Elmélkedés
Máté evangéliumában három olyan jelenetet
találunk, amikor Jézus a rá váró szenvedéseket jövendöli meg és haláláról
beszél. Érdemes odafigyelnünk a tanítványok ezekre adott reakcióira.
Az első jövendöléskor (vö. Mt 16,21-23)
Péter apostol határozottan tiltakozik: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet
veled!” (Mt 16,22).
A második ilyen rövid beszédet a mai
evangéliumban olvassuk: „Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni. Megölik
őt, de harmadnapra feltámad.” Bár itt Jézus a feltámadást is megemlíti, mégis
szomorúság tölti el tanítványait szavai hallatán.
A szenvedések harmadik jövendölését (vö.
Mt 20,17-19) követően a tanítványok arról kezdenek egymás közt tanakodni, hogy
ki a nagyobb közülük, amely beszédtéma azt jelzi, hogy nem igazán értették meg
Mesterük szavainak jelentését és jelentőségét.
Az apostolok tehát nem értik, hogy miként
egyeztethető össze a szenvedés és a halál azzal a messiási képpel, ami az ő
elképzeléseikben élt. Ők dicsőséggel eljövő és hatalommal uralkodó Messiást
vártak, akinek országában ők is jelentős szerepet kaphatnak. A szenvedés
gondolatával való megbarátkozás és a halál elfogadása hosszas folyamat
esetükben, miként nekünk is időre van szükségünk ehhez akár másokra,
szeretteinkre vonatkozóan gondolunk erre, akár saját sorunkkal kapcsolatban.
H.I.S.
