Írásai arról tanúskodnak, hogy jól ismerte
Platón, Arisztotelész, Homérosz írásait és az újplatonizmus tanítását.
Szülővárosában folytatott teológiai tanulmányokat. Fiatalkorában találkozott a
sivatagi szerzetesekkel és Remete Szent Antallal. Tőlük tanult önfegyelmet és
önmérsékletet. Élete folyamán többször talált menedéket a sivatagi
szerzeteseknél. Aszketikus élete később kivívta ellenségei tiszteletét is.
Fiatalon lett Alexandrosz alexandriai
pátriárka titkára. Diakónusként kísérte Alexandroszt az első nikaiai zsinatra,
ahol győzött az ortodox krisztológia, amely szerint a Fiú egylényegű az
Atyával. Ez volt az első ökumenikus jellegű zsinat. I. Constantinus római
császár hívta össze, hogy általa biztosítsa az Egyház egységét. A zsinati atyák
különféle kérdésekkel foglalkoztak, főleg azokkal a problémákkal, amelyek
alexandriai Arius prédikálása alatt keletkeztek.
A görög homoousios kifejezést fogadta el a
Zsinat. Zsinati beszámolója megmaradt. 328-ban Alexandria püspökévé
választották Atanázt.
Nikomédiai Euszebiosz és társai
követelésére Atanáznak le kellett mondania püspöki hivataláról.
362. február 8-án Flavius Iulianus
rendelettel visszahívta Atanázt, aki 362. február 21-én-én tért vissza
püspökként Alexandriába. Az arianisták meg-megújuló támadásai miatt legalább
ötször kényszerült Atanáz száműzetésbe.
373. május 2-án halt meg Alexandriában. A
római naptárba 1550-ben vették fel ünnepét. Még életében elnyerte „az Egyház
oszlopa” és „az ortodoxia atyja” kitüntető elnevezéseket.
