Újév 2020

Újév 2020

Bevezető

Újév napján vegyes érzelmekkel ébredünk. A megilletődés, a vágyakozás és a reménykedés érzelmei vesznek erőt rajtunk. Mindenki remél valamit. A munkanélküli állásról, a beteg egészségről, a félénk biztonságról, a magányos társakról, a becsapottak igazságról, a hontalanok meleg otthonról, a foglyok szabadságról álmodoznak. Mindannyian szeretnénk nyugodtan és békében élni. Békét szeretnénk szívünkben, békét családunkban, békét nemzetünknek és békét az egész világnak.

Gondolkodtunk e már azon, hogy mit teszünk majd mindezekért ebben az újesztendőben? Tegyük meg az első lépéseket már most e szentmise kezdetén.

Kirié-litánia

Jézus Krisztus, Aki áldássá lettél minden ember számára:

Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Aki testvérünk akartál lenni, hogy mi Isten gyermekei legyünk:

Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Akinek nevében üdvösséget talál minden ember:

Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Minden emberi közösség, minden kultúra életereje lemérhető azon, hogyan értékeli az anyai szolgálatot. Ahol a nők nem tekintik áldott és boldogult állapotnak, ott a halál kaszái suhognak. Az élet tanítómestere, a történelem számos példával bizonyítja ezt a szomorú igazságot.

Az anyátlan, apátlan, gyermektelen világ mindenkor önmaga sírásója. Erre figyelmeztet egyházunk a polgári év első napján, amikor Szűz Mária istenanyaságát állítja elénk. Azt az alázatos, egyszerű asszonyt, akinek anyai ölén született és indult el isteni küldetésére a mi Urunk, Jézus Krisztus. Ezért lett Mária a karján hordozott Kisdeddel az újév drámájának első szereplője.

A liturgia azonban nem azért állítja elénk Máriát, hogy megcso-dáljuk, és dicséretét zengedezzük. Sokkal inkább az a célja, hogy belátassa velünk az anyai szolgálat fönségét, és követésére buzdítsa Éva leányait.

Bármennyire is vakmerőnek hangzik, de ki kell mondanunk: Minden keresztény hívőnek az a szerepe, mint Máriáé. El kell hoznunk, fel kell kínálnunk a világnak, minden embernek Jézust. Egy közönyös, egy ellenséges világban, ahol úton-útfélen gyilkos Heródesek leselkednek, szavunkkal, életünkkel meg kell jelenítenünk a világ Világosságát.

Isten már kezdettől fogva munkatársi szereppel tüntette ki az embert. Érvényes ez mind a természet, mind a kegyelem rendjében. Azon kell fáradoznunk, hogy a Földön, amelyet egy szókimondó író, Papini disznóólnak nevezett, megjelenjen az a Jézus, aki mint a bűnösök barátja, szívünk istállóját templomivá változtathatja.

Erre azért is nagy szükség lenne napjainkban, mert a Sátán, akit a Szentírás gyilkosnak nevez, félelmetes fegyvereket adott az emberiség kezébe.

"Napjaink válságát egyetlen mondatban lehet összefoglalni: az emberi tudat kialakulásától egészen századunk közepéig az embernek csak egyénileg kellett szembenéznie a halállal; Hirosima óta az emberiség egésze kénytelen együtt élni a biológiai fajként való kihalás lehetőségével."

Sajnos ennek a kockázata fennáll.

Ezek ellenére az ember értelmes természetéből következik, hogy célokat tűz maga elé és terveket kovácsol.

Ilyenkor, újesztendő táján, egyének és közösségek, intézmények, hivatalok nagy feladatokra vállalkoznak. Igaz, hogy számos olyan esemény közbe jöhet, ami megakadályozza egyéni és közös terveink megvalósítását, mert az ismert törvény szerint, ami közbejöhet, az, közbe is jön.

A hívő ember a tervezésben Máriát utánozza. Ő egészen biztos, hogy nem rendelkezett előjegyzési naptárral, nem voltak sajáttervei, mert az angyali köszöntés alkalmával véglegesen igent mondott Isten terveire, Isten akaratára. A Szentlélek által megvilágosítva a nagyokosságú Szűz megértette, hogy Isten terve, Isten akarata nem más, mint a mi földi boldogságunk.

Mária hívatása Isten terveiben csupán az, hogy isteni gyermeke számára meleg otthont teremtsen és bebizonyítsa a világnak, hogy a hívő, szerető, tiszta szív egy szolgálóleányt is királynővé tehet.

Ki kételkedhet, hogy ebben a szerető szolgálatban mindannyian utánozhatjuk Máriát? És ki kételkedhet abban, hogy mi krisztushívők a világ világossága lehetünk?

Bármilyen kicsik is vagyunk, szerény körülmények között élünk, az a küldetésünk, hogy a világ világosságává legyünk!

Lehet, hogy csak kevesek számára világítunk. Hitvesünk, szüleink, gyermekeink, szűkebb közösségünk felé azonban áraszthatjuk a szeretet fényét és melegét. Ha mindenki ezt tenné, sokkal fényesebb lenne sötét világunk. Ez a mindenkori keresztény feladat, amihez nem kell sok pénz, csak szeretet.

Ezért az újévi program összeállításakor szülessék meg szívünkben a szent elhatározás, hogy a most elkezdődött évben igyekszünk jobban szeretni hitvestársunkat, gyermekeinket, szüleinket és minden honfitársunkat, közülük kiemelten is azokat, akik oly bölcsen, alázattal, s önzetlen szeretettel szolgálják népünk szent javát.

Csak így biztosíthatjuk magunk, mieink, és nemzetünk számára a békés jelent, s biztonságos jövőt és boldogulást.

Ámen

Szent Család 2019

A Szent Család ünnepe 2019

Bevezetés

Ma Szent Család ünnepe van. XIII. Leó pápa szorgalmazta azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a 19. századi nyugati világban egyre inkább kikezdett családeszménynek imádságos alapokat adjon.

A mai szentmise szentírási részletei olyan gondolatokat tartalmaznak, melyek a családi közösség szeretetkapcsolatának megerősítését szolgálják. Igyekezzünk ezeket értő füllel hallgatni, és ezeket meghallva és elfogadva, ezek legyenek a mi családi életünk meghatározói is.

Családi életünkre tekintve, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket..

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy kevés időt fordítunk családtagjainkra. Uram, irgalmazz!

Urunk, bocsásd meg, hogy nem teszünk meg mindent gyermekeink vallásos neveléséért. Krisztus, kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem gondoskodunk kellően idős szüleinkről. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

A mai szentmise szentírási részletei olyan gondolatokat tartalmaznak, melyek a családi közösség szeretetkapcsolatának megerősítését szolgálják. Az ószövetségi olvasmány Jézus Sírák fia könyvéből, a Tízparancs egyikére, a szülők tiszteletére hívja fel a figyelmet. Elsősorban arra a helyzetre gondol, amikor a szülők életük delelőjén túl szembenéznek erejük fogyatkozásával, vezető helyüket a már felnőtté vált gyermekek foglalják el a család élén.

A szentlecke, Szent Pál Kolosszeiekhez írt leveléből, a szeretet erős keresztény követelményével közelíti meg a közösségi élet, így a család ideális képét, szemben a mindennapok felmerülő problémáival.

