Szentírás vasárnapja. 2018

A Szentírás vasárnapja 2018

Bevezetés

Ma, a Szentírás vasárnapján nem egy égből ledobott márványtáblát koszorúzunk meg, hanem ahhoz a könyvhöz járulunk, melyből a lét titka és saját életünk titkáról olvashatunk

Az Egyház az egész év folyamán a Szentírás szellemi kenyerével táplál bennünket. De a mai nap, a nagy biblia-fordító, Szent Jeromos ünnepén, Szentírás vasárnapján különös szeretettel hívja fel figyelmünket a Szentírás különleges értékeire.

A Biblia ma is a világ legolvasottabb könyve. Mindenki elismeri, csak az EU alkotmánya nem, hogy Európa., sőt a földkerekség nagyobbik része kultúrájának s civilizációjának. a Biblia az alapja. Hogy a társadalom erkölcsi életének is az alapja; s minden igaz honfitársunk azt is, hogy nemzetünk jövőjének a biztosítéka is Biblia. Kérdezem: Egyéni életünk boldogulásának is a Biblia az alapja? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket

Kirié litánia

Urunk, Bocsásd meg, hogy oly ritkán nyitjuk ki szent könyvedet, Uram irgalmazz!

Urunk, Bocsásd meg, hogy szentiratod olvasásakor nem vesszük észre a nekünk szóló üzenetedet. Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Bocsásd meg, hogy szentiratod olvasásakor lelkünkbe hullatott igéid nem hoznak bőséges termést, Uram irgalmazz!

Evangélium után

Móra Ferenc egyik novellájának főszereplője, Mihály gazda, idézést kap a bíróságra valamilyen peres ügyben. Kiköszörüli a kis baltát, és azzal megy be a városba. A kapus nem akarja beengedni a baltát. A teremőr is megállítja. A bíró ki akarja vitetni. Mihály gazda erősködik: „Ezt nekem írásba adták!” „Mit, hogy hozzon magával baltát?” „Nem. Az idézésen az áll, hogy a védelmemről magam tartozom gondoskodni. Ez az én védelmem.” Alig tudták megmagyarázni neki, hogy ez annyit jelent: védőügyvéd hiányában magának kell az érveket felsorolni igaza mellett

Ma hitünket gyakran érik támadások. Védelmünkről magunknak kell gondoskodnunk. Ezért a kisbaltát, a Bibliát, mindig magunknál kell tartanunk. Méghozzá kiköszörülve. Vagyis ismernünk kell fortélyát, és ügyesen kell alkalmaznunk.

Nem dicsekvéskép mondom, Középiskolás koromban, én is magammal hordtam sok diáktársammal együtt, egy gyufadoboz nagyságú bibliofil papírra nyomtatott Bibliát.

S hasonlót olvasok kedvelt költőnkről is, Radnóti Miklósról is.

Életrajzi adatai szerint a költő csak egy könyvet, a Szentírást vitte magával a haláltáborba. Ott volt sáros kabátja zsebében halálában is.

Hasonlókat olvasok nagy költőnkről, Pilinszky Jánosról is.

Katonai behívó, és a katonai élet, egy olyan szűrő erejű hatást gyakorolt rá, aminek következtében az lett, hogy csupán a Bibliát tartotta meg magánál, minden más könyvét haszontalannak tartotta és hátrahagyta.

Tudjuk, hogy nemcsak ők, hanem sok millióan tartották és tartják maguknál a Szentírást.

Tudjuk, már idéztem, hogy a Biblia ma is a világ legolvasottabb könyve. Mindenki elismeri, csak az EU alkotmánya nem, hogy Európa, sőt a földkerekség nagyobbik része kultúrájának a Biblia az alapja. Hogy a társadalom erkölcsi életének is az alapja; s hogy nemzetünk jövőjének is a biztosítéka.

Ezeket a tényeket még azok is kénytelenek elismerni, akik nem a hit szemével nézik a Szentírást.

Nem csoda, ha sokan megkérdezik: miben rejlik a biblia varázsa, az a csodálatos siker, amivel csak ez a könyv büszkélkedhet?

Abban hogy a biblia nem csupán az ember szava, az ember kiáltása, az ember története, az ember éneke, hanem Istené is. A túlsó partról, a túlsó partra hívó üzenet, amely kérdéseivel és válaszaival túlmutat az emberi tapasztalás határain.

A Biblia célja nem a szórakoztatás, nem az emberi tudás gyarapítása, hanem az emberi bölcsesség gyarapítása, lelkünk megszentelése, emberségünk nemesítése.

Ezek ellenére, ha megvizsgáljuk jelenlegi életünket, megdöbbenve tapasztaljuk, hogy ez a fontos könyv mennyire beporosodott, vagy eltűnt a ma emberének könyvtárából.

Mi hívők sem érhetjük be azzal, hogy itt a szentmisén vasárnaponként hallunk belőle részleteket, de otthon ki sem nyitjuk.

Egy másik szempont.

Természetesen a Szentírást nemcsak olvasni kell, hanem élni is!

Aranyszájú Szent János mutat rá már másfél ezer évvel ezelőtt arra a tényre, hogy előbb volt az apostoli igehirdetés, mint maguk az evangéliumok, és az apostoli igehirdetés alapján jöttek létre az evangéliumok. Vagy ahogyan ő fogalmaz: Az apostolok nem könyvtekerccsel a kezükben hagytak el Jeruzsálemet, hanem a szívükbe írt evangéliummal!

Nekünk is az apostolokhoz hasonlóan, szívünkbe kell belevésnünk a Szentírás szavait és gondolatait és élő bibliává kell lennünk, akik tetteinkkel hirdetjük, hogy megértettük és válaszolunk Istenünk ember-szerető üzenetére.

Befejezésként véssük mélyen emlékezetünkbe, s szívünkbe Gárdonyi Géza szép sorait:

„Minden fakul, minden romlik,

Márványvár is összeomlik.

Bíborleplek ronggyá válnak,

Dicsőségek füstbe szállnak.

Csak ez a könyv nem tér porba,

Mintha volna élő lelke!

Ez a könyv a Mózes bokra:

Isten szíve dobog benne."

Ámen

Szent Vencel vértanú

Szent Vencel vértanú

SZENT VENCEL 907-ben Csehországban született, apja Vratislav, a cseh törzsek második keresztény fejedelme volt. Édesanyja a félig-meddig pogány Drahomira alkalmatlansága miatt nagyanyja, Szent Ludmilla nevelte. Természetes tehát, hogy kisgyermek korában gondos keresztény nevelésben részesült. A tizenhatéves fiatalember 925 körül a hercegség vezetését átvette, sok nehézséggel terjeszthette a hitet.

Állandó küzdelmet kellett vívnia a pogány főurak ellen. Szemére vetették német-barátságát is. Ő igyekezett fegyelmezett, adakozó, imádságos ember lenni. Tudott latinul és görögül is. A Szentírás több részletét szó szerint tudta. Templomokat építtetett, környezetébe szerzeteseket gyűjtött.

935-ben cselszövés áldozata lett, Szent Kozma és Damján ünneplésére öccse várába hívták. Ünnepi vacsorát rendeztek tiszteletére, másnap, szeptember 28-án azután a templom előtt öccse, Boleszláv vezetésével megtámadták, és a bérgyilkosok végeztek vele.

Kezdettől vértanúként tisztelték, Csehország fővédőszentje. Az általa alapított Szent Vitus székesegyházban temették el.

