Aki nincs ellenünk,

Aki nincs ellenünk, velünk van

A tanítványok versengése és Jézus szolgálatra figyelmeztető tanítása után ismét egy olyan jelenet következik Szent Márk művében, amely arról árulkodik, hogy mennyire különbözik Jézus és a tanítványainak gondolkodása. János apostol beszámol arról, hogy valaki az Úr nevében ördögöket képes kiűzni, de nem akar Jézus tanítványi köréhez csatlakozni. Az illető olyat tesz tehát, amit az apostolok valamivel korábban még a Mesterüktől kapott hatalom birtokában sem tudtak megtenni, de ez az ismeretlen személy, aki sem hatalmat, sem megbízatást nem kapott Jézustól, mégis az ő nevét segítségül hívva képes az ördögűzésre. János azt is elmondja, hogy már intézkedtek az ügyben, megtiltották neki, hogy folytassa tevékenységét. Úgy tűnik, hogy nem csak egyszerűen Jézus véleményét kéri az ügyben, hanem kifejezetten a jóváhagyását, beleegyezését várja.

Ezt viszont nem teszi meg az Úr, hanem megengedőbb álláspontot képvisel. Úgy gondolja, hogy aki a nevében jót tesz, az nem fog szembehelyezkedni vele, nem fogja őt gyalázni, szidalmazni.

A történet tanulsága az lehet számunkra, hogy az eseményeket, főként az újdonságokat igyekezzünk ne csak a magunk szemszögéből megvizsgálni és értékelni, hanem Jézus szemével tekintsünk rájuk. Törekedjünk arra, hogy mindig észrevegyük az események jó oldalát!

H.I.S.

A szolgáló Krisztus

A szolgáló Krisztus

Miközben Jézus Galileán keresztül Jeruzsálem felé halad, útközben igyekszik felkészíteni tanítványait mindarra, ami vele fog történni. Ezért beszél nekik immár másodszor arról, hogy neki szenvednie kell és meg fogják ölni, továbbá megemlíti a rá váró feltámadást. Tanítványai aligha érthették szavait és azok jelentőségét, hiszen meglehetősen érzéketlenül reagálnak. Úgy viselkednek, mintha meg sem hallották volna Mesterük szavait és egészen másról beszélgetnek útközben.

Így érkeznek meg Kafarnaum városába, ahol Jézus arról érdeklődik, hogy miről beszélgettek egymással. A megkérdezettek hallgatása nagyon árulkodó. Rögtön megérzik, hogy mennyire méltatlan hozzájuk, akik Krisztus követői, a versengés és az elsőbbségre való törekvés, hiszen Mesterüktől ennek ellenkezőjére, a szolgálatra látnak példát és a szerénységre kapnak ösztönzést.

Rövid tanításában most is erre hívja fel figyelmüket Jézus. Például saját küldetésére utal, hiszen ő az, aki mindenkinek a szolgája lett, amikor minden ember megváltása érdekében vállalta a szenvedést és a halált. Soha nem tartott igényt az emberek szolgálatára, hanem ő akarta szolgálni engedelmességével és önfeláldozásával mindannyiunk üdvösségét.

Tudom-e a szolgáló Krisztust követni? Kész vagyok-e életemet embertársaim és Isten szolgálatába állítani?

H.I.S.

Ördögűzés 2019

Ördögűzés

A színeváltozás eseményét újabb ördögűző csoda követi Márk evangéliumában, ezt olvassuk a mai napon. A nagy csoportosulást látva Jézus rögtön felméri a helyzetet, tudni szeretné, hogy mi váltotta ki a vitát a tanítványai és a farizeusok között. Egyik oldal képviselői sem szólalnak meg, hanem mindjárt az érintett személy kezd el beszélni a történtekről. Az a személy, aki gonosz lélek által megszállt fiát hozta el, de a tanítványok nem tudtak a fiún segíteni, nem tudták kiűzni belőle a gonoszt. Az apa nagyon hosszasan beszélget Jézussal, amely során pontosan felsorolja azokat a dolgokat, amelyek a fiúval gyerekkora óta történtek.

Az apa azzal a hittel igyekezett Jézushoz, hogy ő majd tud segíteni gyermekén, de Jézus helyett csak a tanítványokat találta, akik korábban megkapták Mesterüktől az ördögűző hatalmat, missziós útjuk során éltek is vele, most azonban tehetetlenek voltak. Jézus szavaiból kiderül, hogy ebben az esetben nem az apa hite, bizalma hiányzott, hanem a tanítványok hitetlensége vezetett az eredménytelen ördögűző próbálkozáshoz. Az eset megismerése után Jézus csodát tesz, kiűzi a fiúból az ördögöt. Ekkor a fiú szinte halottá válik, de Jézus felsegíti, felemeli, új életet ad neki.

A jelenet Jézus és a tanítványok beszélgetésével zárul, amelynek témája újra a hit, amelyet az imádság és a böjt táplál. Hiszek-e az ima gyógyító, szabadító erejében?

Horváth István Sándor

Évközi 7. vasárnap. 2019

Évközi 7. vasárnap. 2019

Bevezetés

Kedves Testvérek!

A mai, évközi 7. vasárnap evangéliumi szakaszában a hegyi beszédből hallunk majd egy részletet. Az Isten Országának törvényei közül a mai evangélium főleg a szeretet törvényét állítja középpontba. Azt a törvényt, amit ma talán agyonhallgatunk az egyházban. Többnyire megelégedünk a Tízparancs betartásával, pedig az az Ószövetség törvénye, mi pedig az Újszövetség tagjai vagyunk, amelynek legfőbb parancsa a szeretet.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, milyen gyakran vétkezünk mi a szeretet ellen, s milyen gyakran gyakoroljuk a szeretetet ember-testvéreinkkel?

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy oly gyakran vétünk a szeretet ellen gondolattal, szóval és cselekedettel. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy oly könnyedén megsértődünk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy oly nehezen bocsájtunk, meg egymásnak Uram irgalmaz.

Evangélium után

Jézus a Hegyi Beszédben azt írta elő követőinek, hogy tudjanak megbocsátani, gyűlöletet feloldani, ellenséget szeretni. Az évközi 7. vasárnap szövege meghirdeti a mai világ számára is ezt az elképesztő követelményt: az ellenségszeretetet.

Lényege: Az idők folyamán mindannyian összeállítunk magunknak legalább gondolatban egy feketelistát. Ez a névsor azoknak a neveit tartalmazza, akik bántottak, rosszat tettek velünk. Róluk elhatároztuk, hogy adott alkalommal majd visszafizetünk nekik.

Szerepel ezen a listán politikus, aki becsapott minket és töménytelen sok szenvedést okozott nekünk, kolléga, aki helyünkre pályázik, tanár, aki pikkel ránk, az edző, aki pofon vágott, az anyós, aki mindenbe beleszól, a szomszéd, aki bömbölteti a tévéjét. Ők mind rászorulnának a megtorlásra.

Krisztus viszont azt mondja. Ne fizessetek a rosszért, rosszal! „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik titeket megbántottak, imádkozzatok rágalmazóitokért.”

Jézus követőjének azokat is szeretnie kell, akik személyi jogait sértik: Ha megütik jobb orcádat, tartsd oda másikat is! Jézus követőjének azokat is szeretnie kell, akik tulajdonában okoznak neki kárt: Ha elveszik köpenyedet, add oda köntösödet is!