A 12 éves Gyermekjézus templomban történt megtalálása ismert mindannyiunk előtt.A tizenkét éves Jézus a templomban, elsősorban nem a családi értékeket tartja szem előtt. Lényegi mondanivalója krisztológiai jellegű: Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom! Vagyis arra mutat rá, hogy a tizenkét éves Jézus egészen sajátos kapcsolatban van Istennel, az Atyával. A Szentírás mégsem mulasztja el megjegyezni, hogy a Gyermekjézus engedelmes volt nekik, anyja pedig szavait mind megőrizte szívében.

Kétségtelen, hogy a család ősi emberi intézmény, de a családi élet konkrét szervezetét, viszonyait erősen befolyásolják az egyes korok gazdasági, társadalmi viszonyai.

Pál leveleiben fellelhetők, a családra vonatkozó intelmek, fejtegetések egyértelműen magukon hordják a korabeli patriarkális felfogást, amely a férfit tekinti főnek, alapnak és rá építve bontakoztatja ki a családi eszményt.

A mai olvasó talán némi zavarral olvassa az ilyen sorokat, de ha igazán hívő szívvel és tanulékony lélekkel ráhangolódik a lényegre, akkor rájön, hogy a külső, korhoz igazodó kifejezésmódok mögött az igazi vezérlő elv a szeretet harmóniát, egységet teremtő ereje.

És így már nem az a fontos, kit említ az apostol elsőként, kit nevez főnek, hanem az, hogy a szeretet, a keresztény szeretet követelményét hogyan tudjuk beleültetni a család mindennapi életébe.

Mi, keresztények elfogadjuk, nemegyszer keservesen tapasztaljuk, hogy az adott kor erős befolyással van a család szerveződésére mind gazdasági, társadalmi vagy akár ideológiai kényszereivel. Mégis Jézus tanítása nyomán hittel valljuk, hogy van valami örök, a teremtő Istentől szándékolt eszményi kötelék a családban, amely a divatfelfogásoktól függetlenül, maradandó alapja ennek az együvé tartozásnak.

Jézus a házasság felbonthatatlanságát tanítva, úgy értelmezi a férfi és a nő teremtését, hogy a kettő egymást kiegészítő, harmonikus EGYET alkot a házasságban, a Teremtő elgondolása szerint. Ez az egység teremti meg az alapot arra, hogy az élet hordozójává, továbbadójává váljék az utódokban.

Sajnos, ami a fentebbiek szerint a legerősebb alapja a családi életnek, a szeretet, az teszi leginkább sebezhetővé. Ez a szeretet ugyanis többet kíván az embertől, mint a természetes létviszonyok ösztönös vonzása a férfi-nő, szülők-gyermek között. Ez az a szeretet, amelyre Krisztus adott példát, életét feláldozva a világ üdvösségéért. Ez az a szeretet, amelyről himnuszt ír Szent Pál az 1Kor 13. fejezetében, vagy amit fölvillant a kolosszeiekhez írt levél mai ünnepre rendelt részletében.

Ez a szeretet nem automatikusan jelenik meg a házasságkötéssel, a gyermekek elfogadásával. Erre nevelni kell önmagunkat, önző vágyaink, igényeink ellenében. Ennek mércéje a nagylelkű megbocsátás és a nemes áldozathozatal a másikért. Óriási türelem is kell hozzá, hiszen be kell érnie, mint a fán a jó gyümölcsnek.

Ma azért is jut sok család élete válságba, mert a divatszellem könnyelműen átsiklik a szeretet problémáján, mondván: ha az idő előtt megkóstolt gyümölcs savanyú, majd szakítok másikat. Való igaz, hogy a mai kor átlagfelfogása nem kedvez a keresztény családeszménynek. Ezért kell ébresztgetnünk önmagunkban a felelősséget.

A családban a hozzám közelállók sorsa az én kezembe van letéve. Megtartásukhoz egyetlen út vezet, a keresztény szeretet útja. Igaz, sok áldozattal, de nagyon sok boldog élethelyzettel, pillanattal is.

Az ember a világ vándora. De jó lenne, ha mindnyájan otthonra is lelnénk benne. A keresztény család ezen munkálkodik, ezt látja elsődleges feladatának.

Ámen

Szent János evangélista

Szent János evangelista élete

A galileai Betániából származott. Apja Zebedeus halász volt, János bátyjával, Jakabbal apja mesterségét folytatta. Anyja, Szalómé Jézus követői közé tartozott. Keresztelő János fellépésekor a tanítványa lett, majd a Keresztelő tanúságtétele után Andrással együtt Jézushoz csatlakozott.

Az Úr a többi tizeneggyel együtt apostolává választotta. Jézus Péter és Jakab mellett őt is különös bizalmával tüntette ki. Ott volt Jézus színeváltozásánál, az utolsó vacsoránál az Úr mellett foglalt helyet, és az apostolok közül egyedül ő kísérte el Krisztust a Golgotára. A kereszt alatt Jézus az ő gondjára bízta édesanyját, Máriát. Jézus feltámadását követően az asszonyok híradása nyomán Péterrel együtt futott az üres sírhoz, hogy megbizonyosodjon a Mester feltámadásáról.

A Szentlélek eljövetele (Pünkösd) után a hagyomány szerint Szűz Mária haláláig Jeruzsálemben maradt, s ott a környéken és Szamáriában apostolkodott.

Pál apostol Péterrel és Jakabbal az egyház oszlopai közé sorolja. Pál halálát követően Epheszoszban működött. Ő nevelte a második apostolnemzedék több jelentős képviselőjét: Pápiász hierapoliszi, Polikárp szmirnai, Ignác antiókhiai püspököt. Domitianus császár Patmosz szigetére száműzte. Itt részesült azokban a látomásokban. amiket a Jelenések könyvében megírt. Nerva uralkodása alatt visszatért Epheszoszba, és már száz éves lehetett, mikor Traianus uralkodásának idején meghalt, az apostolok közül egyedül természetes halállal.

Karácsony másnapja 2019

Karácsony másnapja. 2019

Bevezetés

Karácsony kettős ünnep. Az első nap, Jézus születésének, második nap pedig, az első vértanúnak, Istvánnak az ünnepe. Látszólag, mintha ellentétben állnának egymással. Itt élet, ott halál. Ám a hit szemével szemlélve, hamarosan eloszlik az ellentét. István halála ugyanis nem csupán földi élete végét, hanem egy új élet születését is jelentette. István nyitva látta az eget és ezt ezért láthatta, mert a Betlehemi Gyermek megnyitotta előttünk.

Észrevesszük e mi a két születés közötti kapcsolatot? Jézus e világra és az ember örök életre való szültés közötti kapcsolatot: Vizsgál-juk meg lelkiismeretünket!

Kirie litánia

Urunk Jézus Krisztus! Te mondottad: Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért. Valóban azoknak tarjuk mi őket? Uram ir-galmazz.

Mit teszünk mi napjaink üldözött keresztényeinek sokaságért. Krisztus kegyelmezz.

Hiszünk mi abban, hogy a keresztények kiontott vére a keresz-ténység magva? Uram irgalmazz!

Evangélium után

"A kövek beszélnek"

Milyen szomorú szerep hárul a kövekre nemegyszer a történelem folyamán. Még a Szentírásban is sokszor csak dicstelen szerep jut nekik. A sátán is kezébe vette a köveket Júdea sivatagában, és arra csábította Jézust, hogy változtassa át azokat kenyerekké.

Az is megtörtént, hogy Jézus ellenségei köveket ragadtak és gyilkos szándékkal támadtak Isten küldöttjére. Még arra is hajlandók lettek volna, hogy halálra kövezzék a házasságtörő asszonyt.