Kérjük Szent Vencel égi segítségét népeink hitének hitéletének erősítésére.

Ámen.

Páli Szent Vince

PÁLI SZENT VINCE

Franciaországban, Aquitániában született 1581. április 24-én. Szülei falusi földmívesek voltak. Szülei tanult emberré kívánták nevelni, a közeli Dax városkába a ferencesekhez küldték iskolába. Atyja (ökreit eladva) egyetemi tanulmányait is biztosította, a spanyol Saragossába, majd Toulouse egyetemére járt. Hivatást érzett, egyházjogot és teológiát tanult. 1600. szeptember 23-án pappá szentelték, 1605-ben pedig egy jámbor özvegytől jelentős összeget örökölt.

Romantikus, egyesek szerint kétségbe vonható epizód volt,  hogy állítólag török martalócok egy tengeri hajóútján elfogták és rabszolgának eladták. Algíriában ura feleségét, majd urát is megtérítette. Ura Avignonban keresztelkedett meg és Rómában irgalmasrendi szerzetes lett. Ezután Vince Párizsba utazott, kórházakat látogatott, papi társaságokat keresett fel. Plébános lett.

1625-ben egy alapítvány segítségével megalapított egy missziós társulatot, a lazaristákat, ennek célja a papság helyes nevelése és a szegények segítése. Sokféle intézmény alakult ki körülötte, ezeket Párizsból irányította. Foglalkoztak a szegényekkel, betegekkel, gályarabokkal és a papi elmélyüléssel. életre hívta a papi rekollekciókat. Híveit Isten szeretetére igyekezett vezetni. Megszervezte Marillac Szent Lujzával a 'Szeretet leányai' (Irgalmas Nővérek) társulatát.

Párizsban, 1660. szeptember 27-én halt meg Párizsban. Derűs arcát üvegfedél alatt, rendje központi templomában (rue de Sevres) láthatjuk. 1729 augusztusában boldoggá, 1737 júniusában pedig szentté avatták. 1885-ben XIII. Leó pápa őt nevezte meg a modern szeretet-művek intézményeinek alapítójának és pártfogójának.

Szent Danján és Szent Kozma

Szent Damján és Szent Kozma

SZENT DAMJÁN arab orvos volt a hagyomány szerint. Diocletianus alatt Kozma nevű társával, ikertestvérével együtt szenvedett vértanúságot.

Liziás prefektus elsőnek az "apostol ingyen-orvosokat" vetette kínvallatásra, ám eredménytelenül. Állhatatosságuk miatt megkötözve a tengerbe vettette őket, azonban a köteleik feloldódtak, és sértetlenül jöttek ki a partra.

Ezután máglyára állíttatta őket, azonban a lángnyelvek kikerülték a két vértanút. Oszlophoz kötözték ezután a két embert, de a nyílzápor sem tett kárt bennük. Megpróbáltatásaiknak a lefejezésük vetett véget 303-ban.

A hagyomány szerint a szíriai Cirruszban (Kürosz) volt a sírjuk, tiszteletükre itt bazilikát is emeltek. Konstantinápolyban is épült templomuk, ugyanis I. Jusztinián császár a testvérpár közbenjárására halálos betegségéből kigyógyult.

Tiszteletük a 6. században eljutott Rómába. Ekkor IV. Félix pápa a Fórumon templomot építtetett nekik szentelve.

Ezek után az egész Egyházban elterjedt tiszteletük. Nevük bekerült a szentmise kánonjába is.

Az orvosok, patikusok és orvosegyetemek védőszentjei.

Kérjük betegeink gyógyulásához égi segítségüket.

Ámen

KI az én anyám ?

Ki az én anyám?

Az Isten szavának hatását, működését bemutató részt Jézus családjának érkezése zárja le, ezt olvashatjuk a mai evangéliumi részben. A rokonság fellépése alkalmat ad Jézusnak arra, hogy kijelentse: nem a vér szerinti rokonság, a származás vagy más földi kötelék alapozza meg a vele való kapcsolatot és a tanítványi életet, hanem Isten igéjének készséges hallgatása és az elfogadott igazság tettekre váltása. Ezért mondja a mi Urunk: „Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják!” Ezt az általános érvényű kijelentést helytelen volna a családi kapcsolatok megtagadásaként vagy a rokonságtól való elzárkózásként értelmezni, hiszen nyilvánvalóan nem erre utal.

A mondás valójában meghívást jelent. Isten szava ugyanis új közösséget teremt, a Krisztushoz tartozók új közösségét. E közösségbe meghívást kapnak mindazok, akikhez eljut az örömhír, és ők azzal fejezik ki, hogy e közösséghez akarnak tartozni, hogy életükben megvalósítják, tettekre váltják azt.

Szívesen hallgatom-e az Úr tanítását? Örömöt jelent-e számomra az, hogy Krisztus szavát hallgathatom? Törekszem-e a megismert tanítás egyre jobb megértésére? Felismerem-e benne az örök életre, az üdvösségre vezető igazságot? Törekszem-e az evangélium szerinti életre?

H.I.S.

Szent Gellért püspök

Szent Gellért püspök és vértanú

Szent Gellértet népünk kereszténnyé válásának kezdetén vezérelte hozzánk Isten, hogy Imre nevelőjeként, remeteként, püspökként és vértanúként szolgálja Istent és népünk kereszténnyé válását. Ma is szükség van arra, hogy megerősítsük keresztény hitünket, és sokakat elvezessünk Istenhez.

Jó tudnunk, hogy hazánk történelmében közel, s távol voltak olyanok, akik komolyan vették Jézus szavait: „ne féljetek azoktól, akik megölik a testet”. Szent Gellérttől a kommunizmus vértanúiig hitvallókat termett ez a föld. Ők a magyar egyház első számú reményei. Gazdag örökségük nem anyagiakban mérhető, a lélek erejét hirdetik. Szent Gellért, szent Imre herceg tanítója példát ad a mai szülőknek és pedagógusoknak, hogy a rájuk bízott nemzedéket a soha el nem múló lelki értékek szeretetére neveljék.

Isten csodálatos gondoskodása vezette Gellértet magyar földre, hogy Imre nevelésével, majd püspökként népünk kereszténnyé tételén munkálkodjon. Hálaadással lépünk Istenünk elé, megköszönjük gondoskodó szeretetét, és kérjük, vezesse és erősítse továbbra is népünket.

Évközi 25. vasárnap. 2018

Évközi 25. vasárnap, „B”

Bevezetés

A mai szentmise egymás elfogadására és megbecsülésére tanít. Aki el van telve saját nagyságával, az nem tud szeretni. Minden igazi nagyság és hatalom: szolgálat. Az igazi szeretet szolgálni és adni akar. Ehhez az áldozatos szeretethez kérjünk erőt a mai szentmisében, amelyet … -ért ajánlunk fel.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket. Nézzünk magunkba: Nem tartom-e magamat többre másoknál, és nem éreztetem-e ezt velük? – Nem bánok-e lekezelően öregekkel, betegekkel, gyerekekkel? – Nem vagyok-e otthon zsarnokian önző és durva?

Kirié Litánia.

- Ha mindig csak önmagunkkal foglalkozunk: Uram, irgalmazz!

- Ha kevés tiszteletet adunk embertársainknak: Krisztus, kegyelmezz!

- Ha nem bízunk az emberek jóságában és megjavulásában: Uram, irgalmazz!

Evangélium után

„Miről vitatkoztatok az úton?”

