Nemesi családban született 1340 körül,
Bribirben. Ferences szerzetes lett; 1365 körül pappá szentelték, és
misszionáriusként Boszniába ment 1372 körül, ahol a bogumilok között 12 éven
keresztül sikerrel tevékenykedett. Misszionáristársaival ötvenezer eretneket
térítettek a katolikus hitre.[1]
12 év boszniai missziós tevékenység után,
elment Palesztinába.
1391. november 11-én, társaival elment az iszlámvallási
vezetőhöz, a kádihoz a Sziklamecsetbe Jeruzsálemben, azzal a szándékkal, hogy
meggyőzze a keresztény tanítás igazságáról. A kádi feldühödött és halállal
fenyegette őket, ha nem tagadják meg Jézust, de ez fenyegetés sem rettentette
el a térítőket. A vezető a fenyegetést valóra váltotta és kimondta a halálos
ítéletet. A környező muzulmánok akkor megtámadták Miklóst és társait. Három
napig bántalmazták őket, addig a kádi ítéletét a világi bíróság is
szentesítette; ezután november 14-én a környező csőcselék kardokkal darabakra
vagdalta a ferenceseket és máglyára dobták őket.
Mind a négyen vértanúhalált szenvedtek
Jeruzsálemben a Jaffa kapunál.
XIII. Leó megengedte Miklós (Nikola)
tiszteletét 1889. június 6-án. A háborúk akadályozták szentté avatását. És csak
VI. Pál avatta szentté Rómában 1970. június 21-én.
Mint védőszentjüket tisztelik üldözést
szenvedő keresztények, szerzetesek, papok, misszionáriusok, betegek, szegények,
tanulók, tanárok.
Kérjük az Iszlám által üldözött
keresztények számára égi segítségüket. Ámen
