Örömötöket

Örömötöket

Jézus világosan látja, hogy búcsúbeszéde, távozásáról és az azt követő időkről szóló kijelentése szomorúsággal tölti el tanítványait, ezért igyekszik őket megvigasztalni. Megérteti velük, hogy jól ismeri gondolataikat és érzéseiket, és azt is látja előre, hogy milyen nehézségekkel kell majd szembenézniük távozása után. Ismét említésre kerül a Krisztushoz tartozó hívő közösség és a hitetlen világ szembenállása, amely tulajdonképpen annak folytatása, ahogyan az Urat fogadta a világ. Egyesek, akik korábban ellenfelei voltak, örülni fognak halálának, mert úgy vélik majd, hogy sikerült végleg megszabadulniuk a vándortanítótól, aki újításaival sok kellemetlenséget okozott nekik. Ők akkor is örülni fognak majd, amikor a hitújító halála után ügye veszni látszik.

A krisztusi tanítványok szomorkodásának oka egyrészt az Úr távozása, másrészt az őket érő támadások, üldözések. Szomorúságuk azonban nem lesz végleges, mert örömre fog fordulni. E fordulatot ahhoz hasonlítja Jézus, hogy a szülő asszony fájdalma is örömre változik. Áthatja őt az anyai öröm, amely maradandó és amely elfeledteti a korábbi nehézségeket, fájdalmakat. A tanítványoknak is ilyen örömben lesz részük, hiszen a Jézus halála miatti szomorúságuk után a feltámadt Úrral való találkozás öröme fogja eltölteni őket.

HIS

Jézus elmenetele

Jézus az ő elmeneteléről és visszatéréséről beszél tanítványainak, de nagyon talányos módon beszél erről, hiszen az időpontokat nem árulja el. Korábban már beszélt arról, hogy hamarosan visszatér ahhoz, aki elküldte őt a világba, azaz a mennyei Atyához, és ígéretet is tett a Szentlélek elküldésére. Most ezeket a szavait ismétli, erősíti meg. Jól tudja, hogy távozása szomorúsággal fogja eltölteni tanítványait, ezért bátorítja őket, hogy ez a lelkiállapot nem fog örökké tartani, mert szomorúságuk örömre fog változni. Tanítványai nem értik kijelentéseit, s valószínűleg nem csak azzal kapcsolatban volt bennük bizonytalanság, hogy mennyi időt jelenthet a „kis idő”, hanem azt sem értették, hogy mit is jelent az elmenetel és a visszajövetel. 
Jézus valójában a halálát érti a távozáson, és feltámadását a visszatérésen. Kereszthalála valóban szomorúsággal, mély bánattal fogja eltölteni az apostolokat, akik napokig értetlenül állnak a tény előtt, hogy miért kellett meghalnia Mesterüknek, akitől messiási uralkodást vártak. Aztán szomorúságuk örömre fordul, amikor a feltámadt Úrral találkoznak, és megértik, hogy Jézusnak a szenvedésével és halálával kellett megváltani a világot. 
Jézus jelenléte mennybemenetele után is megtapasztalható, hiszen jelen van Egyházában, s ez örömmel tölt el minket, akik hiszünk benne. 
© Horváth István Sándor

Jézus búcsúzik 2019

Jézus búcsúzik 2019

Jézus tanításának megismerésében és megértésében új korszak kezdődik a tanítványok számára a Szentlélek eljövetelével. A Lélek vezeti el őket majd a teljes igazságra - ahogyan erről az Úr beszél az utolsó vacsorán. Ahogyan Jézus sem magától beszél, hanem azt hirdeti, amit az Atyától hall, ugyanígy a Szentlélek is. S ahogyan Jézus sem magától jött a földre, hanem az Atya küldte őt, hogy megváltsa az embereket, ugyanúgy a Szentlelket is a mennyei Atya küldi, hogy az idők végéig az Egyházzal maradjon és megszentelje a hívőket.

Jézus és a Szentlélek küldetése tehát ily módon szorosan összekapcsolódik. Krisztus az igazságot hirdeti nekünk, a Szentlélek pedig annak teljes megértésében segít minket.  Az igazság megismerésekor az a szándék vezet bennünket, hogy eljussunk a Krisztusban való hitre, aki maga az Igazság. A teljes igazság megismerése és a hit átalakítja életünket. Többé már élhetünk a bűnben, hanem Krisztus igazságából merítve az igazság tetteit kell cselekednünk.

Ne szomorkodjatok

Ne szomorkodjatok!

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus nyíltan beszélt apostolainak arról, hogy vissza fog térni az Atyához. Arra kéri őket, hogy ne szomorkodjanak távozása miatt, mert csak ezt követően jöhet el a világba, áradhat ki a hívőkre a Szentlélek.

