Évközi 22. vasárnap. 2019

Évközi 22. vasárnap 2019.

Bevezetés

A mai evangéliumi szakasz arról számol be, hogy egy vezető farizeus vendégül látja Jézust. Jézus figyelve a vendégeket, két fontos tanítást ad. Egyet a meghívottaknak, a vendégeknek, és egy másikat a meghívónak, a házi gazdának. A vendégeknek szóló tanács arról szól, hogy hogyan foglaljanak helyet az asztalnál. A másik, a házigazdának szóló tanács, hogy kiket hívjon meg vendégül. Mi, mint vendégek az első helyet keressük-e? És mint vendégül látók, hívunk e szegényeket vendégségbe?

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy gyakran voltunk, s vagyunk kevélyek. Uram, irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy a nálunk alacsonyabb műveltségi szinten élőket, lenézzük. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy a szenvedélybetegeket és hajléktalanokat megvetjük, s emberszámba sem vesszük. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az ókori keleten különösen fontosak voltak az étkezési szokások. Az étkezési asztalnál a helyek a rangoknak megfelelően voltak kiosztva. S a rangsor szerint kellett a vendégeknek helyet foglalni. Így amikor megérkeztek, mindenki kereste, hogy melyik az ő helye

Jézus első példázata, első látásra egy egyszerű tanácsnak indul. "foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: „Barátom, menj följebb!” Milyen kitüntetés lesz ez számodra. Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják”

A keresztény erények közül az egyik legalapvetőbb erény: a szerénység, az alázatosság.

Az alázatosság ugyanis nem más, mint a valóság tudomásul vétele. Önmagunk és embertársaink olyanként való elfogadása, mint amilyenek vagyunk. Annak szerény - alázatos tudomásulvétele, hogy az emberek létezésük első pillanatától kezdve különbözők.

Nem egyformáknak, nem egyenlőknek születünk. Hamis a nagy forradalom tömegeket megszédítő egyenlőség jelszava. Tragikomikus a férfi és nő közötti különbséget tagadó, liberálisok által támogatott feminista tanítás is!

Az emberiség józanabbik része és legnagyobbjai ennek mindig is tudatában voltak. Amikor Haydint, a nagy zeneszerzőt 76.-ik születésnapján a Teremtés című oratóriumának előadásával ünnepelték, a közönség tombolva ünnepelt, s az idős ember viszont csendet intett és így szólt: "Nem tőlem, onnan felülről jön minden jó!"

Viszont senki sem kifogásolhatja az egészséges önbizalmat és a helyes mértékű ambíciót sem. Ezeknek is megvan a maguk jelentősége. Komoly hajtóerői életünknek! Tehetségünkbe vetett bizalom vezérli lépteinket a sikerek csúcsa felé.

Az is természetes, hogy nem csak a sportban de az emberi társadalomban szinte az élet valamennyi területén megfigyelhető bizonyos versengés az első helyekért. Ezt sem kell eleve elítélnünk, ameddig tisztességes, sportszerű eszközökkel történik mindez!

Mindenki jó helyen akar ülni a színházban, a moziban, a vonaton, a sportpályákon. Sokan még a templomban is válogatják a helyeket. Igaz itt nem az első helyeket, hanem az utolsókat. Helyesebben nem az első padsorokat, hanem az utolsó pad-sorokat. Nem tudom miért, de eléggé általános szokás. Nem hiszem, hogy azért, hogy elsők lehessenek távozáskor.

A munkahelyén is minden ember fölfelé törekszik, a fizetés ranglistáján is.

Az is nyilvánvaló azonban, hogy nem kerülhet mindenki az első helyre. De az sem kifogásolható, ha valaki megérdemelten kerül a "főhelyre", amelynek a közösség látja a hasznát. Ám vétkes, átkos, sőt tragikus is lehet az a hiúság, amely őt meg nem illető helyre tör, és nem válogat az eszközeiben.

Ki ne emlékezne az idősebbek közül azokra a gőgös hangokra, amelyek a második világháború alatt és utána uralkodtak Európában? Hogy felmagasztaltatták egyesek magukat, akikért megszédített ezrek rajongtak, s akiktől ugyanakkor józan milliók rettegtek.

S hová lettek ők? Hogy őrzi emléküket a történelem?

Örökérvényűek a krisztusi szavak: Aki magát felmagasztalja, megaláztatik.

A mai evangéliumi szakasz másik jézusi példázata a vendéglátónak szól, s rajta keresztül nekünk. Egészen új körülményt jelent, hogy közvetlenül a házigazdához fordul. Látva a helyekért való tolakodást, Jézus még egy fontos figyelmeztetést mond hallgatóinak.

Jézus tökéletesen ismeri az emberi gondolkodást! Az étkezési meghívásoknál a barátokat, rokonokat, ismerősöket és a gazdagokat hívják meg. Jézus helyteleníti ezt a felfogást, mert ennek hátterében a viszonzás lehetősége áll. Hátterében az a számítás áll, hogy amint másokat meghívott asztalához, úgy ő is elvárhatja, hogy a meghívottak viszonozzák a meghívást, és ők is vendégül lássák őt.

Jézus váratlan fordulattal, saját elvárását adja elő. Hívd meg a szegényeket, a bénákat, sántákat, vakokat. Ők nem tudják ezt neked viszonozni. Irreális elvárásnak tűnik ez a lakomát adók számára. De a mögötte lévő gondolat megfontolandó. A krisztuskövetőknek sohasem szabad megfeledkezniük azokról, akik nem tudják viszonozni jó tetteiket.

A liturgia szavaival kell kérnünk Urunkat, aki szerette a szegényt, a beteget, a kitaszítottat és bűnöst. És nem ment el részvét nélkül semmiféle ínség mellett. „Nyisd meg Urunk szívünket a körülöttünk élő emberek iránt, hogy szeretettel megosszuk bánatukat és aggodalmaikat, reményeiket és örömeiket, és utat mutassunk nekik az üdvösségre.

Ennél szebb, alázatosabb szolgálata nem lehet a keresztény embernek.

Ámen.

A tíz szűz

A tíz szűz

Az imént felolvasott tíz szűzről szóló evangéliumi szakasz, a halálunk utáni Istennel való találkozásunk metaforája.

Ezek szerint mindazok, akik felkészülten várakoztak, azonnal bemehettek a menyegzős házba, amely jelen esetben az örök élet üdvösségét jelképezi. Azok viszont, akik késve érkeztek, hiába próbáltak később bejutni.

Az üdvösség várása nagyon is gyakorlati dolog. Nem elég tehát a Hiszekegyben megvallanunk, hogy Krisztus "újra eljön dicsőségben", hanem állandóan készen kell állnunk a vele való találkozásra.

Azt a cselekedetet, hogy az okosak nem adtak olajukból a balgáknak, nem érdemes irigységnek minősítenünk, hiszen az evangélista nyilvánvalóan azt akarta ezzel kifejezni, hogy az üdvösségre jutás mindenkinek személyes felelőssége. Senki sem tud mások helyett üdvözülni és senki sem tud mások érdemei miatt üdvözülni.

Jócselekedeteinkkel csak a magunk üdvösségét tudjuk biztosítani, de imádságainkkal másokat is segíthetünk abban, hogy ők is az üdvösség útján haladjanak.

