Húsvét
4 vasárnap. 2019.
Bevezetés
Az egyház ezt a
vasárnapot, húsvét 4 vasárnapját néhány évtizede a papi és szerzetesi hivatások
vasárnapjává tette. Ez nem reklámfogás. Bizony nehéz is lenne pusztán emberi
szavakkal vonzóvá tenni a papi, szerzetesi hivatást, amikor a köztudatban ott
él még az elmúlt évtizedek üldöztetésének, megpróbáltatásának emléke. Bennünk
is?
Kirié litánia
Jópásztorunk,
Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem imádkozunk papi és szerzetesi
hivatásokért. Uram irgalmazz!
Jópásztorunk,
Jézus Krisztus. Bocsásd meg, hogy mi nem támogatjuk kellően lelkipásztorainkat.
Krisztus kegyelmezz!
Jópásztorunk,
Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem fáradozunk eleget azért, hogy egy akol
és egy Pásztor legyen! Uram irgalmazz!
Evangélium után.
A kommunizmus
100 millió-nyi áldozata között, több tízezer, százezernyi volt az egyházi
személy. Az egyháznak nem volt még olyan évszázada, amelyben annyi vértanúja, börtönviselt
hitvallója lett volna, mint a 20. századnak.
Magyar földön 69
éve, 1950. június 10-ére virradó éjjel 2700 szerzetest riasztottak fel álmukból
s rakták fel őket leponyvázott teherautókra és szállították még meg nem szüntetett
egyházi intézményekbe. S azután sor került a többi kolostorra is és 15
ezernyi szerzetest tettek hontalanná a hazában. 4000 egyházi személyt vetettek
börtönbe. Többeket ítéltek halálra. Több száz vesztette életét a börtönökben és
lágerekben és még több száz lett egy életre szólóan nyomorék.
De nehogy azt
higgyük, hogy az ateista kommunizmus megszűntével megszűnt a keresztények üldözése. Nem szűnt meg. Csak a médiumok hallgatnak ezekről. Pál
apostol szavait idézve: ma is naponként irtanak bennünket az öt világrész számos
területén.
Jól
megritkították és ritkítják szinte világ-szerte a keresztények: a papok és szerzetesek sorait. Nem
csoda, ha oly nagy a paphiány! S nem vonzó a papi és szerzetesi hívatás az
elkereszténytelenített, s magasztos eszméket és erkölcsi elveket nem ismerő
világunkban.
A papi hivatást
választó férfiak többsége nem közéleti ember olyan értelemben, hogy rádióban,
újságokban, televíziós adásokban szerepelnének. Annak ellenére, hogy közösségi
emberek, egy-egy emberi közösséget vezetnek, illetve szolgálnak, mégis kissé
visszavonultan élnek. Még a vallásos emberek egy része is kissé idegenül
szemléli őket.
Mindezek után
nem kell csodálkozni azon, hogy még ma is az emberekben, főleg a fiatalokban, a
papokról alkotott kép oly hiányos és hamis.
Hála legyen a jó
Istennek! Tudásuk, képzettségük egyre jobb. Főiskolát, akadémiát, egyetemet
végeztek. Közülük nem egy több diplomás és tudós.
A legnagyobb
érték bennük azonban nemcsak a kultúra és tudomány szolgálata, hanem a lelkek
szolgálata!
A katolikus
papság igazi lényege, hogy Isten akaratából, a lélek krisztusi hívására igent
felelve szolgálja az embereknek az Istennel való élő kapcsolatát. - Isten népét
tanítja, irányítja és segíti megszentelédésüket. Szó legnemesebb értelmében szolgálja őket.
Azt teszi, amire senki sem képes e földön: a kenyeret és bort Krisztus Testévé
és Vérévé változtatja Istentől kapott hatalmánál fogva, szentségeket
szolgáltat ki, krisztusi örömhírt hirdet, tanít.
A papság
alapítója maga Jézus Krisztus hívja személyesen azokat a férfiakat, akiket
kiválasztott. Éve-ken át tanítja őket, majd hatalmat és küldetést ad nekik:
"Menjetek … tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket
az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok őket mindannak meg-tartására,
amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap a világ végéig."
A papság tehát
nem önmagát találta fel, és ajánlja magát az embereknek, hanem isteni
rendelésből vannak.
Sok mindent
elvárnak a paptól. Milyen is legyen a jó pap? - Polihisztor legyen? Minden
tudományban jártas? - Vagy, ha nem polihisztor, de legyen jó pszichológus, jó
ember- és lélek-ismerettel rendelkező személy, legyen jó szervező; legyen
otthonos karitatív munkákban; legyen a társadalom és a közélet problémáinak jó
ismerője; legyen a nemzetünk sorskérdéseiben bölcs irányításokat, útmutatásokat
adó; legyen kiváló pedagógus; legyen jó gyóntató; ismerje a liturgiát és
szabályosan lelkiismeretesen , felemelő módon, végezze! - Az egyházi
ünnepségeket, karácsonyt, húsvétot, feltámadási körmenetet, elsőáldozást,
bérmálást, templombúcsút jól szervezze meg!
Értsen a kicsinyek nyelvén, értsen a serdülők
nyelvén, értsen az ifjúság nyelvén, értsen a felnőttek nyelvén, értsen az
öregek nyelvén. Értsen a buzgók és lanyhák vezetéséhez. Találja meg a helyes
hangot a hívőhöz és a hitetlenhez, a művelthez és műveletlenhez, az
iskolázotthoz és az analfabétához, a gazdaghoz és a koldushoz.
Vagyis, amint
Pál apostol mondja: legyen mindenkinek mindene!
Nem kis elvárás
a ma pap-jától!
Imádkozzunk
azért, hogy megfelelhessenek a mai elvárásoknak és Krisztushoz hasonlóan
övéiknek jó pásztoraik lehessenek. Mivel az aratnivaló túlontúl sok, a munkás
pedig kevés legfőképpen azért nem szűnhetünk meg imádkozni mindennap, hogy küld-jön
az Úr munkásokat aratásába.
Ámen
