értsen a serdülők nyelvén, értsen az ifjúság nyelvén, értsen a felnőttek nyelvén, értsen az öregek nyelvén. Értsen a buzgók és lanyhák vezetéséhez. Találja meg a helyes hangot a hívőhöz és a hitetlenhez, a művelthez és műveletlenhez, az iskolázotthoz és az analfabétához, a gazdaghoz és a koldushoz.

Vagyis, amint Pál apostol mondja: legyen mindenkinek mindene!

Nem kis elvárás a ma papjától!

Imádkozzunk azért, hogy megfelelhessenek a mai elvárások-nak és Krisztushoz hasonlóan övéiknek jó pásztoraik lehessenek. Mivel az aratnivaló túlontúl sok, a munkás pedig kevés legfőképpen azért nem szűnhetünk meg imádkozni mindennap, hogy küld-jön az Úr munkásokat aratásába.

Ámen