Húsvét 3. vasárnap 2022

 

Húsvét 3. vasárnap 2022

Bevezetés

Az Úr Jézus a csodás halfogás után háromszor teszi fel Péternek ugyanazt a kérdést. Az Úr ma nekünk teszi fel ugyanazt a kérdést, amit Péternek: „Szeretsz engem?”

Kirié litánia

Urunk, ha sokszor nem a szívűnk, hanem az értelmünk szerint válaszolunk: Uram, irgalmazz!

Tompaságunkban, hogy nem tudjuk felfedezni a világban szent jelenlétedet: Krisztus, kegyelmezz!

Bocsáss meg, hogy nem élünk rendszeresen vétkeink miatt az eukarisztiával, a te ajándékoddal, amit számunkra adtál: Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Szent János evangéliumának befejező részletét hallottuk, olvastuk. Szent János Jézus feltámadása utánra teszi a csodás halfogás elbeszélését. Pontosan tudja, hogy a hálóban százötvenhárom nagy hal volt. Jézus és az apostolok közösen rendeznek vendégséget, lakomát. A kenyeret Jézus szolgáltatja nekik. Fogja a kenyeret és ad nekik. Ugyanígy a halból is. Egészen hasonlóan, mint a csodás kenyérszaporítás elbeszélésénél.

Jézus, aki feltámadása után több alkalommal megjelent az apostoloknak, a tanítványoknak, illetve az asszonyoknak. Ennek ellenére, úgy tűnik, mintha ők még a többszöri jelenések és találkozások során sem értették volna meg, hogy új feladatot, új küldetést kapnak.

Péter halászni indul, mintha a Jézus-esemény lezárult volna, s ott kellene folytatnia életét, ahol három évvel korábban abbahagyta, mielőtt Jézus meghívta. Visszatér eredeti mesterségéhez a halászathoz, és apostoltársai is követik őt ebben.

Bizonyos értelemben érthető csalódottságuk és gondolkozásuk, s most azt keresik, hogy mivel folytassák életüket.

Jézus pontosan erre a kérdésre ad választ nekik e jelenése alkalmával. - A legeltetésre.

A feltámadt Jézus megjelenik és csodát tesz, az eredménytelen halászat után mégis rengeteg halat fognak annak köszönhetően, hogy engedelmeskednek Jézusnak.

Jézus egyértelművé teszi számukra, hogy emberi munkájukat és erőfeszítésüket ő teszi eredményessé. A csodás halfogás után, Jézus úgy áll előttünk, mint aki irányítja küldötteit, az apostolokat, az Egyházát. Hozzátehetjük: minden korban.

Az sem véletlen, hogy a feltámadt Jézus Krisztus előnyben részesíti az étkezést, mint a tanítványokkal való találkozás helyét, időpontját, alkalmát. A háttérben utalást vélhetünk az eucharisztikus lakoma megünneplésére, amely számunkra is a Feltámadt Jézus Krisztussal való találkozást és az örök élet lakomájának elővételezését jelenti.

Ezt követi Péter vallomása. Látszik, hogy az evangélista az elbeszélést egy ünnepi pillanatba helyezi el. Egyes egyházatyák a háromszoros kérdésben utalást ismernek fel szent Péter apostol nagycsütörtök-éjszakai háromszoros tagadására.

Tény, hogy Péter elszomorodott, hogy Jézus háromszor is megkérdezte, „szeretsz-e engem?”- Jézus előbb azt kérdezi: „Jobban szeretsz-e mint ezek?” De Jézus csak Péterre bízza a bárányok és juhok legeltetését és csak neki jövendöli meg, milyen halállal fogja megdicsőíteni Istent.

Aki jobban szereti Jézust, mint más, annak tudnia kell, hogy vallomásának, hitvallásának következményeit is vállalnia kell. Akire többet bíznak, attól többet is várnak. Péterre többet bízott az Úr, többet is vár tőle.

Szent Péter utódai, a pápák, Péter nyomdokában kell, hogy járjanak és járnak is!

Nekünk is vállalnunk kell az az ezen az úton való járást. Valószínű, nekünk is van rá okunk, hogy elszomorodjunk, ha Jézus háromszor kérdezi szeretjük-e?

Reményik Sándor soraival kérdezem, ébresztgetem a lelkiismeretünket

Uram Jézusom, jaj, én nem tudom:

Júdásod vagyok-e vagy Pétered

(Jaj, csak a gyávaságban Pétered...)

Vagy egy a farizeusok közül,

Ki üres életének nem örül

S kiontja mégis újból véredet

S hazudik újból minden új napon.

Vagy jobbik esetben Pilátusod

Vagyok, ki mossa hűvösen kezét

És véli: kívül áll a dolgokon.

Vagy vagyok még jobb: éjféli beszéd:

Nikodémusz éjféli surranása –

Félig szégyelli, és félig imádja

Titokban fölkeresett Mesterét.

Vagy ennél is jobb vagyok, úgy lehet:

Én, József, az arimathiai,

Ki kertjében ad temető-helyet.

(Adhatott volna vajon egyebet?)

S tovább: Tamás, talán Tamás vagyok,

Aki csak akkor hisz, ha lát s tapint,

S hálásan csak a dicsőült sebekből

Vonja vissza fekete ujjait.

[…]

Akárki legyek én ezek közül:

– S bizony mondom, hogy mindenik vagyok –

(Reményik S: Nem teljes a pohár)

És mégis, miként Péter, azt kell, hogy mondjuk, az Úr szeretsz engem kérdésére: „Uram, te mindent tudsz, te azt is tudod, hogy szeretlek téged!”

E jelenet ismeretében sem tudják, nem katolikus testvéreink elfogadni, hogy Péter apostolt, akinek a feltámadás elbeszéléseiben oly nagy szerep jut, kiemeli az Úr a többi közül. S különleges hatalommal bízza meg. Teszi Egyháza legfőbb vezetőjévé. Ezzel az Úr Jézustól kapott hatalommal legeltet, vezet bennünket, és gondoskodik számunkra táplálékról: Isten igéjének és Krisztus testének táplálékáról.

Tudatosan emelte őt ki az Úr, s tette a többiek elé, elsőnek.

Lehet, hogy a legeltetést, ön-érzetünk nem veszi jó néven: hiszen felnőttek, önállóak, nagykorúak vagyunk! Bennünket senki ne terelgessen, senki ne legeltessen! Mondják sokan. Ám ez nem a megalázásnak, a kiskorúsításnak a jele, hanem a gondoskodó szereteté, a Jó Pásztoré, aki feláldozta magát értünk azért, hogy életünk legyen, és minél bőségesebben.

Ámen