17. évközi vasárnap

17. évközi vasárnap 2020

Bevezetés

A mai, 17-ik évközi vasárnap evangéliumában, az Úr Jézus további hasonlatokkal, a rejtett kincs, és a drágagyöngy hasonlatával igyekszik megsejtetni velünk a menyek országát.

Igyekezzünk mi is a mindennél értékesebb evangéliumi kincseket megszerezni, és megőrizni egy életen át!

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!  Milyen a mi ez irányú buzgóságunk?

Kirié litánia

Urunk! Add, hogy komoly munka után értékes kincsre találjunk. Uram irgalmazz!

Urunk! Add, hogy a silány gyöngyök között észrevegyük az értékeset! Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Add, hogy a silány gyöngyök értékesítése révén megszerezzük az értékeset. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Földi élete során Jézusunk gyakran beszélt a mennyek országáról. Nyilvánvaló, hogy emberi szavakkal, fogalmakkal ő sem tudta megláttatni igazi mibenlétét. Különböző hasonlatokkal próbálta valamiképpen megsejtetni hallgatóival ennek az országnak mindent felülmúló értékét.

Nem közelíthető meg érzékszerveinkke1. Az értelem és a hit segítségére van szükségünk, hogy Isten titkát kibonthassuk rejtettségéből. Ezért is hasonlítja a mennyek országát rejtett kincshez.

De tulajdonképpen mi is ez a mennyek országa.

Ha tíz embert, aki hittant valamelyest tanult, megkérdeznék erről, akkor tíz közül kilenc minden bizonnyal azt felelné, hogy a mennyek országa a mennyország, ahová az igaz emberek kerülnek haláluk után.

Ez azonban tévedés, mert a mennyek országa, vagy más néven Isten Országa nem a túlvilág része, hanem nagyon is evilági valóság, a jelen része. Gondoljunk csak az Úr Jézus múlt vasárnapi, a magvetőről szóló példabeszédére, a jó magok közé konkolyt hintő ellenségre. A túlvilági mennyországban a Sátán már nem működik, tehát a mennyek országa nagyon is evilági valóság.

De valóban, mi a mennyek országa?

Egész egyszerűen azt lehet mondani, hogy a mennyek országa az ember igazi boldogsága. Mert az ember legfőbb célja, hogy boldog legyen. Mi keresztények tudjuk, hogy az igazi boldogságot az ember csak Istenben találhatja meg.

De maga az Isten is rejtező valóság és keresnünk kell, hogy megtaláljuk.

Aki nem ért a régészethez, az könnyen eldobja a földből elő került kincseket. Sajnos sokan úgy tesznek napjainkban Istennel is.

A felelőtlen kritika, az ateista propaganda igyekezett a múltban, és igyekszik ma is lejáratni a hit igazságait, s annak hirdetőit. Ez az oka annak, hogy sokan eldobják, vagy sárba tiporják a keresztény hit és erkölcs drágagyöngyeit.

Azután meg, mivel Isten egészen másként létezik, mint teremtményei, ez a másként létezés elrejti szemeink elől. Ezért kell értelmünk ásójával, hitünk kapavágásával kiemelni a kételyek földjéből.

Így cselekedett az evangélium kincskeresője is, aki mindenét eladta érte és ezt örömmel tette. Nekünk is örülnünk kell, ha megtaláljuk az Istent. Az emberben sajnos komoly támaszpontjai vannak a csüggedésnek, a sötéten látásnak. Belső alkati adottságaink, külső körülmények nem egyszer az elkeseredés, a reménytelenség szakadékáig sodornak.

Igaza van Pascalnak, hogy minden emberben van egy szakadék, amit csak Isten tud betölteni. Örüljünk, ha a mi életünkben ez már megtörtént. A hivő ember azért tud örülni minden körülmény közepette, mert életének elrejtett és megtalált kincse az ő Istene, a Benne való hite.

Mi tehát az evangéliumi drága kincs és drágagyöngy? Csak azok tudják, akik már megtalálták, akik már a drágagyöngy birtokában vannak. De kellőképpen megmagyarázni ők sem tudják. Csak körülírják. Szép szavakat mondanak, amelyek számukra komoly tartalommal rendelkeznek, míg nekünk csak nagyon keveset mondanak.

