Szent Maximilian
Kolbe áldozópap és vértanú
„Senkinek sincs nagyobb szeretete, mint
aki életét adja barátaiért.” Kolbe atya is ezt tette: az egész életét átható
Isten iránti szeretetből adta életét társa helyett. Rá emlékezünk liturgikus
emléknapján, augusztus 14-én.
Kolbe atya 1894. január 8-án született a
lengyelországi Zduńska Wolában szegény vallásos szülők gyermekeként. A
keresztségben a Rajmund nevet kapta.
A család szűkös anyagi helyzete miatt csak
a legidősebb fiú járhatott iskolába, ezért Rajmund megkísérelte, hogy otthon
mindent megtanuljon, amit testvére, Ferenc hazahozott az iskolából.
Egyszer édesanyja gyógyszerért küldte, s a
patikus ámulva tapasztalta, milyen biztonsággal igazodik el a latin szavak
között. Hosszasan elbeszélgetett vele, és fölismerte tehetségét. Felajánlotta,
hogy latinórákat ad neki hetente. A fiú majd kiugrott a bőréből örömében.
Csakhamar túlszárnyalta testvérét a tudásban.
Tizenhárom éves korában lépett be a
minoriták kolostorába, tanulmányait Lvivben (Lemberg, Lwów), majd 1911-től
Rómában folytatta. Teológiai és filozófiai doktorátust szerzett. Kitűnt
áldozatosságával, felebaráti szeretetével és a Szűzanya iránti tiszteletével.
1918. április 28-án szentelték pappá.
Már növendék korában egy missziós folyóiratról
álmodott. Amint krakkói tanár lett, kérvényt nyújtott be feletteseihez, hogy
újságot adhasson ki. Az engedélyt megkapta azzal a feltétellel, hogy a
forrásokat magának kell előteremtenie. Ajtóról ajtóra járva kéregetett, és egy
év múlva, 1927-ben a nyomda üzemelt.
A kolostorban azonban rossz szemmel nézték
tevékenységét, és munkatársaival együtt áthelyezték a félig romos grodnói
kolostorba. Így indokolták a döntést: „Nem felel meg alapítónk szándékának,
hogy újságot szerkesszünk és terjesszünk. A mi dolgunk az imádság és a
gyóntatás. Feladatunk a lelkipásztorkodás, a misszió és a prédikálás.” Kolbe
atya így válaszolt: „Éppen ezért kell nekem így dolgoznom, hiszen a 20., és nem
a 13. században élünk.”
1930-ban Japánba küldték misszionáriusnak.
Megromlott egészsége miatt 1936-ban visszatért hazájába. 1940-ben a németek
kiürítették Niepokalanówot (a „Szeplőtelen” városát), ahol elöljáróként
szolgált, Kolbe atyát az auschwitzi haláltáborba vitték. Itt önként
jelentkezett egy halálra ítélt családapa helyett az éhségbunkerbe. Imáival és
áldásával kísérte társait, akik közül ő maradt életben legtovább. 1941.
augusztus 14-én, Nagyboldogasszony vigíliáján injekcióval megölték.
Harminc évvel később, 1971. október 17-én
Boldog VI. Pál pápa boldoggá, Szent II. János Pál pápa pedig 1982. október
10-én szentté avatta.
Ámen.
