A
végső idők
A végső időkről szóló beszédének
folytatásában Jézus visszatér Jeruzsálem sorsához. Annak konkrét megemlítése,
hogy a várost „hadsereg veszi körül” és megostromolja, azt jelzi, hogy Lukács
evangélistának már vannak ismeretei a zsidó háború eseményeiről, a rómaiak
ostromáról. A „fussanak a hegyekbe” felszólítás szintén egy történelmi
eseményre utal, mégpedig arra, hogy a keresztények még a város ostroma előtt
elhagyták Jeruzsálemet és a Jordán folyótól keletre fekvő területeken találnak
új otthont. Szintén a város ostromának történelmi tényének ismeretéről
árulkodnak azok a megjegyzések, melyek szerint egyesek kard által veszítik el
életüket, másokat pedig fogságba hurcolnak.
Ezt követően hirtelen váltással a végső
idők jelei kerülnek újra elő. Égi jelenségeket és földi, természeti
katasztrófákat sorol fel Jézus, amelyek nagy félelemmel, rémülettel,
bizonytalansággal töltik majd el az embereket. A kijelentések helyes
értelmezéséhez tudnunk kell, hogy Jézus nem tényszerű információkat ad arról,
hogy milyen sors vár a világra a történelem végén, hanem az emberiség végső
céljára mutat rá: mindenki az Úr ítélőszéke elé fog kerülni, hogy számot adjon
arról, teljesítette-e Istentől kapott küldetését és hűséges maradt-e a hithez.
A Krisztushoz hűséges tanítványnak nincs oka félelemre, bizalommal várhatja az
Úr eljövetelét, amely üdvösséget hoz számára.
H.I.S.