Jézusnak a tanítványokhoz in-tézett kérdéséből arra következtethetünk, hogy az apostolok közössége sem volt mentes a legáltalánosabb emberi gyarlóságoktól, mint például jelen esetben a becsvágytól, törtetéstől. Az evangélista megnevezi a vita tárgyát: azon vitatkoztak egymás között, hogy közülük ki a legnagyobb.

Jézus nem marasztalta el tanítványait a vita miatt. Mert minden közösségben – a társadalomban is – vannak tehetségesebbek, bizonyos területen ügyesebbek. De mindenkiben van valami jó, valami értékelhető. Ennek alapja, hogy Isten a saját képére alkotott minket.

A különféle képességekkel rendelkező emberek között természetes a versengés. Újra s újra felmerül a kérdés, ki az értékesebb.

Mai társadalmunkban – sajnos – sokszor az értékesség, az eredményesség alapja csupán a teljesítmény, egyedül a környezettől származó elismertség. Itt a kisebb, a gyengébb elvész. Ebben a gondolkodásban az értékesség alapja nem az Istentől alkotott létünk. Ennek következménye a sok erőszak, küzdelem, meg nem értés, a másik lebecsülése.

Jézus, ha nem is marasztalta el, de felhasználta az alkalmat a tanításra. Általános érvényű kijelentést tesz, amikor ezt mondja: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája!”

Ha odafigyeltünk Jézus tanítására, akkor észre kellett vennünk, hogy Jézus arra helyezi a hangsúlyt, hogy a másikért tegyünk valami jót, hogy a szolgálatban találjuk meg értékességünket. Ha az alap Istentől alkotott létünk, akkor már nem a tehetségen, a képességeken, a lehetőségeken lesz a hangsúly, akkor könnyebb lesz elfogadni a másik kiemelkedését, és kevésbé érzi magát kicsinynek a kevesebbel rendelkező ember. Akkor mindannyian megtalálhatjuk a magunk helyét a társadalomban, a közösségben.

Ez a jézusi ajánlás persze nem ígér rivaldafényt és sztároknak kijáró közönségsikert. A szeretetszolgálat legtöbbször titokban marad, különösen akkor, ha úgy tesszük, hogy „nem tudja a bal kéz, mit tesz a jobb”. De éppen ez a rejtettsége teszi fontossá, sőt nélkülözhetetlenné.

A szolgálatnak olyan szerepe van az emberi közösségekben, mint amilyen szerepe van egy épületben az alapnak. Az alap a földben rejtezik, láthatatlan, de mégis nélkülözhetetlen. - A szolgálat - mint alap - tartja fenn az emberi közösségeket, mindenekelőtt a családot. Ki ne ismerné a szülő családért vállalt szolgálatának pótolhatatlanságát? A szeretetszolgálat pótolhatatlan.

Miután Jézus általános érvé-nyű tanítást adott tanítványainak a szolgálat fontosságáról, ezt követően egy egészen konkrét tettben példát is ad a szolgálatra vonatkozóan.

Márk evangélista egyedülálló módon jegyzi fel, hogy Jézus „odahívott egy kisgyereket, közéjük állította, majd ölébe vette, s folytatta: Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be”.

Tudjuk, hogy Jézus korában a rabbik elutasították hallgatóságukból a gyermeket, leginkább értetlenségük miatt. Jézus, amikor ölébe veszi a gyermeket, azzal egy meg-hökkentő cselekedetet hajtott végre: megszüntette a gyermekek elutasítottságát. Divatos kifejezéssel ma így mondanánk: esélyegyenlőséget teremtett számukra.

Mi is. Ha nem utasítjuk el az öreg és beteg nagyszülőket, ha nem küldjük a gagyi-tévé elé vagy a plázákba az okvetetlenkedő gyereket, ha nem zárkózunk el - fáradtságra vagy munkára hivatkozva - a beszélgetésre vágyó házastárstól, nos, akkor mi esélyegyenlőséget teremtünk.

Jézus erre is példát adott. Amikor meggyógyított egy beteget, amikor a bűnbánónak visszaadta lelki békéjét, amikor vigaszt és erőt adott a csüggedőnek, akkor esélyt adott nekik egy teljesebb értékű emberi életre.

De vissza a gyermeket magához ölelő Jézus eme szavaihoz: „Aki befogad egy gyermeket, az engem fogad be. Aki pedig engem fogad be, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött”.

Nagyon időszerűek Jézus eme szavai egy olyan világban, amelyet szomorúan kell kimondanunk, hogy gyermekellenes. A szekularizált világ, amelyben élünk, azáltal, hogy elfordult a kereszténység értékrend-jétől, elfordult a gyermekektől is.

A meg-megismétlődő háborúk nyomán az élet helyett a halál lett történelmünk főszereplője. Ha el is némulnak időközönként és a föld egyes pontjain a fegyverek, az élet elleni harc tovább folytatódik. Sok gyermeki életnek megszakad az életfonala már az anyai méhben. Ott, ahol több a koporsó, mint a bölcső, tudjuk mi fog bekövetkezni.

Hogy ezt a tragédiát elkerül-jük, legyünk elsők a gyermekszeretetben, legyünk gyermekszerető, gyermeket befogadó nép, mert ha gyermeket fogadunk be, akkor azt az Istent fogadjuk be, aki megsegíti veszni indult nemzetünket.

Amen.

Szent Máté apostol

Szent Máté apostol, evangélista.

Jézus meghívása sokféle embert sokféle helyzetben ért. Egy azonban azonos volt, követték a hívást. Meghallom-e Jézus hívószavát? Kész vagyok-e követni, nyomába szegődni, élni azt a hivatást, amelyet nekem adott?

Hogyan is történt Szent Máté apostol meghívása? Szent Máté apostol, evangélista meghívása sokakat megihletett már. Művészeket is. Caravaggio festményén Lévi a vámos hitetlenkedve magára mutat: Mintha csak azt mondaná: tudod, kivel állsz szemben? Engem, bűnös embert hívsz?

Jézus nagy ajándékot bízott rá, hiszen apostolaira alapította Egyházát. Miden megkereszteltnek sajátos hivatást, ajándékot adott Jézus. Nekünk is itt jelenlevőknek, valamennyiinknek.

Jézus jól tudja, hogy mit tesz. Ismeri bűneinket, képességeinket és kegyelmének erejét. S ezek ismeretében adta nekünk is a hivatásunkat.

Kegyelmi segítségével éljük azt a hívatást, amivel megajándékozott bennünket.

Ámen

Koreai vértanúk

KIM TAEGON SZENT ANDRÁS

Koreában 1836 előtt papok nem voltak, világi hívek terjesztették a keresztény hitet. Francia misszionáriusok ekkor léptek Korea földjére.

Három nagy üldözés tört ki ellenük, 1839-ben, 1846-ban és 1866-ban. Az utóbbi során 103-an szenvedtek vértanúságot: Kim Taegon András lelkes pap, Csong Haszang Pál pedig kiváló világi apostol volt. A többiek közül legtöbben világi hívők voltak, férfiak és nők, házasok és fiatalok, idősek és gyermekek is.

Példájuk: Mindannyiunknak apostoli küldetése van!

Szent Januáriusz

SZENT JANUÁRIUSZ

Beneventói püspök volt, társaival együtt Nápoly mellett, Puteoliban szenvedett vértanúságot Diokleciánusz keresztényüldözése idején, 305. szeptember 19-én.