A Lélekkel kapcsolatban Jézus többek között azt mondja, hogy ő fogja meggyőzni a világot a bűnről. A bűn szembeszegülés Isten akaratával, az isteni törvények elvetése, az engedelmesség megtagadása. A bűn a teremtmény lázadása a Teremtő ellen. A bűn a szent Isten szeretetének visszautasítása. Az ember sokszor úgy tekint Isten parancsaira, hogy azok nem vonatkoznak rá. A Lélek majd meggyőzi őket, hogy e parancsok megtartása jelöli ki az utat az ember számára az üdvösség felé.

Mások nem utasítják el eleve az isteni parancsokat, de azokat túlzott nagyvonalúsággal kezelik, s könnyen megtalálják maguk számára a felmentést. Őket majd meggyőzi a Lélek arról, hogy könnyelműségük helytelen irányba vezeti őket. Ismét mások a személyes szabadságukra hivatkozva teljes mértékben függetleníteni akarják magukat Istentől. Őket a Lélek majd meggyőzi az engedelmesség értékéről.

Egyszóval mondhatjuk úgy is, hogy a Lélek bűnbánatot ébreszt a bűnös emberben és felébreszti benne a vágyat, hogy törekedjen az életszentségre, azaz igyekezzen egyre jobban hasonlítani az őt teremtő szent Istenre.

HIS

Bátorítás és vigasztalás

Bátorítás és vigasztalás

Jézus szavaiból bátorítás és vigasztalás sugárzik a mai evangéliumi szakaszban. Jól tudja, hogy távozása, mennybemenetele után mindkettőre szüksége lesz tanítványainak, hogy tanúságot tudjanak tenni. Az emberi rosszindulat, harag és gyűlölet elől Jézus nem tért ki. Akik szembe fordultak vele, nyugodtan rázúdíthatták minden ellenszenvüket. Mivel tanítványaira és követőire a későbbi korokban ugyanez a sors vár, ezért elküldi számukra a Szentlelket.

Az eljövendő Lélek három jellemzőjét, három tulajdonságát említi meg.

Egyrészt vigasztaló és segítő, mert a nehéz időkben, az üldözések idején nélküle elhagyatottnak éreznék magukat a benne hívők.

Másrészt az Igazság Lelkét kapják meg a Szentlélekben, ami azt jelenti, hogy a tanítványok is ugyanazt az igazságot fogják hirdetni, amit Jézus is hirdetett. A Lélek segíti tehát őket abban, hogy valóban Jézus nevében hirdessék az üdvösségre vezető igaz tanítást.

Harmadrészt pedig az a lényeges, hogy a Szentlélek az Atya ajándéka. A Lélek az idők végezetéig jelen lesz a világban, élteti az Egyházat, segíti a hívőket és tanúsítja Jézus megváltói küldetését.

A keresztény tanúságtétel célja a hit terjesztése. Az apostoli szolgálat minden korban küzdelmes tevékenység és odaadottságot kíván az embertől.

HIS

Húsvét utáni 6. vasárnap. 2019

Húsvét 6. vasárnap. 2019

Bevezetés

A mai szentmise szövegeiben még mindig húsvét öröme visszhangzik. Feltámadt Üdvözítőnk végrehajtotta művét, megváltotta népét.

Jézus, a mai evangéliumi szakasz szerint, még együtt van tanítványaival, Szavaiból kiérződik az útra készülődés. Vigasztalja az itt hagyottokat. Megajándékozza őket, azzal a békével, amelyet a világ nem adhat nékik. Nemcsak nekik. Ezt a békét ajándékozza nékünk is. Elfogadjuk? Ez a béke él a mi szívünkben?

Kirié litánia

Jézus Krisztus, Oltsd ki szívünkből a gyűlölet tüzét! Uram, irgalmazz

Jézus Krisztus, Adj békét családunknak! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Adj békét nemzetünknek! Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Krisztusban hinni, őt követni soha nem volt egyszerű feladat. Tudjuk, hogy János evangéliuma a négy közül a legutolsó. Evangéliumát nem a hitetlenek számára, nem a zsidók, vagy a pogányok számára írta, mint Máté, illetve Lukács, hanem az első keresztény közösségek számára, akik felnőtt korukban keresztelkedtek meg.

Őket akarja bátorítani, erősíteni, amikor Krisztus tanításából azokat a részleteket emeli ki, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy nincs helye a félelemnek és kétségnek a krisztushívők szívében. Hiszen elküldte a Szentlelket és megígérte, hogy olyan békével ajándékoz meg bennünket, amelyet a világ nem adhat.

Legyenek hát állhatatosak! Tartsák meg Jézus tanítását és maradjanak meg az ő szeretetében.

Az Úr Jézus földi életében szüntelenül hangoztatta: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével is. Ezért osztogatta fáradtságot nem ismerve tanításának kincseit.

Ezt a boldogító kenyérosztást akarja folytatni egyháza által napjainkban is. Azt kívánja tőlünk, hogy nyújtsuk kezünket tanításának kincsei, a lelkieledel után és táplálkozzunk vele. Ezért nékünk is szól a figyelmeztetés: "Aki szeret engem, megtartja tanításomat".

