Isten igéjének vasárnapja 2022.
Bevezetés
Ma, Szentírás vasárnapján nem egy égből
ledobott márványtáblát koszorúzunk meg, hanem ahhoz a könyvhöz járulunk,
melyből a lét titka és saját életünk titkáról olvashatunk
Az Egyház az egész év folyamán a Szentírás
szellemi kenyerével táplál bennünket. De a mai nap, a Szentírás vasárnapján
különös szeretettel hívja fel figyelmünket a Szentírás különleges értékeire.
A Biblia ma is a világ legolvasottabb könyve. Mindenki elismeri, csak az EU alkotmánya nem, hogy Európa, sőt a földkerekség nagyobbik része kultúrájának s civilizációjának a Biblia az alapja. Hogy a társadalom erkölcsi életének is az alapja; s minden igaz honfitársunk azt is, hogy nemzetünk jövőjének a biztosítéka is Biblia. Kérdezem: Egyéni életünk boldogulásának is a Biblia az alapja? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié
litánia
Urunk, Bocsásd meg, hogy oly ritkán
nyitjuk ki szent könyvedet, Uram irgalmazz!
Urunk, Bocsásd meg, hogy szentiratod
olvasásakor nem vesszük észre a nekünk szóló üzenetedet. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Bocsásd meg, hogy szentiratod olvasásakor lelkünkbe hullatott igéid nem hoznak bőséges termést, Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Móra Ferenc egyik novellájának
főszereplője, Mihály gazda, idézést kap a bíróságra valamilyen peres ügyben.
Kiköszörüli a kis baltát, és azzal megy be a városba. A kapus nem akarja
beengedni a baltát. A teremőr is megállítja. A bíró ki akarja vitetni. Mihály
gazda erősködik: „Ezt nekem írásba adták!” „Mit, hogy hozzon magával baltát?”
„Nem. Az idézésen az áll, hogy a védelmemről magam tartozom gondoskodni. Ez az
én védelmem.” Alig tudták megmagyarázni neki, hogy ez annyit jelent: védőügyvéd
hiányában magának kell az érveket felsorolni igaza mellett.
Ma hitünket gyakran érik támadások.
Védelmünkről magunknak kell gondoskodnunk. Ezért a kisbaltát, a Bibliát, mindig
magunknál kell tartanunk. Méghozzá kiköszörülve. Vagyis ismernünk kell
fortélyát, és ügyesen kell alkalmaznunk.
Nem dicsekvéskép mondom, Középiskolás
koromban, én is magammal hordtam sok diáktársammal együtt, egy gyufadoboz
nagyságú bibliofil papírra nyomtatott Bibliát.
S hasonlót olvasok kedvelt költőnkről,
Radnóti Miklósról is.
Életrajzi adatai szerint a költő csak egy
könyvet, a Szentírást vitte magával a haláltáborba. Ott volt sáros kabátja zsebében
halálában is.
Hasonlókat olvasok nagy költőnkről, Pilinszky
Jánosról is.
A katonai behívó, és a katonai élet, egy
olyan szűrő erejű hatást gyakorolt rá, aminek az lett a következménye, hogy csupán
a Bibliát tartotta meg magánál, minden más könyvét haszontalannak tartotta és hátrahagyta.
Tudjuk, hogy nemcsak ők, hanem sok
millióan tartották és tartják maguknál a Szentírást.
Tudjuk, már idéztem, hogy a Biblia ma is a
világ legolvasottabb könyve. Mindenki elismeri, csak az EU alkotmánya nem, hogy
Európa, sőt a földkerekség nagyobbik része kultúrájának a Biblia az alapja.
Hogy a társadalom erkölcsi életének is az alapja; s hogy nemzetünk jövőjének is
a biztosítéka.
Ezeket a tényeket még azok is kénytelenek
elismerni, akik nem a hit szemével nézik a Szentírást.
Nem csoda, ha sokan megkérdezik: miben
rejlik a Biblia varázsa, az a csodálatos siker, amivel csak ez a könyv
büszkélkedhet?
Abban hogy a Biblia nem csupán az ember
szava, az ember kiáltása, az ember története, az ember éneke, hanem Istené is.
A túlsó partról, a túlsó partra hívó üzenet, amely kérdéseivel és válaszaival
túlmutat az emberi tapasztalás határain.
A Biblia célja nem a szórakoztatás, nem az
emberi tudás gyarapítása, hanem az emberi bölcsesség gyarapítása, lelkünk
megszentelése, emberségünk nemesítése.
Ezek ellenére, ha megvizsgáljuk jelenlegi
életünket, megdöbbenve tapasztaljuk, hogy ez a fontos könyv mennyire
beporosodott, vagy eltűnt a ma emberének könyvtárából.
Mi hívők sem érhetjük be azzal, hogy itt a
szentmisén vasárnaponként hallunk belőle részleteket, de otthon ki sem nyitjuk.
Egy másik szempont.
Természetesen a Szentírást nemcsak olvasni
kell, hanem élni is!
Aranyszájú Szent János mutat rá már másfél
ezer évvel ezelőtt arra a tényre, hogy előbb volt az apostoli igehirdetés, mint
maguk az evangéliumok, és az apostoli igehirdetés alapján jöttek létre az
evangéliumok. Vagy ahogyan ő fogalmaz: Az apostolok nem könyvtekerccsel a
kezükben hagytak el Jeruzsálemet, hanem a szívükbe írt evangéliummal!
Nekünk is az apostolokhoz hasonlóan,
szívünkbe kell belevésnünk a Szentírás szavait és gondolatait és élő bibliává
kell lennünk, akik tetteinkkel hirdetjük, hogy megértettük és válaszolunk
Istenünk ember-szerető üzenetére.
Befejezésként véssük mélyen emlékezetünkbe, s szívünkbe Gárdonyi Géza szép sorait:
„Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik.
Bíborleplek ronggyá válnak,
Dicsőségek füstbe szállnak.
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne."
Ámen
