Szentháromságvasárnapja 2020

Bevezetés

A mai, Pünkösd utáni első évközi vasárnap a Szentháromság vasárnapja, hitünk legszentebb misztériumának ünnepe. Azt a titkot ünnepeljük, amelyet emberi értelem ki nem fürkészhet. Erre a titokra, Isten benső misztériumára a gondolkodó ember nem jött volna rá, ha Isten nem mondja el azt önmagáról. Mi hívők, ha megérteni nem is tudjuk, ha csak „tükör által homályosan” sejtünk belőle valamit, azért alázatos hittel elfogadjuk. Valóban? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié Litánia

Gondviselő Mennyei Atyánk! Mindenek alkotója és fenntartója!. Uram, irgalmazz!

Urunk Jézus Krisztus, úgy szerette Isten e világot, hogy Téged, Egyszülöttjét küldte e világba, hogy aki Benned hisz el ne vesszen, hanem üdvözüljön. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, kérjük, hogy az Általad megígért, és közénk jött Vigasztaló irányítson, és vigasztaljon minket az üdvösségre vezető úton. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A keresztény teológusok a kezdet kezdete óta sokat fáradoznak annak érdekében, hogy értelmünk közelébe hozzák a jézusi üzenetet, amely szerint az egy Isten valami-képp három is.  Bármennyire is tiszteletet és elismerést érdemelnek erőfeszítéseik, a nagy titok kapujában ők is megállásra kényszerülnek.

El kell fogadnunk, Szent Bernát figyelmeztetését, amely szerint a Szentháromság titkát föltárni terem-tett lény részéről lehetetlenség, hinni azonban dicséretes jámborság, látni pedig maga az örökké tartó boldogság.

A keresztény ember szent-háromságos hitét tömören így fogalmazhatnánk meg: A Keresztény ember: Hisz az Atyában, mennynek és Földnek teremtőjében. Hisz Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, Hisz a Szentlélekben, Aki megszenteli és vezeti a világ végéig a krisztushívők sokaságát.

A gondolkodó ember ősi vágya Isten megismerése és a Vele kialakítandó kapcsolat megteremtése. A történelem folyamán az ember sokféleképp próbálta ezt elérni.

Az ember istenlátásának eme ősi vágyát, Jézus Krisztus teljesített be. Amikor Fülöp apostol azt kérte tőle, hogy mutassa meg nekik az Atyát, Jézus kijelentette: „Aki engem lát, az Atyát is látja”. Ő volt az, aki kinyilatkoztatta Isten szentháromságos természetét, belső életének mibenlétét.

A legtöbb pogány vallásban az emberi képzelet, félelmetes, kegyetlen vonásokkal ruházta fel isteneit.

Mi, keresztények, nem egy elképzelt, hanem Jézus által kinyilatkoztatott szentháromságos, szerető Istenben hiszünk. Ennek a szerető szentháromságos Istennek a hirdetését, és a benne hívőknek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében való megkeresztelését tette apostolai feladatává e földről történő búcsúzásakor az Úr Jézus Krisztus.

Nincs nehezebb, de egyben fontosabb feladat, mint Jézusnak eme óhaját, eme végrendeletét teljesíteni, mint beszélni Istenről és az Ő országáról. Az a keresztény azonban, akinek életét kovászként járja át a jézusi tanítás, nem tétlenkedhet, nem hallgathat. Pál apostollal vallja: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot”!

Ennek a tanúságtételnek indítéka annak a kincsnek a birtoklása, amit a Jézustól kapott örömhír jelent számunkra. Akit meghódított Jézus személye, tanítása, szeretete, az kötelességének érzi, hogy másokat is megajándékozzon ezzel a kinccsel.

Igaz, hogy a mai világban le-csökkent a hit és az erkölcs árfolyama, és ennek vészes következményeit a bőrünkön tapasztaljuk. Kiderült, bebizonyosodott, hogy egy hitetlen világban élni annyi, mint egy értelmetlen, céltalan élet sötétjében botorkálni.

A céltalan élet sötétjében botorkáló, s istenhit nélkül élő emberek kétségbeesetten menekülnek a káros szenvedélyek világába, az alkohol, a kábítószerek mámorába. Nem véletlen, hogy minden kultúra, minden nép pusztulása, a szellemi, az erkölcsi értékek hanyatlásával kezdődik.

Jaj, annak a népnek, amelynek vezetői nem vallják már azt, amit elődeik vallottak, hogy a vallás mindenkinek a legszentebb ügye, ha-nem visszatérnek az unos-untalan hangoztatott jelszóhoz: a vallás magánügy. S akik magukról azt hirdették, hogy távol tartják magukat minden ideológia vitától, de a leg-merevebben ragaszkodnak alapvető ideológiai tételükhöz: a közömbös, semleges világnézetükhöz. És ezt erőszakos eszközökkel egyeduralkodóvá akarják tenni a társadalom minden területén. Mi más ez, mint a keresztény valláserkölcs, s maga az istenhit kiiktatása az élet minden területéről, egy lassú nemzethaláshoz.

Mi, akiket a háromságos egy Isten nevében kereszteltek meg, s akiknek életét áthatja a Benne való hit, ellene mondunk e sátáni cselvetésnek. S célunk nem távoltartani, hanem elvezetni minden embertest-vérünket, a háromságos egy Isten ismeretére, hogy egykor mindannyi-an eljussunk a színről színre való látására is.

Ámen.