Beatrix
de Silva Ceutában született, Marokkóban, 1424-ben Gyermekkora óta különösen
tisztelte a szeplőtelenül fogantatott Szűz Máriát.
Fiatal
korában udvarhölgynek II. János kasztíliai király udvarába került. A királyi
udvart elhagyva Toledo felé indult. Útközben megjelent neki Assisi Szent Ferenc
és Páduai Szent Antal, akik lelkileg erősítettek és tudtára adták, hogy egy új
szerzetesrend alapítója lesz. Toledoban a ciszterci nővérek fogadták be; köztük
élt mintegy 40 évig.
Akkor
a Szent Szűz bíztatására rendet alapított, melyet a Szűz Mária Szeplőtelen
Fogantatásáról nevezett el. Feladatuknak tekintették a Szeplőtelen Szűz
tiszteletének a terjesztését.
Elhagyta
a ciszterci monostort, s a királynő által felajánlott házba költözött 12 társnőjével.
Itt kezdték meg szerzetesi életüket. Egy év múlva Beatrix érezte közeli halálát.
Felkereste ferences gyóntatóját, áhítattal felvette az Egyház szentségeit. Majd
beöltözött a rend ruhájába s letette a fogadalmakat. Így költözött át az örök
hazába 66 éves korában.
Halála
után 3 évvel VI. Sándor pápa 1511-ben a Szeplőtelen Fogantatás rendjét jóváhagyta.
II. Gyula pápa újra jóváhagyta s a ferences rend obszerváns ága alá helyezte. A
20. század közepe táján spanyol és portugál nyelvterületen mintegy 3000 a nővérek
száma.
Az
alapító nővért XI. Piusz boldoggá, VI. Pál pedig 1976-ban szentté avatta.
Minthogy
élete több vonatkozásban a Ferenc-rendhez kötődik és rendje is ferences rend,
ezért méltán tiszteljük a ferences szentek között.
Az
alapító anya ezeket tartja legfontosabbnak nővérei számára: Mindenkit
szeressünk, igyekezzünk mindenkinek mindene lenni az ima, a munka, az áldozatok
által.
