Tavelic Szent Miklós
Nemesi családban született 1340 körül, Bribirben. Ferences szerzetes lett; 1365 körül pappá szentelték, és misszionáriusként Boszniába ment 1372 körül, ahol a bogumilok között 12 éven keresztül sikerrel tevékenykedett. Misszionáristársaival ötvenezer eretneket térítettek a katolikus hitre.[1]
12 év boszniai missziós tevékenység után, elment Palesztinába.
1391. november 11-én, társaival elment az iszlámvallási vezetőhöz, a kádihoz a Sziklamecsetbe Jeruzsálemben, azzal a szándékkal, hogy meggyőzze a keresztény tanítás igazságáról. A kádi feldühödött és halállal fenyegette őket, ha nem tagadják meg Jézust, de ez fenyegetés sem rettentette el a térítőket. A vezető a fenyegetést valóra váltotta és kimondta a halálos ítéletet. A környező muzulmánok akkor megtámadták Miklóst és társait. Három napig bántalmazták őket, addig a kádi ítéletét a világi bíróság is szentesítette; ezután november 14-én a környező csőcselék kardokkal darabakra vagdalta a ferenceseket és máglyára dobták őket.
Mind a négyen vértanúhalált szenvedtek Jeruzsálemben a Jaffa kapunál.
XIII. Leó megengedte Miklós (Nikola) tiszteletét 1889. június 6-án. A háborúk akadályozták szentté avatását. És csak VI. Pál avatta szentté Rómában 1970. június 21-én.
Mint védőszentjüket tisztelik üldözést szenvedő keresztények, szerzetesek, papok, misszionáriusok, betegek, szegények, tanulók, tanárok.
Kérjük az Iszlám által üldözött keresztények számára égi segítségüket. Ámen