A mi törekvésünken és jótetteinken múlik, hogy elnyerjük-e Istennek ezt a végtelen értékű, és mindenkinek felkínált ajándékát.

Keresztelő Szent János vértanúsága

Keresztelő Szent János vértanúsága

Ezen a napon arra emlékezünk, hogy Heródes Antipasz lefejeztette Jánost Kr.u. 29-ben, Szalóme táncáért. Mint ismeretes, Heródes együtt élt testvére feleségével, Heródiással, aki elszökött Rómából férjétől, hogy a király, Heródes mellett fényben, pompában élhessen. Lánya a már kissé kapatos vendégsereg előtt táncával mindenkit elbűvölt. Az alkoholmámorban tetszelgő király bármit hajlandó volt jutalmul adni a lánynak táncáért. Az anyja tanácsára János fejét kérte. Megkapta.

Keleten már az 5. században megülték ezt az ünnepet. Valószínűleg ezen a napon volt a szamariai Sebasztében Szent János templomának a búcsú napja. A magyar hagyomány a mohácsi vész napjával összekapcsolva emlékezik „Nyaka-vágó János”” ünnepére.

Aktualizáljuk az eseményt, és vonjunk le belőle magunk számára tanulságokat.

Ha vannak olyan Keresztelő Szent Jánoshoz hasonló emberek a környezetünkben, akik jóakarattal, s javunkat akarva, hibáinkra, vétkeinkre mernek figyelmeztetni minket, fogadjuk őket áldásként - ha sokszor nehéz is!

Meg nem hallgatásukkal, elhallgattatásukkal csak a lelkiismeretünket próbáljuk altatni. Látszólag nekik ártunk - mint ahogy Heródes is megkötöztette a börtönben Keresztelő Jánost, aztán pedig lefejeztette -, de valójában a saját lelkiismeretünket altatjuk el, magunknak ártunk, megmaradunk bűneinkben, és lelkünk kietlen pusztasággá válik. De a pusztában kiáltó szó nem hal el végleg. Állandóan hangzik felénk: Készítsétek az Úr útját!

Szent Ágoston

SZENT ÁGOSTON az Észak-Afrikai Tagastéban született 354-ben. Atyja eleinte pogány volt, édesanyja azonban, Mónika már keresztény.

Zavaros fiatalsága volt tanulás és erkölcs terén is. Jó nevű iskolákat is látogatott. 371-ben szónoki és jogi tanulmányokat folytatott Karthágóban. Kicsapongó bűnös életet élt.. Ekkoriban született egy ismeretlen lánytól fia Adeodatusz.

Tanulmányozta az ókori klasszikusok műveit, kereste a választ az emberi lét talányaira, de sehol sem találta. Anyja kitartó próbálkozásai, hogy megtérjen arra ösztönözte, hogy félrevezetve anyját, 383-ban Rómába, majd Milánóba szökött előle. Mónika utána ment fiának, Milánóban sem szűnt meg a megtérésre buzdítani.

Édesanyja könnyei és Milánóban Szent Ambrus beszédei térítették meg. Megragadta Ágostont Ambrus szónoki tehetsége, fellépése, műveltsége.

Megkeresztelkedett 387. április 25-én, húsvét éjszakáján, majd hazájába visszatérve aszketikus életet élt.

391-ben pap lett, majd 395-ben Hippo püspöke. Szavaival és írásaival az igaz hit védelmezője volt.

430. augusztus 28-án hunyt el Hippóban, járványos betegségben. Hippóból 500 körül a vandál üldözés elől holttestét Szardíniába menekítették. Sírja jelenleg a Milánó melletti Páviában van, az egykori longobárd fővárosban. A kései századok a "kegyelem doktora" címet adományozták neki.

Szent Monika

SZENT MÓNIKA

SZENT MÓNIKA az afrikai Tagastében született 331-ben, sötétbőrű pún keresztény családból. Kislány korában megtanulta az önmérsékletet és a mértéktartást. Már fiatal lányként férjhez adták egy pogány férfihez, Patríciushoz. Több fia volt. Mónika igyekezett a családnak katolikus nevelést nyújtani, de férje és gyermekei lenézték vallásosságát, elhúzódtak, sőt gúnyolták miatta. Nehéz természetű férjét csodálatos türelemmel viselte el. Anyósát is türelemmel változtatta meg, barátnővé, sőt kereszténnyé tette.

Pogány férjét jóságával és szelídségével segítette a megkeresztelkedésre, az halálos betegen megtért, megkeresztelkedett A rossz úton járó fiút 14 éven át hullatott könnyeivel és állhatatos imádságával térítette meg. Kitartó könyörgése többet eredményezett, mint amennyit várt volna. Ugyanis nem csak fia, de Ágostonnak házasságon kívül született fia is, és barátja is együtt vették fel a keresztséget 386. húsvét hajnalán.

Megtért fia karjaiban halt meg 387-ben, Ostiában.

Szent Ágoston püspök Vallomásainak könyvéből

Már küszöbön leselkedett a nap, amelyen anyámnak távoznia kellett földi életéből. Te, Uram, tudtad ezt a napot, nekünk még nem volt sejtelmünk se róla. Történt � úgy hiszem, rejtett irányításoddal, hogy ő és én az egyik ablakra könyökölve álltunk. A szállást adó ház belső kertjére láttunk onnét, a Tiberisparti Ostiában, ahol messze a világ zajától, hosszú utazásunk bajai után a tengeri útra gyűjtöttünk erőt.

Meghitten, édesen beszélgettünk, csupán egymással. Elfelejtettük, ami mögöttünk volt, és nekifeszültünk az előttünk levőknek (vö. Fil 3, 13). Fontolgattuk magunk között, jelenlétedben, Uram, örök Igazság, hogy milyen lesz majd a szentek örök élete, amelyet szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem fogott (vö. l Kor 2, 9). Szívünk ajakával áhítoztunk forrásod magasztos csöppjeire, az élet forrására, mely te nálad van (Zsolt 35, 10).

Ilyesféléket mondottam, talán másképpen, vagy nem pontosan e szavakkal, Uram, te tudod, hogy e dolgokról történt csevegésünk napján, midőn beszélgetésünk folyamán ugyancsak silánynak láttuk a világot minden gyönyörűségével együtt, így szólott anyám: �Ami engem illet, fiam, nem találom én már örömömet e földi élet során semmiben. Mit keressek, miért éljek itt, nem tudom. E világban való minden reménységem szertefoszlott. Csupán egy dolog volt, amiért ideig-óráig még szívesen maradtam e földi tereken, hogy téged halálom előtt katolikus kereszténynek lássalak. Tekézetten teljesítette kérésemet az Isten, hiszen megveted immár a földi boldogságot, sőt az Úr szolgájaképpen látlak. Mit keressek tehát a földön?"

Nem emlékszem pontosan, hogy az anyámnak erre mit feleltem. Talán öt nap sem múlt el ezután, vagy alig valamivel több, és láz döntötte őt ágynak. Betegsége egyik napján ájulásba esett, és egy kevés ideig eszméletlenül feküdt. Összeszaladtunk, ámde magára eszmélt hamarosan, és amikor meglátott minket ágya mellett, engem és testvéremet, mintegy kérdő hangon így szólt hozzánk: „Hol voltam?”

