30. évközi vasárnap
Bevezetés
„Jézus után kiáltott!”
Természetes, hogy született, vagy vakká lett emberekkel találkozunk, de mi lenne, ha mi lennénk egy közülük?
Kirié
litánia
Uram! Bocsásd meg, ha közömbösek vagyunk vak
ember-társunkkal.
Ébressz együttérzést vak embertársainkkal!
Adj Uram segítőkészséget vak, vagy vakoskodó ember-társunkkal szemben.
Evangélium
után
Talán szeretnénk többet tudni a jerikói koldusról,
Bartimeuszról. Az evangélium azonban nincs te-kintettel kíváncsiságunkra. Nem
be-szél a koldus elő- és utóéletéről. Csak a legfontosabbat közli, neve-zetesen
azt, hogy Jézus után ki-áltott.
A történet azért is időszerű, mert mind a látással, mind pedig a gyógyulással korunk emberének is
problémái vannak. Ma is sokan ülnek
az útszélén, és nem látnak, nem látják az élet célját, értelmét, tétova
lélekkel botorkálnak az élet útjain. És ami legszomorúbb: ők nem kiáltanak
Jézus után.
Bartimeusz a megszámlál-hatatlanul sok éhező ember,
aki ke-nyér és Isten után kiált.
Bartimeusz az elnyomottak és a kisemmizettek seregei,
akik sza-badság és jólét után vágyakoznak.
Bartimeusz a kórházak, a be-tegágyak szenvedői, akik
gyógyulá-sukban reménykednek.
Bartimeusz minden ember, aki a jóság, a szeretet melegéről
álmo-dozik.
Bartimeusz a munkanélküliek egyre növekvő tömege, akik
egy igazságos, együttérző társadalomban szeretnének élni.
Bartimeusz a szenvedély-betegek: alkoholisták és
drogfo-gyasztók egyre növekvő serege, akik a kábulatban keresnek menedéket
céltalan életük elviseléséhez.
Bartimeusz a sok-sok felnőtt és gyermek, akik nem tudják,
hogy egyedül Jézus segíthetne rajtuk.
Annak ellenére, hogy magas szintre emelkedett
tudományunk, és a tudás oly hatalommá lett, amelynek birtokában az ember
uralkodik az őt körülvevő világ felett, Mert igaz, hogy a tudományok magas
szintre emelkedtek, de ezzel együtt oly magas
szintre emelkedett, oly magas szintig eljutott a korrupció is, mint még sohasem.
S annak ellenére, hogy azt hangoztatják, hogy a jogos és erkölcsös közül mindig
a szigorúbbat kell választani, mégsem a szigorúbbat, mégsem az erkölcsöset
választják A pénz bűvöletétében élő, vak világunk nem ott keresi a problémák
megoldását, ahol, és nem abban, amiben kellene.
Nem követi a vak Bartimeusz példáját. S nem kiált Jézus után. A mai vakoskodó
ember, zűrzavaros világunkban, nem jut el odáig, hogy Bartimeusszal kiáltsa: „Add Uram, hogy lássak!” És ha el is
jutna eddig, nincsenek olyanok, akik, miként annak idején Bartimeuszt, úgy őket
is, a mai Bar-timeuszokat is, odavezetnék Jézus-hoz.
Elkereszténytelenített, misszi-ós területté lett
hazánk. A hívő keresztény életében is egyre hang-súlytalanabbá válik a
mindennap imádkozott, Mennyei Atyához inté-zett kérésünk: „Jöjjön el a Te
országod!” Hogy ez eljöjjön, ezért nem elegendő csak imádkoznunk, hanem
tennünk, s cselekednünk kell!
Szomorúan kell megállapíta-nunk, hogy a legtöbb keresztény
életében elhalványult az apostol-kodás gondolata. Ezért tekinti egyik fő feladatának
a Bíboros a hazai, úgy nevezett népmissziók felújítását.
Egyesek azzal indokolják passzivitásukat, hogy tisztelik
mások szabadságát, és nem akarnak be-avatkozni lelki ügyeikbe. Nem vitás, hogy
az evangélium szellemétől teljesen idegen minden erőszakos-kodás.
De az is tény, hogy az apostolkodás
gondolatának elhal-ványulása odavezet, hogy át-engedjük az apostolkodás lehe-tőségét
más vallások hirdetőinek. Azok aztán nem tétlenkednek. Megragadnak minden
lehetőséget tanaik hirdetésére. Hatalmas anyagi, s propagandatámogatást kapnak
a tengeren-túlról importált szekták, de a nagy keleti vallások is hát-országaiktól.
Európa-szerte épülnek a mecsetek és pagodák. S Európa, s benne népünk is
elkeresztény-telenedik. S erre hivatkozhatnak mindazok, akik nem engedik, hogy
az EU alkotmányának pré-ambulájában benne legyen a keresztény értékekre való
utalás a legenyhébb megfogalmazásban sem. Azt
olvassuk az evangéli-umban, hogy Bartimeusz, miután visszanyerte látását,
Jézussal tartott az úton.
Nekünk, akik megkaptuk Jé-zustól a látás kegyelmét, s
akik vele tartunk, s vele járjuk életutunkat, kötelességünk azon munkálkodnunk,
hogy minél több honfitársunk kiáltson Jézus után, s látóvá legyen, Jézussal
járja életútját, s biztosítsa saját és nemzete boldogulását.
A mai vasárnapon szeretettel kell gondolnunk azokra a
hithir-detőkre, akik elhagyva szülőföld-jüket, a civilizált életkörülményeket
és sokszor komoly külső és belső nehézségek közepette végzik a missziós munkát.
Csodálattal adózunk ma nekik. Krisztus szeretete űzi
őket, s nemegyszer a véres vagy vértelen áldozattól sem riadnak vissza, csak
azért, elvigyék az evangéliumi örömhírt a sötétben élőknek, kiragadják őket a
szellemi sötét-ségből, hogy megtanítsák őket írni és olvasni. Hogy gyógyítsák
testi, s lelki betegségeiket, hogy emberhez méltó élethez juttassák őket, és ők
is, és minden ember, velünk együtt eljusson az üdvösségre.
Amén
