PÁLI SZENT VINCE Franciaországban,
Aquitániában született 1581. április 24-én. Szülei falusi földmívesek voltak.
Szülei tanult emberré kívánták nevelni, a közeli Dax városkába a ferencesekhez
küldték iskolába. Atyja (ökreit eladva) egyetemi tanulmányait is biztosította,
a spanyol Saragossába, majd Toulouse egyetemére járt. Hivatást érzett,
egyházjogot és teológiát tanult. 1600. szeptember 23-án pappá szentelték, 1605-ben
pedig egy jámbor özvegytől jelentős összeget örökölt.
Romantikus, egyesek szerint kétségbe
vonható epizód volt, hogy állítólag török martalócok egy tengeri hajóútján
elfogták és rabszolgának eladták. Algíriában ura feleségét, majd urát is
megtérítette. Ura Avignonban keresztelkedett meg és Rómában irgalmasrendi
szerzetes lett. Ezután Vince Párizsba utazott, kórházakat látogatott, papi
társaságokat keresett fel. Plébános lett.
1625-ben egy alapítvány segítségével
megalapított egy missziós társulatot, a lazaristákat, ennek célja a papság
helyes nevelése és a szegények segítése. Sokféle intézmény alakult ki
körülötte, ezeket Párizsból irányította. Foglalkoztak a szegényekkel,
betegekkel, gályarabokkal és a papi elmélyüléssel.
Életre hívta a papi rekollekciókat. Híveit
Isten szeretetére igyekezett vezetni. Megszervezte Marillac Szent Lujzával a
'Szeretet leányai' (Irgalmas Nővérek) társulatát.
Párizsban, 1660. szeptember 27-én halt
meg. Derűs arcát üvegfedél alatt, rendje központi templomában (rue de Sevres)
láthatjuk. 1729. augusztusában boldoggá, 1737. júniusában pedig szentté
avatták. 1885-ben XIII. Leó pápa őt nevezte meg a modern szeretet-művek
intézményeinek alapítójának és pártfogójának.
