A kereszthordozás
Itt szó sincs arról, hogy Jézus gyűlöletre bújtatná követőit. Beszédében szándékosan költői túlzást használ, hogy kiemelje a lemondás szükségét. Sokan törekedtek Jézus követésére, de nem akartak korábbi gondolkodásmódjukkal és életmódjukkal szakítani. Továbbra is ők akarták megszabni életük menetét. Aki Krisztust követi felhagy a helytelen törekvéseivel, és Krisztus ügyére összpontosít.
A józan ész is azt diktálja, hogy az ember előbb végezzen egy felmérést jelenlegi helyzetéről. Tud-e önzetlenül élni? Miről árulkodnak vágyai? Mennyire hitelesek ezek? Csak ezek után tud helyes döntést hozni. Akinek még rakoncátlanok a vágyai nem tud Krisztus ügyére figyelni, ezért fontos a félrevonulás, az elmélkedés. Vágyaink nem föltétlenül rosszak, vagy jók, hanem a megközelítésünktől válhatnak jóvá vagy rosszá.
Az általános tapasztalat azt mutatja, hogy éppen amikor nehézségben vagyunk foggal-körömmel küzdünk, élni akarunk. Minden, ami él a kiteljesedésre törekszik. Maga az élet is irányulás, vágyakozás. Vágyaink azonban nem ismernek határt. Egyszerre több vágyunk is lehet, ami még jobban nehezíti a döntést. Ezek gyakran mások akaratával is ütközésbe kerülnek. Olyan mederbe kell őket vezetni, amely az életünket szolgálja. Pontosan ezért nem szabad őket se elfojtani, se szabadjára engedni. Olyan irányba kell terelni őket, amely nem árt senkinek.Nemes Ödön atya szerint az emberben két féle vágyakozás létezik. Az egyik a hiteles vágyakozás, amikor összhangba van velem és másokkal. Arra törekszik, hogy másokat elfogadjon, tiszteljen és szolgáljon. Ez kedvez a helyes döntésnek. A másik a helytelen vágyakozás, amely rombolja a gazdáját és a környezetét. Másokat le akar uralni, hatalmat akar szerezni önmagának, nem tud megbocsátani, a gyűlöletet növeli. Melyek az én hiteltelen vágyaim, amelyek megakadályoznak abban, hogy Krisztus igazi követője legyek? Mit kezdek velük?