Az 5. században ereklyéi Nápolyba kerültek, föléjük hatalmas dómot építettek. A város védőszentjéül választotta, azóta is főleg Nápolyban tisztelik. Vérének ereklyéjét évente, a szent ünnepein (máj. 1. és 2., szept. 19. valamint dec. 6.) körmenetben viszik körül: ekkor csodás módon mindig ismét folyóssá válik az egyébként alvadt állapotban lévő két ampolnányi vér.

A Vezúv kitörései esetén több ízben vitték ereklyéit az izzó lávafolyam elé, és a város megmenekült.

Copertinói Szent József

Cupertinoi Szent József

Copertinoban, a nápolyi királyság egy kis falujában született szegénysorsú szülőktől. Szelíd, magábavonuló természetű volt és kemény megpróbáltatásokat kellett elviselnie. Később mondta, hogy a novíciátust ő már gyermekkorában elvégezte. 17 évesen felvették a kapucinusok, de gyenge egészsége és a munkára való alkalmatlansága miatt nyolc hónap múlva elbocsátották. Utána, némi nehézségek után, szolgának felvette egy minorita kolostor. Itt megtanult írni, olvasni.

Végül jámborsága miatt felvették a rendbe, méghozzá klerikusnak. 3 év múlva, 1628-ban nem annyira tudása, mint inkább életszentsége miatt pappá szentelték. Isten bámulatos karizmákkal ruházta föl engedelmes, türelmes és alázatos szolgáját: extázisai órákig tartottak, levitációi (földről való felemelkedések) is gyakoriak lettek szentmisék közben is, annyira, hogy sokan azt mondták: szerzetesi élete felét a föld felett élte le. De a gonosz lélek is sokszor zaklatta, néha látható alakban. Egyszer a protestáns János Frigyes herceg részt vett szentmiséjén és látta őt elragadtatásban; ennek hatására két év múlva katolikus lett.

Rendi elöljárói, hogy a néptömegek áramlását megakadályozzák, sokszor áthelyezték eldugott kolostorokba. Az inkvizíció is vizsgálatokat tartott több alkalommal, így Nápolyban, Rómában. X. Ince pápa egyik kapucinus kolostorból a másikba helyeztette, végül 1657-ben került vissza újra minorita rendházba, Osimoba. 64 éves korában lázban halt meg. Utolsó szavai: "Keresztre feszített Jézusom, vedd magadhoz szívemet és gyújtsd föl benne szereteted tüzét." XIII. Kelemen pápa 1767-ben avatta szentté.

A Szűzanya iránti gyermeki tisztelete mutatkozik meg a következő párbeszédben:

"Az én anyám önfejű. Hozok neki virágot, nem törődik velük; kedveskedek neki cseresznyével, nem kell neki. Kérdezem hát, mit akar? S azt feleli: A szíved kell nekem. Szíved hódolata az én eledelem."

Évközi 24. vasárnap. 2018

Évközi 24. vasárnap. 2018

Bevezetés

A mai, évközi 24. vasárnap evangéliumi szakasza szerint az Úrjézus közvélemény-kutatást végez saját személyét illetőleg, előrejelzi saját szenvedését, és szól a kereszthordázásról. Ezek közül talán a hát ti kinek tartotok engem kérdését érezzük hozzánk szólónak is. - Nem elegendő csak tudni, hogy ki volt, illetve, hogy ki Jézus Krisztus, hanem élő kapcsolatban kell lennünk vele, életünk állandó útitársával, testvérünkkel és Üdvözítőnkkel. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy milyen a mi Vele való kapcsolatunk?

Kirié Litánia

Urunk! Te mondtad: Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Bocsásd meg, hogy meg-ismeréseddel oly keveset foglalkozunk. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Te mondtad, hogy aki megvall engem az emberek előtt azt és is megvallom a Mennyei Ata előtt. Bocsásd, meg hogy oly bátortalanok vagyunk a megvallásodban. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus Krisztus, erősítsd hitünket, hogy Téged mindig bátran megvallva, Te is megvallhass bennünket majd a Mennyei Atya előtt. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A zsidó nép vezetői látták és tapasztalták mindazt, amit az Ur Jézus nyilvános működése alatt a saját népe körében cselekedett. Belátták vele szembeni tehetetlenségüket. Ezért mind megfigyeltetésükkel, mind kijelentéseikkel éreztették vele azt, hogy közeledik életének az a pillanata, amikor kimondják az ítéletet: "Méltó a halálra!"

Az Úr Jézus érezte ezt az ellenséges hangulatot, s ezért Fülöp Cézáreájának környékén járva megkérdezte tanítványaitól: Kinek tartják őt az emberek? Kíváncsi volt, hogy milyen képet alkottak róla tanításának és tetteinek mozaik-köveiből?

Az emberek rendkívüli egyéniségnek tartották őt. Keresztelő Szent János vonásait: igazmondását, vértanúi egyenességét vélték felfedezni Benne. - Mások Illés próféta csodatevő erejét. - Ismét mások egy új, talán minden eddigi prófétánál nagyobbat láttak benne. Hiszen prófétai jövendölésre utaló szavak is elhagyták ajkukat. „ Csupa jót tesz, a süketeket hallókká, a némákat beszélőkké teszi.”

Ez az emberek véleménye.

De mi az apostoloké, akiket kiválasztott, tanított, s nevelt. Erre is kíváncsi volt Jézus. „Hát ti mit mondotok, ki vagyok én?” - kérdezte Jézus.

És Péter apostol válaszolt, a hallgatásba merült apostoltársai nevében is: „Te vagy a Messiás!”

A Ti mit mondotok, ki vagyok? Kérdés az óta is körbejár a világon. A megszólítás ma nekünk szól, a 2000 évvel később, más kulturkörnyeztben élő, más élet és világszemlélettel bíró követőinek. Ti mit mondotok, ki Jézus? A mi válaszunk is inkább hallgatás, miként a hajdani tanítványoké is volt. Péter apostol is csak az iménti rövid mondattal tudott válaszolni. Valóban nehéz erre a kérdésre felelni. Katekizmusszerű válaszokat nem akarunk adni. S nehéz azért is, mert személyes hitünkből kellene valamit elárulnunk másoknak.

Jézus személye és műve ma is foglalkoztatja az embereket. Hatása alól nehezen vonhatja ki magát bárki. Ha másért nem, már azért is érdemes az embernek foglalkozni az Ő személyével, hogy el tudjon igazodni korunk kultúrájában és művészettörténetében. A keresztény embernek azonban ettől sokkal többet jelent a Jézussal való foglalkozás.

„Az emberi történelem térben és időben játszódik le. A kinyilatkoztatás, amelyben Isten találkozik az emberrel, szintén a tér és az idő törvényei alatt áll. Az emberiség történelmének nemcsak kezdete volt, hanem vége is lesz. A kezdet és a vég között azonban van egy olyan középpont, amely körül minden forog: Isten eljövetele ebbe a világba”.

Krisztus az emberi történelem középpontja. Krisztus születése ketté osztja történelmet, Krisztus születése előttire, illetve utánira.

Maga a keresztény név sem a keresztből származik, hanem a christianusból, a krisztusiból.

A keresztény élet végeredményben nem más, mint egyre inkább krisztusivá válni. Nem más, mint Jézust és tanítását egyre jobban megismerni, és tanítását tettekre váltani. Ugyanis, az Írást idézve „Nincs más senki az emberek között az ég alatt, akiben üdvözülnünk lehetne!”