Nem járunk viszont messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy ez a drágakincs, a jézusi tanítás, ennek hittel való elfogadása, maga a hit, a belőle fakadó béke, öröm, szeretet, jóság, türelem, lelki erő és remény. Ez a drága kincs olyan örömet és boldogságot ad az embernek, amelytől soha senki és semmi sem foszthatja meg birtoklóját, sem halál, sem betegség.

Miért? Mert ez a kincs kárpótol bennünket a világban elszenvedett veszteségért. Aki megtalálta tudja, hogy miért él. Tudja, hogy élni szép és jó, és érdemes, még akkor is, ha sokszor keserűségek és csapások érik is.

Az evangéliumban két emberről hallottunk. Mindkettő közös vonása az örvendezés. Az öröm, a szerencse felett érzett boldogság. Ők örömükben eladták mindenüket, csak hogy megszerezhessék örömük okát, az értékes kincset, a drágagyöngyöt. Nem törődtek vele, hogy embertársaik e miatt megszólják őket, és majd azt mondják nekik, hogy teljesen megőrültek, eladták mindenüket, és egy lapra tették fel életüket.

A Jóisten ajándéka a hit. Olyan drága kincs, amely bennünket is hasonló cselekedetre kell, hogy késztessen, mint az evangéliumban említetteket.

Nekünk is mindent meg kell tennünk, e világ szemében esztelen dolgokat is, hogy mások is birtokosai lehessenek a drágakincsnek.

S drága kincsünket valamennyien megőrizhessük, s megőrzött hitünk vezessen el bennünket az örök boldogságra.

Ámen.

Évközi 16. vasárnap

Évközi 16. vasárnap 2020

Bevezető

A magvetőről és a konkolyról szóló példabeszédet halljuk majd a mai evangéliumban.

Az is egy kortalan történet.

A szereplők: a gazda, az ellenség, a szolgák és a konkoly.

Az Úr Jézusnak az a célja, hogy e példabeszéd elmondásával hallgatói maguk előtt lássák a folyamatot, az Isten országa vetésének növekedését, megmérgezésének titkos akcióját és a káros hatással kapcsolatban, mik a teendői követőinek.

Azt is jó tudni, hogy a jó és a rossz harcából mi magunk nem csak nem vonhatjuk ki magunkat, hanem ez a harc bennünk is állandó.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket! Milyen erős és sikeres ez a harc.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem akadályozzuk meg a konkolyhintők tevékenységét. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Ments meg minket a rossz elleni küzdelemben a megszálltságtól. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Adj nekünk bölcs türelmet egymás hibáinak elviseléséhez. Uram irgalmazz! 

Evangélium után 

Nehéz megérteni az Úr Jézusnak a mai evangéliumban hallott: "hagyjátok nőni az aratásig" - gondolatát. Nem tudjuk ugyanis felfogni, hogy Isten az Ő szolgáit, papokat, szülőket, pedagógusokat és államférfiakat aludni hagyja, míg az ellenség nem alszik, hanem buzgón folytatja titokzatos művét, a rossznak a vetését.

Vajon miért engedi meg Isten, hogy ellensége a sötétség órájában konkolyt hintsen? Miért nem ad szabadkezet szolgáinak legalább utólag, a már látható szerencsétlenség idején, hogy kigyomlálják a konkolyt? Ellenkezőleg! Szinte fékezi szántóföldjének tisztaságáért való szent buzgóságukat. Így aztán az emberi társadalomban, de annak egyedében, magában az emberben is megmarad vegyesen, jó és rossz egyaránt.

Tudomásul kell vennünk, hogy együtt van a világon, magában az emberben is, a tiszta búza és a konkoly, a jó és a rossz! S állandó a jó és a rossz küzdelme saját magunkban és a társadalomban.

Türelmetlenek vagyunk önmagunkhoz, hitvestársunkhoz, gyermekeinkhez, munkatársainkhoz és hadd ne soroljam tovább a türelmüket nélkülözők szomorú körmenetét.