És mihelyt látta, hogy mennyire megrendített bennünket a fájdalom, így folytatta tovább: „Tehát itt temetitek el anyátokat.” Hallgattam, és könnyeimmel gyürkőztem. Fivérem motyogott valamit, talán, hogy inkább azt óhajtaná, ha nem idegenben, hanem hazai földön zárná le a szemét. Midőn ezt hallotta anyám, gyötrődő arccal mintegy büntetésül, hogy effélékre gondol, rátekintett, majd rám emelte róla a szemét, és szólt: „Nézd csak, mit beszél!” Majd mindkettőnknek csakhamar ezt mondotta: „Földeljetek el bárhol ezt a testet. Ne okozzon ez nektek semmi gondot. Csak arra kérlek titeket, hogy az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam, akárhol is lesztek.” Midőn ezt a kívánságát, amennyire tudta, szavakba öntötte, elcsendesedett. Tovább küzdött súlyosbodó betegségével.

Jaj nektek 2019

Jézus a farizeusok és írástudók elleni vádjában a korabeli zsidóság legkirívóbb hibáit fogalmazza meg. A zsidók honfitársaikat nemhogy segítenék az üdvösség elérésében, hanem egyenesen akadályozzák őket. Elsőrendű feladatuk az volna, hogy lelkileg felkészítsék az embereket az Országba való belépésre, ők azonban a templom aranyával és az adományokkal foglalkoztak.

Máté a farizeusi magatartásban képmutatást lát. A farizeusok hamissága nem egyezik meg Isten akaratával, botrányosan megsérti az igazságosságot és a becsületességet. Hegyi beszédében Jézus az esküdözést marasztalta el. A farizeusok tehetősebb klienseiket jogi szőrszálhasogatással felmentették az Isten iránti kötelezettségeik alól. Finom megkülönböztetéseket tettek az arany és a templom, az oltár és a korbán (templomi adomány) között.

Ezek az üres gyakorlatok szöges ellentétben álltak azokkal az erényekkel szemben, amelyek Istennek tetszettek: igazságosság, irgalmasság és hűség. Isten mindig igazságos, mert mindig hűséges ígéreteihez, ugyanakkor irgalmas a bűnösökkel szemben. A Krisztus-követő embernek kötelessége megkülönböztetés nélkül szeretni a testi-lelki beteget, a kitaszította és a bűnöst.

Isten minden földi kincsnél értékesebb. Ő megérdemli, amikor gondosan és szépen berendezzük a templomát. Szükség esetén azonban a szükségben levő ember megsegítése fontosabb, mint a templomnak adott adomány. Isten a józan lelkűséget és a szerénységet jobban kedveli, mint a túlzott pompát vagy a felesleges kérkedést. Istennek ugyanis fontosabb a szívből adott adomány, mint a látszólagos nagy mennyiségű juttatások.

Istennek a legjobban tetsző adomány a bűntől és az igazságtalanságtól megtisztított szív. Nem kér többet, szívünk igazi hódolatánál, szeretetünknél.

Évközi 21. vasárnap. 2019

21. évközi vasárnap. 2019

Bevezetés

A mai, évközi 21. vasárnap evangéliumában, a kereszténység korábbi századaiban sokat vitatott e kérdést halljuk majd: Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? És az Úr Jézus bölcs válaszát: Törekedjetek a szűkkapun bejutni.

Ha bennünket, ma élő embereket, nem is foglalkoztat az üdvözültek számának kicsiny vagy nagy volta, nem hiba. De nagy hiba lenne, ha nem foglalkoztatna a saját üdvösségünk. S még nagyobb, ha nem az oda vezető keskeny úton járnánk.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy számunkra, hívő létünk ellenére is, az üdvösség fogalma, lassan üressé váló fogalom. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem, foglalkoztat minket kellően az üdvösségre jutásunk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy életünkben sokszor nem az odavezető keskeny utat járjuk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

„Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?", kérdésre az Űr Jézus kitérő választ adott.

Annak ellenére, hogy az Úr Jézus egyértelműen kitérő választ adott, azt azért nyíltan megmondta, hogy szűk kapu vezet az üdvösségre.

Azt sem mondta meg Jézus, hogy hányan rekednek kívül a kapun.

De azt igen, hogy lesznek olyanok, akik már későn zörgetnek.

Ha ugyanis mindenkit, akarata ellenére beterelnénk Isten országába, akkor az, inkább hasonlítana koncentrációs táborhoz, mint szabad emberek közösségéhez.

Az üdvösség elvesztésének veszélyére építő középkori, olykor még mai bűnbánati prédikációk hatására az evangéliumban fölvetett kép némileg módosult és másban csúcsosodott ki. Amire Jézus nem válaszolt, arra bátran válaszoltak, és válaszol még ma is egy-két hitszónok. A válaszuk tömören ez: csak kevesen vannak, akik üdvözülnek, csak a kiválasztottak, csak a predestináltak üdvözülnek.

Kérdezhetné valaki: miért szabta az Úr Isten szűkre az üdvösség kapuját? Miért nem tágítja olyan szélesre, amelyen mindenki, tolakodás, erőfeszítés nélkül átléphetne? Mert az Úr Isten nem hajlandó leszállított áron osztogatni az üdvösséget. Az Úr Jézus sokat fizetett értünk, nekünk is meg kell hoznunk érte a magunk áldozatát.

A vallásos életben, az ember erkölcsösebbé, nemesebbé, tökéletesebbé válását nem lehet elérni erőfeszítések nélkül, valami lelki robotgépekkel, háztartási gépekkel, computer programokkal.

Életünk megszentelése, hibáink leküzdése az erények megszerzése elképzelhetetlen lemondás, önmegtagadás, áldozat nélkül. Rossz hajlamainkat, szokásainkat, szenvedélyeink vadhajtásait nem lehet fájdalommentesen kioperálni. Az erények virágait nem lehet virágboltokban megvásárolni. Mindezekért nekünk naponta meg kell küzdenünk.

Nagyot tévednénk, végzetes kimenetelűt, ha feladnánk ezt a mindennapos küzdelmet, mondván nekünk már nem kell küzdenünk, mert már biztosítva van az üdvösségünk. Hiszen már kicsiny korunkban megkereszteltek. Később elsőáldozók lettünk. Még bérmálkoztunk is. Egyházi házasságban élünk, gyónunk és áldozunk, s támogatjuk anyagilag is egyházunkat.

Nincs senkinek sem privilégiuma. Nincs automatikus üdvözülés. Nem elég az, hogy van Bibliánk, de ki sem nyitjuk. S a rózsafüzér ott van az autónkban is a visszapillantó tükörre akasztva, de sohasem imádkozzuk azt. Mindenkinek egyformán szól az Apostol figyelmeztetése: Félve és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket! Üdvösségünk legnagyobb veszélye, ha nagyon biztosak vagyunk benne. A vallásos életben nincs magabiztosság! Nincs megállás! Aki nem halad előre, az visszafelé halad.

Ezért mondja az Úr Jézus, hogy Igyekezzetek! Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert könnyen előfordulhat, hogy bezárul előttünk az ajtó. Mert nem vettük komolyan a szűk kapuról szóló szavait, nem vettük komolyan krisztushívő voltunkból adódó kötelességeinket. Halogattuk az Úr Isten és törvényei melletti egyértelmű elkötelezettségünket.