Mi, mai krisztushívők hasonlóan, János evangélista kortársaihoz, veszélyeztetett helyzetben élünk. A veszélyek mások és sokfélék, de a lényegük ugyanaz. Arra irányulnak, hogy kétséget és félelmet ébresszenek a krisztushívőkben, gyengítsék hitüket, s elpártolásra késztessék őket.

Mi, mai keresztények, egy olyan zajos világban élünk, amelyikben nem könnyű meghallani Jézus üzenetét, Jézus tanítását. Nagy a kínálat a különféle eszmék és tanítások piacán. Újabban távol-keletről és tengerentúlról importált vallások és szekták területén. Egyik hangosabb, mint a másik. Egyik erőszakosabb, mint a másik. Egyik intoleránsabb, mint a másik. A nagy zaj közepette még az a veszély is fenyeget, hogy rest lesz a fülünk és elveszti érzékét Krisztus üzenetének fölfogására.

Egy olyan világban, amelyben a modern hírközlő eszközök érdekes, szenzációs, mindig új, tudatosan szelektált és manipulált hang- és képhullámokkal ölelik körül életünket.

Országos napilapok, s kereskedelmi csatornák arra törekszenek, hogy minél kevesebb keresztény és nemzeti gondolat jusson el az emberekhez, a keresztény és nemzeti érzületet sértőből pedig minél több kitalált rágalmazás, etnobiznisz, nemzet lejáratás.

Arra mennek, rafinált médium trükkökkel, hogy az emberek csak azzal foglalkozzanak, amiket ők tálalnak neki, és azokról úgy vélekedjenek, mint ők. Felmentik az embereket a gondolkodás, illetve a helyes gondolkodás alól.

Alig van lehetőségünk és időnk a jézusi üzenet meghallgatására és tanulmányozására.

Aztán meg találóan jegyezte meg egyik paptestvérem, "Ha az ember előhozza a vallás kérdéseit, sokan úgy viselkednek, mintha az ember beléjük akarna önteni valami ízetlen folyadékot, amelytől undorodnak"

Nem osztottam és nem osztom ma sem a megállapítását, mert nekünk az a kötelességünk, hogy úgy hozzuk elő a vallás igazságait, hogy felkeltsük az azok iránti érdeklődést.

Tagadhatatlan viszont az, hogy nincs mindenkinek étvágya, igénye a jézusi tanításra. Főleg azoknak nincs, akik elrontották gyomrukat, szellemi ízlésüket, egészségtelen táplálékokkal, azoknak nincs, akik feladatuknak tekintik az emberek, a társadalmi rétegek, közösségek, népcsoportok, nemzetiségek és vallások közötti ellentétek szítását.

Sajnálatos módon, az évszázadok során a keresztények is sok energiát pazaroltak el a hosszas és felesleges hitvitákra. Pedig a leg-fontosabb feladat: az igazsághoz való hűséget összeegyeztetni a szeretettel.

Mivel ez nem könnyű feladat, ezért ígérte meg az Úr Jézus az apostolainak, s a benne hívőknek, a Szentlelket, aki eszünkbe juttatja Jézus tanítását, eszünkbe juttatja a szeretet parancsát, és szívünkbe önti a szeretet evangéliumát.

Hiszen az evangélium üzenetét nem elég csupán a fülünkkel és eszünkkel hallgatni. Át kell járnia belső világunkat. Gyökeret kell vernie a szívünkben, hogy a külső körülményektől függetlenül is, száz-szoros termést hozhasson mindig.

Keresztény módon élni mindig veszélyes volt és veszélyes ma is. A Szentatya "Az új évezred küszöbén" iratában írja, hogy mi keresztények veszélyeztetett helyzetűek vagyunk.

Ha keresztény módon élni veszélyes is, de egyben magasztos is! Mert nekünk, a tanítását meg-tartóknak olyan békét ajándékoz, amilyent a világ nem adhat. Mivel nem adhatja, nem is veheti el tőlünk.

De mi hívő keresztények ezt továbbadhatjuk és kell is, hogy továbbadjuk! Ez a mi magasztos feladatunk: Megváltoztatni a világot. Az egymással gyűlölködő embereket kibékíteni, s átalakítani egymással békében és szeretetben élőkké!

Ámen.

Az Assisi Szent Ferenc bazilika

Az Assisi Szent Ferenc bazilika fölszentelése.

Szent Ferenc 1226. október 3-án este halt meg. Már másfél év múlva szentté avatták. A tiszteletére Assisiben épített templom alapkövét rögtön a szentté avatást követő napon, 1228. május 28-án IX. Gergely pápa helyezte el. Az építkezés 25 évig tartott. Az ünnepélyes felszentelést 1253. május 25-én IV. Ince pápa végezte. Ekkor hozták át a Szent György templomból Szent Ferenc földi maradványait.

IV. Miklós pápa 1288-ban pápai templom rangjára emelte a helyet.

A templomot XIV. Benedek pápa 1754. márc. 25-én emelte „patriarchális bazilika és pápai kápolna” rangjára.