Ezek hallatán bennünk is kialakulhat Jézus egykori hallgatóinak véleménye: Kemény beszéd ez, ki hallgatja? Ha ugyanis szeretjük ellenségeinket, ha nem állunk ellen a gonosznak, ha nem lépünk fel erélyesen, ezzel csak lovat adunk alájuk, hogy még gátlástalanabbul garázdálkodjanak. Mi lesz az igazsággal, amely a világrend fundamentuma?

Ismerjük Jézus szenvedéstörténetét. Tudjuk, Ő maga sem tartotta oda a másik orcáját, amikor arcul ütötte Őt a főpap szolgája. Ellenkezőleg! Az őt arcul ütőtől megkérdezi: Ha rosszul szólottam, bizonyítsd be! Ha pedig jól, akkor miért ütsz engem?

A "Ha elveszik köpenyedet, add oda köntösödet is!" Jézusi tanácsot csak kevesen értették szó szerint.

Romantikusnak tűnik a Viktor Hugo "Nyomorultak" című regényében olvasható történet is. Amikor a püspökhöz az elfogott tolvajjal, visszavitették az ellopott templomi gyertyatartókat, a püspök azt mondja a tolvajnak, kísérője jelenlétében: Barátom én ezt magának adtam, miért hozta vissza? Vigye el ezeket is, amiket itt hagyott, amiket akkor nem tudott elvinni.

A jézusi szavak nem betű szerinti megvalósításán van a hangsúly, hanem azon, ami e betűk mögött van, azon, hogy milyen irányba kell haladnunk. A hangsúly magán a jézusi lelkület kialakításán, a jézusi lelkület szerinti életre való törekvésen, a szeretet légkörének magunk körüli megteremtésén van.

Nekünk keresztényeknek függetlenítenünk kell magunkat a médiumok által kialakított közszellemtől és szokásoktól. Nekünk a társadalom kovászának kell lennünk.

Nekünk, keresztényeknek függetlenítenünk kell magunkat a médiumok által kialakított korszellemtől. Hozzá kell szoknunk, hogy ne csupán a természet síkján, hanem a jézusi tanítás magasából vizsgáljuk az életet, életünket.

Nem szabad tehát megakadnunk a látszólagos ellentmondásokon. Föl kell vetnünk a miérteket, s be kell hatolnunk a jézusi tanítás mélyébe. Ha ezt tesszük, hamarosan rádöbbenünk. Jézusnak van mégis igaza!

A világnak éppen az a tragédiája, hogy nem tud kitörni a gyűlölködés börtönéből. Ami Közel-Keleten történik, vagy Afrikában és Ázsiában az egymást gyilkoló bennszülött népek körében, az nemcsak e népek szégyene és tragédiája, hanem az egész emberiségé! Miért folyik még mindig a gyűlöletkeltés a népek körében? Miért a "divide et impera", oszd meg és uralkodj elv alkalmazása, és miért nem a szeretet civilizációjának az építése?

De ne menjünk messzire. Maradjunk csak magyar földön! Miért van hazánkban is még mindig oly sok gyűlölködés? Hiszen mi keresztény kulturkörnyezetben nőttünk fel, keresztény hitünknek köszönhetjük 1000 éves múltunkat, s keresztény hítünkhez való ragaszkodásunktól remélhetjük fennmaradásunkat.

Amint a világot, úgy bennünket is csak a szeretet kultúrája menthet meg!

Mi, keresztségünk óta Isten gyermekei vagyunk. Istené, akinek szeretete kiáradt a szívünkbe. Ez képesít bennünket arra, hogy megvalósítsuk a szeretet forradalmát.

Segítenünk kell egymásnak, hogy levetkőzhessük a gyűlölködés koldusrongyait. Segítenünk kell egy-másnak, hogy felöltözhessünk a szeretet palástjába. Hogy végre testvére, és ne ellensége legyen e hazában magyar a magyarnak!

Ámen

Kinek tartják

Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”

Miért teszi fel Jézus ezt a kérdést az apostoloknak, amikor Fülöp Cézáreájának vidékére ért: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Azért, mert ezt a kérdést tanítványainak egyszer megnyugtatóan tisztázniuk kellett. Jézus tudta, hogy az Ő kiléte apostolai előtt is talányos. Gondoljunk arra, hogy amikor ezt a kérdést Jézus felveti, előtte már sok csodát tett. Már kétszer megszaporította csodával a kenyeret, ami először öt darab tenyérnyi kenyér csodálatos megszaporítását jelentette ötezer megszámolt férfi és legalább ugyanannyi asszony és gyerek szeme láttára, utána szemük láttára összeszedtek tizenkét kosár maradékot, amit mint valós létezőt mindenki láthatott.

Később ezt Jézus hamarosan megismételte, négyezer férfi és ugyanannyi asszony és gyerek szeme láttára, hét kosár maradék összegyűjtésével.

Rövidesen ezután ott járt Jézus pár kilométerrel északabbra Fülöp Cézáreájának környékén, és kérdezi: e csodák után, kinek tartják az emberek az Emberfiát?

Mert a csodák azt igazolják, hogy aki ilyet meg tud tenni, az nem lehet csupán ember. Jézus most tudatosítani akarja tanítványai értelmében, hogy ezt ki is kell mondani, ha erre a józan, logikus következtetésre jutottak. Ezért folytatja a kérdést: „és ti kinek tartotok engem? Simon Péter válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”.

Jézus válasza: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyeken is. Jézus tehát az ószövetségi egyháztól különböző, új, más fajta egyházat alapít, és ennek az alapja lesz Péter, az ő hite.

Ahol az élő Péter, a mindenkori római pápa van, ott van Jézus igazi egyháza. Így tekintsünk Jézus Egyházára. Ámen

Távozz tőlem Sátán

Ez az igeszakasz fordulópont az evangéliumokban. Amint az elején olvassuk, ettől kezdve jelenti ki Jézus a tanítványoknak, hogy mik fognak vele történni Jeruzsálemben. A tanítványok nem erre számítottak. Közvetlenül igénk előtt ismeri fel és vallja meg Péter, hogy kicsoda valójában Jézus: nem csupán nagy tanító, próféta, hanem a megígért Messiás. Jézus a vallástételt nem tagadja, sőt isteni kijelentésnek tulajdonítja Péter szájából. A tanítványok boldogok, hiszen tanúi lehetnek, hogy a nép régi vágya beteljesedik. Ebbe az örömbe szól bele Jézus, szenvedéseinek jövendölésével. A tanítványok messiásképébe ez a szenvedés nem illett bele, Péter ezt nem is rejti véka alá. Ez eddig érthető is, de mit kezdjünk Jézus kemény válaszával?

A Bibliában a tanítványság sorsközösséget jelent. A tanítványok együtt éltek a mesterrel, így jóban és rosszban osztoztak vele. Erre utal az elhívási történetekben elhangzó követés kifejezés is, amit nyugodtan vehetünk szó szerint, hiszen vándorlás közben a mester ment elöl és a tanítványok utána. Miért fontos ez?

