Nagyböjt 1. vasárnapja 2020.

Nagyböjt 1. vasárnapja. 2020.

Bevezető

Nagyböjt 1. vasárnapja Igeliturgiájában, a központi szereplő a Sátán. A zsidó és keresztény kultúrkörben élő emberek tudják, hogy az emberiség tragédiája azzal kezdődött, hogy hitt a Nagy Ígérgetőnek, és semmi sem lett abból, amit ígért, sőt annak ellenkezője: Az ember tragédiája!

Az evangéliumban is ott van a Sátán gonosz, fondorlatos, s alattomos kísértéseivel. Felfigyelünk-e majd arra, hogy Jézus milyen határozottan, sőt keményen utasítja el minden kísértését. A „takarodj innét Sátán!” - szavain lehet, hogy még meg is ütközünk.

Pedig nekünk, krisztushívőknek nem megütköznünk kellene ezen, hanem követnünk példáját és határozottan, keményen ellene kellene, hogy mondjunk a naponként ránk zúduló a kísértéseknek.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirie litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a kenyérharcban megfeledkeztünk arról, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy az isteni rendelés folytán nekünk jutott hatalommal sokszor visszaéltünk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a vallásos életünkben nagyobb hitelt adunk a bizonyítatlan rendkívüli jelenségeknek, mint hitünk biztos igazságainak. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az evangélium talán legmerészebb története az, amely Jézus megkísértéséről szól. Mindenképpen történeti ténynek kell tekinteni Jézus megkísértését. A fő kérdés, mi a történetben szereplő kísértések lényege?

Ha jól megfigyeljük a kétségtelenül színes irodalmi formában és mitikus köntösben előadott jeleneteket, akkor a konfliktus gyökere Jézus messiási elképzelései és a hagyományos, a népies messiási elképzelések között feszülő ellentétekben keresendő.

A mai evangéliumi szakasz elbeszélése szerint a Gonosz Lélek el akarja téríteni Jézust a küldetése teljesítésétől, és a népies messiási elképzelések útjára akarja irányítani. Meg akarja hiúsítani a Mennyei Atya akaratának a teljesítését, az emberiség megváltását.

Kritikával fordul Jézus felé. Ha ő a Messiás, miért nem javítja meg nyomorúságos helyzetünket, a köves sivatagból miért nem csinál búzaföldeket? Miért nem javítja meg az emberek megélhetési lehetőségeit? Jézus elutasítja: "Írva van. Nemcsak kenyérrel él az ember" (hanem Istennek minden igéjével). Jézus szavai azt jelzik, hogy az ő küldetése nem gazdasági, de még csak nem is szociális. Ő azért jött, hogy megnyissa az ember Istenhez vezető útját.

A második kísértés arra akarja Jézust biztatni, hogy alapítson egy hatalmas földi országot. Ne a Mennyei Atyát, az Igazság Istenét, hanem őt, a Sátánt, a hazugság atyját imádja. Jézus ezt is elutasítja: "Írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" Jézus nem akar működésével politikai területre lépni. Ő Isten szolgálatában van, az ő akaratát akarja teljesíteni.

A harmadik kísértés arra biz-tatja, hogy látványos, csodás, mutatványos tettel mutassa meg hatalmát az egész nép előtt. Jézus ezt a kísértést is elhárítja e szavakkal: "Az is írva van: "Ne kísértsd Uradat, Istenedet!". Jézus nem akar isteni hatalmával élni, s látványos tettekkel követőivé tenni embereket.

Azt is észre kell vennünk, hogy Jézus a Sátánnal való küzdelemben a Szentírás szavaival győzedelmeskedik a kísértőn.

Ez a lehetőség számunkra is adott, ha mi is arra törekszünk, hogy Isten igéjéből éljünk. Ekkor mi is meg tudjuk magunkat védeni, ha a kísértő veszélyezteti életünket.

Nem mondok újat.

Az imént említett három kísértés közül a kenyérrel történő a leggyakoribb, s legtöbb embert megkísértő. Általános tapasztalat, hogy mi emberek azt követjük, aki bőségesen ad nekünk kenyeret, aki azt ígéri, hogy jólétet biztosít nekünk.

Ezért az ördög nagyon reálisan beszél, amikor azt mondja Jézusnak, ha befolyást akarsz gyakorolni az emberekre, ha tanításod követőivé akarod őket tenni:, akkor gondoskodj számukra bőséges eledelről. Csalogasd azzal az embereket, hogy aki követőd lesz, nem fog többé éhezni.

Jézus a kísértőnek a már idézett szavakkal válaszol: "Nemcsak kenyérrel él az ember." Félre ne értsük szavait! Jézus nagyon is együtt érez az emberekkel, akik szükséget szenvednek, azzal a százmillióval is, akik, az előrejelzések szerint, a közeli jövőben éhhalált fognak halni.

És azokkal is, akik a mindennapi kenyérért folytatott küzdelemben nem figyelnek eléggé a magasabb értékekre. Ezeken az embereken, azonban nem azzal akar segíteni, hogy a követ kenyérré változtatja számukra. Hanem azt mondja nekik: "Keressétek előbb az Isten országát a többiek mind, hozzáadatnak nektek".

Ezért a földi eledelre, a földi jólétre irányuló törekvéseink nem lehetnek az okai annak, hogy elhanyagoljuk az Isten országának keresését, vallásos életünket.

Milyen hatalmas változáson menne keresztül egy hívő közösség, de nemzetünk élete is, ha tagjai, valóban először Isten országát keresnék, Isten Szava mögé helyeznék az anyagi érdekeket, a karrier, a jólét szempontjait! Ha a szülők jobban törődnének gyermekeik vallásosságával! Rendszeres résztvevői lennének gyermekeikkel együtt a vasárnapi szentmiséknek! Ha őszinte érdeklődéssel olvasnák, vagy legalábbis hallgatnák az evangéliumokat, mert életük vezetésében Jézus szavára szeretnének támaszkodni.

Jézus példáját követve, mondjunk nemet, a bennünket ezektől eltéríteni akaró Nagy Kísértőnek, és ha olykor-olykor engedtünk is a kísértéseinek, azokért pedig tartsunk őszinte bűnbánatot!

