22. évközi vasárnap
Bevezetés
A mai evangéliumban kritikával illetik az apostolok néhány tanítványát a tisztátalan kézzel való étkezés miatt. Jézus azonban nem a külső tisztátlanságra, hanem belső tisztátlanságra, házasságtörésre, stb. hívja fel a figyelmüket, s figyelmünket. Vizsgáljuk meg a lelkiismeretet
Kiriié litánia
Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg tisztátalan
kézzel való étkezésünket
Urunk Jézus
Krisztus! Add, hogy törődjünk a belső tisztátlansággal is.
Urunk Jézus Krisztus! Add, hogy belső mentes legyen minden belső tisztátlanságtól.
Evangélium
után
A farizeusokról és szokásaikról hallottunk a mai
vasárnap evangéliumában.
Az Úr Jézusnak itt nagyon köznapi dolgok adják az alkalmat
ahhoz, hogy Isten hamis tiszteletéről beszéljen. A tanítványok "tisztátalan"
kézzel ettek, azaz étkezés előtt nem mostak kezet.
Márk közli olvasóival, akik pogányok lévén, nem
ismerték a zsidó szokásokat, hogy a zsidóknak nagyon sok előírásuk volt,
amelyek mind a tisztálkodással voltak kapcsolatban. Ezeket fontos vallásos
előírásoknak, "isteni parancsoknak" tekintették.
Nagyon sok tapasztalat, évszázadok, vagy évezredek tapasztalata
kodifikáltathatta velük ezeket a törvényeket. Ezeknek szigorú betartása és
betartatása eredményezte azt, hogy a zsidó nép több ezer éven át fennmaradt.
Más oldalról közelítve ehhez a kérdéshez. Ha az
Úristen azt akarta, hogy népe fennmaradjon, hordozója legyen a népek tengerében
az „egy Isten” eszmének, s a kinyilatkoztatásnak akkor ezeket a természetes
előírásokat tágabb értelemben „Isten törvényeinek”. Amikor azonban ezeket az
előírásokat olyan komolyan vették, hogy bármilyen okból történt megszegésüket
bűnnek, isteni parancs megszegésének tekintették, nagyot tévedtek, mert ezek
csak "emberi parancsok" voltak
. A törvényeknek a betűjét és nem a szellemét nézték.
Betű szerinti megtartásukat szükségesnek és elegendőnek is tartották az üdvösséghez.
Ezért lett vallásosságuk farizeuskodó, képmutató, látszatvallásossággá.
Félreértés elkerülése végett az Úr Jézus nem dicsérte
meg a mosdatlan kézzel étkező tanítványait. De egy ügyes fordulattal tanítványairól,
magukra, a kérdező farizeusokra irányította a figyelmet és rámutatott a lélek
és szív nélküli, külsőséges, látszatvallásosságuk veszélyére.
Fejükre olvasta az Írás szavait. Mondván: jól jövendölt
rólatok a Próféta: „ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.”
Sajnos, ez a vád nemcsak a farizeusokra vonatkozik.
Állandó veszélyként kíséri sok vallásos ember vallásosságát is. Sokan ragaszkodnak
bizonyos vallásos gyakorlatokhoz, amíg a körülmények kedvezőek, amíg eufórikus
hangulat árasztja el nemzetünket, addig gyakorolgatjuk is. De, ha váratlan
fordulat következik be, és jön a restauráció, el –elhagyogatják. Vallásosságuk,
még látszatvallásosságnak sem mondható. Már csak ritkábban, járnak templomba. Leginkább
csak nagyobb ünnepek alkalmával.
Szokásból még megkereszteltetik gyermekeiket. De sok
szomorú tapasztalattal. Jó részüknek nemcsak templomi esküvőjük, de polgári esküvőjük
sincs már.
Szokásból templomi esküvőt is kérnek a jegyesek. Sok
esetben már csak az egyikük van megkeresztelve. Templomba pedig, igen ritkán
járnak csak.
Egyházi temetést igényelnek elhunyt szeretteik
részére, de még a Miatyánkot sem tudják együtt imádkozni a szertartást végző
pappal, főleg nem az elhunyt megjelent tisztelői.
Az elhunytért bemutatott szent-misén pedig, csak igen
kevesen jelennek meg. A megjelentek közül is sokan úgy viselkednek, mintha életükben
először látnának ilyesmit.
Mindez édeskevés a vallásossághoz, a hiteles
kereszténységhez, de félve mondom ki, édeskevés az üdvösséghez.
Mit ér a keresztelő, ha csupán a gyertya ég a szülők
kezében, de nyoma sincs lelkükben az élő hitnek?
S mit érnek az olyan vallásos szokások, amikor oly
távol van az ember a szíve az Istentől, hogy már ajkával sem dicséri az Istent?
Hová vezet az egyén, de a közösség életében is, ha az
ember már ajkával sem dicséri az Istent? Hová a közömbösség? Nézzünk körül! Engedi
visszaszorítani az erkölcsöt! Engedi nyomulni egyre nyíltabban az
erkölcstelenséget, engedi nyomulni a bűnt. Engedi a démosz, a nép uralma, a
demokrácia helyett a látszatdemokráciát, a valóságos diktatúrát kialakulni. Engedi
a verejtékkel szerzett jövedelmekből még az utolsó filléreket is elvenni úgy,
hogy még újunk hegyéből a vér is kiserken. Ha azt mondják, hogy eddig paternalista
módszereket követve, osztogattak, de most már engedik a piac törvényeit
érvényesülni, és nem osztogatnak. Valóban, hanem fosztogatnak.
Az Úr Jézus jajt kiáltott annak idején az özvegyek és
árvák házait felélő farizeusokra. Mi miért nem tudunk jajt kiáltani az utolsó
filléreinket is felélő, fekete pénteket ránk hozó, nagyokat mondó képmutató
farizeusokra. De legalábbis nem támogatni őket, nemzetünk tönkre tevésében,
utolsóvá tételében a nemzetek sorában.
Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges, hogy a mi
vallásosságunk felülmúlja a farizeusokét, mentes legyen minden képmutatástól és
farizeusságtól, és akkor evangéliumi értelemben vett kovász és só leszünk nemzetünk
számára.
Amen
Szeretettel búcsúzom Tőletek: Béke és Áldás