A görög szövegben egy érdekes és első hallásra furcsa dolgot olvasunk. Jézus nem azt mondja, hogy távozz tőlem, hanem azt, hogy távozz (vagy menj) a hátam mögé. Itt ugyanis pontosan arról van szó, hogy Péter kilépett a tanítványok (a követők) sorából, és egy másik utat akar Jézusnak mutatni. Péter a tanítványok helyéről tehát a mester helyére lépett. Azt akarja, hogy Jézus kövesse őt egy olyan úton, ami elkerüli az imént megjövendölt szenvedéseket. Jézus felismeri a Sátán célját, aki folyamatosan el akarja őt téríteni a megváltó kereszthalál elszenvedésétől, és nem is Pétert feddi meg, hanem a Sátánt. Az isteni igazságosság megnyilvánulását látjuk itt. Jézus soha nem azonosítja az embert a tőle származó kísértéssel vagy az általa elkövetett bűnnel. Akármennyire is Péter szájából hangzanak el ezek a szavak, Jézus mégsem neki tulajdonítja a kísértést.

Ennyire könnyen szólhat a Sátán egy emberen keresztül? Ne úgy gondoljunk Péterre, mint a Sátán szócsövére, vagy valakire, akit megszállt az ördög és most rajta keresztül beszél. Nem erről van szó. Péter nem megszállva, hanem meggyőzve lett. A legrafináltabb kísértések ugyanis azok, amik emberi gondolkodás szerint logikusak. Itt is erről van szó. Péter a Kísértő által könnyen meggyőzhető volt arról, hogy a szenvedésnél biztos van jobb megoldás – ezt mondta el Jézusnak. Baj ez? Szerette, féltette Jézust. A szeretet, a féltés, a szenvedés elkerülése miért baj? Ezek minden más helyzetben abszolút pozitív és humánus gondolatok. Mi a probléma?

Az, hogy Istennek más a terve. Az, hogy bár a szándék Péter részéről nemesnek látszik, mégsem ez a helyes út. Jézusnak szenvednie kell, mert Isten szerint nincs más lehetőség a megváltásra. Ma is sokan sokféleképpen, kényelmesebb, humánusabb módokon is el tudják képzelni a megváltást, de mindez csak a péteri kísértés. Isten szerint ugyanis egy megoldás létezett:

“Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.”

Fatimai látnokok

Fatimai látnokok

A Fatima közelében található Cova da Iria-síkságon hat alkalommal jelent meg Szűz Mária. a fatimai gyermekeknek: Ferencnek, Jácintának és Luciának.

Ferenc (Francisco Marto) 1908. június 11-én, Jácinta (Jacinta Marto) 1910. március 11-én született. Unokatestvérükkel, Lúciával (Lúcia Santos) a család nyáját őrizték a Fatimához közeli völgyben, Cova da Iriában, amikor 1917-ben májustól októberig hat alkalommal megjelent nekik a Szűzanya.

1930. október 13-án Leira püspöke „hitelt érdemlőnek” nevezte a három gyermek látomásait, engedélyezve a Fatimai Szűz Mária tiszteletét.

A két gyermek látnok igen hamar elhunyt, alig néhány évvel a jelenések után: Ferenc tizenegy, Jácinta tízéves korában tért vissza a mennyei Atya házába.

XII. Piusz pápa 1942-ben Mária Szeplőtelen Szívének ajánlotta fel a világot. II. János Pál a Fatimai Szűz Mária közbenjárásának tulajdonította, hogy túlélte az 1981. május 13-án a Szent Péter téren ellene elkövetett merényletet.

Ferenc pápa 2017. május 13-án avatta szentté Ferencet és Jácintát

Kicsinyhitűség

Kicsinyhitűség

Miután Márk evangélista leírja, hogy a farizeusok nem kaptak égi jelet, az evangélium azzal folytatódik, hogy a tanítványok pedig nem értik azokat a jeleket, amelyeket Mesterük a szemük láttára tesz. A farizeusok tehát az Isten országát meghirdető Jézust elutasító nemzedék képviselői, de a tanítványok szintén ennek a nemzedéknek a tagjai, őket is megkísérti a gonosz, bennük is megmutatkozik időnként az értetlenség, a kicsinyhitűség vagy éppen a hitetlenség.

Az apostolok Mesterük mellett korábban már kétszer is megtapasztalhatták, hogy Jézus kevés ennivalóból is képes több ezer embert jóllakatni. A két kenyérszaporítás világosan bizonyítja ezt. Ők viszont most, a Genezáreti-tavon hajózva aggódva beszélgetnek egymással arról, hogy nem hoztak magukkal ennivalót, nincs kenyerük.

Jézus felidézi számukra az említett csodákat: emlékezzenek vissza, hogy egy nehéz helyzetben olyan megoldást adott, amire senki nem számított. Miért aggódnak most? Miért nem hisznek abban, hogy Jézus bármikor, most is tud segíteni? Miért nem gondolnak arra, hogy Isten számára nincs lehetetlen? Miért kerekedik felül bennük a kicsinyhitűség?

A rövid emlékezéssel és tanítással Jézusnak az a célja, hogy megerősítse az apostolok bizalmát és hitét. Felismerjük-e azokat a jeleket, amelyeket az Úr mutat nekünk és melyek által erősödik mi  a hitünk?

Égi jel

Égi jel

A csodálatos kenyérszaporítás után rögtön megjelennek Jézus ellenfelei, a farizeusok és „égi jelet” követelnek tőle. Márk evangélista elbeszéléséből nem derül ki, hogy ott lehettek-e a csoda alkalmával vagy csak értesültek róla, mindenesetre felfigyelnek erre a különleges csodára. Érdeklődésük azzal magyarázható, hogy jól ismerték azt az elgondolást, miszerint az eljövendő Messiás, a Megváltó megismétli majd az ószövetségi idők manna-csodáját, amikor Mózes korában, a pusztai vándorlás idején Isten az égből hullott kenyérrel, mannával táplálta a választott népet. A farizeusok tehát felismerik a kenyérszaporításban a messiási jelet, de nehezükre esik elfogadni azt, hogy Jézus a Messiás, ezért újabb jelet, újabb bizonyítékot kérnek.

Márk evangélista próbának, egészen pontosan kísértésnek nevezi viselkedésüket, kérésüket. Ugyanez történik Jézus pusztai megkísértése alkalmával, amikor a sátán azt kéri az Úrtól, hogy a köveket változtassa kenyérré. Ő természetesen akkor is visszautasította a kísértőt és most is megtagadja a farizeusoknak a kérés teljesítését.

Jézus lelki megrendülése minden bizonnyal annak szól, hogy a farizeusok, akik vallásosság példaképeinek tartották magukat, észre sem vették, hogy a gonosz lélek eszközül használja őket.

Tiszteletreméltó

Tiszteletreméltó

Felolvasom a Bíboros Úr közleményét.

Nagy örömmel értesültünk róla, hogy Ferenc pápa jóváhagyta  (szerdán) azt a határozatot, amely megállapítja, hogy Isten szolgája Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország prímása hősies fokban gyakorolta a keresztény erényeket.

Ezentúl tehát hivatalosan is tiszteletreméltónak nevezhetjük őt. Fontos lépés ez a boldoggá avatás felé, hiszen most már az imameghallgatások és csodák felülvizsgálata kezdődik. Ennek pozitív eredménye megmutathatja, hogy Mindszenty bíboros személyére nemcsak úgy tekinthetünk, mint példaképünkre, hanem hathatós közbenjárásával támogatni is tud minket.

