18.
évközi vasárnap. 2018
Bevezető
A mai évközi 18. vasárnap evangéliuma,
mint általában a jánosi evangélium, teli van nem betűszerinti értelemben veendő
szavakkal, mondatokkal. Mint például: Élet kenyere, nem éhezik, nem szomjazik.
Kétkedve hallgatjuk e szavakat vagy rátalálva mélyebb tartalmi jelentésükre,
elfogadjuk hittel és beépítjük azokat életünkbe? Vizsgáljuk meg
lelkiismeretünket
Kirié
Litánia
Jézus Krisztus, Bocsásd meg nekünk, hogy
János evangéliumát, gyakran kétkedve hallgatjuk. Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus, Bocsásd meg, hogy mély
értelmű szavaid misztikus értelmezését csak nehezen fogadjuk el. Krisztus
kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Add, hogy Te légy
számunkra, tanításoddal és életpéldáddal az Élet kenyere. Uram, irgalmazz!
Evangélium
után
A mai evangéliumi szakaszban azok az
emberek keresték az Úr Jézust, akik jóformán még le sem nyelték a csodálatosan
megszaporított kenyeret. Íze még ott volt a szájukban. De már újból ott vannak
Jézusnál. Viszont minden bizonnyal nem az ingyenétkezés, nem az újbóli
jólakattatás vágya, a testi éhségük csillapítása vitte őket Jézushoz, hanem egy
másfajta, lelkük Jézus tanításával töltekezni akaró vágya.
Mert nemcsak kenyérrel él az ember.
Nemcsak testi éhség van az emberben, hanem lelki is.
A csodálatos kenyérszaporítás élményében
részesült embereknek szóló jézusi figyelmeztetés, hogy ne olyan eledelért
fáradozzanak, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre, s
melyet az Emberfia ad nektek, az e szavait ma hallóknak is szól.
Úr Jézus ugyanis azért jött e földre, hogy
az emberekben ne csak felébressze, a lelki kenyér: az igazság, a szeretet, a
tiszta, bűntelen élet utáni vágyat, hanem hogy ki is elégítse azt.
Isten ugyanis úgy teremtette az embert,
hogy ne érje be az anyagi javakkal. Látjuk, milyen világválságot okozott az a
szemlélet, amely azt hirdeti, hogy az anyagi javaktól függ az emberek
boldogsága. Több mint tévednek, akik azt vallják, hogy az alul képzett
társadalmi rétegeknek pedig elég csak a kenyér és a cirkusz.
Megbukott, ez a szemlélet. És egyre többen
fogadják el Jézus már idézett szavait: "Ne veszendőt ételért fáradozzatok,
hanem olyanért, amely az örök életre megmarad.”
De mi ez az örök életre megmaradó eledel.
Nem mi! Jézus nem betűszerinti értelemben, de kenyérnek, az élet Kenyerének
nevezte magát. Nem olyannak, amelyre mindenféle finomságot szoktunk kenni, de
kenyérnek.
Valóban vakmerő szavak ezek, de igazak. De
hát mit akar mondani ezzel Jézus? Nem kétséges, az ember számára nagy értéket
jelent egy másik ember. Helyesen írja a költő hitvesének: "Az vagy nekem,
mi testnek a kenyér."
A gyermekek számára, a szüleik rájuk
pazarolt áldozatos szeretete, a legdrágább kenyér.
Az ajándékozás csúcsa, önmagunk
elajándékozása. Legszebb példa erre a jegyesek oltár előtti, egymásnak örökre
szóló odaajándékozása.
A pap számára a jó Istennek egy életre
történő odaajándékozása.
Aki ismeri Jézus életét, nem kételkedik az
evangélista vallomásában, amely szerint szerette övéit, mindvégig szerette
őket. Ezért érthető, ha Ő is a legtöbbet akarta nekünk adni. Nem csupán
tanítását, csodáinak emlékezetét, kegyelmeinek kincsestárát, hanem önmagát.
Isteni tekintetével végigjárta az emberi
történet keresztútját, és világosan látta, hogy a megváltás művét, az
evangélium ügyét csak szeretettel, szeretetből fakadó lelkesedéssel lehet
győzelemre vinni.
Ennek a szeretetnek azonban táplálékra van
szüksége. Ez pedig nem más, mint Jézus velünk maradó szeretete az
Eucharisztiában. Csak az eucharisztikus Jézussal kialakult bensőséges kapcsolat
adja meg azt az erőt, hogy az evangélium tanítása szerint alakítsuk életünket.
Gyakran megtörténik, hogy elcsüggedünk és
kilátástalannak látjuk. a kereszténység s nemzetünk jövőjét. A démoni erők
folytonosan támadják. Látszólag védtelenül állunk a támadások tüzében. Mégsem
szabad elvesztenünk a reményt, mert a démoni erőkkel szembeni harcunkban „tudni
mégis, hogy felettünk / Pajzsul áll Isten kegyelme".
Lehet, hogy kevés a pap és a szerzetes,
megfogyatkozott a gyakorló keresztények száma. Mindez azonban nem ok a
csüggedésre. Annak idején elég volt tizenkét apostol, hogy Krisztus
világosságát fölragyogtassák a pogány világban. Vajon miért? Mert Krisztus
szeretete űzte őket. Ez a szeretet halhatatlan, és ma is kigyújtja fényeit a
kiválasztott lelkekben.
Éhes világban élünk. Sokan hamis eszmék és
életromboló erkölcsök moslékját öntik az éhező nép vályúiba. Nem csoda, ha a
jóérzésűek megundorodnak tőle. Jézus kenyeret kínál, az igazi élet kenyerét: Önmagát.
Minél többen elfogadjuk Őt, annál szebb és boldogabb lesz az életünk
Ámen.