Mindez természetesen nem valami újkori jelenség. Az Úr Jézus is találkozott az emberi életnek ezzel a hívatlan és kellemetlen útitársával. Nem csodálkozott rajta, mert tisztán látta az ellenséges ember, a konkolyhintő gonoszság jelenlétét. Apostolai abban reménykedtek, hogy isteni hatalmával megszünteti ezt a jelenlétet, és minden rosszat száműz megváltottvilágunkból.

De nem így történt. Az Úr Jézus nyíltan kijelentette: a földi élet az irgalom, a türelem korszaka; az ítélet, a konkoly kitépése a világ végén következik be. Nem emberi erők, hanem az Úr Isten maga intézi el a gonoszság elkülönítését. Ezért nem ámíthatjuk magunkat azzal, hogy a földi élet búzatengeréből emberi erővel minden konkolyt eltávolíthatunk.

Erre a figyelmeztetésre azért is szükségünk van, mert történelmünk során mindig jelentkezett egy olyan kísérlet, amely erőszakkal próbálta kitépni emberi életünkből a „romlás virágait”. Az úgynevezett vallási türelmetlenség is súlyos károkat okozott annak idején, mert aki az erőszak fegyveréhez nyúl, az valójában nem hisz az igazság és a szeretet győzelmében. A keresztény embernek küzdenie kell ugyan a testi-lelki nyomorúság, a gonoszság erői ellen, de semmiképpen sem az erőszak fegyverével.

Megpróbálták ezt a Római Birodalom komisszárjai, az inkvizíció bírái, a nagy forradalmak, a különböző diktatúrák, de mindnyájan csődöt mondtak ebbéli erőfeszítésükkel. Az Úr Jézus tanítása szerint az embernek magának kell vállalnia belső világának megnemesítését.

A huszadik században dúló két világháború, s a két diktatúra véres magyarázat ennek a megállapításnak az igaz voltára.

És a mai kegyetlen helyi háborúk is, mindenütt, ártatlanok, főleg keresztények százainak és ezreinek szenvedéseit és halálát okozzák, s milliók menekülését, a gonoszság elől.

Más vonatkozásban, igenis, ma is vannak szerte e világban, magyar földön is olyanok, akik az elvetett nemes magvak közé konkolyt hintenek. Micsoda, izzó gyűlölet van még ma is, egy széteső ideológia utóvédharcait folytatókban, mindazokkal szemben, akik nemes magvakat vetettek és vetnek a magyar nép lelkébe.

A gyűlölet a legnagyobb konkolyhintő e világban. Amikor ezt vagyunk kénytelenek tapasztalni, megértjük, miért ajánlják fel a példabeszédben szereplő munkások szolgálatukat gazdájuknak: Akarod-e, hogy kiszedjük a konkolyt? Hagyjátok! Hangzik a válasz. Hadd nőjön föl mindkettő az aratásig.

Ezen talán jómagunk is csodálkozunk és Istent is felelősségre vonjuk lázadó miértjeinkkel. Miért tűri, engedi a gonoszság garázdálkodását? Miért nézi el, hogy a bűn szennyes vízözönként újra meg újra elöntse a világot? Miért nem sújt le Isten azonnal a gonoszokra? Miért nem büntet azonnal? Miért oly „elviselhetetlenül” türelmes?

Mert az Úr Isten mindenkinek időt ad a megtérésre, a Hozzá való visszatérésre. Ehhez egyeseknek rövidebb időre, másoknak hosszabb időre van szüksége.

S vannak, akiknek csak a halálos ágyukon adatik meg a megtérés kegyelme.

Ámen

15. évközi vasárnap 2020

15. évközi vasárnap 2020

Bevezető

Senki sem szeret ráfizetéssel dolgozni. Mielőtt még valaki valamihez is hozzáfogna, már jó előre tudni szeretné, hogy vállalkozása megéri-e a fáradságot és kifizetődővé válik-e.

Érdemes-e egyáltalán másokat vigasztalni és bátorítani, a rászorulókat támogatni és segíteni.

Jézus mindig és minden körülmények között érdemesnek tartotta az emberek javát szolgálni. Tanított, vigasztalt és segített, ahol csak tudott. Hintette az Isten országa igazságainak magvait.

Isten ugyanezt a magatartást várja tőlünk, azt akarja, hogy úton útfélen hirdessük és terjesszük a jót, az igazat és a szépet, mert szerinte egyetlen jó földbe hullott vetőmag százszoros termést hozhat.