Félelmet ébreszt bennünk az üdvösségre nyíló szűkkapun bejutni nem akaróknak mondott jézusi kijelentés is: Nem ismerlek Benneteket! Hiábavaló a kinnrekedtek mentegetőzése. Nem elegendő ugyanis Isten felületes ismerete. Az Isten nem ismeri övéinek azokat, akik nem kötelezték el magukat mellette.

A sokan jönnek majd Keletről és Nyugatról, Északról és Délről és helyet foglalnak Isten országában, magatokat pedig kitaszítva látjátok jézusi kijelentés is félelmet ébreszt bennünk..

Jézus eme kijelentése sok szentírás-magyarázó szerint a zsidóknak szól, akik saját magukat tartották kizárólagosan Isten országába tartozóknak.

És ez a jézusi mondás, egyben jelzése a kereszténység egyetemes jellegének.

„A sokan lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók,” jézusi mondás valamennyiünknek szól.

Mi hívők, az életben, sok vonatkozásban nem vagyunk az elsők. És ez nem tragédia! Nekünk egyben, a szeretetben kell elsőknek lennünk. A szeretet tesz bennünket képessé arra, hogy bejussunk a szűk kapun az örök életre.

És hallhatjuk majd a hívó szavakat: Jöjjetek atyám áldottai: Vegyétek birtokba a világ kezdetétől fogva nektek készített országot.

Ámen

Limai Szent Róza

LIMAI SZENT RÓZA,

LIMAI SZENT RÓZA 1586. április 20. (vagy 30.)-án született Limában.

Fiatal korától életét az imádságnak, vezeklésnek, a tisztaságnak és a boldogságos Szűz tiszteletének szentelte.

1606. augusztus 10-én Szent Domonkos harmadrendjének lett a tagja. A rendben felvette a "Szűz Máriáról nevezett" jelzőt. Lelki kínok is gyötörték. Rokonai is üldözték. A megpróbáltatásokat türelemmel viselte. Haláláig megőrizte vidámságát.

Három művet alkotott ebben a messzi világban. Ő alapította az első kolostort Délamerikában, szemlélődő rendek számára. Később cellája köré, melyben elhunyt felépült Lima második női kolostora is.

Másik nagy műve volt a szegények állandó szolgálata.

A harmadik műve a misszió volt. Mint nő nem is gondolhatott arra, hogy elmenjen a legvadabb és legeldugottabb tartományokba az indiánok megtérítéséért. De lelkesen gondolt és imádkozott a hőslelkű misszionáriusokért. Őszintén szerette a vad és kegyetlen indiánokat, akikről Chilében élő fivére révén hallott.

Hosszú, sok fájdalommal teli haláltusát vívott. 1617. augusztus 24-én Limában halt meg, 32 éves korában. 1668. február 12-én IX. Kelemen pápa boldoggá avatta. Lima védőszentjének nyilvánították 1669-ben, 1670-ben pedig egész Nyugat-India és a Fülöp szigetek védőszentjévé. X. Kelemen pápa avatta szentté. Ő Délamerika, Peru első szentje.

Kérjük pár napja Peruban misszionáriuskod Lehel testvérünk számára égi segítségét.

Ámen

Királyi menyegző

Szent X. Piusz pápa

Szent X. Piusz pápa Ünnepe: augusztus 21 Veneto tartományban, Riese falucskában született 1835-ben. Családi neve Giuseppe Sarto volt. Páduában tanult, 1855-ben szentelték pappá és 29 év múlva mantuai püspökké. 1893-ban velencei pátriárka lett. 1903-ban, mint bíboros, Rómába indult a pápaválasztásra. Szerénységében gondolni sem mert arra, hogy őt választják meg Szent Péter utódává. Pápai jelmondata: "Mindent megújítani Krisztusban." Ezt tettekre is váltotta a lélek egyszerűségében, szegénységben és bátorságban. Ő vezette be a gyakori szentáldozás lehetőségét, megreformálta az egyházi életet, a liturgiát és a jogot. Felszította a keresztény életet a hívek között; kora tévedéseivel bátran szembeszállt. A pápai trónon is lelkipásztor maradt, nagy imádkozó és segítő . 1914. augusztus 20-án halt meg.

Jaj nektek

Jézus a farizeusok és írástudók elleni vádjában a korabeli zsidóság legkirívóbb hibáit fogalmazza meg. A zsidók honfitársaikat nemhogy segítenék az üdvösség elérésében, hanem egyenesen akadályozzák őket. Elsőrendű feladatuk az volna, hogy lelkileg felkészítsék az embereket az Országba való belépésre, ők azonban a templom aranyával és az adományokkal foglalkoztak.

Máté a farizeusi magatartásban képmutatást lát. A farizeusok hamissága nem egyezik meg Isten akaratával, botrányosan megsérti az igazságosságot és a becsületességet. Hegyi beszédében Jézus az esküdözést marasztalta el. A farizeusok tehetősebb klienseiket jogi szőrszálhasogatással felmentették az Isten iránti kötelezettségeik alól. Finom megkülönböztetéseket tettek az arany és a templom, az oltár és a korbán (templomi adomány) között.

Ezek az üres gyakorlatok szöges ellentétben álltak azokkal az erényekkel szemben, amelyek Istennek tetszettek: igazságosság, irgalmasság és hűség. Isten mindig igazságos, mert mindig hűséges ígéreteihez, ugyanakkor irgalmas a bűnösökkel szemben. A Krisztus-követő embernek kötelessége megkülönböztetés nélkül szeretni a testi-lelki beteget, a kitaszította és a bűnöst.

Isten minden földi kincsnél értékesebb. Ő megérdemli, amikor gondosan és szépen berendezzük a templomát. Szükség esetén azonban a szükségben levő ember megsegítése fontosabb, mint a templomnak adott adomány. Isten a józan lelkűséget és a szerénységet jobban kedveli, mint a túlzott pompát vagy a felesleges kérkedést. Istennek ugyanis fontosabb a szívből adott adomány, mint a látszólagos nagy mennyiségű juttatások.

Istennek a legjobban tetsző adomány a bűntől és az igazságtalanságtól megtisztított szív. Nem kér többet, szívünk igazi hódolatánál, szeretetünknél.

Szent István király

Szent István király 2019.

Bevezetés

A mai ünnepen első királyunk, Szent István tiszteletére kondulnak meg a harangok. Nemcsak idehaza magyar földön, hanem szerte a világon, ahol szétszóródva magyarok élnek.

Hogy könnyebb legyen az emlékezés, álljunk lélekben István király budavári lovas szobra elé. Nézzünk föl rá és emlékezzünk! Ott áll a város fölött, bronztekintetével egybeöleli a város kőrengetegét, az Alföldet, a Kárpátok koszorúját.

Talán visszanéz az őshazába is, ahonnan magunkkal hoztuk kelet dühe és nyugat közönye között is kitartó életerönket. Nézi szép fővárosunkat, az ezüstfolyók és aranymezök gyönyörű hazáját. Fürkésző tekintettel vizsgálja mai életünket. Nézi magyarjait, hogy azon az úton járunk-e, amelyen elindította nemzetünket.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg nemzetünk fennmaradása iránti közönyösségünket! Uram, irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem őrizzük hűen keresztény hitünket. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Add kegyelmedet, hogy minden magyar azon az úton járjon, amelyen Szent István királyunk elindította nemzetünket. Uram, Irgalmazz!

