Lukács 6,12-19
(kedd)
Az apostolok kiválasztása előtt Jézus
félrevonult imádkozni. Az ószövetségi Mózes alakja jut eszünkbe, aki a Sínai
hegyen 40 napot töltött imádságban. Az imádságnak tanácsadói szerepe is
lehetett, hiszen Jézus komoly döntés előtt állt: kiket válasszon ki
apostoloknak?
Elsősorban azokat a tanítványokat
választotta, ki akik jobban a rendelkezésére álltak. A jelöltek új nevet
kapnak, illetve apostolok lesznek. A hajnal időszaknak a megjelölése, az Egyház
kezdetére való utalás. Mózes egyedül ment fel a hegyre, Jézus tanítványaival
van körülvéve. Izrael új közösségének a megjelenését jelöli. Nem véletlen a
tizenkettes szám se, hiszen Izrael összes törzsére emlékeztet, a meghívás
teljességét tükrözi.
Ebből a közösségből emelkedik ki Péter,
akinek sajátos címe van: szikla. A közösség így már különböző elemekből áll: a
tömeg, az apostolok, a tanítványok és Simon Péter. Az apostolok kiválasztása
fontos esemény volt az Egyház életében. Jézus az apostolok segítségével akarta
kinyilvánítani az embereknek Isten országának titkait. A tizenkét apostol úgy
jelenik meg, mint az Egyház tizenkét oszlopa. Emberileg ők is gyengék voltak, de
az isteni kegyelem segítségével felülemelkedtek gyengeségeiken.
A keresztségben mindannyian új nevet
kaptunk. Az új név az új hivatást jelzi. Mindannyian meg vagyunk híva Isten
országának az építésére és terjesztésére. Az isteni meghívás mindenkire vonatkozik,
de nem mindenki tudja teljesíteni a küldetését. Jézussal minden lehetséges.
Kérjük naponta az isteni kegyelmet, amely segíthet bennünket keresztény
küldetésünk teljesítésében