A főhajóból kettős lépcső vezet a kriptába. IX. Piusz pápa utasítására márványkriptát építettek az alsó templom alá. A régi kőkoporsó az oltár felett helyezkedik el nyitott térben. 1934-ben a leghűségesebb követőket is az oltár melletti falba temették: Rufino, Angelo, Masseo és Leone testvéreket.

1986 októberében és 2002 januárjában II. János Pál pápa Assisiben gyűlt össze a világvallás vezetőivel, hogy a békéért imádkozzanak.

1997. szeptember 26-án Assisit földrengés rázta meg. A bazilika súlyosan károsodott, és két évig zárva volt a restaurálás miatt.

Lélekben ott állunk a Bazilikában Szent Ferenc atyánk sírja előtt. S felelevenedik lelkünkben Szent Ferenc és társainak emléke és életpéldája. Kövessük őket.

Ámen

A legértékesebb hagyaték

A legértékesebb hagyaték

Jézus legértékesebb hagyatéka a szeretet. Nem azt kérte apostolaitól, hogy emberi módon szeressék egymást, hanem az ő szeretetének a példáját kövessék. Ő az Atya parancsára hallgat, nem saját feje után megy.

Az apostolok csak akkor járnak el helyesen, ha figyelnek Istenre. A szentírás szerint ezek a parancsok nem nehezek. A gazdag ifjú, az írástudó ismerte a parancsokat, de megrekedtek a saját világukban, nem tudtak tovább haladni a szeretet útján. Nem elég megtartani a parancsokat, hanem gyakorolni kell a szeretetet mindenkivel. Arról ismerik fel a tanítványokat, ha a szeretet tanúi. Ennek a hiányában csak a Törvény előírásainak a vak szolgái.

A szeretet isteni erény, pontosan ezért csak Isten segítségével működhet helyesen. Az irgalmas szamaritánus története eligazítást ad az irgalmas szeretet gyakorlására. Isten szeretete nem ismer emberi határokat, mindig arra irányul, ami az ember teljes személyiségének az épülésére szolgál.

RIZS

Maradjatok bennem

"Maradjatok bennem!"

János evangéliuma 15. fejezetében egy gyönyörű képes beszédet olvasunk. Jézus arról tanítja tanítványait, hogy milyen az a kapcsolat, amely Őt és követőit összeköti. A beszédben a mennyei Atya is megjelenik, mint aki részt vesz ennek a kapcsolatnak megvalósulásában és kibontakoztatásában.

Jézusnak ez a beszéde olyan, mint egy spirituális végrendelet. Nemcsak azért, mert földi életének végső szakaszán mondta el, közvetlenül a szenvedéstörténet előtt, hanem azért is, mert látta azt a nagy kihívást, amely a kereszten történő „gyalázatos” halála nyomán a tanítványokban ébred. A kihívás ez: megmaradnak-e Jézus (ígéretei) mellett, vagy visszasorolnak Izrael vallásos közösségébe. Dönteni kell: megbotránkoznak benne, vagy hűek maradnak hozzá. Megmaradnak-e benne azok a szőlővesszők, akik a „hamis tőről” az „igazi tőbe” olttattak Jézus igazsága által.

A kérdés a mai keresztény egyházak tagjai felé is hangzik: gyümölcseink minősége miről tanúskodik?

Jézus búcsúzik

Jézus búcsúzik

A mai evangéliumi részletben Jézus újabb ígéreteket ad apostolainak, s ezzel felkészíti őket arra az időre, amikor ő már nem lesz személyesen a földön. Az apostolok számára, az Úr mennybemenetelekor válik világossá, hogy a mennyből a földre eljövő Üdvözítőnek földi küldetése befejezése után vissza kell térnie a mennybe, de műve ezután is folytatódni fog. Az Úr már a mennybemenetel előtt, az utolsó vacsorán nyíltan beszélt arról, hogy vissza fog térni az ő Atyjához. Távozása előtt gondoskodott róla, hogy igéjével és szentségeivel továbbra is velünk maradjon az idők végezetéig. Szentségi jelenlétének legcsodálatosabb módja az Oltáriszentség.

A mai részlet azzal zárul, hogy Jézus szeretetből engedelmeskedik az Atyának és teljesíti a tőle kapott küldetést. Megtestesülése, világrajövetele az Atya akaratának megfelelően történt. Isten országának hirdetése során mindig azt tanította, amit az Atyától hallott és az Atya bízott rá. Csodái, csodás gyógyításai előtt mindig az Atyához fohászkodott, hogy e tetteiben is az Atya szeretete és irgalma nyilvánuljon meg. A mennyei Atyának engedelmeskedett akkor is, amikor vállalta a szenvedést és megváltásunkért feláldozta magát a kereszten. Ennek a végsőkig elmenő engedelmességnek lett a jutalma, hogy az Atya feltámasztotta őt a halálból. Jó volna, ha az Úr példájából tanulva mi is minden helyzetben azt tennénk, amit Isten kíván tőlünk.