Amen.

Évközi 7. vasárnap 2020

Évközi 7. vasárnap A 2020

Bevezetés

A mai vasárnap olvasmányai a keresztény életeszményt állítják elénk, amelynek legfőbb mércéje az Isten által adott szeretet parancsa.

Az Úr Jézus a mai évközi 7 vasárnap evangéliumi szakaszában csupa olyasmit követel követőitől, amelyek ellentétesek természetünkkel. Az Úr Jézus szándékosan ki is élezi a dolgot, hogy meghökkentsen, s felrázzon bennünket, hogy megértesse velünk az új törvény szellemét, a felebaráti szeretet parancsát, amely a réginek tökéletesítése és kiterjesztése az ellenségre is. Felráz-e, meghökkent-e bennünket az ellenségre is kiterjedő szeretetparancs?

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy nem teszünk jót ellenségeinkkel. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem imádkozunk azokért, akik bennünket, gyűlölnek és üldöznek. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy sokszor elfordultunk a rászorulóktól. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A szeretetparancsnak Ó-szövetségi gyökerei vannak: Mózesen keresztül így szólt Isten a választott néphez: „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok! Ne gyűlöld testvéredet szívedben… Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg embertársad igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat – én vagyok az Úr!”

Igazából Új-szövetségi soroknak is tűnhetne ez a Leviták könyvéből vett szakasz. Azonban az Ó-szövetségi gondolkodás lehatárolta azok körét, akikre a szeretetnek és megbocsájtásnak ki kell terjednie. Úgy tartották, hogy csak a közvetlen családtagra, rokonra, saját népéből valóra vonatkozik ez az isteni parancs.

Az Úr Jézusnak kellett eljönnie, hogy a hegyi beszédben visszaállítsa ennek eredeti értelmét. ” Hallottátok, hogy azt mondták a régieknek:, Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.'' Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek.”

Saját tekintélyével húzta át és igazította helyre, a mindennapi élet szülte helytelen magatartást, amely letért Isten szándékától. „Mondatott a régieknek… én pedig mondom nektek.” Azt be kell vallanunk, hogy nagyon magas a mérce. Pedig a magyarázat érthető: „hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek.” A nap melege nem tesz kivételt, mindenkit egyformán süt és hevít. Ugyanígy az életet adó eső válogatás nélkül mindenkit felüdít és éltet. Mindezek Isten irántunk tanúsított szeretetétnek a jelképei. Isten szeretete nem válogat, nem tesz kivételt, nem válogat, hisz mindannyian Isten gyermekei vagyunk.

Jézus, hasonló magatartást, hasonló közeledést kér mindenkitől.

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Hallottátok, hogy ezt mondták: „Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!” Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. (Mt 5,43–48).

Hogy meg kell bocsátanunk ellenségeinknek, ezt elmondjuk mindennap a Miatyánkban: bocsánatot kérünk, ahogy mi is megbocsátunk. Hasonlóképpen imádkoznunk kell másokért, akik nehézséggel küzdenek, akik próbára tesznek minket. Ez is nehéz, de megtesszük; vagy legalábbis sokszor sikerült megtenni. De imádkozni azokért, akik tönkre akarnak tenni, az ellenségeimért, hogy Isten megáldja őket: ezt valóban nehéz megérteni.

Ez Jézus nehéz logikája, ami az evangéliumban jelenik meg: a kereszten imádkozik, és felmenti azokat, akik megölik őt: „Bocsáss meg nekik, Atyám, nem tudják, mit cselekszenek.” Jézus bocsánatot kér számukra, ahogyan Szent István teszi vértanúsága pillanatában. A családokban egy-egy veszekedés után olykor nagyon nehéz megbocsátani a házastársnak vagy akár az anyósnak; a gyereknek nehéz bocsánatot kérnie az apjától. De azoknak megbocsátani, akik megölnek téged, akik ki akarnak készíteni

Viszont az is tapasztalatunk, hogy a keresztény élet ilyen magas mércéjét a világ ostobaságnak tartja. Így volt ez szent Pál idejében is. Ezért írta a korinthusi híveknek: „Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek véli magát ezen a világon, legyen oktalanná, hogy bölcs lehessen. Mert e világ bölcsessége oktalanság Isten előtt.”

Induljunk el, járjunk tovább ezen a Jézus által megmutatott, egyetlen, helyes úton. Mert kizárólag ez a hozzáállás, ez a helyes viszonyulás viheti előre a kapcsolatokat és gyógyítja meg az egymásnak okozott lelki sebeket. Isten irántunk való szeretete legyen naponkénti erőforrásunk, hogy mi is hasonlóképpen tegyünk embertársainkkal.

A tanítványok aggodalmaskodása

A tanítványok aggodalmaskodása

A farizeusok hitetlensége után saját tanítványai felesleges aggódásával szembesül Jézus, miként ezt a mai evangélium bemutatja. Aggodalmaskodásuk, hogy nincs mit enniük, valójában hitetlenségükből fakad. Hogyan történhet meg az, hogy akik látták, hogy Mesterük hogyan szaporítja meg a kevés kenyeret és halat, amelyből több ezren jóllaktak, néhány órával később problémának látják azt, hogy éppen nincs náluk ennivaló? Hogyan lehetséges az, hogy akik maguk is részt vettek a megszaporított étel szétosztásában, röpke idő elteltével már nem is emlékeznek arra, hogy kinek köszönhetően lett egyik percről a másikra bőséges táplálék mindenki számára?

Miért van az, hogy egy szükséghelyzet, az, hogy a bárkában éppen nincs náluk kenyér, rögtön megbénítja gondolkodásukat? Ennek bizony az ő hitetlenségük az oka. Nem csoda, hogy Jézus megindultan, szenvedélyes hangon szól hozzájuk: „Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok?”

Az Egyháznak és világnak immár kétezer éves tapasztalata van arról, hogy Isten köztünk él, gondoskodik rólunk, tanításával irányt mutat számunkra és szeret bennünket, mégis vannak hitetlenek, hit nélkül élők.

