Urunk mennybemenetele 2022
A mai ünneppel kapcsolatos gyönyörű szép sorokat
idézek Jézus főpapi imájából:
Az utolsó vacsora termében, Jézus
égre emelte szemét és így imádkozott: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg
Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged.
Hatalmat adtál neki minden
ember felett, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon.
Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.”
Kirié Litánia
Jézus
Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram,
irgalmazz!
Jézus
Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz!
Evangélium után
Ma arra emlékezünk, hogy az Atya meg is dicsőítette,
azzal a dicsősséggel, amely az övé volt a világ kezdete óta. Az evangélista, az
ókori világképet használva, így írja le ezt a megdicsőülést: Jézus szemük
láttára, fölemelkedett az égbe.
De mielőtt felemelkedett volna az égbe, e szavakat mondta nékik: Az ő nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Tegyetek rólam tanúságot minden népnek, hirdessétek az evangéliumot.
Első hallásra nem őrült, megvalósíthatatlan
feladat ez? Nem tűnik-e nevetségesnek ez a megbízatás. Hogyan gondolhatta Jézus
ezekről az egyszerű, mezítlábas emberekről, hogy alkalmasak a nagy küldetésre?
Ugyan mit tehetnek ők? Erős hadsereg, politikai hatalom, megfelelő tudás és
műveltség nélkül? Annak ellenére, hogy volt közöttük egy pár igen művelt
apostol is például a Jézus belső világát, teológiai mélységeket feltáró János.
Jézus életét meg tanítását
rögzítő apostol és tanítvány is: az orvos Lukács, Máté, a vámos és Márk. S a
híres tanító lábainál tanult Pál apostol. De úgy tűnik, Jézus egyáltalán nem
reálpolitikus és délibábot kerget. Lehetetlent kíván apostolaitól. Emberi
szemmel nézve igen. De, amint ígérte, elküldte nekik a Szentlelket, amely erőt
adott nekik, megtanította őket arra, hogy mit mondjanak, és üldözésük közepette
pedig, megvigasztalta őket.
És így csodát művelt ez a tizenkét
mezítlábas apostol. Emberileg ugyanis érthetetlen, de hihetetlen, hogy rövid
idő alatt, a kezdet kezdetén megvalósuljon a nagy megbízatás, és az akkor
ismert világ valóban Krisztus tanítványává legyen.
Jézus tőlünk is elvárja, hogy tanúságot tegyünk Róla a
világ előtt. Mert ma is hasonló a mi világunk, mint az apostolokat körülvevő
világ volt. Óriási tömegek nem ismerik a Krisztust. A baj csak az, hogy nálunk
hiányzik az a személyes elragadottság, ami az apostolokban és elődeinkben
megvolt.
Régen egyetlen keresztény megtérített száz hitetlent,
ma pedig száz keresztény sem tud megtéríteni egyetlen hitetlent. Ma fordított a
helyzet, egyetlen teljesen hiteltelen hazudozó ember, nem százakat, hanem
ezreket, sőt százezreket tud keresztény és nemzetellenessé tenni. S nem az
üdvösségre juttatni, hanem pusztulásra, s egy egész nemzetet.
Hiába tiltakozik, s tüntet
itt is, ott is a társadalom egy-egy rétege, hiába emelik fel tiltakozó szavukat
értelmiségünk legjobbjai, akadnak mindig bűnpártoló emberek.
Ma nekünk szól az apostoloknak adott egykori jézusi
parancs: „Tegyetek tanítványommá minden népet.” Ma bennünket von kérdőre az
angyal: „Miért álltok itt tétlenül, égre emelt tekintettel?”
Mert mi is hajlamosak vagyunk arra, hogy tétlenül égre
emelt tekintettel nézzük az Egyház erőfeszítéseit. Átvesszük az Egyház megsemmisítésére
törekvők hangját, bíráljuk az Egyházat, hogy ezt meg ezt nem jól csinálja, hogy
így meg így kellene tennie. De mikor arról volna szó, hogy tegyünk is valamit
az Egyházért, legyünk segítségére, akkor sok hívő válasza az, hogy ez a papok
és munkatársaik feladata.
Számtalanszor ismételgetjük és hangoztatjuk, hogy a
keresztény hit ügye nemcsak a püspökök, papok és munkatársaik dolga, hanem az
egész Egyházé. S az Egyház pedig nemcsak a püspökökből és a papokból áll, hanem
mi mindannyian alkotjuk azt, akik meg vagyunk keresztelve. Mindannyiunknak szól
Jézus felhívása: tegyetek tanítványommá minden nemzetet. Tartsátok meg
nemzeteket Krisztusban hívőkként, a benne nem hívőket pedig tegyétek benne
hívőkké!
Nem vesszük
észre, hogy a benne nem hívők, akik – enyhe kifejezéssel – nem kedvelnek
bennünket krisztushívőket, nem kedvelik a keresztény vallást, azok nem kedvelik
a magyarságot sem. Fölényes gúnnyal rombolják az emberekben az istenhitet, a
keresztény erkölcsi elveket, nemzetmegtartó értékeinket, a társadalom
pilléreit, annak sejtjeit, a családokat.
A nemzet bomlasztáshoz alapvető fontosságú tényező az,
hogy az iskolákból ne kiművelt fők jöjjenek ki. Ne hazafiak, ne hívők és ne
emberek legyenek a szó nemes értelmében, hanem önző nihilisták és hedonisták, s
minél korábban legyenek füvesek és drogosok. Válasszák a szingli életformát,
vagy az egyneműek közötti élettársi kapcsolatot.
A nemzeti öntudat és a családok
elgyengítésével nem gondolkodó, és nemzetéhez nem kötődő embereket akarnak
létrehozni. Nem pedig kiművelt fők sokaságát, amely ezer éven át tudott és
tudja ma is és fogja tudni a jövőben is önmagát védeni és tud csuda dolgokat
művelni.
Azért, hogy ez utóbbi valósulhasson
meg, kell mindannyiunknak hirdetni az Evangéliumot. Minden népet Jézus Krisztus
tanítványaivá tennünk, élve a nekünk adott lehetőségekkel.
Szent Pál apostol Timóteusnak írott
szavaival bennünket is buzdít: „Hirdesd az Evangéliumot, akár alkalmas, akár
alkalmatlan. Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal.
S hogyan tegyük ezt? Járjunk házról házra, zaklassuk
az embereket, mint a szekták aktivistái teszik?
Nem erről van szó. Van nem szóval, hanem életpéldával
történő csendes evangéliumhirdetés is. Egyszerűen arról van szó, hogy nem vasárnapi
keresztényeknek kell lennünk, hanem hétköznapjainkban is keresztényként kell
élnünk. Úgy kell élnünk, hogy meglássák rajtunk azt, hogy keresztények vagyunk.
Úgy kell nevelnünk gyermekeinket, hogy társaik, tanáraik elmondhassák róluk:
ezeken meglátszik, hogy vallásos szülők gyermekei, mert másképp viselkednek,
mint a többiek. Úgy kell élnünk, hogy munkahelyünkön meglássák rajtunk: nem a
pénznek élünk, hanem az Úr Isten áll életünk középpontjában.
Ámen