HIS

Húsvét 5. vasárnap. 2019

Húsvét 5. vasárnap. 2019

Bevezetés

A mai evangéliumi szakaszban azt mondja Jézus, hogy „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek Ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”- Tudja e rólunk a világ, hogy krisztushívők vagyunk? Szeretettel vagyunk-e mi egymás iránt? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia

A Szeretet Királya, Jézus Krisztus! Bocsásd meg oly sok szeretetellenes cselekedeteinket. Uram irgalmazz!

A Szeretet Királya, Jézus Krisztus! Segíts bennünket, hogy ne csak szavakkal, hanem cselekedetekkel szeressük testvéreinket! Krisztus kegyelmezz!

A Szeretet Királya, Jézus Krisztus! Erősítsd bennünk a szeretet végső győzelmében való hitet! Uram irgalmazz!

Uram irgalmazz!

Evangélium után

Annak ellenére, hogy a szeretet ott van valamilyen formában és mértékben minden ember szívében, - mélyen beíródott természeti törvény ez az emberi szívekben – mégsem fölösleges ezt a törvényt újra és újra hangsúlyozni.

Ha jól megnézzük az életet, akkor világossá válik előttünk, hogy ez is azon parancsok közé tartozik, amelyből minden nap elégtelenre vizsgázunk. Úgyis, mint egyének, mint közösségek, mint népek és nemzetek, sőt maga az emberiség is!

A történelem tanúsága szerint, az igazi, mindenkit magához ölelő szeretet igen csekély szerepet játszott a múltban, és még annál is kevesebbet játszik napjainkban az emberiség, de nemzetek és társadalmak életében is.

A Földnek különböző pontjain, naponként gyilkolnak, kínoznak embereket. Emberek százainak és ezreinek pusztítják el otthonaikat, s teszik földönfutókká őket.

Úgy elgondolkodom azon, hogy a népek vezetői nem a bűnözés elleni harcra fordítanak hatalmas összegeket, hanem épp a bűnözésre, a (idézőjelben) „törvényes” ember- s tömeggyilkolásra, és pusztításra.

Nem tudom elfelejteni egyik korábbi ausztráliai élményemet. Hálás vagyok Melbourne-i paptestvéremnek, hogy a nagy óceánparti autóúton megálltunk, és megmutatta az út feletti íven látható domborműveket, amelyek azt mutatják a nézőknek, hogy miként végeznek nehéz építőmunkát a háború után, a sokszorosan kitüntetett katonák, mielőtt újra visszatérnének a gyilkolás és rombolás nélküli polgári életbe. Mint válnak ezzel a terápiával újra emberekké.

Sok helyen hiányoznak ezek a gyógyterápiák. Napjainkban, egyszerűen leszerelik ezeket a gyilkolásra kiképzett, deformált embereket, és közülük nem egy folytatja azt, mit korábban, de mostmár mint büntetendőt.

Mint mindig, úgy ma is ezért is nagyon is időszerűek az Úr Jézus oly erősen hangoztatott szavai: a „Szeressétek egymást!” Ezért kell oly erősen hangoztatni, a halál civilizációjának korában a szeretet civilizációját!

Szerte a nagyvilágban, hazánkban, s családunkban. Ezt is, mint annyi mást, csak alulról kezdve lehet felépíteni, a családnál, azon belül is önmagunknál kezdve. Annak szavait megvalósítva, aki azt mondta: „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket " Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket Betlehemtől a Golgotáig!

De hogyan szeretett Jézus?

Barátilag!

Nem a test és a vér, nem az ösztönös rokonszenv fűzte az emberekhez, hanem a másokat felemelő, segítő és jobbá tévő baráti szeretet! „Nem mondalak benneteket szolgáknak, hanem barátaimnak", mondta egykor Jézus első tanítványainak, és ugyanezt mondja valamennyi mai követőjének is.

Jézus nem azt kívánja követőitől, hogy azért szeressék az embereket, mert jók, mert szeretetreméltók, hanem, hogy ez által jobbakká legyenek'! Jézus nem azért járt a földön, hogy a szeretet mézét gyűjtögesse az emberek szívéből. Sokkal inkább azért, hogy megtöltse azokat az Isten- és emberszeretet mézével. – Nekünk, akik úgy akarjuk szeretni egymást, mint ahogyan az Úr Jézus bennünket, van tehát még mit tennünk ezen a területen.

Az Úr Jézus szeretetének sajátossága, "hogy mindenki felé fordul. Nem erőlteti senkire sem barátságát, de senkit sem zár ki belőle. "Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, vajon milyen érdemetek van? Hangzik felénk is Krisztus önvizsgálatra késztető kérdése.

Nekünk szeretnünk kell, jobbá kell tennünk, s erkölcsileg felemelnünk azokat is, akik leszegényítették népünket, pár tízezernyi dúsgazdagra és közel tízmilliónyi szegény Lázárra.

Jézus szeretetének egy újabb sajátossága, hogy minden áldozatra kész! - Senkinek sincs nagyobb szeretete, mintha valaki életét adja barátaiért.”^. Nemcsak mondta, hanem meg is tette.

