Húsvét 2. vasárnap.
2020.
Bevezetés
A mai evangéliumban az Úr Jézus Tamás
apostolt is megajándékozza azzal a kegyelmi többlettel, amivel a többi társát
már megajándékozta. Így ő is velük teljesen egyenértékű apostola lett a Föltámadott
Krisztusnak. S hiteles hirdetője az evangéliumának. Tamást, a kétkedő,
bizonyosságra törekvő apostolt, méltatlanul nevezi az utókor hitetlennek. Inkább
példakép ő minden hitében megerősödni akaró hívőnek.
Kirie litánia
Jézus Krisztus! Te vagy a szívűnk
békessége. Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te vagy az
életünk: Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te vagy a boldogságaink
forrása: Uram irgalmazz!
Evangélium után
Miközben Tamás Apostol történetét
hallgatjuk, azt hiszem, mindnyájan rokonszenvet érzünk iránta. Ennek okát abban
határozhatjuk meg, hogy legtöbbünk hite nem nélkülözi az átmeneti vagy tartós
kételyeket, és mindig rászorulunk hitünk táplálására, erősítésére.
Érdemes felfigyelnünk arra a
körülményre, hogy Jézus nem tesz szemrehányást Tamásnak, és jómaga vállalkozik
kételyei eloszlatására. Ezzel is példát adott nekünk, hogy megértéssel
forduljunk kételyekkel viaskodó testvéreink felé.
Igaz, a józan értelem is elvezethet
a hit kapujához, mivel a rendet, célszerűséget sugárzó világ-egyetem Isten
feltételezése nélkül teljesen érthetetlen. Ám az is nyilvánvaló, hogy az élet
fájdalmas titkai, számunkra érthetetlen jelenségei elhintik bennünk a kételyek
magvait.
Ezért a felnőtt hívő keresztények
is, időnként újra és újra megvizsgálják hitüket, és korszerű magyarázatokkal
igyekeznek azt elfogadhatóvá tenni, elsősorban ön-maguk számára.
Az úgynevezett "fizikai bizonyosságra"
való törekvés mindannyiunk közös vágya.
E tekintetben alig különbözünk a
"kételkedő" Tamástól, aki csak azt akarta elhinni, amit előtte már
látott. Hozzánk hasonlóan meg-feledkezett arról, hogy a mindennapi életben sok
olyan dologgal találkozunk, amelyet egyszerűen el kell fogadnunk, és hinni
kényszerülünk. Hiszen képtelenné válna a mindennapi élet, ha csak azt hinnénk
el, amit látunk.
A világban sok olyan dologgal
találkozunk, amit nem látunk, de mégis biztos létezőként elfogadunk. Így
eszünk, értelmünk, gondolkodó képességünk létezését.
A rádiózás, televíziózás, s mobiltelefonálás
korában a bennünket körülvevő, testünkön is áthatoló, a tér minden pontjában
jelenlevő és egymásra szuperponálódott elektromágneses mezőket, mint olyan
anyagot, amit képtelenek vagyunk még elképzelni is, de kis millió dolgot tudunk
róla, és végtelenül sok hang és képinformációt közvetítenek számunkra.
Már a mindennapi életben is
teljesen tarthatatlan a "Csak azt hiszem, amit látok" elv. Mennyivel
inkább akkor a hit területén.
Mégis Tamás apostolhoz hasonlóan
látni szeretnénk mi is mindent. Közvetlenül érzékelni szeretnénk még az istenes
dolgokat is. De bármennyire is vonakodunk Isten és dolgai elfogadásától, a
tapasztalat mégis azt mutatja, hogy alig akad ember, aki képes végérvényesen
szakítani vele.
Még az ateisták is állandóan keresik
a megfelelő okokat, bizonyítékokat Isten létének tagadásához. Nem hisznek Benne, de foglalkoznak Vele.
Mégis csak különös, hogy jóllehet Isten sehol sem mutatható ki teljes
bizonyossággal, léte mégsem hagy nyugton senkit sem.
Mégis csak különös, hogy
szüntelenül keressük a dolgok végső okait. Keresünk és kutatunk, csak-hogy
nyugtot találjon lelkünk. Ez a nyugalom mégsem akar bekövetkezni és várat
magára.
A bennünket körülvevő rejtélyek
nyugtalansággal töltenek el, és Isten keresésére sarkallnak. Tapasztaljuk, hogy
Isten nélkül sehol sem találunk boldogságot, nem találunk sem békét, sem
örömet. Szent Ágostonnal valljuk: "Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem
nyugszik Tebenned, O Uram!"
Jól tudjuk, hogy a hit végső-soron
nem emberi erőfeszítés eredménye, hanem isteni ajándék. Szükséges viszont hozzá
mindig a hinniakarás, az emberi igyekezet és jószándék, de sokkal inkább az
isteni kegyelem, a Jézus szavára való odafigyelés. A "Nyújtsd ki kezedet…
S ne légy hitetlen, hanem hívő" szavak meghallása is!
Ma az evangéliumi szakasz-ban a
"hitetlen" Tamás apostolról hallottunk. Inkább bizonyosságra törekvő volt
ő, nyugtalan lélek, aki szüntelenül töprengett és kutatta az igazságot,
akárcsak a legtöbben közülünk, akinek ugyancsak jócskán kijutott a töprengésből
és a nyugtalanságból.
Mégsem csüggedünk és veszítjük el
bátorságunkat. Mert, miként Tamás apostol, úgy mi is, találkozhatunk a
föltámadt Üdvözítővel. S miként Tamás apostol az apostolok közösségében, úgy mi
is a hívők közösségében. Megtérése, hívővé válása előtt Tamás apostolnak előbb
ugyanis vissza kellett térnie a hívők közösségébe. Csak miután visszatért oda,
találkozott az Úrral és született meg benne a hitvallás: "Én Uram, én
Istenem!"
A visszatérésnek ez a lehetősége minden
kétkedő és bizonytalankodó előtt mindig, de különösen is most nyitva áll.
Éljünk hát vele!
Amen.