Evangélium után

Szent István királyunk Esztergomban született 969 körül. Géza és Sarolta fia. István 18-20 éves lehetett, amikor a magyar nép királya lett. Nagy, személyes értéke és kegyelmi ajándéka volt a keresztény hit. Apja Géza is valamennyire keresztény volt. István gyermekkorában megkapta a keresztség szentségét, és kiváló nevelője volt Szent Gellért személyében. Vajon milyen körülmények között alakult ki keresztény öntudata, és mi alapozta meg ezt?

Amikor fölszentelt királyként szembe kellett néznie a pogány Koppány lázadásával, hogyan jutott el addig a döntésig, hogy a keresztény magyar államiságot fegyverrel kell megvédenie? Ezek mind vallásos életének személyes titkai, ennek eredményét azonban világosan ismerjük. Kereszténnyé lett nemzetünk.

Azon az áron is megvédte a keresztény hitet, hogy eközben magyar vér folyt a csatában. Döntései karizmatikus kegyelmi ajándékot és kormányzási tehetséget mutattak. Döntenie kellett arról, hogy a keleti kereszténység vagy a nyugati kereszténység népeihez csatlakozzon-e? Anyja bizánci keresztény volt, az ország keleti és déli részén bizánci szertartású monostorok, templomok emelkedtek, bizánci missziós püspök tevékenykedett az országban.

Ő mégis II. Henrik leányát, Gizellát vette feleségül, kíséretében lovagok jöttek nyugatról nagy számban, és bencés szerzetesek alapítottak kolostorokat, amelyek közül Pannonhalma volt a legnevezetesebb, és maradt napjainkig.

II. Szilveszter pápától kért megerősítést és koronát. 1000-ben koronázták Magyarország királyává.

Esztergom már Géza fejedelem idején is a főváros volt, most István az egyházi és világi hatalom középpontjába tette. Kialakítja a nyugati szertartású egyházi élet alapjait, tíz püspökséget szervez, minden tíz falunak templomot kell építenie, ahová az egyes falvak lakosságának vasárnaponként el kellett mennie misére. Székesfehérvárott rendszeresen törvénynapokat tartott, ahol panaszosokat hallgatott meg, igazságot szolgáltatott.

Feleségével, Boldog Gizellával és fiával, Szent Imrével a magyar család első szent példáját adták.

Igazságos, békeszerető és szentéletű király volt, aki az Egyház törvényeit megtartotta, és népe javát kereste

Miután utolsó fiúgyermekét, Imrét is elvesztette, országát a Boldogságos szűz Mária oltalmába ajánlotta. 1038. augusztus 15-én halt meg, és Székesfehérvárott, az általa épített Nagyboldogasszony székesegyházban temették el.

A mai keresztény magyarság kulcskérdése ugyancsak a szilárd katolikus hívő magatartás kialakítása.

Ma ehhez kevés segítséget nyújtanak a keresztény kultúra művészeti, irodalmi és tudományos eredményei. Ma már sehol nincs keresztény társadalom. Ezek értékeit turisták nézik múzeumokban, képtárakban, templomokban. Megragadja őket ezeknek szépsége, elgondolkodnak annak az életnek a milyenségén, ahol ezek az alkotások létrejöttek, de a mai élet alakításához ezek nem sokban járulnak hozzá.

Vajon mit mondana első szent Királyunk, ha most megjelenne közöttünk? Nem siránkozna. Nemcsak a hűtleneket látja ugyanis, hanem látja a hűségeseket is. Látja nemzetében az ősi, keresztény hithez hűséges magyarjait. Látja hűséges fiainak és leányainak iránta tanúsított őszinte tiszteletét és háláját.

Hálásan megköszönné iránta érzett gyermeki tiszteletünket és hálánkat, és azt mondaná, csak azt szorgalmaztam, amit népemért kellett tennem, és ezt a Gondviselő Isten segítségével tettem! Kövessétek életpéldámat! Amint én követtem Krisztust, úgy kövessétek Ti is! Váltsátok valóra tanítását! Éljetek békével minden rangú emberrel.

Ragaszkodjatok ahhoz a hithez, amely az én koromban megmentette népünket attól, hogy eltűnjön a történelem zavaros színpadáról. A hit segítette népünk beilleszkedését Európa keresztény népeinek nagy családjába, amely ezer éven keresztül biztosította népünk fennmaradását súlyos és végveszéllyel fenyegető helyzetekben!

Ott áll Buda várában István királyunk, tekintélyt, méltóságot, magabiztosságot és erőt sugárzó szobra.

De ő nem akar bronzba öntött emlékmű maradni. Élni akar hívő magyarjaiban, akik apostoli buzgósággal azon fáradoznak, hogy az evangélium kenyere ne hiányozzék a magyar élet asztaláról, egyetlen magyarnak az életéből sem.

Ámen

Szent Bernát

Szent Bernát apát, egyháztanító

A mézajkú mesternek is nevezik, csodaszép írásai miatt. Élete példájával az erények útján vezette társait. Isten erejében bízva szolgálta a béke és az egység helyreállítását. Isten házáért, az egyházért való buzgóság lobogott lelkében. Ezt a lelkesedést szeretnénk eltanulni tőle.

1090-ben született a franciaországi Dijon közelében. Vallásos nevelésben részesült, 21 éves korában a Citeaux-i kolostorba ment, innét a ciszterci elnevezés. 1115 június 25-én Szent István apát Bernátot Clairvaux-ba küldte és ott élt, mint apát, haláláig, 1153 augusztus 20-ig.

A szerzetesi és papi életforma vezető alakja volt. Fejedelmek és királyok tanácsadója, sőt maga a pápa is többször kikérte tanácsát. Ragyogó szónoki tehetségét tükrözi az a 300 beszéd, amely megmaradt. Ezen kívül 12 kisebb-nagyobb terjedelmű munka és 531 levél bizonyítja mély lelkiségét, rendkívüli bölcsességét és elmélyült tudását. Lelki életét saját szavai jellemzik: "Az istenszeretet mértéke a mérték nélküli szeretet"

1174-ben III. Sándor pápa avatta szentté, 1830-ban VIII. Pius egyháztanítóvá tette

Évközi 20. vasárnap. 2019

Évközi 20. vasárnap. 2019 

Bevezetés

A mai, évközi 20. vasárnap evangéliumában, idegenkedve fogjuk hallgatni majd Jézus mindkét kijelentését: „A tüzet jöttem bocsátani a földre,”   és a „Nem békét, hanem szakadást.”

Míg a tűzzel kapcsolatos kijelentés jézusi értelmére, könnyen rájövünk, a szakadással kapcsolatosra már nehezebben. Tudjuk, hogy amióta bűn van e világban, azóta van szakadás is. Szent Ágoston történelemszemlélete szerint két ország van. Isten országa és a Sátán országa. Ez utóbbi harcol az előbbi ellen. Isten országa pedig felveszi az ellene való küzdelmet.