Az üdvösségre jutásunk fázisai: Amikor az ember Jézust megismeri - Jézus tettei fölött elgondolkodik - találkozik vele! Szembesítjük vele önmagunkat, életünket, elveinket! Ha felismerjük azokban Őt és tanítását, akkor ez a szembesítés sikeres lesz. Ilyen sikeres szembesítés után indul el a hívő az üdvösségre vezető úton!

Mert szilárddá válik benne, hogy Jézus valódi és történelmi személyiség. És, hogy föltámadása is valóság! De hogy valójában, ki volt Ő, ezt mégis minden embernek saját magának kell kielmélkednie.

Ismét az Írást idézve: „Neve minden névnél magasztosabb!”

Mindennél és mindenkinél nagyobb hatással volt a világra. Személye mágnesként vonzotta az embereket. Tanításának lenyűgöző ereje volt. Mondanivalója semmihez sem hasonlítható, kijelentései megdöbbentőek. Ő azt hirdette magáról, hogy Isten. Hogy Isten, de emberként jelent meg a földön. Ezt a kijelentését bizonyította is, és az emberek egy része el is fogadja őt Istenének!” És Péter apostollal vallja: Te vagy a Messiás.

De személyét és tanítását viták nagy kavargása veszi körül évszázadok óta! A viták kavargásában nekünk is állást kell foglalnunk, meg kell vallani hitünket!

A „Ki nekem Jézus?” Kérdésre csak néhány szót tudok mondani, de mögötte világok vannak, vízesések és szakadékok, Északi sark és Egyenlítő. Jézus az én Istenem és Mindenem.

Ámen

Szent Kereszt

A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe

Szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén két történelmi eseményre, Krisztus keresztjének megtalálására, valamint visszaszerzésére emlékezik az Egyház.

A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe 335. szeptember 13-ára nyúlik vissza, amikor Jeruzsálemben felszentelték a bazilikát, amelyet Nagy Konstantin császár emeltetett Krisztus sírja fölé. A Szent Keresztet Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona találta meg Jeruzsálemben. A Keresztet szeptember 14-én ünnepélyesen felmutatták az összegyűlt népnek. Innen az elnevezés: Szent Kereszt felmagasztalása.

Az ereklyét, amelyet később elraboltak a perzsák, Hérakleiosz császár 630 körül szerezte vissza és vitte őrzési helyére – a legenda szerint mezítláb, szegényes ruhában, a saját vállán.

Az egyház minden évben megüli a Kereszt felemelésének és felmagasztalásának ünnepét. Felemeli a Keresztet, hogy rátekintsünk, és tudatossá legyen, mit vállalt értünk Jézus, és milyen úton kell haladnia minden kereszténynek.

A kereszt ószövetségi előképe a Mózes által póznára tűzött rézkígyó: aki hittel és bűnbánattal tekintett a kígyóra, megmenekült a marásától. E rézkígyót Jézus is említi Nikodémusnak mint kereszthalála előképét.

A kereszt hitünk központi jelképe és tartalma. Általa nyertük el megváltásunkat, a kereszt útján mutatta meg Isten irántunk való végtelen szeretetét. Titkát Krisztus feltámadása tárja fel. Jézus Krisztus megfeszítése előtt a kereszt a legnagyobb tehetetlenség és szégyen jele volt; ám feltámadásával a remény, a győzelem és a szeretet jelévé vált. A kereszt az ókori és kora középkori keresztény hitvilágban és művészetben győzelmi jel, az üdvösség fája, amelyen Krisztus királlyá dicsőül.

Krizosztomosz

ARANYSZÁJÚ (KRIZOSZTOMOSZ)

SZENT JÁNOS 344 és 349 között Antiochiában született, előkelő családja révén kitűnő nevelést kapott. Magasrangú katonatiszt apját korán elvesztette. Anyja nem kötött új házasságot, csakhogy teljesen fia nevelésének szentelhesse magát.

János 18 évesen keresztelkedett meg. Szónoklattant tanult, ügyvédnek készült. Anyja halála után aszketikus életet élt, remeteségben akart élni, bár püspökké szerette volna tenni az antiochiai pátriárka. Itt, az antiochiai hegyek közt megírta "A papságról" című híres művét arról a papi eszményről, amit ő szeretett volna szentségben, tudományban és életbölcsességben a papságban megélni.

Ötévi ima, Szentírás-tanulmányozás, vezeklés és elmélkedés után egészsége megromlott, vissza kellett térnie a városba. Itt diakónussá szentelik, majd hat év múlva, 386-ban pappá szentelték, nagyhatású szónok lett, nyelve kristálytiszta görög nyelv volt. Világosan fejtette ki az igazságot, szebbnél szebb képeket és hasonlatokat alkalmazott. Az új adókivetések hírére a nép lázadozását sikerült bűnbánatra fordítania és a császár kegyelmét is sikerült kieszközölnie.

A császár csellel 397-ben Konstantinápoly püspökévé, pátriárkájává tette. Konstantinápolyban is szigorú beszédeiben az erkölcs pontos szabályozására törekedett, szembeszállt a császári fényűzéssel, szót emelt az igazságtalanságok ellen. Emiatt a féltékeny előkelők 403-ban megfosztották főpapi székétől és kétszer is száműzték Kis-Örményországba. A viszontagságoktól elcsigázva Kománában (Pontusz) a Fekete-tenger mellett halt meg 407. szeptember 14-én.

Holttestét 438-ban átvitték Konstantinápolyba. Ezer bárka vett részt az ünnepi ceremóniában, és a gyermekei azoknak, akik száműzetésbe küldték, vagy küldették.

Szűz Mária neve napja

Szűz Mária neve napja

Az angyali üdvözlet után Mária rokonához siet. Nem akarja ezt az örömhírt csak magának megtartani, hanem meg akarja osztani másokkal is.

Máriában a tevékeny szeretetet ölt testet. Nem marad egymagában, hanem Erzsébethez megy. Milyen nagy lehetett Erzsébet öröme, amikor meghallotta, hogy Mária is fiút fog szülni. Az anyaság örömét tapasztalják meg a találkozásban. Két várandós anya találkozik egymással. Számukra a terhesség, nem teher, hanem az öröm forrása. Mindketten nyitottak az isteni kegyelemre. Erzsébet annyira örvend, hogy még a magzata is felujjong. Szavaiban megfogalmazza, hogy mi történt velük, áldottak, mert befogadták Isten áldását.

Amikor megadjuk magunkat az isteni kegyelemnek, akkor mi is áldással telünk el. Ez az áldás viszont kiárad másokra is. Amikor Isten áldása van életemen, akkor mások számára is áldássá leszek. Egy ilyen ember mellett nem lehet szomorkodni. Mindig meglátja Isten cselekvését az életében. Semmit nem tekint véletlennek. Istennek hálát tud adni minden történésért. Nem az indulatai vezérelik, hanem a lelkében megszületett öröm.

Mária példájára mi is elindulunk mások felé. Meglátogathatunk egy régi ismerőst, egy szomszédot, elmondhatjuk neki eddigi tapasztalatainkat. Az együtt töltött idő átminősül, Isten segítségével pedig az öröm forrásai lehetünk egymás számára.

Szűz Mária neve napja

Szűz Mária neve napja

Az angyali üdvözlet után Mária rokonához siet. Nem akarja ezt az örömhírt csak magának megtartani, hanem meg akarja osztani másokkal is.