Pedig az Isten egészen más szerepet szánt a köveknek. Emlékezzünk a virágvasárnapi bevonulásra, amikor Jézus ellenfelei megirigyelik a feléje kiáltott hozsannát! Kifogásukra ezt feleli: Ha ezek az emberek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.

Vagy gondoljunk arra a jelenetre, amikor Péter vallomást tesz Jézus istenfiúi küldetéséről, mire Ő ezt válaszolja: Te Péter vagy és erre a sziklára építem egyházamat.

A kövek tehát ártatlanok, csak azok a kezek a bűnösek, amelyek gyilkos szándékkal dobálják István diakónus felé.

Nincs tragikusabb eseménye az emberi történetnek, mint amikor kövek repülnek az igazság, a szeretet hírnökei felé.

Megdöbbentő az emberi elvakultság, vallási vakbuzgóság, ami nem értékeli a lelkes erőfeszítést, amely előbbre viszi az emberiség életét. Beleragadnak, olykor önző érdekek miatt a tegnapok sarába, és az ehhez való makacs ragaszkodással útját állják a fejlődésnek.

Ez történt az evangélium indulásakor is. István diakónus azok közé tartozott, akik felismerték Jézus tanításának többletét a mózesi törvényhez hasonlítva. A régi rend hívei ebben áruló, ellenséges mozdulatot láttak és tehetetlenségükben erőszakkal akarták eldönteni az igazságot.

Már maga a tény, hogy igaz szavaira kövekkel válaszolnak, bizonyítja gyengeségüket. Lehet ugyan az igazság ellen kövekkel hadakozni, csak egyet nem lehet: győzelmet aratni fölötte.

István diakónust betemethették ugyan a kövek, de Jézus ügyét meg nem semmisíthették. Sőt azt kell mondanunk, a kövek bosszút álltak, amiért ilyen gyilkos szerepre kárhoztatták őket. Beépültek az Egyház alapzatába. Miként a kereszt is győzelmi jellé fényesedett, úgy a kövek is tündöklő drágakövekké változtak a hős vértanú szeretetének tüzében.

A Szentírás szerint az istenszeretőknek minden a javukra válik. Az Egyházra dobált kövek is. Eltemetik az Egyház életének hulladékait, és felöltöztetik a vértanúság szépségébe. A vértanúk, akik Jézus ügyéért áldozták életüket, kiemelkednek sírjukból és átadják sírjukat gyilkosaiknak. Hősi életükkel hirdetik az evangélium mindent felülmúló értékét.

Akiért, amiért életet áldoznak, az méltán kelti fel az emberek figyelmét. Minden vértanú odaállhat a betlehemi barlang mellé, mert az angyalok nemcsak Isten, de az ő dicsőségüket is hirdetik. Nincs nagyobb dicsőség, mint az igazság és szeretet ügyéért áldozni a drága életet.

Van még egy lényeges mozzanat István megkövezésében, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. A haldokló vértanú követi az Úr Jézus példáját és megbocsátó szeretettel imádkozik megkövezői-ért. Uram ne ródd fel nekik bűnül!

Igaz, hogy a nagylelkű, megbocsátó szeretet a keresztények életében sem tudta mindig legyőzni a bosszúvágyat. Emlékezzünk csak a megbosszulás vezérelte végzetes Első Világháború elindítására. Mégis azt kell mondanunk: Egyházunk sohasem lehet hűtlen az evangélium alapelvéhez. Sohasem hirdethet bosszút, hogy megtorolja legkedvesebb gyermekeinek, vértanúinak szenvedéseit, s halálát.

Gondoljunk csak a közeljövőben boldoggá avatandó Mindszenty bíborosra, akit cinikusan ma 70 éve tartóztattak le a kereszténység legszentebb kettős ünnepének másnapján.

Amikor hosszú rabságából 56-ban kiszabadult, az ország népéhez intézett első szavai között ott voltak eme szavai is: "Szívemben nincs bosszúérzés és harag senkivel szemben sem!"

A bosszúállás ugyanis nem erény, főleg nem keresztény erény! Nincs rajta Isten áldása.

Az István felé repülő köveken sem volt áldás. Az áldás mindig azokra száll, akik a hős vértanúhoz hasonlóan megvallják Jézust az emberek előtt, akik megbocsátanak ellenségeiknek és ezzel a krisztusi béke szent ügyét szolgálják, a békességet a földön minden jóakaratú embernek angyali üzenet megvalósulását.

Amen

Karácsony (Ünnepi mise) 2019

Karácsony 2019

(Ünnepi misére)

Bevezető

Jézus születésére emlékezünk. A betlehemei puszta világra szóló eseményére. Híre immár két évezrede lázban tartja az emberiség nagy többségét. Karácsonykor csillognak a szemek és szeretettel ölelik át egymást az emberek. Fényárban úsznak a zsúfolásig megtelt templomok és a krisztushívők ajkáról örömmel száll az angyali ének: „Dicsősség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek”.

Minden azért van így, mert egykor történelmünk egén letörölhetetlenül fölragyogott az üdvözítő név: Jézus Krisztus. Most csecsemőként közeledik felénk: tehetetlenül, kiszolgáltatottan és szegényesen. Így jelezte, amit később hangosan hirdetett: nem hatalom, pénz és dicsőség teszi boldoggá az embert, hanem az Isten által hozott testvéri egyetértés, béke és szeretet. Ezért karácsonyi örömünk akkor lehet teljes és tartós, ha megengedjük, hogy a betlehemi Csillagnak az üdvözítő fénye beragyogja szívünket.

Hogy beragyoghassa, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Add, hogy Igaz hittel, gyermek szívvel, a világgal kibékülve ünnepeljük szent születésedet! Uram

Evangélium után

A hívő keresztény ismeri Jézus születésének történetet. Évenként hallja újra és újra a júdeai puszta és a betlehemi barlang eseményeit. Ismeri a szegény názáreti ifjú pár, Mária és József betlehemi utazásának viszontagságos körülményeit, a róluk szóló bibliai elbeszéléseket. Ismeri az égi küldöttek énekét, a pásztorok imádását.

De csak kevesen gondolnak arra, hogy az ezekről szóló evangéliumi beszámolók, a betlehemi eseménynek csak egyik fajta leírása. A népies elbeszélés mellett a Szentírás más formában is megörökítette Jézus születésének történetét. Feltűnő, hogy ebben nincs szó angyalokról és pásztorokról, betlehemi barlangról és a fényes csillagról. Ez a bibliai elbeszélés mégis ugyanazt az igazságot közvetíti, mint a színes és népies leírás Lukács evangéliumának alapján, csak éppen másképp, a lényegre szorítkozva.

Ezt a másfajta, teológusi leírást hallottuk az imént felolvasott evangéliumi szakaszban: "Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. János evangélista szerint a betlehemi éjszaka története röviden ez: S az Ige testté lett, és közöttünk élt"

Az evangélista nem tartotta fontosnak a Lukács evangéliumából ismert események felsorolását. De lényegében ugyanazt az evangéliumot hirdeti, mint amelyet Lukács színes elbeszéléseivel, csak éppen eltérő módon. János az Isten Fiát, a betlehemi gyermeket Világosságnak nevezte, amely közénk jött a sötétségbe, a sötétben tapogatódzó emberekhez. János beszámolójában különösen kiemeli, hogy Jézus övéi közé jött, de övéi nem fogadták be, ám, akik befogadták, akik hisznek nevében, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.

