Úrnapja 2020
Bevezető
Ma, Úrnapja, vagyis Jézus
szent Testének és Vérének ünnepe van. A közöttünk maradt, s lelkünket tápláló
Jézust ünnepeljük. Aki ételül és italul kínálja magát nekünk. Ez a táplálék
segít, hogy végigjárva életünk útját, Isten Országába jussunk.
Az Úr testéhez csak
megtisztult lélekkel közelíthetünk. Ezért tartsunk bűnbánatot a Szentmise
kezdetén.
Kirié litánia
Urunk Jézus! Te mondtad, „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem
isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.” Tégy készségessé bennünket Tested
és véred vételére, hogy életünk legyen. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Te mondtad, hogy velünk maradsz az Eucharisztiában a világ
végéig. Kérünk, maradj velünk életünk minden napján! Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Te azt mondtad, hogy Te vagy az Élet kenyere. Kérünk Te légy
majd életalkonyunkon, a Szentútravalónk is! Uram irgalmazz!
Evangélium után
Az Egyház története
számos bizonyítékot szolgáltat az Úr Jézus azon tanításának igaz voltához, mely
szerint: Isten gondolatai nem a mi gondolataink, Isten útjai nem a mi útjaink.
Az érzékekhez kötődő és a gőg által megfertőzött értelem gyakran szembeszáll
Isten gondolatával és akaratával. Mindezt előre látta Jézus, aki Pétert és a
többi apostolt is megfeddte földízű gondolkodásuk miatt.
Nem véletlen tehát, hogy
az emberi okoskodás kezdettől fogva botrányosnak, oktalanságnak minősí-tette
Jézus tanítását és élete eseményeit. Sokan úgy gondolják, ha nem is mondják ki,
hogy Istennek reánk kellett volna bíznia Jézus életének megrendezését.
Kifogásolják istállós születését, szégyenletes kereszthalálát és az utolsó
vacsorán elhangzott ígéretét, hogy a kenyér és a bor köntösébe alázódva velünk
marad a világ végezetéig.
Már első tanítványai is
megbotránkoztak, amikor önmagát az Élet Kenyerének nevezte. És ha emiatt többen
elpártoltak Tőle, miért ne ismétlődne meg mindez a későbbiek folyamán?
A keresztény üzenet
történetét vizsgálva látjuk, hogy hívatlan úti-társként gyakran melléje
szegődik szegődött az a törekvés, hogy lemérsékeljék Jézus szavait és megkérdőjelezzék
rendelkezéseit. Ez lett a sorsa Jézus legnagyobb ajándékának, a szentmisén
megjelenő eucharisztikus áldozatnak és lelki lakomának.
Fájdalmas jelenség, hogy
a lelki egység kenyeréül szánt jézusi ajándék a krisztushívők körében is
nézeteltérésekhez és szakadásokhoz vezetett. Sokan – jóllehet előszeretettel
hivatkoznak a Szentírás hitet meghatározó szerepére – elképzeléseik szűkös
keretébe kényszerítik Jézus rendelkezését.
Szinte érthetetlen, hogy
akik hisznek Jézus istenségében, halálból történt feltámadásában, csatlakoznak
az egykor elpártoló tanítványokhoz és felvetik a kétkedő kérdést: Hogyan
adhatja magát eledelül? Az ember gőgös istenkedésével szinte nem akarja
megengedni, hogy Jézus isteni módon cselekedjék.
Képzeljük magunkat az
utolsó vacsora termében végrendelkező, apostolaitól búcsúzó isteni Megváltónk helyébe.
Szenvedésének elő-estéjén adni akart valamit, nemcsak apostolainak, hanem
valamennyi Benne hívőnek. Valamit, ami velünk marad, és biztosítja a rá
emlékezést. Mivel a legtöbbet akarja adni, ön-magánál kevesebbet nem adhat,
ezért önmagát adja.
S mily csodálatos isteni
öt-lettel ezt meg is valósítja! Kenyérbe és borba rejti istenségét és emberségét.
Mindezt halála előtt, mintegy végrendeletként hagyja ránk. Ezért írja Pál
apostol: „Valahányszor ezt a kenyeret eszitek, az Úr halálát hirdetitek…” De
hát miért akar minket az Úr éppen halálára emlékeztetni? Mert számunkra Jézus
halálára emlékezni annyi, mint szeretetére emlékezni.
Ha gyarló szívünk csak
részben is megértené, és viszonozni tudná Jézusunk szeretetét, akkor nem lenne
egy szentmise sem, amelyen a hívek ne járulnának az Úr asztalához.
A keresztény élet lényege az, hogy
méltó választ adjunk Jézus szeretetére. Meghalljuk a nekünk szóló jézusi
szavakat: Vegyétek és egyétek.”
Vajon mi menthetné meg
elkereszténytelenedő, elembertelenedő, s agonizáló világunk életét? Semmi más, mint az Eucharisztia.
Az Úr testét és vérét magukhoz
venni vonakodók miatt, nem tudom elhallgatni és nem kimondani az Úr Jézus eme
szavait: „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az Ő vérét, nem
lesz élet bennetek.”
Ha nem azért nem keresztény
e társadalmunk, mert nem eszik az Élet kenyerét. És ha nem keresztények az
emberek, nem azért nem azok e, mert nincs meg bennünk az az élet, amelyet
Krisztus teste és vére táplál?
Vegyük hát, hogy életünk
legyen, s minél bőségesebben!
Ámen
