Jézus názáreti visszautasítása
Jézus názáreti visszautasításáról olvasunk
a mai evangéliumban. Útja során tanítványai kíséretében az Úr megérkezik abba a
városba, ahol ifjúkorában nevelkedett, s ahol az emberek azt gondolják, hogy
jól ismerik őt. A názáretiek első csodálkozása annak szól, hogy Jézus olyan
bölcsességgel tanít, és olyan csodákat tesz, amire egyáltalán nem számítottak.
A csodálkozást megbotránkozás követi, azaz elutasítják őt. Máté evangélista
keserűen jegyzi meg a rövid történet végén, hogy az Úr éppen saját városában nem
tudott sok csodát tenni, mert hitetlenek voltak.
A hitetlenség említése azt szolgálja, hogy
bemutassa a názáretiek és Jézus közti tényleges elkülönülést. Bár a magyar
szövegből nem derül ki, de a tanítás helyszínét az evangélista így jelöli meg:
az ő, mármint a názáretiek zsinagógájában történt mindez, mintha Jézusnak nem
sok köze volna ehhez az épülethez, pedig korábban többször is járhatott itt.
Az elkülönülés, az eltávolodás bemutatása
az evangélista részéről nem véletlenszerű és nem is öncélú. Evangéliumának
megírásakor Máté már jól látja, hogy az első keresztény közösség
megkülönbözteti magát a zsidó közösségtől, önállóvá válik, felismeri azt, hogy
a Mester új közösséget hozott létre tanítványaiból és követőiből, mindazokból,
akik nem elutasítják, hanem hittel elfogadják, hogy ő az Isten Fia.
Ámen