A karácsonyi történetek lényege mindegyik evangélistánál ugyanaz. Jézus Krisztus személyén a világ Megváltója lépett Földünkre, Isten Fia, aki meghozta az igaz hit világát, amint ezt egyik karácsonyi énekünkben zengjük, és megnyitá a mennyország kapuját.

A sötétség mindig irtózott a világosságtól. Így alig csodálkozhatunk azon, ha napjainkban is sokan elutasítják a Fényt és nem fogadják be a Világ Világosságát. A sötétség ma is küzd a világosság ellen és ezt mi is tapasztaljuk. Bizonyos erők az elbutítást gőz erővel folytatják, és a sötétben maradó, nem gondolkodó agyakkal azt hitetik el, amit akarnak.

A munkanélküliség, az elszegényítés, a nehéz megélhetés, az éhség, a hajléktalanság, nem a világosság elutasításának a következménye e?

Nem Isten világosságának elutasításából származik-e a szeretetlenség, a gyűlölködés, a kegyetlenség, a gátlástalan vagyonszerzés, a gyilkosság, az ártatlan emberek tömeges elpusztítása?

Ezek megfékezésére hiábavalónak látszik minden emberi erőfeszítés. Hála Istennek nem! Azért nem, mert sokan fáradoznak azért, hogy eloszlassák a sötétség cselekedeteit. Mert sok az olyan erőfeszítés, olyan akarat, amely a költő szerint: előbb, vagy utóbb, de diadalt arat.

Azonban a sötétség, az Isten és keresztényellenes erők sem tétlenek. Akadályozzák a legnemesebb emberi törekvéseket.

Nem fogadják be a Világ Világosságát, sőt azokból is szeretnék kioltani, akik befogadják Őt, és ma is az Ő tanítása szerint élnek. És nem sikertelenül. Ennek köszönhető sokakban a hit megfogyatkozása.

Valljuk meg őszintén: A bajok oka a Betlehemi Kisded be nem fogadása.

Nem kell ahhoz különleges prófétai tehetség, hogy megállapítsuk: Megváltó Istenünk evangéliuma nélkül ma sincs üdvösség, ma sincs sem egyénnek, sem társadalomnak békéje..

Ha azt akarjuk, hogy boldog legyen a társadalom, s benne az egyének élete, akkor nekünk, a társadalom tagjainak kell elsősorban hívő keresztény módon élnünk, gondolkoznunk és cselekednünk.

Állítsuk vissza Krisztus uralmát a családi életben, tartsuk tiszteletben törvényeit mindennapi munkánkban, hivatásbeli kötelességeinknek a teljesítésében. Gyermekeinket, s az ifjúságot ne csak oktattassuk, hanem neveljük, és neveltessük is, Isten és az ember szeretetére, Isten törvényeinek, s a szeretet nagy parancsának gyakorlására, s elsősorban életpéldánkkal.

Az első karácsony éjszakáján Isten kiolthatatlan fényessége ragyogott fel. Jézus születése óta elmondhatja a világ: láttuk Isten dicsőségét, Az Atya Egyszülöttének dicsőségét. Ma rajtunk a sor, hogy befogadjuk a Világ Világosságát Üdvözítőnket, Jézus Krisztust.

Fogadjuk hát be Őt, hogy mi is Isten gyermekei lehessünk és megtapasztalhassuk Üdvözítőnk emberszerető jóságát, s a megtapasztalt jóság, tegyen bennünket a szeretet és béke továbbadóivá e világban.

Ámen

Keresztelő születése

Keresztelő születése

Fiának, Keresztelő Jánosnak a születésekor Zakariás újra megszólal. Kilenc hónapnyi némaság után ismét tud beszélni. Szavait hallják ugyan a gyermek születésekor összegyűlt rokonok és ismerősök, de ő nem hozzájuk szól. Első szavai Istenhez szállnak. Nem újszülött gyermekéhez vagy feleségéhez beszél, hanem Istenhez. Zakariás őt dicséri és magasztalja, neki ad hálát. A hála csodálatos érzése elsősorban nem saját hitetlenségének és némaságának elmúlása miatt ébred fel szívében, hanem a megváltásért. Megérti, hogy új korszak jött el János születésével, akinek fellépését majd az Úr Jézus fellépése követi. Megérti, hogy hamarosan a világba lép a szabadító, a megváltó, akinek jöveteléről a korábbi nemzedékek prófétái jövendöltek.

Azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy mennyit beszélünk feleslegesen. Hányszor szólalunk meg meggondolatlanul. Hányszor beszélünk úgy, hogy valójában nincs semmi mondanivalónk. Hányszor mondunk el olyan dolgokat, amiről nem volna illő beszélni, és ami nem tartozik aktuális beszélgetőtársunkra. Hányszor mondunk olyat, ami nem építi, nem segíti a másik embert. És hányszor mondjuk a magunkét Isten előtt! Hányszor nevezzük imádkozásnak a mi oktalan és üres fecsegésünket.

Legyen értelme a beszédünknek! Akár emberekkel, akár Istennel beszélünk. És legyen időnk a hallgatásra! Embertársaink meghallgatására, de főként Isten szavának hallgatására!

HIS

Karácsonyi szeretethimnusz

Karácsonyi szeretethimnusz

(Az 1Kor 13 karácsonyi változata)

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket zengek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.

A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.

A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.

A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.

A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.

A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.

De a szeretet ajándéka megmarad.

Advent 4. vasárnapja 2019

Advent 4. vasárnap 2019

Bevezetés

Ma, Advent 4. vasárnapján, Mária jegyeséről, Józsefről hallunk, akinek Isten álomszerű látomásban nyilatkoztatta ki üdvözítő tervét. Az evangéliumi beszámolóból kitűnik, hogy Isten üdvözítő szándékainak megvalósításában feltétlenül számít az ember együttműködésére. József egykor erre készségesen vállalkozott. Engedelmesen és hitből fakadó cselekedetekkel válaszolt Isten hívó szavára. És mi, készségesen vállalkozunk-e Isten hívó és üdvözítő szándékának a megvalósítására?

Kirie litánia

Jézus Krisztus! Akire évezredek óta várt az emberiség. Töröld el vétkeinket. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Aki eljöttél közénk, hogy békét adj e világnak, békítsd ki bennünket Istennel és egymással! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Növeld bennünk, karácsonyra készülőkben a szeretetet és jóságot! Uram irgalmazz!

Evangélium után.

Amint a bevezetőben már említettem, Advent 4. vasárnapjának evangéliumában Jézus nevelőapja áll előttünk és segít bennünket a helyes karácsonyi készületben.

Máté nagyszerűen ábrázolja a mai evangéliumi szakaszban József zavarát Az ifjú ács rendkívül nehéz helyzetbe kerül. Látja, hogy jegyese gyermeket vár. Tudja, hogy a gyermek nem az övé. Megmagyarázhatatlan rejtély előtt áll. Máriát ismeri annyira, hogy ártatlanságában nem kételkedik. De az anyaság biztos jelét látja rajta. A két tényt emberileg nem lehet összeegyeztetni. Már – már arra gondol, hogy titokban elbocsájtja nagyon tisztelt és szeretett jegyesét.

És akkor közbelép az Isten. József álmában találkozik az Úr angyalával. Hallja a természetfölötti felvilágosítást: „Ami történt, Isten szent lelkének közreműködésével történt.” József hittel elfogadja.