Mi is? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy sokszor még azt sem merjük megvallani, hogy katolikusok vagyunk. Uram, irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy szó nélkül tűrjük hitünk gyalázását. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem teszünk semmit sem a hit és erkölcsi igazságok érvényesüléséért társadalmunkban. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem szakadást!"

Krisztus Urunknak eme szavai ellentétben látszanak lenni mindazzal, amit a krisztusi tanítás lényegének tartunk.

Már a próféták is, a Messiásról, mint a Békesség Fejedelméről jövendölnek az Ószövetségben. Születését, Betlehemben: "Dicsősség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek" énekkel adták hírül az angyalok a pásztoroknak.

Krisztus Urunk a kereszténység Magna Chartájában, a Nyolc Boldogságban, boldogoknak mondja a békességszeretőket, és Őket Isten fiainak mondja. A főpapi imájában nem a szakadásért, hanem azért imádkozik a Mennyei Atyához, hogy mindannyian egy legyenek. Az apostoloknak pedig azt mondta: "Békét adok nektek, az én békémet adom nektek.

És most azt hallottuk a mai evangéliumban: "Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem mondom nektek, szakadást".

Egy kicsit idegenül hangzik ma számunkra az, hogy hárman lesznek kettő ellen, és ketten három ellen. De ha nyitott szemmel járunk e világban, tudomásul kell vennünk azt, hogy igen is van szakadás a mai társadalmakban, legyen az hazai, vagy külföldi. A Krisztusban hívők-kel szemben ott van mindenütt a Krisztusban nem hívők tábora. Betű szerint igazak az agg Simeonnak az Úr Jézus templomban történt bemutatásakor mondott szavai: "Tétetett ez sokak romlására és föltámadására, jelül, melynek sokan ellene mondanak".

Aki nyitott szemmel figyeli a szellemi élet hazai forgatagát, annak észre kell vennie az értékrombolást. Akik a szabadságot, az emberi szabadság szépen csengő jelszavát tűzik zászlojukra, döntő támadást intéznek a keresztény értékrend ellen. Azon értékrend ellen, amelyre épülnek a történelem színpadán fennmaradni akaró nemzetek társadalmai.

A globalizáció uszályának szolgálatában álló, nemzeti sajátosságokat, mi több nemzeteket eltüntetni akaró, anarcho-liberális felfogás szerint, nem részesíthetők előnyben a gyermekeket vállalók, a gyermekeket nem vállalókkal, a házassági hűséghez ragaszkodók az elváltakkal, a partnereiket folytonosan váltogatókkal szemben. Sőt az sem mondható, hogy a teljes család érté-kesebb lenne, mint egy alkalmi élettársi együttélés.

Vannak, akik gátlástalanul, arcrebbenés nélkül hirdetik, hogy a társadalom számára és erkölcsi szempontból teljesen azonos értékű a családban élő, gyermekeket világra hozó és felnevelő emberek s az egyneműek életformája. A törvényhozás pedig egyre több államban törvénybe is iktatja, hogy a homoszexuális és leszbikus párok egyenlő jogokat élvezzenek, mint a természetes házastársak. A médiumok pedig egyre erőteljesebb propagandát fejtenek ki a fiatalok körében a természetellenes szexualitás népszerűsítésére.

Az új idők prófétái hangos szóval hirdetik, hogy az erkölcsi viselkedési normák az emberi szabadság útjában állnak, ezért fel kell számolni azokat. Nem lehet korlátozni, azt, hogy mi kerüljön a képernyőre a szub- és antikulturák, a perverzitások és brutalitások világából. Az a sajtószabadság korlátozása lenne.

De van-e egyáltalán olyan határ, ahol a szabadság szószólói is visszahőkölnek? Talán az ember-ölés? Igen. De csak látszólag, mert az élet kezdetén és végén, az élet szentsége is megkérdőjeleztetett. S megtévesztő szavakkal nevezik a magzat megölését, abortusznak, a gyógyíthatatlan betegeknek injekcióval történő megölését pedig eutanáziának. És nem biztos, hogy itt megállunk.

Ott van tehát a Krisztus által említett szakadás a társadalomban. Ott van a kettő három elleni és a három kettő elleni harc, mint mindig, úgy napjainkban is. Amíg lesznek társadalomellenes, nemzeti és keresztény erkölcsi értékeket megsemmisíteni akaró erők, addig lesznek nekik megállj-t kiáltó erők is.

Tudjuk, mi előtt áll most nemzetünk. Legyünk hát éberek, okosak és bölcsek. Széles az út, s tágas a kapu, amely a pusztulásba vezet, s keskeny az ösvény és szűk a kapu, amely az üdvösségre vezet.

Mi tudjuk, hogy melyik utat kell választanunk, hogy melyik úton kell járnunk. Azon, amely üdvösségre vezeti nemzetünket, s nemzetünk valamennyi gyermekét.

Ámen.

Házasság

Házasság

A házasság egyik legfontosabb eleméről, a felbonthatatlanságról olvastunk az imént.. A témát a farizeusok kérdése vezeti fel: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?”

Válaszában Jézus a teremtő Isten eredeti szándékára hivatkozik, aki azt akarja, hogy a férfi és a nő szeretetben kötelezze el magát a másik mellett. Kijelentéseit nem alkalomszerűen fogalmazza meg, hanem a Szentírásból, a mózesi törvényekből idéz, amelyet a kérdezők is jól ismernek. Ők mégis ellenvetést fogalmaznak meg Jézus szavai hallatán, sőt ők is a mózesi törvényekre hivatkoznak, amikor megengedettnek nevezik a válást. Eddig tehát egy-egy kijelentés hangzott el mindkét vitapartner részéről, amelyek egyenrangúnak is tekinthetőek, ezt követően azonban Jézus magasabb szintre emeli a vitát.

Értékelése szerint egyedül Isten eredeti szándékát kell figyelembe venni a kérdés helyes megválaszolásakor, mert a válást lehetővé tevő előírás csak egy engedmény, amely az emberek keményszívűsége miatt született. Jobb volna azonban, ha mindenki visszatérne ahhoz a gondolathoz, hogy Isten szándéka érvényesüljön a házassággal és annak felbonthatatlanságával kapcsolatban.

Sokan nem a házassággal, hanem más dolgokkal kapcsolatban is könnyen adnak maguknak engedményeket, felmentéseket. Talán jobb volna, ha nem saját elgondolásaink és emberi vélekedésünk, hanem Isten akarata vezérelne minket.

Nagyboldogasszony 2019

Nagyboldogasszony 2019.

Bevezetés

Ma az Egyház a Boldogságos Szűz Mária mennybemenetelét ünnepli, amit a magyar népnyelv egyszerűen csak Nagy-boldogasszonynak nevez.

Mária mennybevétele nincs megírva a Szentírásban, de megőrizte az apostoli időkig visszanyúló hagyomány. Ezt a kezdettől vallott hitigazságot, hirdette ki hittételként XII. Piusz pápa 1950-ben.