Máriában a tevékeny szeretetet ölt testet. Nem marad egymagában, hanem Erzsébethez megy. Milyen nagy lehetett Erzsébet öröme, amikor meghallotta, hogy Mária is fiút fog szülni. Az anyaság örömét tapasztalják meg a találkozásban. Két várandós anya találkozik egymással. Számukra a terhesség, nem teher, hanem az öröm forrása. Mindketten nyitottak az isteni kegyelemre. Erzsébet annyira örvend, hogy még a magzata is felujjong. Szavaiban megfogalmazza, hogy mi történt velük, áldottak, mert befogadták Isten áldását.

Amikor megadjuk magunkat az isteni kegyelemnek, akkor mi is áldással telünk el. Ez az áldás viszont kiárad másokra is. Amikor Isten áldása van életemen, akkor mások számára is áldássá leszek. Egy ilyen ember mellett nem lehet szomorkodni. Mindig meglátja Isten cselekvését az életében. Semmit nem tekint véletlennek. Istennek hálát tud adni minden történésért. Nem az indulatai vezérelik, hanem a lelkében megszületett öröm.

Mária példájára mi is elindulunk mások felé. Meglátogathatunk egy régi ismerőst, egy szomszédot, elmondhatjuk neki eddigi tapasztalatainkat. Az együtt töltött idő átminősül, Isten segítségével pedig az öröm forrásai lehetünk egymás számára.

A 12 kiválasztása

A 12 kiválasztása

Jézus tanításának bemutatását a tizenkét apostol kiválasztása előzi meg, ezt olvassuk a mai napon. A jelenet azzal kezdődik, hogy Jézus felment egy hegyre imádkozni, amelyet Márk evangélista is megemlít (vö. Mk 3,13). Lukács evangélista azonban pontosítja Jézus szándékát: azért ment fel a hegyre, hogy imádkozzon. Lukács írásának jellegzetessége, hogy kiemeli Jézus működése során az imádkozás szerepét, az Úr valamennyi jelentős tevékenységét megelőzi az ima, az Atyával való beszélgetés.

Az apostolok kiválasztása előtt tehát az Úr az egész éjszakát imádságban tölti, azaz a kiválasztás nem csupán tőle, hanem a mennyei Atyától is ered. Érdemes megemlítenünk, hogy az imádkozás tekintetében az apostolok valóban jó tanítványai voltak Mesterüknek, hiszen például, amikor az áruló Júdás helyébe választani akartak valakit Jézus tanítványai közül tizenkettedikként, az ő választásukat is imádság előzi meg, így került közéjük Mátyás apostol (vö. ApCsel 1,24-25), illetve a hét diakónus is imádság és kézrátétel kíséretében kap megbízatást az apostoloktól (vö. ApCsel 6,6).

A választáskor jelképes szerepe van a tizenkettes számnak. Ahogyan az ószövetségi választott nép Jákob tizenkét törzséből származik, ugyanúgy az újszövetség népe, az Egyház közössége a tizenkét apostol testületén, mint alapon nyugszik.

H.I.S.

Évközi 23. vasárnap. 2018

 Évközi 23. vasárnap. 2018

Bevezetés

A süket-némáról szóló mai evangéliumi szakasz ébreszti fel bennünk azt a gondolatot, hogy az Úr Jézus, aki földi élete során a süketek füleit hallásra, a némák ajkát pedig szólásra nyitotta, az utolsó ítéletkor fel fogja tenni nemcsak az ismert kérdéseket, hanem ezt is: „Süket voltam, segítettetek hallanom? Néma voltam, segítettetek beszélnem?” Olyan kérdések ezek, amelyeken érdemes elgondolkoznunk, lelkiismeretet vizsgálnunk.

Kirié litánia.

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem foglalkozunk eléggé türelmesen a nagyothalló testvéreinkkel. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy néma testvéreinkkel meg sem próbálunk kommunikálni. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem támogatjuk az ilyen intézményeket. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Mindig részvétet ébreszt bennünk a süketnémákkal történő talál-kozás. Olykor láthatjuk őket az utcán vagy villamoson, amint szájuk és kezük egyezményes jeleivel "társa-lognak" egymással. Igaz, hogy ilyen módon ki tudják fejezni érzéseiket és gondolataikat, de ki vannak zárva a hangok birodalmából. Nem élvezhe-tik a muzsikát, az emberi hang szép-ségét, kevesebb jut nekik a létezés öröméből. Szinte teljesen ki vannak zárva az emberi társadalomból, hisz kevés kivételtől eltekintve nem is-merjük jelbeszédrendszerüket.

Gondolunk-e arra, hogy mek-kora hálával tartozunk a jó Istennek, hogy mi nem vagyunk süketnémák, és hogy nem idegenkednünk kellene tőlük, hanem többletszeretetünkkel kárpótolnunk kellene őket azért, hogy nékik kevesebb jutott az embe-ri lét szépségeiből és örömeiből.

Ez a részvét töltötte be azok szívét is, akik Jézus elé hoztak egy dadogva beszélő süket embert. Az illető éppen süketsége miatt nem hallgathatta Jézust, és mit sem tudott csodatevő hatalmáról. De nem így rokonai és barátai. Ők, akik fül- és szemtanúi voltak Jézus betegeket gyógyító szeretetének, eléje hozták a süketnéma hozzátartozójukat.

Ezzel a tettükkel két dolgot juttattak kifejezésre: egyrészt süket társuk iránti szeretetüket, másrészt Jézusba vetett hitüket.

Példájuk arra figyelmeztet minket is, hogy mi is, miként ők, segítsünk segítségre szoruló embertársainkon.

És ezt meg is tehetjük. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO adatok szerint 60 ezer a siketek, s mintegy 300 ezer a súlyos fokban nagyothallók száma Magyarországon. Tudjuk, hogy mivel jár a veleszületett siketség. Beszédrévén nem jut információ a tudatba. S mentális visszamaradottság, s szellemi fogyatékosság jellemzi őket.

Magyarországon a 20. század végéig nem volt megoldva a súlyosan beszédhibás, legfeljebb csak néhány szó érthető kimondására képes néma gyerekek oktatása. Sokuk így nem kaphatott értelmi képességüknek megfelelő oktatást, hanem a súlyos értelmi fogyatékosok iskoláiba kényszerült. Itt még írni-olvasni sem tanultak meg. Ma már nagyon sokat segít rajtuk a jelbeszédes kommu-nikáció.

Miként az evangéliumi siketnémát mások segítették a gyógyító Jézushoz, úgy kell nekünk is betegeinket a gyógyító Jézus jobb kezeihez, orvosainkhoz, nővéreinkhez, gyógypedagógusainkhoz elsegíteni. Végső soron Jézushoz! Mert a beteg hozzátartozóinkat gyógyító Jézusnak ők a jobb keze.

Betegeinkért mondott imával is segítjük őket.

Ma sokat beszélnek arról, hogy azok, akikért imádkoznak, azok nagyobb százalékban gyógyulnak. Arról is beszélnek, hogy a lelkileg rendben lévő emberek a csapásokat jobban tűrik el. De a lelki gyógyulásokat nehezebb bizonyítani. Az emberek csodás gyógyulásokról beszélnek ma Lourdes-ban és más Mária-kegyhelyeken is. Mások ima meghallgatásukról beszélnek.

Hasonlóról beszélhetnék én is. Amikor két hónapig feküdtem a kórházban és eszméletemet visszanyertem, orvosom azt mondta. Magával csoda történt. (90 %-ra vették a halálomat). Fel sem fogtam, hogy mi lehetett ez a csoda. Másik mondata. Magáért sokan imádkoznak. Ezt már úgy, ahogy felfogtam. Később tudtam meg, hogy szentmisét is mondtak értem. A harmadik mondata: Magáért a Köztársasági elnök úr is közbenjárt. Kérte, hogy mentsem meg az élet számára. Megmentett, általa az Úr. Örök hála Néki.