Évközi 6. vasárnap. 2019

Évközi 6. vasárnap. 2019

Bevezetés

A mai evangélium szakasz szerint, Lukács Jézus tanításából, együtt közli a jézusi 4 boldogságot és a 4 jaj-kiáltást.

Milyen visszhangra találnak bennünk ezek a jézusi mondások? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirié litánia

Isten a tiszta szívűekben akarsz lakni. Bocsásd meg, hogy nem mindig tiszta a mi szívünk. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy gyakran elfogadjuk mi is a hízelgést. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy gyenge a mi Égi Kenyér utáni éhezésünk. Uram! Irgalmazz!

Evangélium után

Mi hívők, megilletődve olvastuk, a Kereszténység Magna Chartáját, Jézusnak boldogságígéreteit. A nem keresztények, illetve a nem hívők azonban azt mondják Mindez ópium a népnek.

Valóban?

A boldogság-ígéreteket két evangélista: Máté is, és Lukács is feljegyezte. Ma a boldogságígéretek Szent Lukácsnál feljegyzett változatát olvastuk fel. Azonnal feltűnik a különbség. Míg Máténál Jézus a hegyről szólt a tömeghez, Lukácsnál síkságon beszélt, és nem 8 boldogságot hirdetett meg, hanem csak négyet, ám négy jajkiáltás kíséretében.

Vajon melyik az igazi, melyik az eredeti? A szentírástudósok szerint mind a két változat az apostoli egyház gyűjteményéből való, amely az Úr sokszor és sokféle formában elmondott szavaiból keletkezett.

A Lukács - féle forma mélyen profetikus és teológiai. Nem hiába kötötte vele össze a liturgia Jeremiás próféta első olvasmányban felolvasott, s híressé vált sorait: "Átkozott az az ember , aki emberben bízik, ..., és áldott az az ember, aki az Úrban bízik"

Az emberi magatartás eme két lehetséges és egymással ellentétes formáját emelte ki Lukács Jézus tanításából, amikor együtt közli a mai evangéliumi szakaszban a jézusi a 4 jaj-kiáltást és a 4 boldogságot.

"Boldogok vagytok, ti szegények,

Boldogok vagytok, akik most éheztek

Boldogok vagytok, akik most sírtok!"

Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az Emberfia miatt.

Amikor e szavakat halljuk, akkor több mint kétkedés, ellent- mondás ébred a lelkünkben. Hogyan lehet boldog az, aki nincstelen, akinek se hajléka, se kenyérkereső állása nincsen? Hogyan lehet boldog, akinek nincs ennivalója, a csonttá és bőrré soványodott, éhhalál küszöbén élő ember? Hogyan lehet boldog a síró, szomorú ember, ha nincsenek feléje forduló vigasztaló emberek, könnyeket letörlő és segítő kezek?

A józanész azt mondatja velünk, hogy ők semmiképp sem boldogok, hanem igencsak, tragikusan boldogtalanok. Még akkor is, ha vannak közöttük boldogok, mint amilyenek, a karitatív intézmények, a segítő kezek, a Teréz Anya nővérei által gondozottak.

Ezek: a világméreteket öltő nyomor, éhség, kilátástalanság, reménytelenség, s az ebből adódó el- keseredés, Jézus tanítása szerint, s tanítása alapján, közös emberi erőfeszítéssel száműzendők az emberiség, s valamennyi ember életéből.

Mi hát akkor a szándéka Jézusnak ezzel a 4 boldogság -ígéret- tel, illetve a 4 jaj-kiáltással? Talán csak azt akarja jelezni, hogy ő a szegények, a nyomorúságban élők pártján van? S legyünk mi is a szegények pártján, s legyünk segítségére a nélkülözőknek? Ezt is!

Máté evangéliumában ugyan- is, az ítéletről szóló beszédben Jézus azonosítja magát a szegényekkel, és ezt az ítélet egyetlen tárgyának nevezi. "Bizony mondom nektek: Amit nem tettetek eggyel is a legkisebbek közül, velem nem tettétek"

Azonban Jézus tanítását nagyon megrövidítenénk, ha belőle csak a társadalmi változásokra irányuló felszólítást akarnánk meghallani. Pedig sokan szeretnék az evangéliumot úgy érteni, hogy az csak a horizontális változásokra akar figyelmeztetni. Sőt úgy gondolják, hogy mivel a globalizációs világban az egyház nem elég radikálisan kép- viseli ezeket a következményeket, ez annak a jele, hogy már elveszítette régi lendületét és hatékonyságát.

Az evangélium azonban nem politikai vagy gazdasági programot hirdet, hanem az egyének lelki magatartását akarj a megváltoztatni.

Tapasztalatból tudjuk, hogy a Földön sohasem sikerül a jólét világát, még a jóléti rendszerváltozást sem megteremteni. Jézus azt mondja: szegények mindenkor lesznek veletek. Jézus a boldogság ígéreteivel figyelmezteti hallgatóit arra,, hogy a boldogság, a magasabb szintű jólét is csak ott valósulhat meg, ott lesznek az emberek boldogok, ahol betartják az isteni törvényeket, megvalósítják tanítását.

A boldogságmondások mellett oda sem figyeltünk a jézusi jajkiáltásokra. Úgy gondoljuk, hogy ezek ránk nem vonatkoznak. Ezért átsiklunk felettük, és hamar elfelejtjük azokat. Elfelejtjük a jajmondásokat.

a jaj a gazdagoknak,

a jaj a jóllakottaknak,

a jaj a nevetőknek,

a jaj az emberek hízelgését el- fogadóknak -figyelmeztetéseket.

Pedig, ha különböző hangsúllyal, de ezek nekünk is szólnak.

Az Úr Jézus ugyanis függetlenné akar tenni bennünket, mindattól, ami akadályozza az Isten országába való bejutásunkat.

Függetlenné akar tenni minket az anyagi javaktól, mások hízelgő, vagy lejárató véleményétől, mindentől, ami mulandó, emberi és földi.

Azt akarja, hogy Istenben bízzunk mindenkor. Még akkor is, ha ezért gyűlölnek bennünket az emberek. Ha kizárnak bennünket körükből. Ha megrágalmaznak bennünket. Ha nevünket, a keresztény szót, mint szégyenletest emlegetik az Emberfia miatt, és ki akarnak irtani bennünket.

Ezt tették atyáinkkal, a korai keresztényekkel, és ezt tették és teszik állandóan a kereszténységgel, de kudarcot vallanak mindig, minden ilyen törekvésükkel. A kereszténység, Jézus Egyháza legyőzhetetlen és fennmarad a világ végéig.

Ámen

Effeta

Effeta

Az evangéliumi szakasz középpontjában egy arámi kifejezés áll: effeta, ami annyit jelent: nyílj meg.

Ahogyan a mindennapi zsolozsmában imádkozzuk: nyisd meg Uram ajkamat, hogy dicséretedet hirdesse szavam.

Isten hatalma és bölcsessége különösen az üdvösség művében mutatkozik meg, hogy helyreállítsa mindazt, ami a teremtés kezdetén volt. Az ember természetéhez hozzátartozik a kinyílás, a kitárulkozás, hogy tudjon meghallgatni másokat, és beszélni társaihoz. A másik ember meghallgatása és a vele való beszélgetés révén kerülünk kapcsolatba egymással.