A katolikus Egyházban ez a legnagyobb Mária ünnep. Különösen is számunkra, hiszen első Szent Királyunk, néki ajánlotta fel a Szent Koronát, hogy Ő legyen népünknek a királynője, Nagyasszonya, Oltalmazója és Pártfogója. Nemzeti létünkben megtartónk.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy mennyire vagyunk mi ma élő magyarok Mária hűséges gyermekei, s Mária Országa. S ha azt vennénk észre, hogy vannak bizony mulasztásaink ezen a területen, bánjuk meg azokat, hogy méltóképpen ünnepelhessük a Nagy Boldogasszonyt.

Kirié litánia

Urunk Jézus bocsásd meg Mária-tiszteletünk hiányosságait. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus bocsásd meg, hogy egyre ritkábban imádkozzuk az Üdvözlégy Máriát, s a rózsafüzért. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus bocsásd meg, hogy egyre ritkábban zarándokolunk a Mária kegyhelyekre. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A keresztény hívek ősidők óta nagy tisztelettel és szeretettel tekintenek Jézus édesanyjára, Máriára. Nem kizárólag azért, mert Ő adta nekünk Jézust, midőn vállalta az emberek előtt igazolhatatlan anyaságát. Tiszteljük Máriát azért is, mert elsőnek élte meg azt az életet, amelyben "Istennek kedve telik.” Nem csupán a Kisdedet karjában hordozó Anyát köszöntjük, hanem azt az Asszonyt, aki elég erős ahhoz, hogy karjába vegye, Istenhez ölelje a bűnös világot.

Nem tudom, ki hogyan gondolkozik, de ha én egy édesanyára, szerető hitvesre gondolok, mindig ölelésre tárt karokkal képzelem magam elé. Máriát is így látom a mai ünnepen felénk fordulni. Vajon mit lehet válaszolnunk a kitáruló karok üzenetére? Nem kevesebbet, mint elindulni feléje.

Az evangélium Mária több útjáról is megemlékezik. - Az angyali üdvözlet után elmegy, hogy meglátogassa a szintén gyermeket váró Erzsébetet.

Aztán visszatér Názáretbe és feleségül megy Józsefhez.

A népszámlálásra Betlehembe utaznak és az istállóban világra hozza gyermekét.

A gyilkos Heródes elől Egyiptomba menekül.

Végre hosszú évek után visszatér Názáretbe és jó darabig nem utazik sehová.

Mindig akkor és oda ment ahová Isten akarta.

Elkíséri Jézust képzeletben és ténylegesen akkor is, midőn megkezdi nyilvános működését.

Ott látjuk a kánai menyegzőn, - később Jeruzsálemben, - majd a kereszt alatt.

Sok utat tett meg Mária földi életében és minden útján Jézust követte. Bárcsak mi is utánoznánk ebben. Mennyivel szebb, boldogabb lenne az életünk! Vezetheti-e gyermekeit rossz útra egy szerető édesanya? Ezért boldog az, aki megőrzi útját.

Az evangélium arról is beszámol, hogy a keresztfán utolsó szavaival Jézus Jánosra bízta édesanyját. Legnagyobb kincsét, Mária életét a szeretett tanítvány kezébe helyezte.

és a miénkbe, a mi szeretetünkbe.

És Jánosét Máriáéba. Mi másra, ki másra bízhatnánk mi is drágának tartott életünket, mint Őreá? - Hiszen az e napon elhunyt Szentkirályunk, Szent István is az Ő kezébe, oltalmazó szeretetébe helyezte népét mindörökre. Mert csak az Ő oltalmazó szeretetében érezhetjük magunkat biztonságban e hazában.

Ámen

Szent Maximilián Kolbe

Szent Maximilián Kolbe

1894. január 8.-án született Lengyelországban, Tdunska Wolán. Szüleik, Júliusz és Marianna második gyermekeként. A keresztségben Rajmund nevet kapta.

Lambergben (ma Lvov, Ukrajna) tanult a ferences szemináriumban, itt kapta rendi nevét.

Rómában szentelték pappá 1918-ban. Különös szeretettel viseltetett a Boldogságos Szűzanya iránt, ezért megalapította a „Szeplőtelen Szűz Hadserege” neve társulatot.

Japánban, Nagaszakiban folytatott missziós tevékenységet. Itteni életéből ma is őrzik celláját, nyomdagépeket, sajtótermékeit. Ezeket volt szerencsém személyesen is látni. Örült a lelkem, hogy rendi testvérei és a Nagaszaki hívek, mily hűen őrzik emlékét.

Betegsége miatt Japánból vissza kellett térnie a missziós munkából, és a rend vezetői a lengyelországi Niekopalanow kolostorának előjáróvá nevezték ki.

A hazáját megszálló németek többször letartoztatták, majd 1941. május 28-án az Auschwitzi koncentrációs táborba szállították. Az egyik éhhalálra ítélt családos rabtársa helyett önként vállalta a biztos halált. 1941. augusztus 14-én az elítéltek közül utolsónak fejezte be életét. VI. Pál pápa 1971. október 11-én boldoggá, szent II. János Pál pápa 1982-ben szentté avatta.

Számomra óriási erőt ad élete. Ő nemcsak hirdette, hogy senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért. Ő önként életét adta felebarátjáért. És örök követendő példa számunkra is, hogy legyünk készek nagy áldozatokra is felebarátjainkért.

Ámen.

Boldog XI. Ince Pápa

Boldog XI. Ince pápa

Ünnepe: augusztus 13.

Ma Boldog XI. Ince papáról emlékezik meg az Egyház.

Ince pápa nagylelkűsége, tisztasága, lelkiismeretessége, egyszerűsége négyszáz év távlatából is ragyog. A török elleni küzdelemben sok érdeme volt, mind Bécs, mind Buda felszabadításában. Ezeket a győzelmeket a Szűzanyának köszönte meg.

Az itáliai Comóban született 1611. május 19-én. Családi nevén Odescalchi Benedeknek hívták. Először a katonai pályát választotta, de az Egyház szolgálatában kötelezte el magát, 34 éves korában már bíboros. Pápai legátusként, mint a szegények atyja, sokat fáradozott értük. 1650-ben Navara püspöke lett. 1676-ban választották pápává. Kitűnt nagylelkűségével, jámborságával, tisztaságával, lelkiismeretességével, egyszerűségével. Óriási erőfeszítéseket tett a török uralom alóli felszabadításáért. A bécsi győzelem emlékére, örök időkre elrendelte, hogy hálaünnepként ünnepeljék a keresztények szeptember 12-én Mária nevét.

Hazánk egyik legnagyobb jótevője, a török iga alól való felszabadítás mozgatója és lelke. Élete fő céljának a keresztény Európa, de főként Magyarország megmentését tekintette. Buda visszafoglalásának napját, (1686.) szeptember 2-át az egész katolikus világra kiterjedően Szent István magyar király ünnepévé rendelte.

Szentéletű főpap volt, aki erélyesen küzdött az egyháziak világiassága ellen, kereste a protestánsokkal való kibékülés lehetőségét, rendszeresítette a hitterjesztést a pogányok között.

Buda visszafoglalásának 250-ik évfordulója alkalmából a Magyar Nemzet szobrot állított neki a budai várban, 1936-ban, ezzel a felirattal: „XI. Ince pápa / Magyarország megmentője / emlékének / a hálás nemzet, 1636-1936”.

