20. évközi vasárnap 2020
Bevezetés
A mai, 20-ik évközi vasárnap
evangéliumában, a beteg leányáért esedező édesanyáról szóló történetet fogjuk
hallani. Az Úr Jézus megdicséri az édesanyát hitéért. Mondhatta volna azt is:
Asszony! Nagy a Te szereteted. Legyen hát úgy, ahogy szeretnéd! Ezek szerint
lehetséges, hogy a hit és szeretet egy és ugyanaz a dolog? Legalábbis ugyanazon
érem két oldala. Bennünk milyen
kapcsolatban van a hit és szeretet?
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Kirié litánia.
Testvérek, mennyire aggódunk mi beteg testvéreink gyógyulásáért. Uram irgalmaz!
Ha nem sikerült gyógyulásuk, próbálkozunk-e velük újra? Krisztus kegyelmez!
Ha nagy hitünk ajándékaként megkapjuk a gyógyulást, mondunk-e köszönetet. Uram irgalmaz!
Evangélium után
A mai evangéliumban könnyen
megütközhetünk az Úr Jézus magatartásán. Egészen természetes, hogy egy édesanya
minden hajszálba belekapaszkodik, ha beteg gyermeke megmentéséről van szó.
A kánaáni asszony beteg lányán
az orvosok nem tudtak segíteni. De íme, itt van Jézus, akiről az a hír járja,
hogy betegeket, gyógyíthatatlan betegeket gyógyít. Fölcsillan előtte a remény,
és ezzel a kéréssel fordul Jézushoz: Uram, Dávid fia, könyörülj rajtam!
A kérés elhangzik és ekkor
valami szokatlan dolog történik. Az a Jézus, aki annyi jelét adta részvétének,
most érthetetlen módon közönyös marad és hallgatásba burkolódzik. Szóra sem
méltatja az asszonyt.
Mintha csak megismétlődne a
kánai mennyegző jelenete, amikor Jézus saját édesanyját is visszautasítani
látszik. De amint Kánában, úgy itt is, tudta Jézus, hogy mit fog cselekedni.
És azt is, hogy miért
cselekszik így? A körülötte állókért, a szavait hallókért, egy nagy igazság
kimondásáért. Annak kimondásáért, hogy Ő Izrael népéhez, Isten választott
népéhez küldetett, amiként ezt az Úr prófétái által megígérte nekik.
Ő ugyanis azt akarta, hogy
ez a kis ország, Izrael, az egy Isten eszme és a kinyilatkoztatások őrzője
és hordozója, legyen bölcsője annak a kereszténységnek, amelynek hazája az
egész földkerekség.
Ám a választott nép fiai közül
sokan - szinte az egész nép – visszautasította a Messiást. Annak ellenére, hogy pazar bőkezűséggel
szórta eléjük igéje kenyerét, amely kenyérnek a morzsáiért esedezik most oly
mélységes hittel a zsidók által megvetett pogány nép leány.
És itt a nagy figyelmeztetés
a szavait hallók, s tetteit látók felé, a választott nép felé! A pogányok sem maradnak
ki Isten országából. A Messiást visszautasítók helyét mindig mások foglalják el
Isten országában. És ez egy nagy tanulság is egyben, nemcsak az ószövetségi
néphez, hanem az újszövetségi néphez tartozók számára, számunkra is.
Az apostolok megsokallhatták
az asszony rimánkodását és látva Jézus vonakodását, ezt tanácsolták neki: Küldd
el! A választott néphez tartozó apostolok, megvetően nézhettek a porba térdeplő
asszonyra.
De nem így Jézus! Azért
hagyta rimánkodni az asszonyt, azért állta kérése ostromát, hogy
megnyilatkozhassék a hit ereje! Ez a hit értékesebb, mint a választott néphez
való tartozás. Ez a hit nem csak a hegyeket mozgatja meg, hanem az irgalmas
Isten szívét is.
Meg kell tanulnia ezt minden
apostolnak: nem a test és a vér nyitja meg előttünk Isten országát, hanem a hit
ereje. Nem a test szerinti származás, nem az anya-könyv szerinti keresztény
mivolt, hanem az élő hittel igazolt, hiteles keresztény mivolt!
A hit felértékelése
vissza-visszatérő refrénje az evangéliumnak. Jézus az anyát nem szeretetéért,
nem alázatosságáért, hanem hitéért dicséri meg! A gyermek iránti szeretet természetes
velejárója az anyai szívnek, de a hit erőfeszítést igénylő magatartása az
embernek. Nagy a te hited asszony! – mondta Jézus a kánaáni asszonynak, és ezt
szeretné mondani nekem és neked is! De vajon nagy-e a mi hitünk?
Mai világunkban a hagyományos
vallások, elsősorban a három világvallás: a kereszténység, az iszlám és a
judaizmus megerősödésének, sőt újjászületésének vagyunk a tanúi. Ma együtt van
jelen a két tendencia: a hit, a vallás kioltásának, és újjászületésének a tendenciája.
A világuralomra törő, magát
kereszténynek hazudó globalizációs hatalom, az ősi római elvet, a divide et
impera elvet valló hatalom mesterien szítja az újjászülető vallások közötti
ellentétet. A békés együttélés helyett vallási színezetű háborúkat hoz létre
világszerte. A hatalma alá kerülőkből pedig a szabadság, a demokrácia
kiüresített fogalmainak hangoztatásával oltja ki a hitet.
Ebben a zűrzavaros világban
sokan a vallásos hitet egyszerűen csak menedékháznak tekintik, földi jólétet
biztosító életbiztosításnak. Pedig az Úr Jézus nem gondtalan életet „csak”
üdvösséget ígért követőinek.
A kánaáni asszony leborult
Jézus előtt és feléje nyújtotta Istent megszólaltató valutáját: a hitét.
Minden visszautasítás
ellenére hitt, mert hinni akart. Példája arra tanít, hogy a hit melletti döntés
elsősorban nem az értelem, hanem akarat kérdése. A hit a nem okoskodásunk
terméke, hanem egy akart egy kért kegyelmi ajándéka az Úristennek. Ezt az értékes
kincset törékeny cserépedényben őrizzük. Vigyázzunk reá!
Ámen