Az Istennel való kapcsolattartás is feltételezi ezt, tudniillik, hogy az ember meghallgassa Isten igéjét, megértesse azt, és feleljen rá.

Szent Cirill és Szent Metód

Szt. Cirill szerzetes és Szt. Metód püspök,

Egyházszervezők, Európa védőszentjei

Az üdvösség jó híre belülről hatja át a népek kultúráját és történelmi tapasztalatát. Ez a nagyszerű hivatás indította a szlávok apostolait, Szent Cirillt és Metódot, hogy a Bibliát az általuk megtérített népek nyelvére lefordítsák. Megértették, hogy az üdvösség jó hírét bele kell gyökereztetni a társadalom szokásaiba.

Ma úgy mondanánk, hogy tökéletesen megvalósították az inkulturációt, mely megvéd a faji előítéletektől, a hamis felsőbbrendűség-tudattól. Halálakor Cirill így imádkozott: „Uram, Istenem, gyarapítsad Egyházadat, és gyűjtsd egységbe az emberiséget. Választottjaidnak add meg a hitben való egyetértést, áraszd szívükbe igédet, hogy azt keressék, ami kedves számodra.”

Belső tisztaság

Belső tisztaság.

Jézus beszédében a rituális tisztasági szabályokat el akarja különíteni az étkezési szabályoktól. Ezt a gondolatot nem használta fel a farizeusokkal folytatott vitájában. Jézus a tisztaság belső voltára fekteti a hangsúlyt. Számára nem a különböző ételektől való tartózkodás adja meg az igazi tisztaság értelmét. Ezek a szabályok közvetlenül befolyásolták a zsidóság hétköznapjait.

Egy másik helyzet is szöget üt ennek az étkezésről szóló tanításnak. Ha valóban az étkezésről szól, akkor miért nem használták fel abban a vitában, amely a pogányságból megtért keresztényekről szól?

Jézus egy bűnlistát sorol fel. Ez nemcsak bűnös tetteket, hanem bűnre való hajlamokat is tartalmaz. Az ember először a bűnre való hajlamát kell, fékezze, mert ennek figyelmen kívül hagyása súlyos következményekkel járhat.

A felsorolt bűnök közül négy a hét főbűnhöz tartozik. Ezek nem súlyos bűnök, de a hét erény ellentétei. Inkább a hét erényt kellene fejlesztenie minden kereszténynek. Ezek a belső vágyak első megmozdulásra nem ártalmasok, de ha tápláljuk őket, akkor rosszul befolyásolhatják életünket.

Ráduly István Zsolt

A farizeusi vallásosság

A mai evangéliumi részletben Úr Jézus a farizeusi, a képmutató vallásosság ellen emeli fel szavát. Ugyanis a farizeizmus a vallási élet egyik leggyakoribb elferdülése. Benne a hit megélését megfelelő időben, módon és helyen végrehajtott szertartások, rítusok és gyakorlatok mechanizmusára korlátozzák anélkül, hogy törődnének ezek tartalommal való megtöltésével.

Az evangéliumi jelenet két részre tagolódik: az első a farizeusok és az írástudók hamis vallásosságát mutatja be, a második pedig föltárja e hamis vallásosság gyökerét.

Az evangéliumi szakasz a «külsőre» és a «belsőre» összpontosul. A farizeusok úgy gondolják, hogy a külső tisztogatásával teljesítik az isteni akaratot, s közben megfeledkeznek arról, hogy Isten elsősorban az ember belső világát tartja számon.

Az étkezések előtt aggályos gondossággal megmosakszanak, de belül, szívükben és lelkükben telve vannak gonoszsággal. Meghintik magukat vízzel, ami különösebb fáradságukba sem kerül, ezáltal akarják rendezni dolgaikat Isten és lelkiismeretük színe előtt anélkül, hogy változtatnának magatartásukon, belső állásfoglalásaikon, illetve felhagynának rosszindulatukkal, kapzsiságukkal, nagyravágyásukkal és önhittségükkel.

A farizeusi gondolkodás mélyén Jézus a hit hiányát fedezi fel. Ha ezek csak a test mosásával akarják tisztelni Istent, azt a benyomást keltik, hogy Isten csak testet teremtett, s a többi, az ember belső világa, nem tartozik hozzá, és nem igényli az őt megillető tisztán tartást. Ez azonban a bura ember okoskodása. Isten az egész ember ura, és azt kéri, hogy a test mellett vagy a test előtt elsősorban a lélek legyen vele rendezett viszonyban.

Jézus rámutat e külsőséges vallásosság gyökerére, amely nélkülözi a szív tisztaságát és őszinteségét. A farizeusok magatartását kettősség jellemezte. Erre a kettősségre utal Jézus, amikor Izajás prófétát idézi: e nép ajkával tisztel engem, de szíve távol marad tőlem. Rámutat, hogy Isten előtt nem a tárgyakkal vagy a környező személyekkel való érintkezés teszi tisztátalanná vagy tisztává az embert, nem is bizonyos formaságoknak, szokásoknak való elégtétel, hanem a rossz vagy a jó szándék. A szív a gondolkodás, az akarás és így az erkölcsi élet székhelye. Ha e szív gonosz, gonosz tettek fakadnak belőle; s akkor hiábavaló minden rituális tisztálkodás, mert a víz nem teszi tisztává a belsőt.

Az evangéliumi tanítás nekünk is szól, mert gyakorta mi is olyanok vagyunk, mint a farizeusok. Miközben igyekszünk külsőleg minden elvárásnak, minden formaságnak, minden szokásnak eleget tenni, megfeledkezünk a belsőről, a lélek személyes, élő kapcsolatáról a Teremtő Istennel. Ahogy a próféta fogalmaz: e nép ajkával tisztel engem, de szíve távol marad tőlem.

Minthogy ez így nincs jól, fontoljuk meg Jézus tanítását és változtassunk életvitelünken. Kérjük az Urat, úgy alakítsa, formálja lényünket, hogy vallási gyakorlataink mindig a tiszta és őszinte szív megnyilvánulásai lehessenek.

Betegek Világnapja. 2019

Betegek világnapja

Kedves Testvérek!

Minden évben a Lourdes-i Szűz Mária emléknapján, február 11-én tartja meg az egyház a betegek világnapját. II. János Pál pápa szándéka szerint, ez a nap megfelelő alkalom a szenvedés misztériumának átelmélkedésére és különösen arra, hogy fogékonyabbá tegyük közösségeinket és a civil társadalmat beteg testvéreink iránt. Ha minden gyenge, beteg, szenvedő, gondoskodást igénylő embertestvérünkre oda kell figyelnünk, hogy egy se érezze önmagát akkor gyenge, szenvedő, gondoskodást igénylő testvérünkre oda kell figyelmünk, hogy egyikük se érezze, hogy elfelejtették őt, vagy, hogy peremre szorult.

„Az emberiességet lényegében a szenvedéshez és a szenvedő emberhez való viszonnyal mérjük. Ez érvényes az egyes személyekre és a társadalomra egyaránt. Kegyetlen és embertelen az a társadalom, amely nem tudja elfogadni a szenvedőket, és együttszenvedéssel nem képes segíteni őket a szenvedés belső megosztásában és hordozásában” (II. János Pál pápától vett idézet.)

