Ördögtől
megszállott ember
A tengeri vihar lecsendesítésekor (vö. Mk
4,35-41) Jézus a természet erőin mutatta meg hatalmát. Most egy emberen, egy
ördögtől megszállott személyen mutatja meg isteni hatalmát és szabadító erejét.
Az evangélista tényszerűen közli az
esemény helyszínét és a körülményeket, amelyekből kiderül, hogy emberileg
kilátástalan, reménytelen helyzetben van a megszállott, akit egy légiónyi
gonosz tart a befolyása alatt. A gonosz jól ismeri Jézus személyének titkát és
a magasságbeli Isten Fiának nevezi őt, és természetesen hatalmának nem képes
ellenállni.
Ennek az ördögűző csodának a sajátos
eleme, hogy az ördögök elfogadják azt, hogy távozniuk kell, de azt kérik, hogy
megszállhassák a sertéseket, s Jézus teljesíti kérésüket. Az állatok ezek után
a tóba rohantak és elpusztultak.
Az Úr nem kárt akar okozni, hanem számára
fontosabb egy ember megmentése, mint olyan állatok sorsa, amelyeket ő és minden
zsidó ember tisztátalannak tart. Ezzel szemben az ott lakók másként
gondolkodnak a történtekről, másként értékelik a helyzetet, ők inkább
elpusztult állataikat sajnálják, mintsem örülnének a megszállott ember
szabadulásának.
A lelki fejlődés mindig azt jelenti, hogy
megszokott, kényelmes élethelyzetemből kilépek és engedem, hogy Jézus
megszabadítson mindattól, ami fogva tart, fékezi erőimet, akadályoz a szeretet
gyakorlásában.
H.I.S.