Kirié litánia

Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy lelkünk a belé hullatott isteni magvak számára soha se legyen köves talaj. Uram, irgalmazz nekünk!

Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy a lelkünkbe hullatott isteni magok növekedését meg ne fojtsák az élet tövisei. Krisztus, kegyelmezz!

Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy lelkünk a beléje hullatott isteni magok számára mindig bő termést hozó talaj legyen. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

A magvetőről szóló példabeszéd, az Úr Jézus paraboláinak egyik gyöngyszeme.

Ma már géppel vetik a jól kitisztított magot, a megdolgozott jó anyaföldbe. A magvetők után boronával elsimítják a föld felületét, hogy a mag takaró alá kerüljön. Ott, a föld méhében megindul a csodálatos kenyérszaporítás. Az elvetett mag "elhal", hogy új, szebb, és több magnak adjon életet. Tavasszal kizöldül a vetés és az aranyszínben rengő búzatáblák épp ezekben a napokban ötvenszeres, százszoros termést hoznak. Évről-évre ismétlődő csoda ez. De ennek észrevételéhez is "látó" szemre van szükség.

A mai evangéliumban Krisztus magvetőhöz hasonlítja magát. Fáradhatatatlanul járja Izrael hegyes-dombos falvait, városait Hinti az isteni bölcsesség csodálatos magvait. A jeruzsálemi templomban és a zsinagógákban. Hinti az igét a tenger partján, a hegyek lankás lejtőin. Megjelenik a vámosok, a bűnösök házában és felkeresi az igazakat.

Őt követték apostolai, és Őt követi egyháza is! Immár 2000 év óta! Mégis! Úgy látszik, mintha a közel 2000 éves magvetés, az apostoli munka, kudarcba fulladna.

Hiszen a szülők, a papok, a pedagógusok minden időben azon fáradoztak, hogy az egyház szolgálata által olyan értékekkel gazdagítsák az utánuk jövő nemzedékek életét, amelyek feltétlenül javukat szolgálják és hozzájárulnak teljes kibontakoztatásukhoz. És mi lett a sok fáradság eredménye?

Keserűen tapasztaljuk, hogy fáradozásuk sok tekintetben kudarcot vallott. Áldozatos munkával hintették a jó magot, de az kopár földre hullott, csak tövist és bojtorjánt termett. Tiszteletre, becsületre, Isten - és emberszeretetre akarták nevelni fiaikat és leányaikat. Az eredmény mégis mi lett? Nemegyszer csak hálatlanság, szeretetlenség, gyűlölködés, közömbösség, hitetlenség és erkölcsi süllyedés.

Sajnos, hasonló jelenséggel már Jézus tanítványai is találkoztak. Az Ő életük sem volt mentes a sikertelenségektől és kudarcoktól. Minden igyekezetük és buzgóságuk ellenére Isten Igéje csak lassan és igen nehezen vert gyökeret az emberek lelkében. Nekik is rá kellett ébredniük, hogy a krisztusi igazságok csak kevés ember szívében és csak nehezen vernek kitéphetetlen, erős gyökeret.

Ezért az Úr Jézus igyekezett bizalmat önteni beléjük. Elmondta nekik a mai evangéliumi példabeszédet, amelyben tudtukra adta, hogy nem a magban, nem az evangéliumi örömhírben van a hiba. Az isteni igazság tisztaságához semmi kétség nem férhet. A vetőmag ép, tiszta és kifogástalan, élő és eleven, alkalmas a vetésre.

De csak ott és akkor szökkenhet szárba és hozhat termést, ha alkalmas talajra talál. Ott ahol az emberek elfogadják Isten akaratát és teljesítik azt.

Az Úr Jézus követői sohasem gondolkodhatnak a piacgazdálkodás profitéhes elvei szerint. Ők nem dolgozhatnak csak nyereségre és sikerre.

Az ev. felolvasásakor hallottuk: Isten bőkezűen és mindenféle számolgatás nélkül szórja és hinti az üdvösség magvát. Nem törődik hatalmas beruházása eredményével. Vetőmagját pazarlóan hinti a szántóföldekre és az útszélre, a köves talajra a tövisek közé, mindenhová, ahol emberek élnek a földön. Számol a sikertelenséggel, mégis derűlátó, mert tudja, hogy egyetlen mag százszoros termést is hozhat, ha jó, földbe hull!