Kérem-e Istentől a hit ajándékát? S ha megkaptam, kérem-e annak folytonos erősítését?

A szervita rend hét szentje

A SZERVITA REND HÉT SZENT ALAPÍTÓJA      

1233. augusztus 15-én  hét gazdag és tekintélyes firenzei polgár a Szent Szűz hét fájdalmának tiszteletét ápoló társulást hozott létre. Alázatosan  a Senario hegyén remete életbe vonultak, itt főleg a Boldogságos Szűz Máriát tisztelték.

1240. nagypéntekjén a Szűzanya jelenésben szólította fel őket rendalapításra, Szent Benedek Regulája alapján létrehozták a megalapította  Szűz Mária szolgáinak rendjét, a szervita rendet,.

XI. Benedek pápa rendjüket jóváhagyta 1304. február 11-én.

XIII. Leó pápa a hét alapítót 1888-ban szentté avatta, és ezt az ünnepet rendelte. A liturgikus reformig az alapítást február 12-én ünnepeltük. Akkor az ünnep átkerült az egyik alapító, Alessio Falconieri halálának napjára (ő 110 évesen 1310-ben hunyt el, egyedül élte meg a rendalapítók közül a pápai jóváhagyást).

Évközi 6. vasárnap. 2020

Évközi 6. vasárnap. 2020

Bevezetés

Az évközi 6. vasárnap szentmiséjének olvasmányában és az evangéliumában olyan erkölcsi előírásokról, szabályokról, isteni parancsokról hallhatunk majd, amelyeket, a mai globalizált világ igyekszik kiiktatni nemcsak a társadalom, de az egyén életéből is. És mi? Kiiktatjuk, vagy megtartjuk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy oly gyakran nem tartjuk meg alaptörvényünket, a tíz parancsolatot! Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy oly gyakran vétünk a kereszténység alaptörvénye, a szeretet parancsa ellen. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg a házasság, s család ellen elkövetett bűneinket. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Jézus korában a mózesi törvények szabályozták a zsidó emberek vallási és társadalmi életét. A törvények értelmezése és megtartásuk módja mindennapi beszélgetések és viták tárgya volt az írástudók és törvénymagyarázók között. Az ilyen vitákba Jézust is megpróbálják több alkalommal bevonni, gondoljunk csak például arra, amikor a legfőbb paranccsal, az adófizetéssel vagy a válással kapcsolatban kérdezik őt. Más alkalmakkor azzal vádolják, hogy nem tartja meg, és tanítványaival sem tartatja meg a törvényeket. A mai evangéliumban Jézus ezért mondta tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni

Jézus szavainak mondanivalóját csak akkor értjük meg igazán, ha figyelembe vesszük azt, hogy milyen buzgók is voltak az írástudók és farizeusok!

A farizeusok nem annyira az igazság elméleti kutatásával tűntek ki, mint inkább annak gyakorlati, s tökéletes megtartásával. Nem mulasztottak el egyetlen istentiszteletet sem, minden előírt böjtöt megtartottak, jövedelmük tíz százalékát a szegényeknek adták. Nagyon komolyan betartották a mózesi törvény minden előírását. Ezért életük példaképként állt a nép előtt.

Jézus pedig most azt állítja, hogy mindez nem elég. Mit akar ezzel mondani? Még többet kell böjtölni és még több alamizsnát kell osztogatni? Oh, nem! Hanem azt, hogy az ő követőinek lelkülete különb kell, hogy legyen, mint az imént említetteké!

Jézus a farizeusoknak is keményen szemükre vetette: „Jaj nektek farizeusok! Kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással.

Sajnos Jézusnak azon szavait, amelyekkel kimondja, hogy hogyan lehet felülmúlni az írástudók és farizeusok igazságát, ugyanolyan meghökkenéssel és elutasítással fogadja a világ, mint Jézus korában.

Ma már a kirívó méreteket öltött újrapogányosító, elvilágiasító világban nemcsak a lázadó fiatalok irtóznak a kötelező előírásoktól, s allergiások a tiltó parancsokra, s az erkölcsi szabályokra, hanem a felnőttek is.

Ma sok ember azt vallja, hogy magánéletébe mindenki úgy jár el, ahogyan neki tetszik. Napjainkban az újrapogányosítás, az elvilágiasítás, az elhitetlenítés, elerkölcstelenítés, kirívó méreteket öltött, és ezek a keresztény életet pusztító járvánnyá váltak.

Ha sokan vélekednek is az említett módon, de azért nem mindenki. Akinek nem közömbös az egyén és a társadalom jövője, az odafigyel Krisztus szavaira. Mert amíg a történelem folyamán a legkülönfélébb elméletek és felfogások sorra váltogatták egymást, addig Krisztus Urunk tanítása kiállta az idők próbáját. Érdemes odafigyelni szavaira. „Nem megszüntetni jöttem a törvényt, hanem beteljesíteni, tökéletesíteni.”

Hogy Jézus miképpen gondolja a Törvény tökéletesítését, beteljesítését, azt konkrét példákkal szemlélteti.

Jézus követői számára nemcsak a gyilkosság tilos, hanem annak forrása a haragtartó, gyűlölködő lelkület is. És mégis, mily könnyen megtűrjük, mi hívők is, szívünkben veszedelmes lakóként ezeket.

Jézus nemcsak a betűszerinti értelemben vett ölés, hanem a szóval, a gondolattal, a gyűlölettel történő gyilkolás felszámolását is megköveteli. És mindazon indulatoknak a legyőzését is, amelyek egyéni és közösségi konfliktusokhoz, tragédiákhoz vezetnek.

Ehhez hasonlóan tökéletesíti Jézus a házasságra vonatkozó törvényt is. Nemcsak a házasságtörés bűn, hanem már a kívánság is. Mert a házasságtörés nem a válással kezdődik, hanem a vissza nem fogott ösztönös vággyal, s a házastárs elhanyagolásával. Micsoda erkölcsi pusztulást, rombolást, milyen jóvátehetetlen károkat okoz az ösztönös vágyak felszabadítása!