Nekünk is ilyen, másokért életünket is odaadó szeretettel kell szeretnünk embertestvéreinket, nemzetünk minden egyes tagját.

A keresztényeknek, mint mindig, úgy ma is, meg kell küzdeniük környezetük ellenséges magatartásával, úgy, mint egykori elődeiknek. Nekünk is küzdenünk kell hitünkért. De addig nem nyughatunk, amíg a szeretetnek nem azon az útján járunk, amelyet Jézus jelölt ki számunkra. Addig, amíg mindennapi tanúságtételünk Krisztus mellett nem lesz olyan, hogy a világ ujjal mutasson majd ránk is, mondván: "Nézzétek őket! Mennyire szeretik egymást!"

Ezzel a keresztény magatartással még adósai vagyunk a világnak! Törlesszük hát adósságunkat!

Ámen.

Baylon Szent Paszkál

BAYLON SZENT PASZKÁL

(1540-1592)

A spanyolországi Torre Hermosa faluban született egyszerű földműves szülőktől. Alig volt pár éves, amikor édesanyja elvitte a templomba s elmagyarázta neki, ki lakik ott az oltáron a kis szekrényben. Ettől kezdve vonzotta a szentségi Úr Jézus.

Ifjú korában elszegődött juhászbojtárnak egy gazdához. Minden reggel misehallgatással kezdte napját, aztán legeltette a nyájat. Sokszor találták a réten térdre borulva, imádkozva.

Nem egyszer a templomtól távolabb meghallotta az úrfelmutatásra szóló harang szavát. Térdre borult, hogy imádja az Oltáriszentséget.

24 éves korában belépett Monfortban a ferencesekhez. Ettől kezdve még nagyobb buzgósággal vette körül a szentségi Jézust. Minden szabadidejét nála töltötte. Az Oltáriszentség volt számára az iskola, ahol égi bölcsességet tanult, olyannyira, hogy az egykori írástudatlan juhász mély tartalmú könyvet is írt s nagytudású emberek is jöttek hozzá tanácsért. Kész volt vállalni a vértanúságot is az Oltáriszentség hitéért. Gúnyt és bántalmazásokat viselt el az eretnekek részéről Franciaországban, amikor egy megbízást teljesített.

Élete utolsó éveit majdnem kizárólag a szentségi Úr Jézus imádásában töltötte. A villareali kolostorban hunyt el éppen ötvenharmadik születése napján, május 17-én. A templomban ravatalozták fel.

Mivel sírjánál sok csoda történt, V. Pál 1618-ban boldoggá, VIII. Sándor 1690-ben szentté avatta. XIII. Leó pápa pedig 1897-ben az összes eucharisztikus egyesület védőszentjévé nyilvánította.

Az egészséges versengés

Az egészséges versengés

Valószínű, hogy velünk is megtörtént az, hogy valaki valami fontosat akart közölni, de nem tudtunk teljesen ráfigyelni. Annyira el voltunk foglalva a saját gondolatainkkal, ügyeinkkel, hogy nem tudtunk jelen lenni, a másikra összpontosítani. Magunkban azt éreztük, hogy nem tudunk együttérezni a másik problémáival, a miénk sürgősebbnek tűnt.

Jézus a kafarnaumi úton saját szenvedéseiről jövendöl, de az apostolokat más egyéb foglalkoztatja. Azon töprengenek, hogy vajon ki közülük a legnagyobb, ki a legelső. Még családi környezetben is sokszor megtörténik ez. A házastársak azon töprengenek, hogy kinek a kezében legyen a gyeplő, ki venné át a család irányítását. Vajon kinek a kezében van a kormány? A testvérek egymás között azon vitatkoznak, hogy ki méltó közülük a vezetésre. A sport világában a sportolók azért versenyeznek, hogy megdöntsék az előző rekordokat.

Az egészséges versengés azonban megkívánja azt is, hogy ha valakinek több sikere van nálunk, akkor megdicsérjük, illetve elfogadjuk az eredményességét. Amikor irigységgel, nehezteléssel tekintenek versenytársaikra, akkor már nem az egészséges versengés szellemében sportolnak.

Jézus logikája szerint az a legnagyobb, aki a többit szolgálni tudja. Itt inkább szerető szolgálatról van szó. Lehet, hogy valakinek megvan a rátermettsége a vezetésre, de a többieket nem akarja megalázni, hanem inkább arra törekszik, hogy mindenkinek a segítségére igyekezzen. A szerető szolgálat művészetében akar kitűnni. A legjobb vezetők azok az emberek tudnak lenni, akik nem csak irányítani akarnak, hanem a közösség érdekeit tartják szem előtt, és ha kell akkor munkatársaikkal együtt küzdenek, részt vesznek a csoport dinamikájában.

A gyermek csak akkor lesz igazi játékos, ha megérti, hogy nem mások ellen, hanem másokkal együtt kell játszania. Nem az lesz a fő célja, hogy a másikat megszégyenítse, hanem az igazságosság szerint elfogadja a másiknak a tehetségét, rátermettségét.

