Szent Jácinta.
Ferences apácák nevelték Viterbo-ban. Ő
azonban lenézte tanítóit, és apáca nővérét. Ugyanakkor irigyelte húgát, akit
előkelő nemesember vette feleségül. Pusztán szülei nyomására végül ő is beállt
az apácák közé – nehogy „férjvadásznak” nézzék –, de a továbbra is lakásában
maradt, és fényűző életet élt.
10 év múlva súlyos betegségbe került, és a
gyóntatására kijött ferences szerzetes látva világias életmódját, nem akarta
feloldozni. Jácinta ekkor őszinte bűnbánatot tartott, és felgyógyulva
betegségéből kincseit apácafőnöknőjének ajándékozta, csak egy feszületet
tartott meg emlékül. Lágy selyemruhái helyett egy elhunyt ferences barát
szőrcsuháját kezdte hordani, egyúttal szigorú vezeklő és imádságos életet
kezdett.
Életének hátralévő 20 esztendeje alatt
szép lassan szerzetesházát, majd szülővárosát reformálta meg. A feljegyzések
szerint messze földről is felkeresték világi emberek, hogy tanácsot adjon
nekik, hogy miként tudják ők is megjobbítani életüket.
Jácinta 1640-ben hunyt el 55 éves korában.
A római katolikus egyház szentként tiszteli, és halála napját, illetve január
30-át üli emléknapjaként.