Szent Domonkos
A prédikáló testvérek rendjének alapítója
Kasztíliában született 1170 körül. Missziós és tanítói tevékenysége során, a
tévtanok elleni küzdelemben mindvégig a szegénységet és az alázatosságot
követte. Legendák tanúsága szerint tőle ered a rózsafüzér imádság.
1198-ban szentelték pappá és püspöke felvette
a szerzetesi fegyelemben élő kanonokok sorába.
Diego püspököt megindította a kunok
helyzete: Domonkossal együtt Rómába ment, és azt kérte III. Ince pápától, hogy
adjon mindkettőjüknek felhatalmazást a kunok közötti misszionálásra.
A pápa azonban nem keletre, a kunokhoz,
hanem Dél-Franciaországba küldte őket – ahol ebben az időben az eretnek katarok
és az albigensek gyengítették az Egyházat –, hogy reformálják meg a papságot,
és vezessék vissza a katolikus hitre az eretnekeket.
Időközben egyre többen csatlakoztak
Domonkoshoz. 1215-ben a toulouse-i püspök Domonkost és társait egyházmegyei
prédikátoroknak nevezte ki.
Püspöke Domonkost magával vitte kísérőnek
a IV. lateráni zsinatra, ahol az a határozat született, hogy fokozni kell a
prédikációs tevékenységet és a papság szellemi felkészítését. Domonkos a pápa
szolgálatára ajánlotta magát és a prédikátorok rendjét, amelyet alapítani
készült.
1216-ban III. Honóriusztól megkapták a
pápai jóváhagyást.
Az 1221. évi általános káptalan után
Domonkos, visszatérve Bolognába súlyos betegségbe esett. E szavakkal fordult a
körülötte összegyűlt testvérekhez: „Hármas örökséget hagyok rátok: a
szeretetet, az alázatosságot és a szegénységet. Ha valaki ezt az örökséget
tőlem átveszi, társam lesz a mennyek országának öröklésében.”
A pápa 1234. július 3-án szentté avatta
Domonkost
Kérjük rendi testvérei
és magunk számára égi segítségét.