Mennyi válás! Mennyi csonka családban élő gyermek! Mennyi házasság nélküli, gyermektelen együttélés! Mennyi házasságon kívül született gyermek! Mennyi állami gondozásba vett gyermek! Mennyi csecsemőkkel történő kereskedés! Mennyi fiatalkorú bűnözés! Mennyi emberi ronccsá vált drog-fogyasztó!

Íme hová vezet a házasság és család szétrombolása! Egy nép erkölcsi és biológiai tönkretételéhez!

A szemek megfékezéséből, a szenvedélyek feletti uralomból, az esküvői oltárnál tett eskü megtartásából, a házastársi hűségből, a tökéletesített erkölcsi törvények lelkiismeretes beteljesítéséből még semmi rossz nem származott, de annál több áldás!

Éljünk, hát törvényt tökéletesítő, a farizeusok és írástudók tanítását felülmúló jézusi tanítás szerint és akkor bejutunk majd a mennyek országába.

Amen

Szent Cirill és Szent Metód

Szent Cirill és Szent Metód

Cirill és Metód egy Leó nevű császári hivatalnok gyermekei voltak, mindketten a mai Thesszaloníkiben születtek, Cirill Konsztantin, Metód pedig Mikhaelosz néven (ma ismert nevüket szerzetesrendbe lépésükkor kapták). A fiatalabb, Konsztantin először szülővárosában, majd Konstantinápolyban tanult. A császárváros művelt köreiben a “filozófus” megtisztelő néven ismerték. 858 táján abbahagyta a tanítást, és visszavonult abba a kolostorba, ahová már évekkel előbb belépett a bátyja, Metód. A két testvér gyermekkora óta beszélte a

Cirill drága kincset, liturgikus szövegeket, vitt magával Morva országba, amelyeket görögből szláv nyelvre fordított, és lejegyzésükhöz maga állított össze írásjeleket. Ez az úgynevezett glagolita ábécé, amelynek utódját, a cirill betűs írást ma is használják a szláv ortodox egyházban.

A testvérek kísérőikkel együtt több mint három éven át végezték missziós munkájukat, de működésük ellenérzést váltott ki a bajor püspökökből. Különösen a szláv nyelv liturgiai használatát támadták. Cirill számos diplomáciai manőverrel próbálkozott a frankoktól független morva egyház megteremtésére:

867-ben Rómába utazott, ahol elérte, hogy II. Hadrián pápa jóváhagyta a szláv nyelv használatát a liturgiában.

Ám megbetegedett, és 869. február 14-én, negyvennégy éves korában meghalt.

Szerepét Metód vette át, aki a pannóniai szlávok körében igyekezett egyházat alapítani. Ki is nevezték Pannónia és Morvaország érsekévé, és a szlávok között megkapta a szentszéki legátus hatalmát.

884-ben készült el a teljes szláv nyelvű bibliafordítása.

885-ben hunyt el.

Tanítványai a Balkánra vonultak vissza. Cirill és Metód a népnek szóló gazdag liturgikus életért vállalt fáradozásban, a népnyelv liturgikus használatában az őskeresztény hagyomány örökösei voltak.

Az Egyház a „szlávok apostolaiként”, illetve Európa társvédőszentjeikként tiszteli őket.

Kiskutyák

Kis kutyák

A mai evangéliumban ismét egy csodáról olvasunk, amelyben egyaránt találunk más gyógyításokból már ismert, illetve sajátos elemeket. Azon már nem csodálkozunk, hogy Jézus megint pogányok lakta területen jár, ezzel szemlélteti, hogy az Isten által felkínált üdvösség nem korlátozódik az ószövetségi választott nép tagjaira, hanem a világ minden nemzetére kiterjed. Az viszont már jobban felkelti figyelmünket, hogy titokban akar maradni, nem szeretné, ha jelenléte kiderülne. Valójában itt sem újdonságról van szó, hiszen már találkoztunk azzal, hogy több csodája alkalmával kérte a gyógyultakat, hogy ne híreszteljék az esetet. Jelen történetnél is a messiási titokról van szó. Jézus azért szeretné, hogy a csodák tanúi ne beszéljenek másoknak, mert ezzel hamis elképzeléseket és elvárásokat támaszthatnak az ő messiási küldetéséről.

A csodákra jellemző ismerős elem számunkra, hogy az asszony nem zsidó, hanem pogány, valamint az is, hogy nem önmagáért, hanem a lánya érdekében kéri Jézus segítségét, például Jairushoz hasonlóan, aki szintén lánya miatt fordul az Úrhoz. Érdekesség, hogy amíg Jairus esetében Jézus elindul az ő házába, hogy meggyógyítsa a beteg kislányt, illetve a halálhír megérkezése után feltámassza őt, addig az asszony kérésére nem indul útnak, hanem távolból, szavával tesz csodát, amelynek megtörténtét az asszony hazaérkezve megtapasztalja. S végezetül ismerős elem a segítséget kérő személy hite, amely a csodát eredményezi.

HIS

5. hét szerda

Évközi idő, 5. hét Szerda

A sok rossz mind belülről származik

Mi, emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy külső dolgokban keressük problémáink okát. Minden nehézségünket, bajunkat szeretnénk a rajtunk kívül álló, tőlünk független és befolyásolhatatlan körülményekre fogni, csakhogy magunkat mentsük, illetve a lelkiismeretünket megnyugtassuk. Ám Jézus egyértelműen figyelmeztet bennünket, hogy a baj nem rajtunk kívül van, hanem bennünk. Legtöbbször saját magunk vagyunk az okai problémáinknak.

Mit kell tehát tennünk?

A szívünket, lelkünket kell rendbe tennünk, azaz hozzáigazítani ahhoz a tanításhoz, amit Jézus mond. Sokszor keressük - sajnos - a kiskapukat, hogyan és miként tudnánk mégiscsak érvényesíteni saját vágyainkat, kívánságainkat. Ám ha komolyan vesszük kereszténységünket, Krisztus-követésünket, akkor mi magunk is jól látjuk, hogy nincs lehetőségünk a mellébeszélésre, a törvények alóli kibújásra, mert akkor elveszítjük azt, ami és Aki a legfontosabb. Igaz, ez néha "vezéráldozatokat" kíván tőlünk, de mindig megéri, mert amit cserébe kapunk, az felülmúlhatatlan és minden kincset megér.