Szent Máté, „gyermekségi evangéliumában” Jézus életének eseményeit ószövetségi jövendölésekkel igazolja. Jézus fogantatását is a próféta által Ácház királynak mondott szavaival, melyeket Messiásra vonatkozóként értelmez. Így az ó- és az újszövetség egybekapcsolásával rámutat az egységes üdvtörténetre.

Máté ezzel azt is igazolja, hogy Jézus az igazi Messiás, aki Józsefen keresztül Dávid leszármazottja. És hitet tesz Jézus szűzi fogantatása mellett is, a József által átélt misztérium közlésével.

József megértette, hogy Isten maga irányítja az eseményeket és őt, mint önálló, szabad és felelős embert vonja be az üdvözítő tervébe.

Az üzenet két dolgot tartalmaz. József tegye félre aggodalmát, mert a Máriában fogant élet a Szentlélektől van.

Az üzenet másik része az, hogy a gyermeknek – az apa szokott nevet adni. Itt József adja neki a Jézus nevet. Ezzel apja lesz neki. E név azt jelenti, hogy Isten megszabadít, üdvözít.

A névadással Józsefet megilletik az apai jogok, s ő vállalja is, az apai kötelességeket is. Még pedig, feltétel nélkül. Az Írás szavaival: „úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.” Ettől a pillanattól lemondott földi elképzeléseiről, s életét Isten iránti hűségben, egyedülálló hivatásában, a Szentcsalád őreként éli meg.

Hogy tekinti maga József ezt az életet. (Reményik Sándor szavaival) Magasságos, Te tudod: nehéz ez az apaság, Amit az én szegény vállamra tettél. Apja volnék, - és mégsem az vagyok.

Ez a gyermek, . . ha szemébe tekintek, Benne ragyognak nap, hold, csillagok. Anyja szemei s a Te szemeid, Istenem, a Te szemeid azok. Gyönyörűséges és szörnyű szemek, Oly ismerősek, s oly idegenek.

Ez az ácsműhely. ezek a forgácsok, Mit tehettem érte? mit tehetek? Én tanítottam fogni a szerszámot, Mégis rá fogják majd a kalapácsot. Úgy félek: mi lesz?

Most is ki tudja, merre kóborog, Tekintetétől tüzet fog a műhely, Tüzet fog a világ, s egyszer ellobog.

Ó, jó volt véle Egyiptomba futni, S azután is óvni a lépteit, Fel a templomig, Jeruzsálemig, Míg egyszer elmaradt.

Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja borzolta szürkülő szakállamat, Ezüst nyomot hagyott már akkor is, Komoly nyomot parányi rózsaujja. S most olyan más az útja.

Vezetném és Ő vezet engemet. Csak azt tudom, a Te utadon jár, Magasságos, De ki tudja a Te ösvényedet? Te vagy az atyja, - én senki vagyok, Az Evangéliumban hallgatok, S hallgat rólam az Evangélium.

T. József és Mária történetéből láttuk, akik az Úrban bíznak, azok nem szégyenülnek meg soha, mert miként Mária és József tudták, úgy ők is tudják, hogy Jézus nemcsak bűntől szabadító, hanem a világ végéig velünk maradó Isten, Emánuel!

Ámen.

Annunciatio

Annunciatio

A mai evangélium szerint Isten küldötte Máriának jelenik meg. Az angyal most vele közli a hírt, az örömhírt, Isten üzenetét, hogy gyermeke fog születni. A helyszín Zakariás esetében a jeruzsálemi templom volt. Most viszont nem egy szent helyen vagyunk, hanem Mária názáreti otthonában.

Zakariáshoz hasonlóan ő is megdöbben az angyali jelenésen és a hallottakon, de nem kezd el kételkedni az üzenet igazságában. Csodálkozik és kérdez, de nem hitetlenkedik. Lassan, fokozatosan tárul fel előtte Isten terve, miszerint ő lesz a Megváltó édesanyja. Amikor pedig kérdéseire választ kapott és megismerte Isten vele kapcsolatos szándékát, akkor kimondja válaszát, kimondja beleegyezését: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!”

Mária ekkor még nem érti, nem értheti, hogy a hamarosan bekövetkező csodás történésekben, Jézus megtestesülésében és születésében nem csupán az ő személyére irányul, hanem az egész emberiség felé kiárad Isten kegyelme, de beleegyezését az egész emberiség nevében adott válasznak minősíthetjük. A Megváltóra váró és az üdvösségre vágyó emberek megnyugtató sóhaja ez, amelyet Isten örömmel fogad.

Mária példája, mostani beleegyezése és későbbi élete jól mutatja, hogy akkor tudunk biztosan haladni a hit útján, ha nap mint nap kimondjuk igenünket Isten akaratára.

HIS

Názáretben

NÁZÁRETBEN

Názáret kicsiny városka Galilea déli részén.

Názáret egyik kis lakóházában élt Mária.

Körülbelül öt hónappal az után, hogy Zakariással beszélt az Úr angyala, Gábriel Názáretbe ment és meglátogatta Máriát.

Az angyal részletesen elmondta neki, hogy Isten mire választotta ki őt: fia születik majd, akit Jézusnak kell elneveznie. Elmondta még, hogy az a fiú igen nagy ember lesz, a Magasságos Isten Fiának nevezik majd és az Isten neki adja majd Atyjának, Dávidnak a királyi székét. S uralmának soha nem lesz vége.

Mária megilletődötten, alázatosan hallgatta végig az angyal szavait.

Csak annyi ellenvetést tett, hogy ő férfit nem ismer, azaz nincs férje. Hogyan lehetséges ez? Akkor hangzott el a titokzatos jövendölés, amely szerint Isten különös teremtő munkájának lesz az eredménye, hogy neki fia születik: majd a Szentlélek árnyékolja be őt.

Mária mindebből csak annyit értett, hogy Isten nagy csodát tesz vele s annak a csodának a révén, amelyik őbenne megy végbe, az egész nép nyer majd szabadulást.

S hogy meggyőzze Máriát, Erzsébetről mondta el neki, hogy túlkoros Erzsébet is áldott állapotban van és fiat fog szülni. Istennél semmi sem lehetetlen.

Erre Mária így szólt: „Íme az Úr szolgálóleánya, történjék velem a Te akaratod szerint”

Bárcsak mi is, gyakrabban tudnánk igent mondani Isten akaratára.

Ó antifóna 1

O antifóna 1

A mai nappal megkezdődnek a kiemeli adventi köznapok. Egyházunk hivatalos imádságában, a zsolozsmában megjelennek az úgynevezett ó-antifónák, amelyek a szentmise alleluja-verseiben is visszaköszönnek.

A mai napon így sóhajt Jézushoz közösségünk: ,,6, Bölcsesség, aki a Legmagasabb szájából sarjadtál, egyik végétől a másikig mindent felölelsz és erővel és szelíden elrendezel. jöjj, tanítsd meg nekünk az okosság útját."

Micsoda szép tapasztalatunk van jézusról: mindent felölelsz és erővel és szelíden elrendezel. Bár ilyen viszonyba tudnánk kerülni ezekben a napokban, amikor egyre jobban érezzük az ünnep közelséget, amikor egyre nagyobb a feszültség mindenkiben. Bárcsak okosan tudnánk készülni!

