Advent 1. vasárnapja 2021
Bevezetés
A mai nappal új egyházi évet kezdünk és
belépünk az advent karácsonyra, Jézusra váró időszakába. Eszünkbe jutnak
gyermekkori adventi szokásaink, az idősebbekébe a betlehemezés, a
szentcsaládvárás, a hajnali mise, a roráté. A közterületeket karácsonyi
díszekkel ékesített fenyőfák!
Mára mindez megfosztva már keresztény
tartalmától, s megtöltve pogánnyal, sok helyen, a közterületeken, s áruházak
kirakataiban.
S marad mindebből a templomokban a hajnali
mise, a zöld adventi koszorú, a Krisztusra, a világ világosságára emlékeztető 4
gyertyával.
A fényt árasztó gyertyák egyben az emberi sorsot is példázzák. Arra is figyelmeztetnek, hogy mi is égünk és elégünk egyszer. A kérdés csak az, hogy hol és hogyan, kiért és miért ég életünk? Krisztusra várakozva, s a vele való találkozásra készülve? Vagy valami másért? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié
litánia
Jézus Krisztus, Akit megígért a mennyei
Atya, mint a világ Megváltóját: Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Akit sóvárogva vártak a
nemzetek: Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki eljöttél, hogy meggyógyítsad az eredeti bűn sebeit: Uram, irgalmazz!
Evangélium
után
Ma, advent első vasárnapján belépünk egy
új egyházi évbe és ezzel együtt új küzdelmek, új feladatok állnak előttünk.
Erre figyelmeztet Szent Pál apostol is a mai szentmise olvasmányában. "Itt
az óra, hogy felébredjünk álmainkból!" Fölkelni, levetni a sötétség
tetteit, kezünkbe venni a világosság fegyvereit, ez adventi programunk.
Mi tagadás, de el kell ismernünk, hogy a
küzdő egyház kebelén belül megtaláljuk az úgynevezett alvó egyházat is. Ki ne
tudna alvó keresztényekről, akik fölhagytak vallásuk gyakorlásával és elkerülik
a templomot?
Közöttünk is vannak talán, akik hosszú
éveken át a dolcse niente fare, az "édes semmittevés " párnáján
alszanak, és nem vállalják a keresztény élet küzdelmeit. Csak ritkán járnak
templomba. Olykor-olykor eljönnek a templomba, egy kis templomi hangulatért, a
feltámadási körmenetre, a karácsonyi éjféli szentmisére, a gyermekkori karácsonyok
hangulatának idézése végett.
Ám mielőtt kidörzsölnék szemükből az
álmot, ismét elalszanak. Kereszténységük, de talán a miénk is, sokszor se
hideg, se meleg, megalkuvó, langyos hőmérsékleten tengődik. Őrlángon ég.
Elég általános tapasztalat, hogy korunkat
többek között a vallásos hit, illetve a hit gyakorlásának a meggyengülése
jellemzi. Meghalt az Isten, kiáltozták sokan még pár évvel ez előtt is. De nem
az Isten halt meg, hanem e mondatot kitaláló divatos filozófia.
A modern embert ismét elfogta az egykori
bábeli toronyépítők nagyravágyása. Építsünk fel egy új világot a saját
erőnkből, saját terveink szerint. Építsük fel a Mammon imádására épülő
globalizált világot.
Megdöbbenve tapasztaljuk, hogy mily
könnyedén és mily sokan adják fel keresztény és nemzeti identitástudatukat.
Mily könnyedén eresztik el fülük mellett a krisztusi szavakat: Virrasszatok!
Józanok legyetek és éberek!
Ám a toronyépítés, az Isten nélküli világ
fölépítése nem megy zavartalanul. Mindenki a saját érdekeinek a nyelvét beszéli.
Megtagadja az isteni törvényeket, kiselejtezi a néki nem tetsző parancsokat és
még csodálkozik, azon hogy modern világunkban egyre nő a bűn vízözöne. A
tapasztalat ugyanis arra tanít, hogy az evangélium megtagadása a sírásója a
békés, rendezett földi életünknek.
Éppen ezért a bűn elleni küzdelem közös
nagy ügye és feladata az emberiségnek. Vessük el hát a sötétség tetteit! Olyan
forradalom ez, amelynek a szívünkben, belső világunkban kell végbe mennie.
Nélküle nem várható igazi változás, javulás az egyes ember, hazánk, de az
emberiség életében sem.
Hogy azonban helyesen lássuk a tényeket és
magunkat, világosságra van szükségünk. Ezért az Egyház Krisztusra, a Világ
Világosságára irányítja tekintetünket. Meg kell nyitnunk lelkünk sötétkamráját,
hogy beragyoghassa Krisztus világossága. Egyedül neki van hatalma arra, hogy
életünk fényérzékeny lapjára rárajzolja az Istennek tetsző ember-arcot.
Krisztus nélkül sötét a világ, jómagunk is
sötétben botorkálunk. Az ő világosságát nem lehet pótolni a legnagyobb emberi
lángelmék fényeivel sem. Csak akkor lesz tartós az álomból való ébredésünk, ha
Krisztusra, mint életünk napjára irányítjuk tekintetünket.
Tanításából, élete példájából, századokon
átlátó tekintetéből, szívének kohójából annyi fény, annyi meleg áramlik felénk,
ami elől balgaság lenne elzárkóznunk. Ne elzárkózni akarjunk hát előle, hanem
tiszta szívvel forduljunk feléje.
Ajándékozó, s ajándékot váró Testvéreim!
Ne csak a kicsiny karácsonyi ajándékokra irányuljon a figyelmünk, hanem Őreá,
az Úr Isten emberiségnek adott legnagyobb ajándékára, és kérjük Őt: Maran atha!
Jöjj el Urunk Jézus! S maradj velünk örökre.
Ámen
