Szent
Didák
Szent Didák Spanyol földön szegény szülöktől
született 1400-ban. Gyermekkora óta vonzódott a szent életre. Mihelyt
felserdült, egy idös pap irányítása alatt remeteéletet élt a városka határában
épült Szent Miklós kápolna mellett.
A nagy tisztelet elől menekülve belépett
az arizafai ferences kolostorba, melyben Szent Ferenc fiai szigorú szabályzat
alatt éltek. Szerette az egyszerű munkákat. Sokszor saját ételéről mondott le,
hogy a szegényeken segítsen. Elöljárói 1441-ben a Kanári-szigetekre küldték hit
hirdetőnek, és megbízták az épülő kolostor vezetésével.
A vértanúság titkos vágyával ment a
misszióba. A vértanúságot ugyan nem nyerte el, de a bennszülötteket százszámra
nyerte meg Krisztus hitének. 1449-ben elöljárói engedélyével újra visszatért
hazájába, majd 1450-ben sok más honfitársával Rómába zarándokolt, hogy részt
vegyen Sienai Bernardin szentté avatásán és részesüljön a szentévi teljes
búcsúban.
A szokatlan zsúfoltság, a nagy meleg és
hiányos élelmezés következtében járványos betegség ütötte fel fejét a városban.
A ferencesek Aracoeli kolostorukat kórházzá alakították s Didák lett a kórház vezetője.
Hősiesen ápolta a pestises betegeket, akik közül sokan Didák imái nyomán
visszanyerték egészségüket.
A római út után hazatért, de nem az
arizafai, hanem az alcalai kolostorba. Itt még 13 évet töltött csendes szemlélődésben
és az irgalmas szeretet gyakorlásában. Hosszas és kínos betegségét türelemmel
viselte. Halálos ágyán kezébe vette a feszületet és e szavakkal halt meg: „Édes
fa, édes szegek, ó édes terhet hordozó kereszt, mely egyedül voltál méltó az Egek
Urát és Királyát hordozni.” 1463. nov. 12-én halt meg,
Alcalában van a sírja. V. Sixtus 1588-ban
avatta szentté. Míg a felszentelt ferences papoknak. Szent Bonaventúra, addig a
felnem szentelt testvéreknek Szent Didák a védőszentje. Kérjük égi segítségét a
segítő testvérek részére.