A felnőttek is újra gyermekként kell, társaikra nézzenek. Ne riválist lássanak a többiekben, hanem társat, együtt küzdő felet. Egy cég is csak akkor tud jól működni, ha a munkatársak közös cél érdekében küzdenek. Megértik azt a fontos elvet, hogy nem egymás versenytársai, hanem egymást segítő munkatársak.

RIZ

Felelősségérzet

Felelősségérzet

Felelősségérzet és határozottság sugárzik Jézus szavaiban. A jó pásztor felelősségérzete a reá bízottak felé, hiszen az a küldetése, hogy irgalmas szeretettel mindenkit hívjon, visszahívjon és elvezessen Istenhez. Ugyanakkor határozott is, tudja küldetésének tétjét: mindenkit el kell vezetnie, s nem hagyhatja, hogy Isten és az ő szeretete nélkül elvesszenek az emberek.

Pásztornak felismerni, követendő példának elismerni, ez a mi feladatunk. Hinni abban, hogy az életre, az örök életre vezet, ez a mi felelősségünk. Egykor sokan elbizonytalanodtak, visszautasították Jézust vagy nem hittek benne. Mi hallgassunk rá, engedjük, hogy vezessen minket az üdvösséget adó Isten felé.

HIS

A Jó Pásztor gondoskodása

A Jó Pásztor gondoskodása

A mindenható Isten az idők kezdetén szeretetből teremtette meg a világot és benne az embert, az idők teljességében pedig szeretetből küldte el Fiát a világba, hozzánk emberekhez.

Jézus Krisztus személyében Isten Jó Pásztorként mutatkozik meg, aki ismer minden embert, ahogyan a nyáj minden bárányát ismeri a pásztor. De nem csak a rábízott bárányokat ismeri a pásztor, hanem azt is, hogy hol vannak a jó legelők, illetve milyen veszélyek, vadállatok leselkednek a nyájra. A pásztor jól tudja, hogy hová kell vezetnie a nyájat és képes arra, hogy megvédje az állatokat.

Jézus földi küldetése az volt, hogy hirdesse az üdvösség örömhírét. Ő és az ő tanítása vezet minket az örök élet felé. De hogyan lehetséges, hogy az ő földi világból való távozása, mennybemenetele után is terjedjen a világban az örömhír és el is jusson minden emberhez? A válasz egyszerű: Az Úr megbízatást, küldetést adott apostolainak, az évszázadok során pedig küldetést ad az apostolok utódainak, a püspököknek és a papoknak, hogy folytassák az üdvösség művét, terjesszék az örömhírt és jó pásztorként vezessék a Krisztusban hívőket. Isten minden korban hív, megszólít embereket, akiknek hasonlóvá kell válniuk Krisztushoz, a Jó Pásztorhoz. Isten tehát szüntelenül gondoskodik arról, hogy meghívott szolgái által elhangozzék az örömhír.

Hallgatok-e a pásztorok, a lelkipásztorok szavára, akiken keresztül Jézus szól hozzám?

Húsvét 4. vasárnapja. 2019

Húsvét 4 vasárnap. 2019.

Bevezetés

Az egyház ezt a vasárnapot, húsvét 4 vasárnapját néhány évtizede a papi és szerzetesi hivatások vasárnapjává tette. Ez nem reklámfogás. Bizony nehéz is lenne pusztán emberi szavakkal vonzóvá tenni a papi, szerzetesi hivatást, amikor a köztudatban ott él még az elmúlt évtizedek üldöztetésének, megpróbáltatásának emléke. Bennünk is?

Kirié litánia

Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem imádkozunk papi és szerzetesi hivatásokért. Uram irgalmazz!

Jópásztorunk, Jézus Krisztus. Bocsásd meg, hogy mi nem támogatjuk kellően lelkipásztorainkat. Krisztus kegyelmezz!

Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem fáradozunk eleget azért, hogy egy akol és egy Pásztor legyen! Uram irgalmazz!

Evangélium után.

A kommunizmus 100 millió-nyi áldozata között, több tízezer, százezernyi volt az egyházi személy. Az egyháznak nem volt még olyan évszázada, amelyben annyi vértanúja, börtönviselt hitvallója lett volna, mint a 20. századnak.

Magyar földön 69 éve, 1950. június 10-ére virradó éjjel 2700 szerzetest riasztottak fel álmukból s rakták fel őket leponyvázott teherautókra és szállították még meg nem szüntetett egyházi intézményekbe. S azután sor került a többi kolostorra is és 15 ezernyi szerzetest tettek hontalanná a hazában. 4000 egyházi személyt vetettek börtönbe. Többeket ítéltek halálra. Több száz vesztette életét a börtönökben és lágerekben és még több száz lett egy életre szólóan nyomorék.

De nehogy azt higgyük, hogy az ateista kommunizmus megszűntével megszűnt  a keresztények üldözése. Nem szűnt meg. Csak a médiumok hallgatnak ezekről. Pál apostol szavait idézve: ma is naponként irtanak bennünket az öt világrész számos területén.