Betegek világnapja

Betegek világnapja

Kedves Testvérek!

Minden évben a lourdes-i Szűz Mária emléknapján, február 11-én tartja meg az egyház a betegek világnapját. II. János Pál pápa szándéka szerint, ez a nap megfelelő alkalom a szenvedés misztériumának átelmélkedésére és különösen arra, hogy fogékonyabbá tegyük közösségeinket és a civil társadalmat beteg testvéreink iránt. Ha minden gyenge, beteg, szenvedő, gondoskodást igénylő embertestvérünkre oda kell figyelnünk, hogy egy se érezze önmagát akkor gyenge, szenvedő, gondoskodást igénylő testvérünkre oda kell figyelmünk, hogy egyikük se érezze, hogy elfelejtették őt, vagy, hogy peremre szorult.

„Az emberiességet lényegében a szenvedéshez és a szenvedő emberhez való viszonnyal mérjük. Ez érvényes az egyes személyekre és a társadalomra egyaránt. Kegyetlen és embertelen az a társadalom, amely nem tudja elfogadni a szenvedőket, és együttszenvedéssel nem képes segíteni őket a szenvedés belső megosztásában és hordozásában” (II. János Pál pápától vett idézet.)

Szent Bernát megállapítja: „Isten nem tud szenvedni, de tud együttszenvedni”. Isten, a megtestesült Igazság és Szeretet, szenvedni akart értünk és velünk. Emberré lett, hogy együtt szenvedhessen az emberrel, valóságos módon, testben és vérben. Azóta minden emberi szenvedésben jelen van Valaki, aki együtt szenved, együtt viseli a szenvedést a szenvedő emberrel; azóta minden szenvedésben jelen van az Isten együtt szenvedő szeretetének vigasztalása.

Kérjük, hogy adja meg betegeinknek, s önmagunknak a Betegek Gyógyítja és Vigasztalója a Szív békéjét és a gyógyulást.

Ámen

Szent Skolasztika

Szent Skolasztika

Skolasztika az imádság és a lelki beszélgetés embere, aki Istenhez akar közelebb kerülni testvére segítségével. Ha figyelünk egymásra, megláthatjuk Isten akaratát a másik, a hozzánk közelálló szükségében.

Szent Skolasztika a nyugati szerzetesség alapítójának, Szent Benedeknek volt az ikertestvére. Fiatalon az Úr szolgálatára adta magát. Eleinte otthon élt, majd testvére példájára kolostorba kívánkozott. Benedek Piombariolában egy kis zárdát épített számára, de ez rövidesen kicsinek bizonyult. Sokat böjtölt, imádkozott, és fáradhatatlanul tevékenykedett az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásában. Szerette a magányt, még testvérével is évente csak egyszer találkozott. Életét Nagy Szent Gergely pápa örökítette meg.

Évközi 5. vasárnap. 2020

Évközi 5. vasárnap. 2020

Bevezetés

A mai évközi 5. vasárnap evangéliumában Jézus egykor apos-tolainak, ma nekünk mondja: Ti vagytok a föld sója, Ti vagytok a világ világossága. De valóban azok vagyunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia

Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy a világ világossága. Uram irgalmazz!

Urunk, Jézus Krisztus, Add segítségedet, hogy mi is a világ világossága legyünk! Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus Krisztus, Add segítségedet, hogy valóban a föld sója legyünk. . Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Urunk Jézus Krisztus tisztában volt azzal, hogy megtestesülésével, miféle emberiséggel vállalt közösséget. Ha mégis belépett történelmünkbe, ezt azért tette, mert az em-beri családot alkalmasnak ítélte, hogy legkiválóbb tagjai közreműködésével befogadja az evangéliumot. Olyan képességekkel rendelkezik, ami által fölemelkedhet egy sokkal magasabb erkölcsi létrendbe. Az Úr Jézus azzal a szándékkal jött közénk, hogy mint evilág Megváltója fel is emelje az elesett emberiséget ebbe a magasabb erkölcsi létrendbe.

Mindez természetesen nem történik a természetes fejlődés tőlünk függetlenül működő programja szerint. Az úgy nevezett bibliai kulturparancs az embert is belevonja Isten földet átalakító tevékenységébe. De még ennél is többet kíván tőlünk az a parancs, amelyet apostolaihoz, s apostoli Egyházához intézett: „Tegyétek tanítványommá mind a népeket!”

Ezt megtehetitek, mondja Jézus – hisz, „Ti vagytok a föld sója, Ti vagytok a világ világossága…”

Krisztus apostolainak mondott szavai nemcsak nekik szólnak, ha-nem minden kor minden krisztuskövetőjének. A világ magasabb erköl-csi rendbe emelése nemcsak az apostoli kor feladta volt. Ez egy időben állandósuló folyamat, minden krisztuskövetőt kötelező feladat. Nemcsak a papságot, hanem a híveket is!

Közös felelősség terheli tehát a jézusi küldetés teljesítésében mindazokat, akik a keresztség szentsége révén tagjai lettek az egyháznak, vagyis mindnyájunkat, akik az egyházhoz tartozunk. Mindannyiunknak szól tehát, az élet színpadán feladatunkat kijelölő e két rövid mondat: „ti vagytok a föld sója”, „ti vagytok a világ világossága”.

Ti vagytok a föld sója!

Némely bibliafordítás így adja vissza: ti vagytok a só a föld számára. Jézus itt a közönséges konyhasó képét használja arra, hogy mi a benne hívők feladata a világban, mit adhat az egyház a társadalomnak. Ha élesebben fogalmazzuk: mi az, amit csak Isten újjáteremtett, újjászületett gyermekei adhatnak az emberiségnek.