Szent Bernát megállapítja: „Isten nem tud szenvedni, de tud együttszenvedni”. Isten, a megtestesült Igazság és Szeretet, szenvedni akart értünk és velünk. Emberré lett, hogy együtt szenvedhessen az emberrel, valóságos módon, testben és vérben. Azóta minden emberi szenvedésben jelen van Valaki, aki együtt szenved, együtt viseli a szenvedést a szenvedő emberrel; azóta minden szenvedésben jelen van az Isten együtt szenvedő szeretetének vigasztalása.

Kérjük, hogy adja meg betegeinknek, s önmagunknak a Betegek Gyógyítja és Vigasztalója a Szív békéjét és a gyógyulást.

Ámen

Évközi 5. vasárnap. 2019

Évközi 5. vasárnap. 2019

Bevezető

A mai, évközi 5. vasárnap evangéliumában minden bizonnyal a csodálatos halfogás ragadja meg majd a figyelmünket. Pedig nem ezen van a hangsúly, hanem minden erőltetés nélkül Péternek emberhalásszá való tételén. Az emberek halászává teszlek, jézusi mondat, minden erőltetés nélkül, ma nekünk szól. Emberhalászokká tett és tesz bennünket is az Úr. De vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy mennyiben érezzük mi ezt feladatunknak, mennyiben teljesítjük mi az ezzel járó kötelességeinket!

Kirié litánia

Add Urunk, hogy mint szülők tudatában legyünk ennek. Uram irgalmazz!

Add Urunk, hogy mint nevelők tudatában legyünk ennek. Krisztus kegyelmezz!

Add Urunk, hogy mint vezetők tudatában legyünk ennek. Uram irgalmazz!

Evangélium után

„Emberek halászává teszlek”

Az Úr Jézus nyilvános működésének kezdetén tanítványokat, apostolokat gyűjtött maga köré. Tette ezt azért, hogy az Atyához való visszatérés után rájuk bízhassa evangéliumát. Mindent megtett annak érdekében, hogy kellően fel is készítse őket erre az egyedülálló feladatra.

A csodálatos halfogással az volt a célja, hogy apostolai lelkében fölébressze az emberhalászat iránti lelkesedést. És a kiválasztottak belássák, hogy érdemes követni azt a Mestert, akinek szavára ilyen siker koronázza erőfeszítéseiket. Hogy ezért érdemes mindenről lemondani.

Péter Jézus szavára kivetette hálóját, s midőn a csónak, roskadásig megtelt halakkal, akkor Jézusnak már nem volt nehéz őt emberek halászává tenni.

És ma? Ma már nem gyűjt Jézus maga köré mindenükről lemondó, mindenüket otthagyó tanítványokat és apostolokat? Ma már nem tesz senkit, vagy csak nagyon keveseket emberek halászává? Hiszen ma, világszerte csökken, a papok és szerzetesek száma és egyre magasabb a lelkipásztorkodásban résztvevő papok átlagéletkora.

Hovatovább odajutunk, hogy egyre több hívő közösség, plébánia marad pásztor nélkül. Kevés a pap, mert kevés a hívő. Mondják egyesek. Mások: kevés a hívő, mert kevés a pap. Melyik vélemény helyes? Is! Is!

Jól tudjuk, ahhoz, hogy egy keresztény papi pályára lépjen, ahhoz az Úr hívása szükséges. Ezek szerint, ha tehát nincs elegendő pap, talán maga az Úr Isten a felelős? Azért, mert nem hív embereket, és nem teszi őket emberek halászaivá, nem teszi őket tanítványaivá, nem teszi őket apostolaivá?

A kérdés nem ilyen egyszerű.

Egyszerűen nincs kikből. Nincsenek gyermekek. Nincsenek fiatalok. Nincsenek vallásos fiatalok

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ebben a világban, baj van a vevő, felfogó készülékkel is. És számos, erős földi zavaró állomás teszi felfoghatatlanná, a felülről, az égi állomásról érkező jeleket, az Úr hívását és üzenetét.

Azután meg hiányoznak azok az erősítő állomások, amelyek évszázadokon át, segítették a hivatások kibontakozását és megerősödését. Hiányoznak a mélyen vallásos, sokgyermekes családok, az életerős ifjúsági intézmények. Helyettük vannak a diszkók.

Aztán meg miként az Univerzum sem statikus, hanem dinamikus, úgy az Egyház sem statikus, hanem dinamikus! Működik benne a folyton megújító Szentlélek, aki a külső körülmények alakulásával készteti az Egyházat, beleértve a papokat és hívőket egyformán, arra, hogy változzon, alakuljon, korszerűsödjön az Egyház infrastruktúrája. Hogy közös ügyünk legyen örömtelen világunkban az öröm, az evangélium hirdetése. Hogy az apostoli munkában minél több világi segítőtársa legyen mindkét nemből a papságnak.

A Zsinat után sokszor hangoztatjuk, hogy a hithirdetés és az apostolkodás nemcsak a papok feladata, hanem minden krisztushívő kötelessége. Érezzük hát ezt végre annyi évvel a Zsinat után mindannyian kötelességünknek!

Igaz, hogy az Úr Jézus követői közül sokakat arra választott ki, hogy különleges módon apostolai legyenek. Az apostolok pedig az ő utódjaikat, a püspököket és ezek munkatársait, a papokat, hogy folytassák elkezdett művét.

De az is igaz, a Szentírás azt is tanúsítja, hogy az őskeresztény közösségekben püspökök és papok mellett és velük együtt a világiak is derekasan kivették részüket Isten Országának építéséből.

Mi hajlamosak vagyunk úgy szemlélni az evangéliumi történeteket, a mait is, mint amelyek nem ránk vonatkoznak, nem nekünk szólnak, mert azok a távoli múltban lejátszódott eseményeket mondanak el, amelyeknek nem sok köze van a harmadik évezred elején élőkhöz.

Ha így állna a dolog, akkor kérdem én, miért tárja elénk a liturgia vasárnaponként az evangéliumi részleteket?

Én úgy érzem, hogy az evangélium szavai, ha különböző hangsúllyal is, de mindig nekem szólnak. És vallom, hogy nemcsak nekem, hanem mindig az azokat hallóknak. Ma nekünk, neked és nekem Jézus eme szavai: „Emberek halászává teszlek!” Testvérek! Legyünk hát azzá, életpéldánkkal.

Ámen

Emiliáni Szent Jeromos

Emiliáni Szent Jeromos

1481-ben született Velencében. 15 éves korától kezdve katonáskodott. 27 éves korában, 1508-ban katonai parancsnokként fogságba esett, és a börtönben rettenetes elbánásban részesült. Csodálatos szabadulása után bilincseit Treviso-ban a Szűzanya oltárára helyezte, és az árvák nevelésére szentelte életét.

1518-ban, 37 éves korában pappá szentelték. Mint pap, megalapította a szamaszkai szabályozott papok társulatát a betegek gondozására, és az árva gyermekek nevelésére. 1537. február 8-án halt meg a pestisjárvány áldozataként. Sírja Samascában van.

Pázmány Péter ebbe a rendbe lépett be bíborosi kinevezése előtt. (Mint jezsuita nem fogadhatta volna el a bíborosi kinevezést.)

