Kicsinyhitűség
Miután Márk evangélista leírja, hogy a
farizeusok nem kaptak égi jelet, az evangélium azzal folytatódik, hogy a
tanítványok pedig nem értik azokat a jeleket, amelyeket Mesterük a szemük
láttára tesz. A farizeusok tehát az Isten országát meghirdető Jézust elutasító
nemzedék képviselői, de a tanítványok szintén ennek a nemzedéknek a tagjai,
őket is megkísérti a gonosz, bennük is megmutatkozik időnként az értetlenség, a
kicsinyhitűség vagy éppen a hitetlenség.
Az apostolok Mesterük mellett korábban már
kétszer is megtapasztalhatták, hogy Jézus kevés ennivalóból is képes több ezer
embert jóllakatni. A két kenyérszaporítás világosan bizonyítja ezt. Ők viszont
most, a Genezáreti-tavon hajózva aggódva beszélgetnek egymással arról, hogy nem
hoztak magukkal ennivalót, nincs kenyerük.
Jézus felidézi számukra az említett
csodákat: emlékezzenek vissza, hogy egy nehéz helyzetben olyan megoldást adott,
amire senki nem számított. Miért aggódnak most? Miért nem hisznek abban, hogy
Jézus bármikor, most is tud segíteni? Miért nem gondolnak arra, hogy Isten
számára nincs lehetetlen? Miért kerekedik felül bennük a kicsinyhitűség?
A rövid emlékezéssel és tanítással
Jézusnak az a célja, hogy megerősítse az apostolok bizalmát és hitét.
Felismerjük-e azokat a jeleket, amelyeket az Úr mutat nekünk és melyek által erősödik
mi a hitünk?