Mit jelent ez: Ti vagytok a só a föld számára? Az ókori keleten a sót elsősorban nem ízesítésre, hanem tartósításra használták. Nem volt hűtőgép még akkor, sőt azon a vidéken jeget sem tudtak előállítani. A húst, a halat valahogy tartósítani kellett, és ha sóval megfelelően kezelték, akkor ez sikerült. A só gátolta a bomlasztó baktériumok szaporodását, megnehezítette az élelem megromlását, megakadályozta a pusztulást, és így közvetve az emberek táplálkozását, az életet segítette elő. Ez a só feladata: akadályozni a romlást, és ezzel segíteni, gazdagítani az életet.

A Biblia arról beszél, hogy mióta mi, emberek, hátat fordítottunk Istennek, ebben a világban romboló, pusztító, bomlasztó erők léptek működésbe. A mi hűtlenségünk után Isten beépített olyan intézményeket, amelyek ezeket gátolnák. Ilyen az állam, a házasság, a család. De olyan nagy a pusztítás, hogy ezeket is kikezdte a gonoszság, és nem tudják megakadályozni a rombolást, a romlást.

Ezzel a romlott, úgy nevezett „kultúrával” szemben a kereszténység, az igazi Krisztus-követés, egy sajátos ellenkultúra. Mert az igaz kereszténységben a megbocsátás győz a bosszú felett. A szeretet győz az önzés és a gyűlölet felett. Ha kell, önfeláldozás árán is. A szeretet civilizációja a halál kultúrája felett. Ezért mondja Jézus a benne hívőknek, hogy el ne felejtsék: „ti vagytok a só a föld számára”. Ezt a nyilvánvaló romlást, rombolást, fékezni, gátolni, s ahol lehet, megakadályozni, és ezzel szemben az életet gazdagítani, gyarapítani — ez a benne hívők feladata.

Ahol megjelenik ez az ellenkultúra, akár csak egyetlen hívőnek az életében is, ott, annak van hatása: védi, gazdagítja, ízesíti az életet. És ha minél több hívő életében jelenik meg, akkor egy egész társadalomét, és népét is.

Tudjuk, a világosság nem jön létre magától. Mi magunktól nem lehetünk a világ világossága. Amikor Jézus azt mondja, hogy ti vagytok a világ világossága, akkor tudnunk kell, hogy ez a Vele való élő kapcsolatból fakad. Írás szavait idézem: „Isten ugyanis ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel". Pál apostol szavaival: „Ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.”

Az Úr, - igéje által - Jézus világosságát gerjeszti, s teszi tartóssá a szívünkben és ez a világosság csodálatosan árad belőlünk. – Szintén páli szavakat idézve - „Ebben a gonosz és romlott nemzedékben, úgy ragyogtok, mint csillagok az égen.”

Jézus, aki maga a világ a világossága, minket is világossággá akar tenni, és azt akarja, hogy világítsunk is. A lámpát nem rejtik a véka alá, - mondja Jézus. A mi világosságunk azonban a Vele való különleges kapcsoltunkból fakad. Ő hív, hogy kövessük Őt. Aki engem követ, nem jár sötétségben.

Kövessük hát Őt, hogy ne járjunk sötétségben, hogy fényforrások, ragyogó csillagok, világosság lehessünk sötétben botorkáló honfitársaink számára.

Ámen

Szent Koléta

Szent Koléta

Francia neve a Nikoletté rövidebb alakja: Colette. Corbie* városkában született. Édesanyja idös korában sok imádság révén nyerte el Istentől.

Fiatal korában öröme telt az imában, jótettekben, önmegtagadásban. 21 éves korában belépett a ferences III. rendbe s remete- életet élt. Isteni sugallat arra ösztönözte, hogy a klarissza zárdák meglazult fegyelmét állítsa helyre. Szülei ekkor már meghaltak, o pedig halogatta a feladat vállalását, mivel alkalmatlannak tartotta magát ilyen nagy szerep végrehajtására.

Pápai engedéllyel belépett a klarissza rendbe. Nemsokára az Avignonban székelő XIII. Benedek pápa kinevezte apátnőnek s 1406-ban megbízta a klarissza rendházak megreformálásával.

Kitűnt, hogy Koletta az emberek megnyerésére Istentől kapott karizmával rendelkezik. Vonzani tudta az embereket, s el tudta fogadtatni az eredeti klarissza Regula szigorúságát. Ebben életszentsége is szerepet vitt.

17 klarissza rendházat alapított vagy reformált meg. Abban az időben Szent Ferenc I. rendjében is kibontakozóban volt a reform, visszaállítani a régi fegyelmet Koletta reformtevékenységét a férfiágra is kiterjesztette, ott is több rendház életét megújította.

A belgiumi Gentben halt meg 67 éves korában, a maga alapította zárdában. Testét később Franciaországba vitték. VII. Piusz avatta szentté 1807-ben.

Japán vértanúk 2020

Japán vértanúk. 2020

Keresztelő Szent Péter 1542-ben Spanyolországban született. Szent Ferenc Rendjébe lépve, miután pappá szentelték, több éven át a Fülöp-szigeteken működött hithirdetőként. 1593-ban másik őt ferences testvérével Japánba küldték. Sokakat Krisztus hitére térítettek, templomokat és kórházakat építettek.

A hat ferencest, három jezsuita misszionáriust, tizenöt harmadik rendit és három ministránsgyereket a vérengző Taycosáma császár halálra ítélte. Bal fülüket levágták, arcukat vérrel bemázolták, s így vezették őket Meaciból Nagaszakiba, ahol a városon kívül emelkedő "szent hegyen" 1597. február 5-én keresztre feszítették és egyszerre döfték át őket.

Boldog vagyok, hogy tiszteletemet fejezhettem ki irántuk, monumentális emlékművük előtt, amely ott áll Nagaszaki főterén, azon atombomba becsapódásosának közelében, amelyet az amerikaiak dobtak Japán legkatolikusabb városára. Megsemmisítve a várost, benne közel 100 ezer katolikust.

A várost megmutató rendi testvérem túlélte az emberiség eme legszörnyűbb tettét. De Ázsia legnagyobb templomában éppen gyóntató nagybácsija nem. Gyónója és ő mindketten porrá égtek.

Méltók a mi tiszteletünkre.