Az apostolok küldése

A Jézus által választott tizenkettő útra küldéséről olvashatunk a mai evangéliumban. Most először tapasztalhatják meg, hogy milyen Mesterük küldetésében járni, mit jelent, hogy valóban apostolok, azaz küldöttek. A jelenet világossá teszi számunkra, hogy a küldetést Jézustól kapják. Nem ők a kezdeményezők, akik saját elgondolásból elindulnak, hanem attól kapnak megbízást a tanításra és gyógyításra, akit már jó ideje ismernek és akivel megosztották életüket. Tanúságtételüket, tanításukat éppen az teszi hitelessé, hogy ismerik azt és maguk is annak követői, akinek küldetésében most elindulnak.

Jézus nagyon szigorú, amikor konkrét utasításokat ad nekik, tanító útjukra semmit sem vihetnek magukkal. Gondolhatnánk, hogy ez félelmet vagy bizonytalanságot ébreszt bennük, de talán éppen az ellenkezője igaz. A küldöttek már indulásukkor megérzik és aztán útjuk során meg is tapasztalják, hogy valóban nincs szükségük semmire, hanem elég számukra az az erő, amit Jézustól kapnak. Ennek birtokában képesek kiűzni a gonosz lelkeket és meggyógyítani a betegeket. Jézus szolgálata, amelyet Isten országa terjedéséért végez, a küldöttek szolgálata által kiszélesedik, egyre többekhez jut el az ország örömhíre.

Az egykori küldöttek bizalma és engedelmessége az Úr iránt például szolgál azoknak, akik a későbbi időkben az igehirdetés, az evangélium terjedésének szolgálatát vállalják.

H.I.S

A japán vértanúk

A japán vértanúk

Japán evangelizációját Xavéri Szent Ferenc indította el 1549 és 1552 között. Néhány évtizeddel később a születőben lévő japán egyház tagjainak kegyetlen üldözésben volt része.

Az első vértanúk között volt Miki Szent Pál és – egyes források szerint 26, mások szerint 40 – vértanútársát. Pál Japánban született 1564 és 1566 között. A Jézus Társaságába lépve, eredményesen hirdette az evangéliumot. Még a keresztről is hirdette, hogy Krisztuson kívül nincs másban üdvösség.

1593-ban a Fülöp-szigetekről, Manilából ferencesek érkeztek Japánba, akik nyíltan hirdették az evangéliumot; két konventet és kórházakat is alapítottak. 1596 decemberében, az üldözések elhatalmasodásával tartóztatták le a későbbi vératúkat: volt köztük pap és világi, európai misszionárius, tizennégy japán bennszülött és három ministráns gyermek. Hatan spanyol ferencesek voltak, hárman japán jezsuiták.

A huszonnégy elítéltet megkínozták: bal fülüket levágták, vérrel mázolták be arcukat, s így vezették őket, megcsúfolásul, Nagaszaki felé. Február 5-én Nagaszakiban, a kikötő előtti dombon az egész városnak szánt látványosság volt a kivégzés.

Az első távol-keleti szenteket 1862. június 8-án kanonizálta IX. Piusz pápa. Vértanúságuk napja február 5. Mivel ezen a napon Szent Ágota vértanú szűz ünnepe van, február 6-án ünnepeljük őket.

Az üldözés újabb hulláma a XVII. század elején kezdődött, amikor a keresztények száma Japánban már elérte a 400 ezret. Több ezren szenvedtek vértanúhalált. Valamennyi japán mártírról megemlékeztek 2007 novemberében Nagaszakiban, a 187  japán vértanú boldoggá avatásán.

Szent Ágota

Ágota a keresztény ókor leghíresebb szentjei közé tartozik. Életéről és haláláról több legendás történet maradt ránk.

A szicíliai Katániában született, előkelő szülők gyermekeként. Legendája szerint a szép leányt Décius császár üldözése alatt Quintianus helytartó feleségül kérte, de Ágota visszautasította, mert fogadalmával egész életét Krisztusnak szentelte. A helytartó letartóztatta, s egy hírhedt örömtanyára vitette, hogy „átneveléséről” gondoskodjanak. Mindhiába. Bíróság elé állították, kihallgatták és börtönbe vetették. Kínzások egész sorát kellett kiállnia a fiatal lánynak, ám nem tudták megtörni.

A hagyomány szerint Ágota az ismétlődő kegyetlen kínzások következtében, imádságos lélekkel halt meg börtönében, 251-ben.

A szent vértanú híre és tisztelete gyorsan elterjedt Szicílián kívül az egész Egyházban. Az Egyház kezdettől fogva tisztelte, nevét a római misekánonba is felvette.

Ma is benne van a ritkábban imádkozott első kánonban.

Kérjük égi segítségét.

Ámen

Ördögtől megszállott ember

Ördögtől megszállott ember

A tengeri vihar lecsendesítésekor (vö. Mk 4,35-41) Jézus a természet erőin mutatta meg hatalmát. Most egy emberen, egy ördögtől megszállott személyen mutatja meg isteni hatalmát és szabadító erejét.

Az evangélista tényszerűen közli az esemény helyszínét és a körülményeket, amelyekből kiderül, hogy emberileg kilátástalan, reménytelen helyzetben van a megszállott, akit egy légiónyi gonosz tart a befolyása alatt. A gonosz jól ismeri Jézus személyének titkát és a magasságbeli Isten Fiának nevezi őt, és természetesen hatalmának nem képes ellenállni.

Ennek az ördögűző csodának a sajátos eleme, hogy az ördögök elfogadják azt, hogy távozniuk kell, de azt kérik, hogy megszállhassák a sertéseket, s Jézus teljesíti kérésüket. Az állatok ezek után a tóba rohantak és elpusztultak.

Az Úr nem kárt akar okozni, hanem számára fontosabb egy ember megmentése, mint olyan állatok sorsa, amelyeket ő és minden zsidó ember tisztátalannak tart. Ezzel szemben az ott lakók másként gondolkodnak a történtekről, másként értékelik a helyzetet, ők inkább elpusztult állataikat sajnálják, mintsem örülnének a megszállott ember szabadulásának.

A lelki fejlődés mindig azt jelenti, hogy megszokott, kényelmes élethelyzetemből kilépek és engedem, hogy Jézus megszabadítson mindattól, ami fogva tart, fékezi erőimet, akadályoz a szeretet gyakorlásában.

H.I.S.

Évközi 4. vasárnap. 2019

Évközi 4. vasárnap 2019

Bevezetés

A mai vasárnap evangéliumi részlete Jézus názáreti fellépésének második, befejező részét tárja elénk, amelyben, a Jézus iránti lelkesedés, Jézus elutasításában, Jézus megölési kísérletében nyilvánul meg. Ez az elutasítása végig húzódik, az emberiség történetében, amióta jelen van abban. Napjainkban világszerte erőteljesebben, mint valaha. Tartsunk lelkiismeretvizsgálatot! Hogy viszonyulunk mi a bennünket körülvevő szellemi áramlathoz.