Kitől származik

Kitől származik

Adventben Jézus jövetelére, születésének ünnepére készülünk. Honnan érkezik hozzánk? Kitől származik? Kinek a küldötte? Zavarba ejtő és nyugtalanító kérdések ezek.

Vannak persze, akik nem nyugtalankodnak különösebben, ha nem tudják a választ ezekre a kérdésekre, s talán nem is keresik a feleletet. Mások talán megkerülik e kérdéseket vagy nem tartják azokat lényegesnek. Pedig Jézus személyéről van itt szó. Érdemes tehát igaz válaszokat keresnünk és egyenes feleleteket adnunk ezekre a kérdésekre.

A főpapok és a vallási vezetők egykor nem csak érdeklődéssel és kíváncsisággal, hanem bizonyos nyugtalansággal figyelték az új tanító, Jézus személyét és cselekedeteit. Nyugtalanságuk azonban nem az igazság kereséséből fakadt, hanem saját hatalmuk féltéséből.

Szeretnék tudni, hogy milyen hatalom rejlik Jézus cselekedeteinek hátterében.

Jézus kitér a válaszadás elől, mert tudja, hogy bármit is mondana, nem hinnének neki. Hiába mondaná meg egyértelműen, hogy a mennyei Atyától származik, az ő küldötte és Fia, nem tartanák igaznak kijelentéseit. És Jézusnak ebben teljesen igaza van. Csodái és tanítása igazolják isteni származását. Halála és feltámadása pedig igazolja mindannak igazságát, amit korábban hirdetett. De mindezt látva és hallva sokan elutasítják őt.

Hiszek-e abban, hogy Jézus a mennyei Atya fia? Hiszek-e abban, hogy ő a Megváltó?

HIS

Advent 3. vasárnapja 2019

Advent 3. vasárnapja. 2019

Bevezetés

Hűséges lélekkel várjuk karácsony ünnepét. öröm van a szívünkben az elvégzett előkészület miatt. – Fokozott buzgósággal készülünk arra, hogy örömet szerezzünk szeretteinknek az ünnepen. - És igyekszünk tanúságot tenni mások előtt is arról, akinek születését ünnepelni akarjuk. - Miként tette egykor a mai evangéliumi szakasz elbeszélése szerint Keresztelő Szent János. Nem szavakkal, hanem Krisztusra mutató életünkkel.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Bocsásd meg azokat a vétkeinket, amelyekkel szeretteinket megbántottunk. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Add meg nekünk, hogy szívből megbocsátsunk azoknak, akik minket megbántottak. Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Add, hogy karácsonyra készülve növekedjék lelkünkben a mindenki iránti tevékeny szeretet. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Az egyház sem élhet reklámok nélkül. Két héttel ezelőtt templomainkban kigyulladtak az adventi koszorúk első gyertyái. Ma már a harmadik ég, jelezvén, hogy közeledik a karácsony.

Úgy látszik, hogy korunkban az adventi koszorú gyertyáival, együtt nagyszerűen sikerült vallásos reklámmá vált. Terjesztésétől még az ellenzék sem vonakodik. Nemcsak templomainkban, úton-útfélén találkozunk vele. Mégis azt kell mondanunk, hogy ez a vallásos cégér bármennyire közismert és köz-kedvelt, mégis csak üres reklám lett sokaknál belőle.

Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az adventi koszorúk fénylő gyertyái által meghirdetett értékekből - legyen szabad ezúttal üzleti nyelven kifejezni magam -alig kél el valami.

Sőt e reklám folytán a többség még inkább földies gondolkodásúvá válik, mint volt az előtt. Önfeledten gyűjt és lázasan üzletel, mintha csak örökre a földön akarná berendezni lakását.

Adventi koszorút viszont nem ezért fontunk és nem ezért gyújtjuk meg gyertyáit sem. A zöld ágakkal örök reményünk beteljesedésére akartuk irányítani figyelmünket. A gyertyák növekvő fényével a világ világosságának közeledését akartuk szemléltetni. Az adventi koszorú arra hivatott, hogy felébressze bennünk az egyre csökkenő érdeklődést Isten országának kincsei iránt.

Célt tévesztett ez a reklám?

Jézus Krisztus az evangéliumi értékekkel akar boldogítani és az adventi koszorú gyertyái arra hivatottak, hogy szembesítsenek azokkal. Ébresztgetnek és keltegetik kíváncsiságunkat: Kicsoda ez a Jézus Krisztus? Rendelkezik-e olyan árukínálattal, amely még minket, modern embereket is érdekelne? Érdemes-e még egyáltalán őrá figyelni?

Tulajdonképpen hitünk központi kérdéséről van itt szó, amely szerint eldönthetjük, hogy kitartunk-e Jézus mellett, vagy más (ál)-messiások után nézünk, és tőlük várjuk igazi boldogságunkat.

Kérdésre nem egyszerű a válasz. Sokan félnek Isten Lelkének irányításától és inkább napjaink tévtanítóinak, nagy ígérgetőinek lábai elé vetik magukat, és így általuk a gyűlölködés, a hatalom, a pénz rabjaivá válnak. A pénz és hatalom istenétől várják az üdvösséget.

Advent derekán Keresztelő János Jézushoz intézett kérdését halljuk és felkapjuk fejünket: "Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?"

A karácsony előtti rohangálások közepette nagyon is időszerű kérdés: Alapozhatjuk-e még jövőnket Jézus Krisztusra? Hiszen sokszor úgy tűnik, mintha műve már rég elavult és csődöt mondott volna.

Néha még hívei is csak szín-ből követik, és nem szívből.

A Jézusba vetett bizalom megfogyatkozását még Keresztelő Jánosnak is át kellett élnie.

A Messiás előfutára volt, mégis börtönbe került, sínylődött és senki sem törődött kiszabadításával. A látszat szerint még Jézus sem igyekezett megvédeni lelkes hírnökét. Sőt azt kellett tapasztalnia, hogy akit egy-szer szórólapáttal és fejsze-nyéllel a kezében hatalmas, gonoszságot nem tűrő, tűzzel-vassal pusztító erős Istennek ábrázolt, az szelíd, irgalmas, jóságos és ember-szerető Isten.

Elkerül mindenféle feltűnést. Csendesen adja tudtul isteni mivoltát. Azt szeretné, ha az emberek a jelekből is olvasni tudnának: meg-gyógyította a testi sérülteket és rokkantakat, barátságosan bánt a bűnösökkel.

Ennél János többet várt. Több bizonyítékot és isteni megnyilatkozást, de neki is be kellett érnie azokkal a jelekkel, amelyekről már Izajás a Messiással kapcsolatban szólott, és amelyek Jézus ténykedését valóban kisérték: "a vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot".

Jézus nem lépett fel tüzes karddal, mint ahogy ezt János szerette volna. Ő csendesen körüljárt jót cselekedvén, ahol csak lehetett. János a jelekből végül is felismerte az Isten Fiát, hitt neki és életét áldozta érte.

Karácsonyi előkészületünk idején feltehetjük a kérdést: Mit tartunk mi Isten Fiáról, a Krisztusról? Sok jel és tudományos megfontolás szól mellette. Sokan örömmel nyugtázzák szeretetét és jóságát az elesettek és bűnösök iránt, de mégsem utánozzák, nem követik példáját és nem engedik, hogy Jézus meggyógyítsa vakságukat, süketségüket vagy bénaságukat.