Szent Ágota

Ágota a keresztény ókor leghíresebb szentjei közé tartozik. Életéről és haláláról több legendás történet maradt ránk.

A szicíliai Katániában született, előkelő szülők gyermekeként. Legendája szerint a szép leányt Décius császár üldözése alatt Quintianus helytartó feleségül kérte, de Ágota visszautasította, mert fogadalmával egész életét Krisztusnak szentelte. A helytartó letartóztatta, s egy hírhedt örömtanyára vitette, hogy „átneveléséről” gondoskodjanak. Mindhiába. Bíróság elé állították, kihallgatták és börtönbe vetették. Kínzások egész sorát kellett kiállnia a fiatal lánynak, ám nem tudták megtörni.

A hagyomány szerint Ágota az ismétlődő kegyetlen kínzások következtében, imádságos lélekkel halt meg börtönében, 251-ben.

A szent vértanú híre és tisztelete gyorsan elterjedt Szicílián kívül az egész Egyházban. Az Egyház kezdettől fogva tisztelte, nevét a római misekánonba is felvette.

Ma is benne van a ritkábban imádkozott első kánonban.

Kérjük égi segítségét.

Ámen

Jairus leánya

Jairus leánya

Jairus lányának feltámasztásáról olvasunk a mai evangéliumi részben. A történet jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha kicsit visszatekintünk az előzményekre, Jézus csodáira. Korábban Jézus parancsolt a betegségnek és azok megszűntek, mert hatalma van a betegség felett. Parancsolt a szélnek és a viharnak, mert hatalma nagyobb, mint a természet erői. Parancsolt a gonosz lelkeknek és szavára azok elhagyták a megszállottakat, mert az Úr isteni hatalma erősebb, mint a gonosz hatalma.

E történetekben észrevehető a fokozás. Jézus hatalmának bemutatása akkor éri el a tetőpontját, amikor egy halott kislányt támaszt fel, visszahívja őt az életbe. Meg tudja tenni, mert van hozzá hatalma, s az erősebb, mint a halál.

Jairus elismeri Jézus hatalmát pusztán már annak tényével, hogy hozzá fordul segítségért. De ehhez rögtön hozzá kell tennünk azt is, hogy még nem ismeri ennek a hatalomnak az igazi nagyságát, még nem tudja, hogy az Úrnak hatalma van még a halál felett is. Amikor előadja kérését, még él a lánya, tehát gyógyítást vár, gyógyító csodát remél. Amikor hamarosan a kislány halálhírét hozzák, ő nem hallgat azokra, akik feleslegesnek tartják Jézus jövetelét, hanem az Úr bátorítására hisz. Inkább hisz Jézusnak, mintsem azoknak, akik reménytelennek látják a helyzetet. A csoda, a tizenkét éves kislány feltámasztása az ő hitének és az Úr irgalmasságának köszönhető.

HIS

Balázsolásra hangolás

Balázsolásra hangolás

Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!

Gyermekkoromban két fehér Gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon, s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike.

Tél közepén, Balázs-napon

Szemem pislogva csüggödt az öreg papon, aki hozzád imádkozott.

Fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az Oltár előtt.

Kegyes szokás szerint, s diákul dünnyögte, amit sem én, sem ő nem értett jól.

De azért Te meghallgattad és megóvtad gyermeki életem a fojtogató torokgyíktól, s a veszedelmes mandulák lobjaitól.

Hogy fölnővén félszáz évet megérjek, háládatlanul, nem is gondolva tereád.

Óh, ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is!

Segíts, Sebesta püspöke!

Ördögűzés

Ördögűzés

Abban az evangéliumi részben, amelyet a mai napon olvasunk, Szent Márk egy ördögűző csodán keresztül nagyon szemléletes módon mutatja be Jézus hatalmát. Aki korábban parancsolt a szélnek és a háborgó tengernek, és azok szavának engedelmeskedve elcsendesedtek, most egy embert megszállva tartó seregnyi ördögnek parancsol, s ők nem tudnak ellenállni isteni hatalmának.

A megszállottság azt jelenti, hogy a gonosz lélek valakit egészen az uralma alá kényszerít, átveszi a személy felett az uralmat. Az ember nem tud ellenállni. Nyilvánvaló, hogy nem szabadon, hanem kényszerből teszi azt, amire az őt uraló gonosz készteti.

Tulajdonképpen Isten is uralkodni akar az emberen, de mindig meghagyja az emberdöntési szabadságát. A gonosz uralma és Isten uralma között a szabadság elvétele vagy annak meghagyása a lényeges különbség. A gonosz megkötözi, bezárja, rabbá teszi az embert. Ezzel szemben Isten szabadsággal ajándékozza meg. Azt is látnunk kell, hogy egyedül Isten tud minket megszabadítani, megváltani.

Ne engedjük, hogy a gonosz befolyást gyakoroljon vágyainkra, érzelmeinkre és gondolatainkra! Ne engedjük, hogy befolyásolja szándékainkat és cselekedeteinket! Isten kegyelmi segítségével vissza tudjuk utasítani a kísértéseket. Ő adja nekünk a képességet, hogy szabadon dönthessünk mellette.

HIS

Gyertyaszentelő Boldogasszony

Gyertyaszentelő Boldogasszony 2020

Bevezetés

"Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, - Szavaid szerint békességben, - Mert szemeim meglátták Szabadításodat, - Melyet minden nemzet számára készítettél, - Hogy világosság legyen: - Kinyilatkoztatás a pogányoknak - És dicsőség népednek, Izraelnek."

Ez a mai ünnep, Gyertya-szentelő Boldogasszony ünnepének a titka, mondanivalója pedig az, hogy legyünk mi is világosság mások számára. De azok vagyunk e? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket

Kirie litánia

Védjük e mi hitünk fényét a kioltó veszélyektől? Uram irgalmazz!

Miként a gyertya, világítunk e mi hitünk fényével másoknak? Krisztus kegyelmezz!

Miként a gyertya, melegítünk e mi hitünk fényével másokat? Uram irgalmazz!

