Égi jel
A csodálatos kenyérszaporítás után rögtön
megjelennek Jézus ellenfelei, a farizeusok és „égi jelet” követelnek tőle. Márk
evangélista elbeszéléséből nem derül ki, hogy ott lehettek-e a csoda alkalmával
vagy csak értesültek róla, mindenesetre felfigyelnek erre a különleges csodára.
Érdeklődésük azzal magyarázható, hogy jól ismerték azt az elgondolást,
miszerint az eljövendő Messiás, a Megváltó megismétli majd az ószövetségi idők
manna-csodáját, amikor Mózes korában, a pusztai vándorlás idején Isten az égből
hullott kenyérrel, mannával táplálta a választott népet. A farizeusok tehát
felismerik a kenyérszaporításban a messiási jelet, de nehezükre esik elfogadni
azt, hogy Jézus a Messiás, ezért újabb jelet, újabb bizonyítékot kérnek.
Márk evangélista próbának, egészen
pontosan kísértésnek nevezi viselkedésüket, kérésüket. Ugyanez történik Jézus
pusztai megkísértése alkalmával, amikor a sátán azt kéri az Úrtól, hogy a
köveket változtassa kenyérré. Ő természetesen akkor is visszautasította a
kísértőt és most is megtagadja a farizeusoknak a kérés teljesítését.
Jézus lelki megrendülése minden bizonnyal
annak szól, hogy a farizeusok, akik vallásosság példaképeinek tartották
magukat, észre sem vették, hogy a gonosz lélek eszközül használja őket.