Hogy csoda volt-e, nem tudom. De azt igen, hogy nagyon sokan imádkoztak értem. Esztergomi tanítványom a Bíboros sírjánál. És azt is, hogy az imáikat meghallgatta az Úr. Kiragadott a halál torkából. Bizonyítékként itt vagyok. Vasmisémet is elmondhattam.

Tudjuk, hogy különösen a halálos betegségben levő emberek, a rákos betegek szoktak foggal és körömmel a csodába kapaszkodni. Ne feledjük el Jézus meggyógyított néhány betegséget, de magát a betegséget nem tüntette el az életünkből. Erre a tudomány sem volt mindeddig képes.

A beteg emberek a szenvedést és a betegséget vagy elfogadják, vagy tiltakozva elszenvedik. A mai társadalom szívesen száműzi az életéből a betegeket a kórházak és a kórtermek falai közé.

Igaz történet. Egy édesanya annyira magatehetetlené vált, hogy hozzátartozói kénytelenek voltak vallásos idősek otthonába elhelyezni. S amikor meglátogatták, látták Rácsos ágyban fekszik. Azonnal kivették az otthonból, és még több áldozatot vállalva az édesanyáért, otthon gondozzák. Még ma is él.

Jézus mindig együtt érzett a beteggel, mi sem tagadhatjuk meg a segítő együttérzésünket a betegektől.

A világban csak akkor járunk nyitott szemmel, ha a beteg és a szenvedő embert is meglátjuk. Ekkor megnyílunk az Úristen felé is.

Ámen

Kassai vértanúk

Kassai Vértanúk

A kassai vértanúk két jezsuita pap és egy volt jezsuita diák, esztergomi kanonok, Pázmány Péter közeli ismerősének közös elnevezése:

Kassai szent vértanúk

Pongrácz István

Grodecz Menyhért

Kőrösi Márk

Mindhárman 1619. szeptember 7-én szenvedtek vértanúhalált Kassán, mert nem tagadták meg katolikus hitüket, és mert nem fogadták el Kálvin János hitújításait (reformáció).A Kassai vértanúk a magyarországi jezsuita rendtartomány védőszentjei. Ünnepük a katolikus naptár szerint haláluk napja, szeptember 7.

A Kassai vértanúknak emléket állítottak Sopronban a Szent György Dómtemplomban.

Emléket állítottak továbbá az esztergomi Bazilikában is az ő tiszteletükre. Az oltárra a század végén helyezték el a három kassai vértanú szoborcsoportját, Ereklyéik abban az ezüstvázas tartóban láthatók, melyekben korábban a Szent Jobbot őrizték.

X. Pius pápa csak 1905-ben engedélyezte a kassai vértanúk nyilvános tiszteletét, szentté pedig II. János Pál pápa avatta őket 1995-ben.

Katolikusok és a megreformált hit hívei közt dúló véres hitviták árnyékában Magyarországon is, a vallásháborúk idején, több véres esemény történt. Kassán például 1619. szeptember 7-én, amikor három katolikus papot kínoztak és gyilkoltak meg, mert nem voltak hajlandók hitüket megtagadni.

A Kassát elfoglaló Rákóczi György protestáns hajdúi szörnyű módon bántak el a már említett három jezsuita pappal, Pongrácz Istvánnal, Grodecz Menyhérttel és Kőrösi Márkkal bántak el.

A székesegyház sekrestyésének későbbi vallomásából a papokat e két napig éheztették, majd megpróbálták rávenni őket, térjenek át a kálvinista hitre. Nem jártak sikerrel, és miután az erőszak, a kínzás sem használt, szeptember 7-én Kőrösit és Grodeczet lefejezték és egy szennygödörbe dobták. Pongrácz Istvánról azt hitték, már belehalt a kínzásokba, így őt nem végezték ki, csak bedobták társai holtteste mellé. De nem halt meg. Egy napig kínlódott, nyöszörgött, mire kilehelte a lelkét.

Evezz a mélyre

Evezz a mélyre

Az előző vasárnap Jézus küldetéséről volt szó, most pedig arról a meghívásról, amelyet minden megkeresztelt megkap, minthogy Isten akarata, hogy az üdvösség gyümölcseiben egymás segítségével részesüljünk.

Izaiás és az apostolok meghívásából indulunk ki, amelyből joggal következtethetünk arra, hogy az Úr nemcsak küldetést szánt mindegyikünknek az ő országában, az egyházban hanem kegyelmet is biztosít ahhoz, hogy küldetésünket méltón teljesíteni tudjuk. Életünk csak úgy lesz kedves Isten előtt, ha meghívásának eleget teszünk.

Péter hajója többszörösen jelképezi az egyházat, Mindenekelőtt az egyházban is jelen van Krisztus, apostolaival együtt. Mindnyájunkat mély vizekre visz azáltal, hogy krisztusi igazságokra tanít és életszentségre nevel. Az egyházban is Jézus uralja szívünket. Az ő kegyelme tart bennünket szent félelemben.

Péter példája mutatja, hogy a keresztény engedelmesség kezdete, Krisztus tanításának készséges elfogadása. Ezt követi az akarat meghódolása, amellyel mindent az Úr rendelkezésére bocsátunk. Tökéletes azonban csak akkor lesz, ha a legsúlyosabb megpróbáltatásokban is meghajolunk az Úr intézkedése előtt anélkül, hogy megkérdeznénk: miért kívánja tőlünk ezt az áldozatot.

Teréz anya

Teréz anya

Teréz anya 1910 augusztusában született Agnes Gonxha Bojaxhiu (ejtsd: Ányesz Gondzsa Bojadzsiu) néven az akkor az Oszmán Birodalomhoz tartozó Szkopjéban.

Tizennyolc évesen felvételét kérte az angolkisasszonyok írországi anyaházába, amely a Loretói Miasszonyunk nevét viselte. Innen hamarosan Indiába küldték, hogy megkezdje noviciátusát Darjeelingben. Itt tett szerzetesi fogadalmat 1931. május 25-én.

A Teréz nevet az 1925-ben szentté avatott Lisieux-i Kis Szent Teréz iránti tiszteletből választotta. 1946. szeptember 10-én hallotta meg Jézus hívását, hogy hagyja el a zárdát, és éljen a legszegényebbek között.

1948-ban vetette le a Loreto nővérek ruháját. Fehér száriba öltözött, kék szegéllyel, a vállán kereszttel. A Szeretet Misszionáriusai rend 1950 októberében kapta meg a jóváhagyást, majd 1965 februárjában pápai jogú társasággá lett.

Teréz anya tevékenységét az egész világon elismerték. 1986. május 26-án látogatott hazánkba. A Városmajori templomban történt fogadáson én is részt vehettem.

1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat. 1997. szeptember 5-én halt meg. 2003. október 19-én avatta boldoggá II. János Pál pápa.

Ferenc pápa 2016. szeptember 4-én, vasárnap ünnepi szentmise keretében avatta szentté.

Ne feledjük el életpéldáját követni.

