Szent Klára
Assisi Szent Klára 1193 körül született,
1253-ban halt meg, és halála után két évvel avatták szentté. Olaszországban
nagyon népszerű, ő Assisi város védőszentje, és sírja híres gyógyító
hatalmáról. Franciaországban is gyógyító tudást tulajdonítanak az ún.
Klára-forrásoknak.
Az Érdy-kódex kilenc olyan mozzanatot tár
fel életéből, amelyek mind isteni kiválasztottságát és szentségét tükrözik. Ezek:
a Klára édesanyjához szózatot intéző kereszt; a fiatal korától önként vállalt
Istennek tetsző élet, jámborság és önsanyargatás; a szüzesség megtartása. Szerzetesi
élet vállalása, elvonulás a világtól; példamutatás más nemesasszonyoknak;
szüntelen imádságai, melyekkel sebet éget a Sátánba ; a szerzetesi regulák
szigorú megtartása; jósága és önzetlensége ; csodatételei, a kenyérszaporítás
csodája. Halála óráján pedig maga Szűz Mária jött el ápolni a nagybeteg Klárát,
és az ő angyalai kíséretében távozott el lelke a mennyországba.
A korabeli legendairodalom legvalószínűbb
forrása Tommaso da Celano életrajza, amit Szent Ferenc kérésére készített Szent
Kláráról. Minden olyan mozzanat szerepel benne, amelyeket az Érdy-kódex is
bemutat. Ugyanakkor Celano életrajza olyan adatokat is tartalmaz, amelyek csak
egy-egy utalásban vannak jelen a Karthauzi Névtelen művében. A szövegben sok
helyen így vezeti be mondanivalóját: „úgy olvastatik róla”, ez mindenképpen a
legenda pontos idézésére utal. Celano és a Karthauzi Névtelen legtöbbször
ugyanazokat az erényeket emeli ki a műben, én két fontos dolgot mégis
kiemelnék: Tommaso da Celano a szolgálatra, mások kiszolgálására helyezi a
hangsúlyt, nála ez kapja talán a legfontosabb szerepet, míg a Karthauzi
Névtelen a szüzesség megtartását emeli ki.
A Klára nevének magyarázata és életének,
erényeinek párhuzama, tehát a tisztaság és ragyogó ártatlanság a legfontosabb
motívum, amely az egész legendát végigkíséri, ezt tartja a Karthauzi a
legkövetendőbb példának.
