Szabad-e
elbocsátani
Az első keresztény közösségeket és azt
megelőzően a zsidó valláshoz tartozókat is érintette a család és a válás. A mai
evangéliumi részben ezzel kapcsolatban kérdezik a farizeusok Jézust. Ők Mózes
törvényére hivatkoznak, amely szerint a paráznaság esetében megengedett volt,
hogy a férj elküldje feleségét, elváljon tőle. Jézus viszont egy még korábbi
törvényre, a teremtő Isten szándékára hivatkozik, amikor elutasítja a válás
lehetőségét.
Érdekes Jézus megjegyzése azzal
kapcsolatban, hogy Mózes az emberek „keményszívűsége” miatt engedte meg a
válást bizonyos esetekben. Olyanokra kell itt gondolnunk, akik értelmükkel nem
akarják felfogni Isten szándékait és szívükkel nem tudnak azonosulni Isten
akaratával. A keményszívűség tehát lázadást, ellenkezést, engedetlenséget
jelent Istennel szemben, azaz bűnt. A Jézus által hozott üdvrendben viszont
nincs helye az engedetlenségnek, hanem Isten eredeti akaratának keresése és
elfogadása jellemzi az embereket.
Isten akaratából a keresztény házasság megkérdőjelezhetetlen
jellemzője a felbonthatatlanság. Ha viszont Jézus szavait csupán jószándékú
javaslatnak, eszménynek tekintjük, és nem mindenkire vonatkozó isteni
törvénynek, akkor valószínűleg mi is csak „keményszívűek” vagyunk, akik
lázadunk Isten ellen és semmibe vesszük a szeretet törvényét.