Az isteni igazság magvait hinteni kell mindig és mindenütt! Akar alkalmas, akár alkalmatlan! "Hirdesd az Isten igéjét! Állj elő vele! -buzdítja már Pál apostol is szeretett tanítványát, Timótheust Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandoztatják fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától, és mesékre hajlanak."

Mintha a mai, mindenbe beletörődő, megfáradó, látszólag szélmalomharcot folytató keresztényeknek írta volna Pál apostol e szavakat. Tapasztalatból tudjuk, hogy milyen félelmetes magvető valamennyi tömegkommunikációs eszköz! A sajtó! A rádió! A TV! -Va1óban seregszámra vannak ott olyanok, akik ezek segítségével késztetik az embereket arra, hogy elforduljanak az igazságtól, vallástól, egyháztól, s Istentől! És, hogy odafordítsák az emberek a fülüket az igazság köntösébe öltöztetett, hamisságok és hazugságok hallására.

A hazugságot igazságnak, és az igazságot hazugságnak állító közéleti személy meg is fenyegeti azokat, akik közszolgálati médiumokban, lehetőséget adnak, az ő szemléletével ellentétes véleményeket megfogalmazóknak.

Nekünk, minden fenyegetés és megfélemlítés ellenére, tántoríthatatlanoknak kell lennünk az igazságban, és hirdetnünk kell az igazságot, hinteni az isteni igazságok magvait. Nekünk hinnünk kell az isteni Ige győzelmében és-a jó diadalában. Sohasem lehet ugyanis tudni, hogy egy-egy elhintett mag kiben és mikor kel ki, ver gyökeret: és hoz százszoros termést.

Ámen

14. évközi vasárnap 2020

14. évközi vasárnap 2020

Bevezetés

Isten népének örök példaképe Jézus Krisztus, akinek élete azt mutatja, hogy a hívő embernek mindig a kicsinyek”, a kitaszítottak és a szegények oldalán kell helytállnia. Aki ezt nem teszi, maga is szegénnyé válik és üres kézzel áll Isten előtt.

Vajon miről tanúskodik a mi múltunk és jelenünk? Helytálltunk-e a szegények és a kicsinyek oldalán, vagy magunk is szegény lelkűekké váltunk. Isten segítségére és irgalmára mindenképpen rászorulunk.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy lélekben mindig kicsinyek legyünk. Uram irgalmazz!

Urunk, Jézus Krisztus, adj nekünk, megfáradottaknak felüdítést. Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Jézus Krisztus alakítsd a mi szívünket a Te szívedhez hasonlóvá, szelíddé és alázatossá. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A művészek, s a szónokok, számára is, mindig jóleső érzés, ha hozzáértő közönség, s telt ház előtt szerepelnek. A teljesítményre mindig ösztönzőleg hat a hozzáértő hálás közönség, az éles tekintet, a finom hallás, az értő elme, s az érző szív jelenléte.

Ilyen szempontból érdemes megvizsgálnunk azt a kérdést, hogy miféle közönsége volt a földön járó, igét hirdető Üdvözítőnknek? Az evangéliumból kiviláglik, hogy elsősorban egyszerű, tanulatlan, tisztaszívű, romlatlan nép sereglett köréje. Nem a tudósok, nem a papok, nem az írástudók, nem a farizeusok öntelt gyülekezete! Tudta ezt az Úr Jézus is, de nem sopánkodott miatta. Ellenkezőleg! Hálát adott az Atyának, hogy boldogító üzenetét elrejtette a bölcsek előtt, és a kicsinyeknek nyilvánította ki.

Ahogy a Jézus korabeli világ szemében bölcseknek hitt népvezetők: a farizeusok és írástudók elől is, de a Jézust követő korok öntelt bölcsei és okosai elől is, úgy mai kor alázatot nem ismerő, sőt azt megvető, idézőjelben „bölcsei és okosai” elől is elrejti Isten az Ő titkait, és a kicsinyeknek és alázatosaknak nyilvánítja ki.