Még egy jó hét és itt a karácsony. A sok rohanás közepette találjunk még egy kis időt az önmagunkba szállásra. A szeretet, s a jóság érzületét ébresztgessük, erősítgessük magunkban, hogy örömmel ünnepelhessük majd az Eljövendőt.

Ámen.

Szent Lúcia

SZENT LÚCIA

Életéről igen keveset tudunk, Szicíliában, Syracusa városában született, a 3. század vége felé, ősi, előkelő római patrícius családba.

Apja halála után súlyosan beteg édesanyjával élt itt, aki már férjet is kiszemelt Lucának. Édesanyja gyógyulása érdekében elzarándokoltak Cataniába Szent Ágota vértanú sírjához. Mélységes hite kiesdette édesanyja gyógyulását.

Az anya a csodálatos gyógyulás után már nem eröltette lánya házasságát pedig egy nagyon magabiztos völegényjelölttel állapodott meg korábban. A sértődött, és a nagyon remélt vagyonból kimaradó vőlegény azonban csalódottságában feljelentette Luciát Pascasius helytartónál, kereszténysége miatt.

A helytartó beidézte a lányt és áldozatot követelt tőle az istenek oltárán. Luca ezt megtagadta. Többféle kínzással próbálták "

Jobb belátásra bírni", halálra ítélték, de minden hatástalan volt, nem tudták kivégezni. Végül karddal szúrták át a nyakát. Meghalt 303-ban.

Halála előtt még meg tudott áldozni. Vértanúsága Diocletianus alatt történt, Syracusa városában.

Épségben maradt testét később Velencébe vitték. Régtől fogva tisztelt szent, a misekánonban is szerepel a neve.

Az üdvösségtörténet egyik legnagyobb alakja

Máté Evangéliuma 11,11-15

Keresztelő Szent János az üdvösségtörténet egyik legnagyobb alakja, erről tesz tanúságot Jézus. Sorsa hasonlít azokhoz a prófétákhoz, akiket Istenbe vetett hitük miatt, és a rendíthetetlen erkölcsük miatt kivégeztek.

Ő zárja az ószövetségi próféták sorát, küldetése, hogy előkészítse az Úr érkezésének útját. Ő a bűnbánat keresztségét hirdette, ezáltal is Jézus fogadtatására hangolta az embereket.

Tanítványai meglepődtek Jézus követőinek magatartásán. Jézus tanítványai szakítanak a korabeli “iskolák” módszereivel. Ők vígadozva követik Jézust, hiszen velük a vőlegény, aki elveszett népét, mint elromlott aráját szerzi vissza Istennek.

A mennyek országát azok szerzik meg, akik az apostolokhoz hasonlóan szakítanak korábbi életükkel, és hallgatnak a jó pásztor intelmeire. Jézus radikális megtérést követel, nem elég a felszínes formalizmus, a törvények betű szerinti betartása, hanem a Lélek szerint kell élni. A Lélek elvezet az igazságra.

Keresztelő Szent János lélekkel eltelve hirdette Isten országát. Ő a legnagyobb a próféták közül, mégis a legkisebb a mennyek országában. Az ószövetségi igazakkal együtt várakoznia kellett Jézus feltámadására, mert csak akkor nyilt meg számára is a mennyország kapuja.

Kérjük az erősség Lelkét, hogy minket is az üdvösségre vezessen! Tanuljunk Keresztelő Szent Jánostól lelkesedést, bátorságot, hogy másoknak is jó példát mutathassunk. A megtérés mindenkinek szól. Éljünk a lehetőséggel, mert itt az alkalmas szent idő!

Ráduly István Zsolt, Gyergyószentmiklós

Szelídek és alázatosak

Szelídek és alázatosak

A mai evangéliumból két emberi tulajdonságot emeljünk ki, a szelídséget és az alázatosságot. Jézus ezt mondja: „tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű.” E két emberi tulajdonságot, az emberré lett Istentől, Jézustól tanulhatjuk meg. Azt kéri, hogy az ő példája szerint legyünk szelídek és alázatosak. De mit is jelent e két tulajdonság?

A szelíd ember jellemvonása, hogy visszafogja erejét. Érzi, hogy milyen erővel, képességekkel rendelkezik, de ezt nem érezteti a nála gyengébbekkel, főként nem él vissza erejével és hatalmával. Erejét nem akarja felhasználni arra, hogy másokat megfélemlítsen vagy megalázzon. Jézus megtehette volna, hogy isteni hatalmával megakadályozza az ellene irányuló támadásokat, de inkább szelídséget és türelmet tanúsított. Szeretettel tekintett az őt vádlókra, megpróbálta őket visszatéríteni a jó útra, megbocsátott az őt bántalmazóknak. Még a kereszten is, halála előtt is szelíden viselkedett.

A szelídséggel rokon jellemvonás, magatartásforma az alázatosság. Ne a megalázottságra gondoljunk, amikor valaki kénytelen elfogadni mások hatalmaskodását, hanem arra, hogy valaki szabadon vállalja mások szolgálatát. És éppen ezért ez nem megalázó a számára, hanem örömmel végzi szolgálatát, mások segítését. Az alázat meghajlást, lehajlást jelent a másik ember, a szegény, a gyenge, az elesett felé. Isten Fiának emberré válása is ilyen lehajlás az emberiség felé.

Van mit tanulnunk a mindhalálig szelíd és alázatos Jézustól.

HIS

Az elveszett juh

Az elveszett juh

Az elveszett juhról szóló példabeszéd sodrását az említett állat élethelyzetei adják. Kezdetben az is a nyájhoz tartozik, egy a száz juh közül. A nyáj a legjobb hely számára az élethez, itt biztonságban van, gondoskodnak róla, a pásztor figyelme rá is kiterjed, ugyanúgy, mint a többi állatra. Ha farkas támad a nyájra vagy más veszély leselkedik, a pásztor meg fogja védeni a rábízott állatokat.

A második élethelyzetben a juh egyedül van. Elcsatangolt, elhagyta a nyájat. A pusztában kóborol. A tanítás nem keresi annak okát, hogy miért került ilyen helyzetbe, csupán tényként közli, hogy elszakadt a nyájtól. Meglehetősen távol kerülhetett, már nem hallja a többi bárány bégetését és a pásztor hangját sem. Ha hallaná, biztosan elindulna visszafelé, visszatalálna magától is a nyájhoz. Úgy tűnik, hogy jelen esetben erre már nincs esély. Közben persze a pásztor már észrevette, hogy elveszett, elindult keresésére, de az minderről nem tudhat semmit.

A harmadik mozzanatban a pásztor megtalálja az elveszett juhot. Nincs büntetés és fegyelmezés, nincs dorgálás vagy szidalmazás. Csak öröm van. A pásztor örül, hogy megtalálta az elveszettet és visszaviszi, visszavezeti a nyájhoz. Ezzel helyreáll az eredeti rend, a juh újra biztonságban van, újra a nyájhoz tartozik. Istentől való eltávolodásainkat és Isten utánunk sietését jelképezi a történet. Ő, az irgalmas

Isten indul utánunk, amikor bűneik miatt eltávolodunk tőle. És örül annak, ha megtalál minket.

HIS

Advent 2. vasárnapja 2019

Advent 2. vasárnapja. A.

Bevezetés

Advent második vasárnapján Keresztelő Szent János a tanítómesterünk. Bűnbánattal kell készülnünk az Úr eljövetelére, és a bűnbánat méltó gyümölcseit kell megteremnünk. Nem elegendő csak a bánat, az elkövetett rossz helytelenítése, hanem kell a bánatnak a gyümölcse is. Kell, hogy a felebaráti szeretet tetteivel segítsük egymást a karácsonyi lelkület kiépítéséhez.

