28. évközi vasárnap 2020
Bevezetés
A Szentírás, - így a mai 28. évközi vasárnap evangéliumi szakaszában is - gyakran hasonlítja Isten országát lakomához. A szentmise is egy Isten által rendezett lakoma. Mi, akik jelen vagyunk e szentmisén, elfogadtuk a lakomára való meghívást. De mielőtt elkezdődne az eucharisztikus lakoma, kérdezzük meg önmagunktól: menyegzős köntösbe öltözött e lelkünk? Nem kell-e valamit alakítani a köntösön? Ha igen, tegyük meg!
Kirie litánia
Urunk Jézus! Bocsásd
meg, hogy nem fogadtuk el minden vasárnap az eucharisztikus lakomádra szóló
meghívásodat. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd
meg, hogy az eucharisztikus lakomán való rész-vételünkkor hiányzik belőlünk a
lakoma öröme. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy elmulasztjuk hívni ismételten a lakomádról távolmaradókat és a nem hivatalosakat. Uram irgalmazz!
Evangélium után
Az Úr Jézus a mai vasárnap evangéliumi szakaszában,
az Isten országáról tanítja hallgatóit. Mert nemcsak a tanítványok, hanem minden
kor hívője kíváncsi arra, hogy mi is az, illetve milyen az? Jézus az imént
hallott példabeszéddel válaszolt tanítványainak, és válaszol nekünk is.
"A mennyek országa olyan, mint amikor egy
király menyegzőt rendezett a fiának.". Milyen egy lakodalom? Ezt még a vidéki
hagyományos lakomán legalább már egyszer részt vett városi, de főleg a vidéki
emberek egyformán jól tudják, hogy milyen. Finom ételek, italok, esküvői torta,
sokféle édesség, jókedv, zene, tánc. Együtt lehetünk családunkkal. Kiterjedt
rokonságunkkal és barátainkkal. Baráti, jóhangulatú beszélgetések. Ilyenkor a
vendégek osztoznak az ünnepeltek örömében. Akit meghívnak, kitüntetésnek érzi,
"hivatalos vagyok"- így mondjuk, s ha mégse megy el valaki, úgy érzi,
hogy kimarad valami jóból.
Jézus korában is hasonló volt a menyegző, talán
azzal a különbséggel, hogy hét napon át tartott a dínom dánom. A menyegző, a
lakoma a legnagyobb esemény volt, és ma is az, nemcsak a fiatalpár, hanem a jelenlévők
számra is. Ezért érthető volt, hogy Jézus ezt a hasonlatot használta a mennyek ország
képének magyarázásához.
Ki a példabeszédben szereplő
király? Maga a mennyei Atya.
A lakomára való meghívásban
Jézus, az Istennek azt a jóságát akarja érzékeltetni, amellyel meghív bennünket
az örök élet lakomájára.
Különös, hogy a király hiába
küldi szolgáit a meghívottakhoz. Méghozzá kétszer is, azok nem törődnek a
meghívással. Elmennek, ki a majorjába, ki meg a keresete után. Mások meg
megfogják szolgáit, megverik, sőt meg is ölik. Durva viselkedésükben tetőfokára
hágott a király ellen elkövetett hálátlan és érzéketlen visszautasításuk.
Kik ezek a hivatalosak? A
szöveg első értelmezésében a Jézus korabeli választott néphez tartozókra utal,
akik a Jézus által hirdetett Isten országába való meghívást vissza-utasították.
Isten küldötteinek bántalmazása, megölése vonatkozhat a Jézus előtt élt, s
választott népet Istenhez való visszatérésre buzdító prófétákra, de magára
Jézus Krisztusra is.
A történelem folyamán a
földi lakodalmas ház, az egyház mégis megtelik. Isten ugyanis minden embert
meghív a menyegzőre, nem-csak a zsidókat, hanem a pogányokat, a régebbi korokét
csakúgy, mint az újabbakét, s napjaink pogányait is. Sőt jókat és rosszakat is egyaránt.
Az evangéliumi elbeszélés tulajdonképpen eddig egy kerek egész. Azonban
az evangélium nem történelmet, nem üdvtörténetet tanít csupán, hanem mindig
tartalmaz hallgatóinak szóló üzenetet is.
Ma a megkeresztelt keresztények
a hivatalosak a menyegzőre, a mennyei lakoma előképére, a szentmisére. De
elfogadják-e a mai hivatalosak erre a lakomára szóló meghívásukat
Sajnos a települések, városrészek
lakóinak nemhogy a fele, de optimális esetben is legfeljebb tizede jár templomba.
Akkor a több millió
hivatalos vendéget, a templomokból hiányzó több millió katolikus hívőt, kikkel
lehet helyettesíteni? Kik ők, akik megtöltik mégis a lakodalmas házat? De valóban
megtöltik a jelenlevők a templomokat? Oh, nem!
Nyilván nem lehet ilyen összefüggéseket
keresni a mai valóság és a példabeszéd között, de a jézusi meghívásra adott
emberi válaszok tartalmilag, ma is helytállók.
A parabola lényegi mondanivalója
az, hogy Isten minden embert meghív országába, de nem mindenki fogadja el a
meghívást. Akik határozottan visszautasították a meghívást azok az anyagi
javakat, azok megszerzéséért való törtetést fontosabbnak tartották, mint a
lakodalmon való részvételt.
Ma sincs másként! Ma is sokan
tartják összehasonlíthatatlanul fontosabbnak a gyakorlati, anyagi érdekeket,
mint a lelkieket.
Ha keresztelés, vagy esketés
alkalmával megkérdezem, miért nem gyakorolják a hitüket? Azt válaszolják, hogy
„nincs rá időm”. Pedig a helyes és igaz válasz az lenne, hogy „nem tartom
fontosnak”. Amit ugyanis fontosnak tartunk, arra mindig tudunk időt szakítani.
Természetesen vannak, akik
elfogadják a meghívást, és róluk mondja Jézus, hogy bemennek a menyegzőre. Szeretném
úgy hinni, hogy mi, itt jelenlevők, mindannyian ezek közé tartozunk.
Nem tudom, szoktunk-e arra
gondolni, hogy ha az Úr a mai távollevő hivatalosak helyét, a ma utcai járókelőivel,
jókkal és gonoszokkal töltené meg a menyegzős házban, mi lenne a reakciónk?
Pedig ezekhez a mai utcai járókelőkhöz,
jókhoz és gonoszokhoz, bennünket küld az Úr, hogy hívjuk a menyegzőre, a
sokféle értelemben s sokszínű rongyokba öltözötteket. A mi feladatunk, hogy
menyegzős köntösbe öltöztessük őket, és méltókká tegyük a menyegzős lakomán
való részvételre.
Amen.