Az Úr Jézus követése, a hit és az üdvösség, nem az anyagi javak bőségétől, vagy szűkös voltától függ. Nincs iskolai végzettséghez kötve! Nem ezektől függenek. Nem attól, hogy alsó fokú, vagy középfokú, vagy felsőfokú, vagy egyetemi végzettségű az ember! Mert mindenféle végzettségű ember, sőt iskolai végzettség nélküli is követője lehet Jézusnak és eljuthat az üdvösségre is! Mert a mennyei Atya boldogító üzenetét, evangéliumát, örömhírét a kicsinyeknek nyilvánítja ki.

De vigyázzunk! Nehogy félreértsük Krisztus Urunk a mai evangéliumban hallott szavait. A kicsinyek nem azonosak a tanulatlanokkal! Mert a magas képzettségű és a kevés iskolát végzett, egyformán kicsi az Isten előtt. S ha az ember eme kicsinységének a tudatában van, ennek tudatával éli hétköznapjait, akkor a mennyei Atya nem elrejti előle, hanem kinyilvánítja tanítását előtte, s megadja neki a hívés, a krisztuskövetés kegyelmét, s az üdvösséget.

Az igazi tudomány, az igazi életbölcsesség, a gyakorlati okosság, - Oh! Mennyit hangoztattuk már, és mennyit kell még hangoztatnunk napjainkban is, - hogy nem akadálya, sőt előmozdítója a hitnek!

Hatalmas szép virágcsokrot lehetne kötni azokból a szép hitvallásokból, amelyek az emberiség legnagyobbjainak ajkáról hangzottak el. - A tudományok művelői, a tudósok túlnyomó többsége minden korban, mély istenhittel járta és járja életútját, s éppen a vallásos hitükből fakadó alázatosságuk vezette és vezeti őket egy-egy újabb igazság, törvényszerűség, Isten titkainak a felismerésére.

Nem a tudáson, hanem az alázaton múlik, hogy hívő-e, vagy nem hívő az ember. Örök isteni, s tapasztalat igazolta igazság” Isten a kevélyeknek ellenáll, és az alázatosoknak adja az ő kegyelmét”. A Tőle kapott kegyelem alakítja át az ember értelmi világát Országa titkainak megismerésére, és az érzelmi világot: az imádására és szeretetére.

A mai evangéliumban, a szelíd és alázatos szívű Jézus, nemcsak hálát ad az Atyának azért, hogy a kicsinyeknek, az alázatos szívűeknek nyilatkoztatta ki az Ő igazságait, hanem hívja is az élet fáradt vándorait, mindazokat, akik görnyedezve hordozzák az élet terheit.

Az ember, különböző helyeken keresheti a felüdülést, a lélek töltekezését. A magányban, a természet ölén, csendesebb, vagy zajosabb üdülőhelyeken. Úgy el szoktam nézni az üdülőhelyeken a kicsiny templomokat. Mennyi üdülő tér be ezekbe, mert érzik, hogy nemcsak a testnek, hanem a léleknek is szüksége van üdülésre, megpihenésre és erőgyűjtésre.

Boldogok mindazok, akiket az élet terhei arra indítanak, hogy az Úr Jézushoz meneküljenek. Az Úr Jézus megkönnyíti életüket, és bajaikat javukra fordítja.

Hisszük, hogy nemcsak az egyének bajait, hanem egy közösségnek, egy nemzetnek, nemzetünknek a bajait is, ha Hozzá fordulunk. Ha Jézushoz fordulunk, akkor a szegények sorsa is enyhülni fog, és jobbra fordul. Egyre többen lesznek ugyanis azok, akik nem elvenni akarják tőlük még az utolsó fillérüket is, - borravalójukat is! – hanem adni szeretnének nekik, hiszen tudják, hogy mindazt, amit egynek is tesznek a legkisebbek közül, azt Jézusnak teszik.

Az Úr Jézus átfogalmazott szavaival: Mindannyian, akik belefáradtatok az élet kemény küzdelmeibe, jöjjetek Jézushoz, és Ő felüdít benneteket, erőt önt belétek, s lelketek nyugalmat talál, és sorsotok is jobbra fordul majd.

Ámen