Ámen

Ördögűzés

Ördögűzés

A sikertelen zsinagógai fellépés után Jézus elhagyja Názáret városát és Kafarnaumba érkezik. A lemenni ige azt jelzi, hogy Názáret magasabban, a hegyek között fekszik, Kafarnaum pedig alacsonyabban, a Genezáreti-tó partján. Itt kezd el Jézus tanítani, mégpedig most is a zsinagógában, a szombati istentisztelet alkalmával.

Tanításának hatását Lukács evangélista az „ámulatba ejtett mindenkit” kifejezéssel jellemzi, ami ellentétben áll a názáretiek csodálkozásával, ellenszenvével és gyilkos haragjával. Ez az „ámulat” itt annak szól, hogy Jézus szavában különleges erő, hatalom rejlik, ezt ismerik el az emberek ámulatukkal, csodálkozásukkal.

Ezt követően egy ördögűző csodáról olvashatunk az evangéliumi részletben, Jézus első csodájáról Lukács írásában. Amiről Jézus beszélt Názáretben, az most itt, Kafarnaumban elkezd megvalósulni: szabadulást hoz, szabadulást egy ördögtől megszállt embernek. A csodával Jézus azt igazolja, hogy szavában olyan erő rejlik, amely erősebb az ördög, a gonosz hatalmánál. Az emberek itt még nem értik, hogy minek köszönhető ez a különleges képesség, mindenesetre elismerik azt.

Elismerjük-e, hogy Jézus az Isten Fia, aki számunkra és minden ember számára elhozza a bűntől való szabadulást? Elismerjük-e, hogy ő a Megváltó, aki által az üdvösségre juthatunk?

H.I.S.

Évközi 22. vasárnap. 2018

Évközi 22. vasárnap. 2018

Bevezetés

A farizeusokról és szokásaikról hallunk a mai, evangéliumi szakaszban. A farizeus szó hallatán, mindjárt eszünkbe ötlik, a hétköznapokból, a "farizeuskodik" kifejezés. Itt azonban nem a farizeuskodásról, hanem a külsőséges, illetve bensőséges vallásosságról van szó. Milyen a mi vallásosságunk a mi vallásosságunk külsőséges e vagy bensőséges? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg vétkeinket: hogy méltóképpen cselekedjük azt, amit Urunk Jézus Krisztus az Ő emlékezetére cselekednünk parancsolt.

Kirié litánia

Jézus Krisztus, Aki megmenteni jöttél közénk, szabadíts meg bennünket a külsőséges vallásosságtól. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus, segíts bennünket, hogy ne csak ajkunkkal, hanem szívünkkel is tiszteljünk és szeressünk. Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, segíts bennünket, hogy tanításodat követve, éljük hiteles keresztény életünket. Uram, irgalmazz.

Evangélium után

A mai evangéliumi szakasz szerint a külsőségekre szorítkozó vallásosságról mond igen kemény ítéletet Jézus. Elmarasztalja azokat a szokásokat, amelyek mögül hiányzik a hit és a szeretet.

Az Ószövetségben igen komolyan vették az úgy nevezett rituális tisztaságot. Az előírt mosakodásokat, az edények öblítését, a halottaktól való tartózkodást, stb. Mindezek önmagukban helyes gyakorlatok lehetnek, sőt népegészségügyi és nemzetfennmaradás szempontjából nagyon is fontosak.

A zsidó nép fiai és leányai kínos gonddal ügyeltek a tisztasági előírások megtartására, de a lelki tisztasággal keveset törődtek.

Ez a külsőséges, látszatvallásosság szemet szúrt a lélek mélyére látó Jézusnak. Nem akarta elvetni az ősi hagyományokat, de hangsúlyozni kívánta a belső, szívbéli tisztaság elsőbbségét. Amikor a farizeusok szemrehányást tesznek Jézusnak, hogy tanítványai elhanyagolják az ősök hagyományait, nem maradt adós a megfelelő válasszal. Izajás szavait idézi: „ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.”

Az Úr Jézus és a farizeusok közötti nézetkülönbség abban rejlett, hogy melyek az isteni törvények és melyek az emberiek. Ha a törvények között valamiféle ragsort akarunk felállítani, akkor az isteni törvények az emberiek elé kerülnek. Ez akkor lehet fontos, ha egyes törvények között ellentmondást vélünk felfedezni, s nem tudjuk, hogy melyiknek engedelmeskedjünk. Ilyen esetekben természetes, hogy az isteni törvények megtartása elsőbbséget élvez. Itt, ebben a vitában isteni és emberi törvényekről van szó, nem vitás, hogy az isteni előbbre van, mint az emberi

Ezért Jézus határozottan elutasítja azt a farizeusi szándékot, amely emberi törvényekkel akarja helyettesíteni az Isten által adottakat.

Sajnos ez a szomorú jézusi megállapítás: „Ez a nép ajkával dicsér engem, de szíve távol van tőlem”, nemcsak a farizeusokra vonatkozik, hanem ránk is, akik ezeket az igéket halljuk. Nem érezzük, hogy mennyi szomorúság borong e szavakban?

Gondoljunk csak arra, hogy jóllehet megtartunk bizonyos vallási szabályokat, de nincs semmi hatással életünkre. Vasárnap lélek nélkül, minden különösebb összeszedettség nélkül veszünk részt a szentmisén. Gépiesen imádkozunk.

Sajnos, az imént említett jézusi megállapítás „ez a nép ajkával tisztel engem, de ajka távol van tőlem”, nemcsak a farizeusokra vonatkozik. Állandó veszélyként kísérte és kíséri népünk vallásosságát is. a mát sem kivéve.

Hála Istennek, sokan ragaszkodnak még bizonyos vallásos gyakorlatokhoz.

Vasárnap még el-eljárogatnak a templomba.

Szokásból még megkereszteltetik gyermeküket.

Szokásból elsőáldozáshoz, ritkábban még bérmálkozáshoz is vezetik gyermeküket.

Szokásból templomi esküvőt is kérnek a jegyesek. Holott templomba csak ritkán járnak.

Egyházi temetést igényelnek elhunyt szeretteik részére, de sok esetben még a Miatyánkot sem tudják, illetve szokták együtt imádkozni a szertartást végző pappal.

Mit érnek az olyan vallásos szokások, amikor oly távol van már az ember szíve az Istentől, hogy már ajkával sem dicséri az Istent?

Hová vezet az egyén, de a közösség életében is, ha az ember már ajkával sem dicséri az Istent? Hová a hit meggyengülése? A nemzettudat meggyengüléséhez. Hová a hit elvesztése? A nemzettudat elvesztéséhez? Nézzünk csak körül!

Marad még valami, ami egyben tart bennünket?  Alig valami.

A vallásos hívők közül is sok hívő megáll ma is a külsőségeknél, és megfeledkezik a lényegesről. Isten nem a szokásainkat, hanem a szívünket kéri.

A képmutató magatartás örök kísértés az ember számára. És annak ellenére, hogy nem könnyű győzelmet aratni fölötte, mégis győzelmet kell aratnunk fölötte! És azt tapasztalom, hogy templomunkba járó jó hívők meg is tesznek ezért mindent. Mert tudják, hogy belső tartalom – szív és lélek nélkül - mit sem érnek vallásos gyakorlataink, de egyéb cselekedeteink sem.

Nekünk szívünkkel kell dicsőítenünk az Istent, s szívvel-lélekkel tenni a jót, nemcsak akkor, amikor látják az emberek, hanem akkor is, amikor nem látják, titokban is, rejtekben is, mert ettől függ egyéni és közösségi életünk sorsa, s jobbrafordulása. Ettől függ megmaradásunk.

Ámen