Adófizetés

Adófizetés

Jézus a közelgő szenvedéséről beszél a mai evangélium bevezetésében. A tanítványok megérthették szavait, hiszen szomorúság tölti el őket azok hallatán. Ekkor azonban még nem tudhatják, hogy az ő sorsuk is ugyanolyan lesz, mint Mesterüké. Nekik is szenvedniük kell azért, mert Jézushoz tartoznak. Jézus önfeláldozó szeretete az apostolok és a tanítványok számára is példa lesz, miként a mi számunkra is. Az örök életre való feltámadás számunkra akkor válik valósággá, ha az életünk keresztjét Krisztussal hordozzuk.

A részlet második felében egy csodás eseményről olvasunk. Jézus utasításokat ad Péternek arra vonatkozóan, hogy miként járjon el az adó megfizetésével kapcsolatban, s bár az apostol első pillanatban furcsának tarthatta, hogy valóban pénzt fog találni a hal szájában, mégis megteszi a kérést. Itt mégsem az evangéliumok jellegzetes csoda-elbeszéléséről van szó, mert magának a tényleges csodás eseménynek a leírása nem szerepel a történetben.

Jézust az motiválja cselekedetében, hogy ne okozzon botrányt. Máté evangélista ezzel a jelenettel készíti elő a botrány okozásának témáját, amely írásának tárgya a következőkben. Az eset leírásának másik célja annak bemutatása, hogy Jézus a mennyei Atya Fiának tartotta magát, s ez határozta meg földi küldetését, amely az ő keresztáldozatában és feltámadásában teljesedik be.

Ámen

Évközi 19. vasárnap 2019

Évközi 19. vasárnap. 2019

Bevezető

A mai, évközi 19. vasárnap evangéliumában nekünk mondja majd Jézus: „Éberen várjátok az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”

Ez nem ijesztgetés! Nem élet-kedvkioltás! Nem lebénítás, hanem tettre késztetés! Az emberi sors reális láttatása. Az örök célját ismerő ember, emberhez méltó szép életre való buzdítása.

Vagy vannak közöttünk olyanok, akik másképp értelmezik Jézus eme mondatát? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirie litánia

Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy életünkből hiányzik az éberen várakozás lelkülete. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg halogató életvitelünket. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy végső óránkra való várakozásunkat sokszor nem az éberség, hanem a tétlenség jellemzi. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A várakozás és éberség szükségességéről szólt a mai evangéliumban az Úr Jézus.

A várakozás jól ismert élet-érzés. Életünkben sokféle formában találkozunk ezzel az érzéssel. Várakozunk az autóbusz és villamos megállóban, a pályaudvaron, a postaablaknál, az orvosi rendelőben.

A fiatalok várják, hogy felnőttekké legyenek, a munkában el-fáradtak, hogy boldog nyugdíjasok lehessenek. A betegek a gyógyulást, a szenvedők a szenvedésektől való szabadulást.

Mindannyian várjuk, hogy legyen már vége a magyar és magyar közötti ellentét mesterséges szításának. Várjuk, hogy legyen már tiszta és kulturált hangvételű és stílusú minden magyar médium.

Az életben mindenki mindig vár valamit, egy olyan állapotot, ami jobb a jelenleginél, ami boldogabbá tesz. Ha az ember már semmit sem vár az élettől, akkor azt, értelmet-lennek és céltalannak tartja. S ha nem hívő, az már önmagában is tragikus, s könnyen választja a tragikus véget, s eldobja az életet önmagától.

Vagy hatalmába keríti a legyőzhetetlen szomorúság, a pánik-szerű menekülés ebből a kilátástalan állapotból, de hová?

A munkába? Az élvezetekbe? Az alkohol és kábítószer világába?

A hívő, keresztény ember is várakozó ember. Ő is várja mindazt, amiről az imént említést tettünk. Ő azonban hiszi és vallja, hogy az élet sohasem válhat értelmetlenné és céltalanná. Tudja, hogy ebben a földi életben sohasem érhetjük el a teljesen gondtalan, s boldog állapotot.

A hívő várakozásainak, vágyainak végső beteljesedésére vár, egy olyan békére és boldogságra, amelyet ez a világ nem adhat, mégis hozzátartozik életünkhez, mégis igaz várakozással fordulunk feléje. Ez a várakozás nem valami meseszerű ábrándra irányul, hanem magára az Úristenre.

Az Úr Isten állandóan közeledik felénk. Még akkor is, ha a látszat egészen más. Még akkor is, ha a mögöttünk hagyott század emberisége ezerféleképpen akadályozta és akadályozza, amikor a legsúlyosabb vétkeket követte el, s követi el szinte folyamatosan ellene.

Kezdve a század legvéresebb istenellenes forradalmától, a halál-táborokon, borzalmas világégéseken, a legszörnyűbb emberiségellenes bűnökön: Hirosimán és Nagaszakin át, az állandósult közel-keleti embertelenségeken át, napjainkban a föld számos helyén történő népirtásáig.

Ezek látva, reményvesztettek is lehetnénk, sőt kétsége is eshetnénk, ha nem ismernénk az élet által számtalanszor igazolt szentírási szavakat: "Ahol elhatalmasodott a bűn, ott túláradt a kegyelem." Isten kegyelme, miként a múltban, úgy a jelenben és jövőben is megtisztítja a földszínét minden gonoszságtól, nemcsak a bukott ideológiáktól, hanem a helyükbe lépő mai divatos, embert, nemzetet, kultúrát semmibevevő ideológiától is.

Az Úr Isten nem a tőke hatalmának minden népre történő kiterjesztéséért fáradozik, hanem szüntelenül azon, hogy az emberek közreműködésével, a te és az én közreműködésemmel beteljesítse a teremtés művét, és kiárassza a megváltás kegyelmét minden emberre. Egészen addig a napig, amikor majd visszatér Krisztus és megdicsőíti a mindhalálig hűségeseket.

Mi hívő keresztények végső-soron Urunkat, Jézus Krisztust várjuk. Őt, aki eljön majd a végítélet napján, és eljön végóránkon.

De vajon valóban várjuk Őt? Vagy talán azt mondogatjuk: Még van időnk! De Mennyi? Ha temetőben járunk, és a sírkeresztek feliratait böngésszük, ezt olvashatjuk: Élt 8 évet, 17 évet, 56 évet, 89 évet …

Egyszer nekünk is állítanak majd egy fejfát. Az első számot, hogy mikor születtünk, már most ráírhatjuk, de a másik dátumot, halálunk dátumát, még nem, az még ismeretlen számunkra. De ez mégsem tehet bennünket közömbössé a véget, s életünk alakítását illetőleg.

A gyümölcsfát elsősorban nem virágáért, nem zöldleveleiért ültetjük, hanem ízletes gyümölcseiért. Ha közeledik az ősz, a levelek lehullnak, és a gyümölcsök kezdenek virítani a fán. Ki törődik a levéllel? Fontos a gyümölcs!

Az életünk évei is lehullnak életünk fájáról. Törődjünk azzal, hogy jó gyümölcsöt teremjünk.

Hogy mikor lesz a szüret, az aratás? Az első, második, vagy a harmadik őrváltáskor: Nem tudjuk!

Ma felénk hangzanak Üdvözítőnk figyelmeztető szavai: "Éberen várjátok hát az Ember Fiát, mert megjöhet olyan órában, amikor nem is gondoljátok"

Amen.