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy közömbösen hagy bennünket, a bennünket körülvevő szellemi áramlat. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy a végveszély közeledtével sem erősödik Hozzád való ragaszkodásunk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy közömbösen nézzük unokáink és nemzetünk jövőjét. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Jézus mintegy három évtizeden keresztül élt Názáretben a falu közösségében. Magatartása, vallásossága példamutató volt. Mégis, amikor a zsinagógában Izaiás próféta könyvéből felolvasott, és arról beszélt hallgatóságának, hogy benne teljesedtek be az írás szavai, hallgatósága értetlenül hallgatta. Lázadoztak ellene, hogy egy velük egyenlőnek vélt falubeli társuk tanítsa őket. Ők nem tanítást vártak tőle, hanem Messiás mivoltát igazoló csodákat. Kívánságuknak nem tett eleget. S elhangzott ajkáról az a gyakran idézett, s közmondássá lett, s kudarcát indokoló mondása, hogy "Senki·sem próféta a saját hazájában."

Tudjuk, hogy az ember sokszor kevesebb megértést és elismerést kap hozzátartozóitól, mint az idegenektől. Nehezen ismerjük el, hogy egy hozzánk közel álló ember a természet vagy a kegyelem jóvoltából magasabbra nőtt nálunk. - Ez történt Názáretben is, midőn az önmagát Messiásnak nevező Jézust, egyszerűen csak József fiának nevezték.

A názáretieknek Jézushoz való viszonyulása a Jézusban való kételkedés és bizonytalanság, végigkíséri Jézus útját a történelemben. Kiléte örök problémája az emberiségnek.

Az évezredes Krisztus-vitában a legszélsőségesebb véleményt azok képviselik, akik kétségbe vonják Jézus történetiségét, tehát azt, hogy valóban élt.

A kommunista diktatúra idején ez volt a hivatalos doktrína, „dogma”. De miként az egykori amerikai elnök szavaival a kommunizmus, a történelem szemétdombjára került, úgy ez a Krisztus létét tagadó doktrína is.

Nem szükséges tudományos képzettséggel rendelkezni ahhoz, hogy felismerjük ennek az elméletnek hamisságát. Ha Jézus nem élt, ezt jobban tudták volna az első és második században, amikor oly elkeseredett harcot folytattak a kereszténység ellen. Százak és ezrek vállalták a vértanúságot.

Az evangéliumi elbeszélés szerint Jézus szavai nemcsak kétkedést váltottak ki hallgatóiban, hanem fel is bőszítették őket, és haragjukban megragadták Jézust és kihurcolták falujukból.

Mily szánalomra méltó jelenség!

Ennek az eltávolításnak jelképes jelentése volt. A bűnösöket kitaszították a falu közösségéből, a leprás betegeknek is a falakon kívül kellett élniük. A halálraítélteket is a falakon kívül végezték ki. A száműzöttek nem tartoztak többé egy falu közösségéhez. Jézust tehát kiközösítették maguk közül falujának lakói.

Amilyen szégyenteljes volt a letaszítási kísérletük, olyan fönséges, s hatalmat sugárzó volt Jézusnak közülük való távozása.

Tévedés lenne azt gondolnunk, hogy Jézus kiűzése Názáretből régmúlt esemény csupán. Mindez újra és újra megismétlődik, és így beteljesül Simeon jövendölése, amit a gyermekét bemutató Máriának mondott a jeruzsálemi templomban: "Ő sokak romlására és sokak föltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak."

Szomorú tény, hogy Názáret nemcsak Izraelben volt, hanem ma is megtalálható földünk különböző pontjain. Mindenütt, ahol nem fogadják be, vagy kiutasítják Jézust az egyéni és közösségi életből.

Kérdezhetnénk: Miféle előny származik abból, ha valaki kiutasítja életéből Jézust, s az ő tanítását?

Az a megdöbbentő, hogy ebből nem haszon, hanem súlyos veszteség származik az egyes ember, a közösség, s az egész emberiség számára.

Igaz, Jézus nem bántja ellenségeit, nem tesz kárt bennük. Mikor le akarták taszítani a szakadékba, nem fordult szembe ellenségeivel, és nem büntette meg őket. Egyszerűen emelt fővel távozott körükből. Otthagyta őket.

Jézus elhagyta Názáretet, mert senki sem tartotta vissza. Elhagy ma is minden országot, ahol nem fogadják be, ahol elutasítják kegyelmét.

Nem tudom, hogy a mi országunk Krisztust befogadó-e vagy Krisztust elutasító-e? Csak halkan mondom, mintha hazánkban, erősödnének a Krisztushoz ragaszkodók. A világ számos országa közül hazánk azon kevés országhoz tartozik, ahol működik az üldözött keresztényeket segítő helyettes államtitkárság.

A hazánkban megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készülődés is szép eredményeket teremt hazánkban. A templomunkban itt látható Eucharisztikus feszület is, rajta díszítő elemekként a Krisztus szenvedését kiegészítő XX. századi magyar vértanúk ereklyéi.

Ránk kisded nyájára vár az a feladat, hogy megakadályozzuk a háttérben működő Krisztus ellenes erők tevékenységét.

Hogy visszatartsuk Jézust a számunkra oly végzetes názáretihez hasonló lépésétől.

Oh! Mi lenne akkor velünk? Mi lenne népünkkel?

Ezért kérjük Őt: Oh! El ne hagyj! S maradj velünk örökre!

Ámen

A mustármag

A mustármag

A földbe vetett mag és a mustármag hasonlatával fejezte ki Jézus Isten országának titkát. Példabeszédei elsősorban az apostoloknak szóltak, mert ők kellett folytassák az evangélium hirdetését.

Amiután a gazda a földbe vetette a magot nem ura a helyzetnek. Isten az, aki kellő napfényt és esőt ad a növénynek, hogy felfejlődjön. Isten áldása nélkül nincs termés. A mag úgy végzi a maga dolgát, mint a lelkiismeret a mi életünkben. Ha hallgatunk Isten szavára, akkor jó keresztényekké fejlődünk. A környezetünk is kedvezően tudja befolyásolni az istengyermeki életet.

A mustármag Jézus korábban a legkisebb magnak számított. Jézus logikájában a „kicsi” és a „nagy” emberi kategóriák felcserélődnek. A szegényes kezdet és a gazdag termés közötti ellentétre helyezi a hangsúlyt. A kereszténység még gyermekcipőben járt, amikor elhangzottak ezek a példabeszédek. Mára az Egyház, amely Isten országának látható jele, nagy fává nőtte ki magát..

Nem elég azonban a mennyiségre figyelni, hanem a minőségi keresztény élet a fontos. Amit Isten iránti szeretetből tettünk, segít el minket a mennyek országába. Jézus nagy figyelmet szentelt a kicsinyekre, és az azokkal való törődésre. Aki egyet is megbecsül Jézus kedvéért, nagy lesz a mennyben.

A Boldogságos Szűz Mária élete a legkiválóbb példája a krisztusi egyszerűségnek, „kicsinységnek”. Ő pontosan ezért tetszett Istennek, mert alázatos volt és egyszerű. Isten, aki a szívek és vesék vizsgálója, nem úgy ítéli meg az embereket, ahogyan egymást szokták.

Isten országa már köztünk van, és azok tartoznak hozzá, akik jó talajt nyújtanak az isteni ige beágyazódására. Engedik, hogy saját életükben az isteni mag megcsírázzon, és Istennek kedves termést hozzon.

Raduly István Zsolt, Gyergyószentmiklós