Évközi 4. vasárnap. 2019

Évközi 4. vasárnap 2019

Bevezetés

A mai vasárnap evangéliumi részlete Jézus názáreti fellépésének második, befejező részét tárja elénk, amelyben, a Jézus iránti lelkesedés, Jézus elutasításában, Jézus megölési kísérletében nyilvánul meg. Ez az elutasítása végig húzódik, az emberiség történetében, amióta jelen van abban. Napjainkban világszerte erőteljesebben, mint valaha. Tartsunk lelkiismeretvizsgálatot! Hogy viszonyulunk mi a bennünket körülvevő szellemi áramlathoz.

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy közömbösen hagy bennünket, a bennünket körülvevő szellemi áramlat. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy a végveszély közeledtével sem erősödik Hozzád való ragaszkodásunk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy közömbösen nézzük unokáink és nemzetünk jövőjét. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Jézus mintegy három évtizeden keresztül élt Názáretben a falu közösségében. Magatartása, vallásossága példamutató volt. Mégis, amikor a zsinagógában Izaiás próféta könyvéből felolvasott, és arról beszélt hallgatóságának, hogy benne teljesedtek be az írás szavai, hallgatósága értetlenül hallgatta. Lázadoztak ellene, hogy egy velük egyenlőnek vélt falubeli társuk tanítsa őket. Ők nem tanítást vártak tőle, hanem Messiás mivoltát igazoló csodákat. Kívánságuknak nem tett eleget. S elhangzott ajkáról az a gyakran idézett, s közmondássá lett, s kudarcát indokoló mondása, hogy "Senki·sem próféta a saját hazájában."

Tudjuk, hogy az ember sokszor kevesebb megértést és elismerést kap hozzátartozóitól, mint az idegenektől. Nehezen ismerjük el, hogy egy hozzánk közel álló ember a természet vagy a kegyelem jóvoltából magasabbra nőtt nálunk. - Ez történt Názáretben is, midőn az önmagát Messiásnak nevező Jézust, egyszerűen csak József fiának nevezték.

A názáretieknek Jézushoz való viszonyulása a Jézusban való kételkedés és bizonytalanság, végigkíséri Jézus útját a történelemben. Kiléte örök problémája az emberiségnek.

Az évezredes Krisztus-vitában a legszélsőségesebb véleményt azok képviselik, akik kétségbe vonják Jézus történetiségét, tehát azt, hogy valóban élt.

A kommunista diktatúra idején ez volt a hivatalos doktrína, „dogma”. De miként az egykori amerikai elnök szavaival a kommunizmus, a történelem szemétdombjára került, úgy ez a Krisztus létét tagadó doktrína is.

Nem szükséges tudományos képzettséggel rendelkezni ahhoz, hogy felismerjük ennek az elméletnek hamisságát. Ha Jézus nem élt, ezt jobban tudták volna az első és második században, amikor oly elkeseredett harcot folytattak a kereszténység ellen. Százak és ezrek vállalták a vértanúságot.

Az evangéliumi elbeszélés szerint Jézus szavai nemcsak kétkedést váltottak ki hallgatóiban, hanem fel is bőszítették őket, és haragjukban megragadták Jézust és kihurcolták falujukból.

Mily szánalomra méltó jelenség!

Ennek az eltávolításnak jelképes jelentése volt. A bűnösöket kitaszították a falu közösségéből, a leprás betegeknek is a falakon kívül kellett élniük. A halálraítélteket is a falakon kívül végezték ki. A száműzöttek nem tartoztak többé egy falu közösségéhez. Jézust tehát kiközösítették maguk közül falujának lakói.

Amilyen szégyenteljes volt a letaszítási kísérletük, olyan fönséges, s hatalmat sugárzó volt Jézusnak közülük való távozása.

Tévedés lenne azt gondolnunk, hogy Jézus kiűzése Názáretből régmúlt esemény csupán. Mindez újra és újra megismétlődik, és így beteljesül Simeon jövendölése, amit a gyermekét bemutató Máriának mondott a jeruzsálemi templomban: "Ő sokak romlására és sokak föltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak."

Szomorú tény, hogy Názáret nemcsak Izraelben volt, hanem ma is megtalálható földünk különböző pontjain. Mindenütt, ahol nem fogadják be, vagy kiutasítják Jézust az egyéni és közösségi életből.

Kérdezhetnénk: Miféle előny származik abból, ha valaki kiutasítja életéből Jézust, s az ő tanítását?

Az a megdöbbentő, hogy ebből nem haszon, hanem súlyos veszteség származik az egyes ember, a közösség, s az egész emberiség számára.

Igaz, Jézus nem bántja ellenségeit, nem tesz kárt bennük. Mikor le akarták taszítani a szakadékba, nem fordult szembe ellenségeivel, és nem büntette meg őket. Egyszerűen emelt fővel távozott körükből. Otthagyta őket.

Jézus elhagyta Názáretet, mert senki sem tartotta vissza. Elhagy ma is minden országot, ahol nem fogadják be, ahol elutasítják kegyelmét.

Nem tudom, hogy a mi országunk Krisztust befogadó-e vagy Krisztust elutasító-e? Csak halkan mondom, mintha hazánkban, erősödnének a Krisztushoz ragaszkodók. A világ számos országa közül hazánk azon kevés országhoz tartozik, ahol működik az üldözött keresztényeket segítő helyettes államtitkárság.

A hazánkban megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készülődés is szép eredményeket teremt hazánkban. A templomunkban itt látható Eucharisztikus feszület is, rajta díszítő elemekként a Krisztus szenvedését kiegészítő XX. századi magyar vértanúk ereklyéi.

Ránk kisded nyájára vár az a feladat, hogy megakadályozzuk a háttérben működő Krisztus ellenes erők tevékenységét.

Hogy visszatartsuk Jézust a számunkra oly végzetes názáretihez hasonló lépésétől.

Oh! Mi lenne akkor velünk? Mi lenne népünkkel?

Ezért kérjük Őt: Oh! El ne hagyj! S maradj velünk örökre!

Ámen