Evangélium után

A népszámlálás megtörténte után az idegenek elhagyták Betlehemet, így Szent József megfelelő szállást szerezhetett Jézus és Mária számára. Itt várták be a negyven napot, amelynek eltelte után a kisded Jézust bemutatták a templomban.

Valamikor Izrael fiai Egyiptomban raboskodtak, és a fáraó kegyetlenül sanyargatta őket. Csak akkor engedte el a népet, amikor a tízedik csapás során minden egyiptomi családban meghalt a legidősebb, tehát az elsőszülött fiúgyermek. Izrael fiai természetesen megmenekültek, őket nem sújtotta a halál angyala. Ezért hálából minden elsőszülött fiút Istennek kellett szentelni. Mivel azonban ennyi papra nem volt szükség, a szülők jelképesen visszavásárolhatták gyermeküket. A jobb módúak bárányt, a szegényebbek galambot áldoztak váltságdíjként.

Ennek az ősi törvénynek tett eleget Mária és József, amikor a kis Jézussal megjelentek a jeruzsálemi templomban. Erre az eseményre emlékezünk negyven nappal karácsony után. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén.

A különös elnevezés onnan származik, hogy ilyenkor gyertyát szentelünk templomainkban. Vajon miért tesszük ezt? Ennek több oka is van. Valamikor a pogány Rómában ilyenkor ünnepelték a hadiisten, Mars édesanyját. Égő fáklyákkal járták a várost, és dicsőítettek egy nem létező, kitalált személyt.

Ezt az ünnepet akarta az Egyház megszentelni, amikor a Jézusra emlékeztető gyertyát adja a hívek kezébe. Egyben emlékeztet Jézus szavaira is, arra, hogy Ti vagytok a világ világossága! Mi, Jézus követői a világ világossága vagyunk. Kötelességünk, hogy Istennek tetsző életünkkel világoskodjunk az emberek között.

De különösen is azok, akik Istennek szentelik életeket, a szerzetesek. A Zsinat után, a mai ünnep, a megszentelt élet napja is. Ezen a napon emlékezik az Egyház azokra, akik életüket teljes egészében Istennek szentelik, a szerzetesekre és szerzetesnőkre.

Sajnos, még ma is, a sok évtizedes agymosásnak köszönhetően, sokan, akik nem ismerik a szerzetességet, meghökkennek már a szó hallatán is, és valami csodabogárságnak tartják a szerzetességet. Nem ismerik sem múltjukat, sem jelenüket, múltbani és jelenlegi áldásos tevékenységüket. Hogy miért vannak oly kevesen? Sokan nem tudják, vagy már elfedték. Mert 1950-ben, ősi kolostoraikból és zárdáikból, az éj leple alatt, 25 kg-os csomagokkal, leponyvázott autókkal, elhurcolták őket.. A saját hazájukban, földönfutókká, közülük számosat, börtönviselt hitvallókká és vértanúkká tették, a minden nemzeti és keresztény értéket elpusztító erők.

Ha kevesen vannak, annak egyik oka ez, a másik az, hogy a hosszú harc alatt elhulltanak legjobbjaink. Megöregedtek. Közéjük álló fiatalokat nem volt szabad felvenniük.

Hála a jó Istennek, újraéledhettek. A megnyesett fa, kizöldült! Az újraéledtek között vannak olyan szerzetesrendek, amelyeknél életerős a növekedés, sajnos vannak olyanok is, amelyeknél gyengébb. Vannak olyanok, ahová szlovákiai, romániai magyarokat, vannak olyanok, ahová lengyeleket, olaszokat, indiaiakat, afrikaiakat hívnak be. S, , s vannak olyan magyar szerzetes rendek, akik Kárpátaljára, Angliába is tudnak küldeni férfi, illetve női szerzeteseket.

Jelenlétük e világban nélkülözhetetlen! Micsodahatással van e világra a megboldogult, Nobel-díjas Teréz anya! Ne feledjük a Szentet! Vagy már elfeledtük?

Negyven évvel ezelőtt egy kicsiny, hajlott hátú, fakókék szárit és kopottas sarut viselő törékeny nő lépett a svéd király elé, hogy átvegye a Nobel-békedíjat. A bársonyban pompázó, ragyogó teremben köröskörül előkelőségek és hírességek foglaltak helyet frakkban és szmokingban, elegáns estélyiben. A világ befolyásos emberei mind odagyűltek. A kör közepén pedig a pici asszony száriban, saruban. Teréz anya Indiából, a betegek és haldoklók szolgálólánya.

Amikor a mikrofonhoz lépett, hogy megtartsa előadását, egyszerű szavakkal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, imádságra hívta a jelenlevőket. A hírességekkel együtt Assisi Szent Ferenc szavaival mondott hálaimát Istennek a Nobel-békedíjért.

Hivatkozhatnék élőkre is! De nem teszem. Tény viszont, hogy a szerzetesség, - az egyház, magyar egyházunk történeti zarándokútja során sokféle szolgálattal járult hozzá Isten népe, az egyház és általa egy-egy nemzet lelki és szellemi kultúrájának felépítéséhez. Életük példájával és áldozatukkal, igehirdetéssel, tanítással, betegápolással, a rászorulók: szegények és magányosok támogatásával.

Hogy Istennek szentelt imádságos és áldozatos életükkel, sokféle tevékenységükkel szolgálhassák társadalmunk megújulását, s nemzetünk boldogabb jövőjét, elismeréssel, tisztelettel, szeretettel, imával segítsük őket áldásos tevékenységükben.

Amen.

Egyetemes könyörgésekhez. A gyertyaszentelői megszentelt élet napjára való tekintettel kérjük Istenünket hogy minden egyes Hazánkban is képviselt vagy itt létrejött szerzetesi közösségre, lelkiségi mozgalomra, az apostoli élet bármelyik csoportjára az Úr bőséges áldását, hogy hitelesen élhessék Istennek szentelt életüket, hogy az vonzó legyen a mai fiatalok számára is, hogy feltöltődjenek a szerzetesi házakban a megüresedő helyek, és így mindig és mindenhol bőven legyenek a sötétségben botorkálók számára irányt jelző gyertyafények.

Ámen