Jól megritkították és ritkítják szinte világ-szerte a keresztények:  a papok és szerzetesek sorait. Nem csoda, ha oly nagy a paphiány! S nem vonzó a papi és szerzetesi hívatás az elkereszténytelenített, s magasztos eszméket és erkölcsi elveket nem ismerő világunkban.

A papi hivatást választó férfiak többsége nem közéleti ember olyan értelemben, hogy rádióban, újságokban, televíziós adásokban szerepelnének. Annak ellenére, hogy közösségi emberek, egy-egy emberi közösséget vezetnek, illetve szolgálnak, mégis kissé visszavonultan élnek. Még a vallásos emberek egy része is kissé idegenül szemléli őket.

Mindezek után nem kell csodálkozni azon, hogy még ma is az emberekben, főleg a fiatalokban, a papokról alkotott kép oly hiányos és hamis.

Hála legyen a jó Istennek! Tudásuk, képzettségük egyre jobb. Főiskolát, akadémiát, egyetemet végeztek. Közülük nem egy több diplomás és tudós.

A legnagyobb érték bennük azonban nemcsak a kultúra és tudomány szolgálata, hanem a lelkek szolgálata!

A katolikus papság igazi lényege, hogy Isten akaratából, a lélek krisztusi hívására igent felelve szolgálja az embereknek az Istennel való élő kapcsolatát. - Isten népét tanítja, irányítja és segíti megszentelédésüket.  Szó legnemesebb értelmében szolgálja őket. Azt teszi, amire senki sem képes e földön: a kenyeret és bort Krisztus Testévé és Vérévé változtatja Istentől kapott hatalmánál fogva, szentségeket szolgáltat ki, krisztusi örömhírt hirdet, tanít.

A papság alapítója maga Jézus Krisztus hívja személyesen azokat a férfiakat, akiket kiválasztott. Éve-ken át tanítja őket, majd hatalmat és küldetést ad nekik: "Menjetek … tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok őket mindannak meg-tartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap a világ végéig."

A papság tehát nem önmagát találta fel, és ajánlja magát az embereknek, hanem isteni rendelésből vannak.

Sok mindent elvárnak a paptól. Milyen is legyen a jó pap? - Polihisztor legyen? Minden tudományban jártas? - Vagy, ha nem polihisztor, de legyen jó pszichológus, jó ember- és lélek-ismerettel rendelkező személy, legyen jó szervező; legyen otthonos karitatív munkákban; legyen a társadalom és a közélet problémáinak jó ismerője; legyen a nemzetünk sorskérdéseiben bölcs irányításokat, útmutatásokat adó; legyen kiváló pedagógus; legyen jó gyóntató; ismerje a liturgiát és szabályosan lelkiismeretesen , felemelő módon, végezze! - Az egyházi ünnepségeket, karácsonyt, húsvétot, feltámadási körmenetet, elsőáldozást, bérmálást, templombúcsút jól szervezze meg!

 Értsen a kicsinyek nyelvén, értsen a serdülők nyelvén, értsen az ifjúság nyelvén, értsen a felnőttek nyelvén, értsen az öregek nyelvén. Értsen a buzgók és lanyhák vezetéséhez. Találja meg a helyes hangot a hívőhöz és a hitetlenhez, a művelthez és műveletlenhez, az iskolázotthoz és az analfabétához, a gazdaghoz és a koldushoz.

Vagyis, amint Pál apostol mondja: legyen mindenkinek mindene!

Nem kis elvárás a ma pap-jától!

Imádkozzunk azért, hogy megfelelhessenek a mai elvárásoknak és Krisztushoz hasonlóan övéiknek jó pásztoraik lehessenek. Mivel az aratnivaló túlontúl sok, a munkás pedig kevés legfőképpen azért nem szűnhetünk meg imádkozni mindennap, hogy küld-jön az Úr munkásokat aratásába.

Ámen

Útravaló

ÚTRAVALÓ

Az őskeresztény időkben a szentmisén való részvétel szentáldozást is jelentett. Idővel azonban az esendő ember félni kezdett, hogy méltatlanul veszi magához az Eucharisztiái.

A bibliai százados imája is kifejezi ezt az emberi félelmet. Jézus Krisztus azonban nem a tökéletesekért maradt velünk, hanem azért jön hozzánk, hogy ő maga alakítson bennünket. Szerencsétlen megállapítás volt, hogy a szentmise teljes, ha gyedül a pap áldozik, és nem kell, hogy a hívek is maguk-hoz vegyék az Eucharisztiát.

Ki-ki maga ítélje meg, hogyan egyeztethető össze ez a szemlélet az evangélium szavaival. "Bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfia testét, nem lesz élet bennetek." Nevezetesen örök élet, amelyre születtünk, és amelynek kapujához mindannyian elérkezünk életünk végén. Belépőjegy itt csak a Krisztushoz való hasonlóságunk lehet

Ámen