Izajás próféta ösztönöz minket a Kezdőének szavaival: „Sion népe, íme, jön az Úr, hogy megmentse a nemzeteket, és hallani fogjátok dicsőséges szavát, szívetek örömére.

Hogy valóban megmentésünkre és örömünkre legyen az Úr jövetele, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia

Jézus Krisztus, Akiben beteljesedett a mennyei Atya minden ígérete: Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Akit az ősatyák sóvárogva vártak: Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Aki egykor eljössz ismét a világra: Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Keresztelő Jánost úgy szoktuk emlegetni, mint az Ószövetség utol-só prófétáját, aki mint Jézus kortársa, meghirdette a messiási idők eljövetelét. Kemény szavakkal ostorozta a bűnben fetrengő embereket, és arra figyelmeztette őket, hogy a Messiást életük megváltoztatásával kell fogadniuk.

Általános tapasztalat, hogy emberi világunkban az élet nem halad mindig az isteni törvények útján. Csak a szabadságot nélkülöző teremtmények világában érvényesül maradéktalanul az Isten, a természet törvénye.

Az ember törékeny szabadsága birtokában letérhet az igazság, a jóság útjáról. Bűnt bűnre halmozva megronthatja saját és embertársai életét. Ezért is van szükségünk olyan emberekre, akik mint az igazság és szeretet megszállottjai fülünkbe kiáltják: Emberek álljatok meg, mert másként vesztetekbe rohantok!

Erre a feladatra vállalkozott Keresztelő János is, amikor rendíthetetlen bátorsággal hirdette a megtérés kötelességét.

Az evangélium beszámolója szerint. tömegesen vonultak ki hozzá a városok lakói, és sokan őszintén megvallották bűneiket.

Ez a jelenség arra figyelmeztet, hogy nem szabad az emberiségre, vagy annak egy-egy csoportjára a közös bűnösség pecsétjét ráütni. Nem szabad engednünk, hogy bizonyos, csoportok ráragasszanak nemzetünkre olyan hazug jelzőket, s rágalmakat, amelyekkel le akarják járatni a nagyvilág előtt nemzetünket. De egyházunkra sem, tapasztaltuk, hogy miket. S milyen gyorsan összeomlott ez a harsogó rágalomhadjárat.

Igaz, hogy olykor elhatalmasodik e világban a bűn, és pusztító vízözönnel fenyeget.

Ám mindig akadnak olyan Noé-ivadékok, akik Isten oldalára állnak és megépítik azt a bárkát, amely egy új világot zár magába. Az újrakezdésnek ez a reménye adta Keresztelő János ajkára is a prófétaszót, hogy fölébressze az emberek alvó lelkiismeretét. Veszedelmes dolog lenne örömben ujjongni, s megfeledkezni arról, hogy a gonoszság erői alattomos módon továbbra is működnek. Az ördög nem alszik.

Szentírás szavaival: Most van itt az idő, a kellő idő, hogy ébredjünk a mély álmunkból, s hallassuk szavunkat, harcoljunk és küzdjünk hazugság és gonoszság erői ellen, mert közel van hozzánk, úrjövetelt várókhoz az Úr.

Legyünk annak is tudatában, hogy miként Keresztelő János hallgatói között is akadtak olyanok, akiket csak a kíváncsiság vagy éppenséggel az ellenséges érzület vezetett hozzá, úgy ma is. Miként a farizeusokat és a szadduceusokat, úgy a maiakat is hasonló szempontok vezetik.

János azonban prófétai tekintetével felismerte képmutató magatartásukat. Kemény szavakkal megbélyegezte és a viperák fajzatainak nevezte őket. A fejsze már a fák gyökerén van, mondta, s kivágnak minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.

Ez a kivágás nem látványosan történik a jelenlegi üdvrendben, de folyamatosan működik. Annak ellenére, hogy az Úr Isten türelme végtelen. Ám visszaélnek vele mindazok az emberek és intézmények, amelyek egyházunk, s nemzetünk életfájának hajszálgyökereit vagdossák és megrontják, s szennyezik társadalmunk erkölcsi életének légkörét. Mint, politikamentes értelemben vett környezetvédők, legyünk éberek! Mert tudatformáló eszközök mögött állók nem tétlenek ma sem. Nemcsak a hitet irtogatják az emberek lelkéből, hanem különféle hamis jelszavak hangoztatásával végzik romboló munkájukat. "Művészinek" kikiáltott filmekben mutogatják a rablást, lopást, gyilkosságot, házasságtörést. És erkölcsi nihilizmusra nevelik a fiatalságot. Egyes írók beteges kéjjel úgy mutatják be az embert, mintha a bűnözés lenne alaptermészete.

A valóságban azonban a hét-köznapok embere nem tolvaj, nem csaló, nem csalja a házastársát és nem követ el erőszakos cselekményeket.

De ha nem is ilyen, és ilyes-miket nem követ el, azért egyetlen ember, egyetlen hívő sem mondhatja magáról, hogy bűntelen. Csak Urunk Jézus Krisztus tehette fel ezt a kérdést: Ki vádolhat engem a bűnről?

Keresztelő János ma nekünk, templomba járó hívőknek mondja: "Tartsatok bűnbánatot, mert közeledik az Isten országa!"

Megkeresztelt mivoltunk, templomba járásunk még nem jelenti azt, hogy mi már tökéletes, hanem azt, hogy folyton tökéletesedő keresztények vagyunk.

Ha legyőzzük magunkban a rosszat, legyőzzük a világban is. Így majd a gonoszság is visszavonulásra kényszerül és a szeretet gyűrűjébe zárva, le kell, hogy tegye a fegyvert.

Közel van már az Úr. Szívünk megtisztításával tegyük számára lehetővé a hozzánk való megérkezését!

Amen.

Szent Miklós 2019

SZENT MIKLÓS

Gazdag családba született, és már gyermek korától biztosítva volt számára a vallásos nevelés. Amikor szülei elhunytak, gazdag örökségét jóra igyekezett használni.

Egy elszegényedett nemes ember élt akkoriban városában, aki három szép leányát nem tudta kiházasítani vagyon hiányában. Amikor Miklós erről tudomást szerzett, egymás utáni éjszakákon egy-egy zacskó aranyat dobott be titokban hozzájuk. Az elsőt a boldog apa még égi ajándéknak képzelte, de a harmadiknál megleste szentünket. Lábaihoz borulva köszönte meg a jóságot, ez persze nagy zavarba hozta Miklóst, aki szeretett volna ismeretlen maradni.

Törökország területén a lyciai Myrában éppen püspökválasztás volt, amikor Miklós a templomba bement, és a Szentlélek sugallatára ekkor őt választották püspökké.

Nagyon idősen, halálát közeledni érezve, Istennek ajánlva lelkét, szép halállal halt meg 350 körül. Myrában temették el, azonban egy török támadás feldúlta sírját.

A keresztesek felszabadították Myra városát, ekkor találták meg csontjait. Kegyelettel vitték biztonságos helyre, Itáliába, Bari városába. A 10. századtól terjedt el tisztelete.

Szent Miklós püspök az ajándékozó szeretet szentje. Életével megmutatta az Isten országa felé vezető utat. Ezen az úton szeretnénk mi is járni, és hirdetni Isten Országának jelenvalóságát.