A Bazilika felszentelésének ünnepe

A Bazilika felszentelésének napját Scitovszky prímás 1856. augusztus 31-re tűzte ki.

Meghívta Ferenc Józsefet is, a koronázatlan fiatal királyt, aki el is jött.

A templomszentelésen a prédikáció magyarul, németül és szlovákul hangzott el.

A szertartás fényét jelentősen emelte a zene! Scitovszky bíboros nagy tisztelője volt Liszt Ferencnek, akihez baráti szálak fűzték. Ő kérte fel Európa ünnepelt zeneszerzőjét, hogy e nagy jelentőségű történelmi eseményre ünnepi misét komponáljon. S Liszt Ferenc megalkotta az európai zeneirodalom méltán híres művét, az Esztergomi misét. 1856. augusztus 31-én a magyar ruhába öltözött Liszt Ferenc vezényletével csendült fel ez a remekmű a bazilika új, salzburgi orgonáján. A magyar zene betöltötte a bazilika hatalmas belső terét és a jelenlévők szívét-lelkét!

Töltse be a mi lelkünket is Hazánk legnagyobb és legrangosabb Bazilikája iránti imádságos tisztelet.

Ámen

Az Úr eljövetele

Az Úr eljövetele

Az evangéliumokban többször találkozunk azzal a gondolattal, hogy azért kell szüntelenül készen lenni Krisztus eljövetelére, mert nem tudhatjuk előre annak időpontját. Ezzel kapcsolatban tanítja Jézus a mai részletben: „Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok!”

A váratlan érkezést szemlélteti a példázat a tolvajról, akinek érkezése nyilvánvalóan nem számítható ki előre, hiszen ő éppen azt a pillanatot használja ki, amikor a házigazda nem kellőképpen éber.

A második példa szembe állítja az okos és a hűtlen szolga magatartását. Az okos szolga szüntelenül készen áll, bármikor is érkezik haza ura, ő készen áll fogadására. A hűtlen szolga viszont megfeledkezik arról, hogy ura bármikor megérkezhet.

Időbeosztásunk megtervezéséhez, teendőink beosztásához határidőnaplókat használunk. Bármelyik pillanatban belenézhetünk és láthatjuk, hogy a következő napokban milyen feladataink lesznek, így nem feledkezünk meg azokról. Vannak dolgok, amelyeket felesleges beleírnunk, mert a napi rutin része, hogy mikor indulunk a munkába, mikor indul az autóbusz vagy a vonat, mikorra kell az óvodába vagy az iskolába érnünk, hogy hazavigyük gyermekünket.

És persze vannak váratlan események, amelyek felborítják napirendünket, ezeket nem írhatjuk be előre.

Az Úr eljövetelének idejét, a vele való végső találkozás időpontját egy naphoz sem írhatjuk be naptárunkba, mert ez váratlanul fog bekövetkezni. Barátkozzunk meg ezzel a gondolattal és legyünk mindig felkészültek!

H.I.S.

Keresztelő vértanúsága

Márk evangélista részletesen ismerteti Keresztelő János halálának körülményeit, amelyet a mai napon, az ő halálának, vértanúságának napján olvasunk az evangéliumban.

János prófétaként és igaz emberként figyelmeztette Heródest arra, hogy törvénytelenséget követ el azzal, hogy feleségül vette mostohatestvérének feleségét, Heródiást.

Mivel Keresztelő János nagy tekintélynek örvendett a nép körében és szavára odafigyeltek az emberek, ezért mind Heródes, mind törvénytelen felesége számára kellemetlen volt János bírálata. Heródes úgy próbálta elhallgattatni őt, hogy börtönbe záratta. Heródiás csak az alkalmat várta, hogy végképp megszabaduljanak Jánostól, amely a király születése napján jött el. A király gyengének bizonyult az asszonyi fondorlattal szemben és elrendelte János kivégzését.

Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy miként viselkedünk azokkal, akik hibáinkra figyelmeztetnek minket. Ez történhet bántó, sértő módon, de jószándékkal is. Hogyan fogadjuk a kritikákat? Hogyan reagálunk a minket ért bírálatokra? Mert valójában nem az a lényeg, hogy a másik ember milyen szándékkal teszi ezt, hanem hogy mi hogyan fogadjuk. Egyaránt megsértődhetünk mind a bántó, mind a jószándékú figyelmeztetések miatt és elutasíthatjuk azokat. De egyiket is és a másikat is fogadhatjuk úgy, hogy Isten küldte hozzánk az illetőt, hogy figyelmeztessen minket. Még a rossz szándékból született kritikából is tanulhatunk.

H.I.S.

Szent Ágoston

SZENT ÁGOSTON, püspök és egyháztanító

SZENT ÁGOSTON az Észak-Afrikai Tagastéban született 354-ben. Atyja eleinte pogány volt, édesanyja azonban, Mónika már keresztény.

Zavaros fiatalsága volt tanulás és erkölcs terén is. Nagy becsvágy élt benne, sírni tudott, ha valaki föléje kerekedett. A játék kedvéért szívesen elhanyagolta a kötelességeit, és sok kisértése volt a hazudozásra. Jó nevű iskolákat is látogatott, de időnként garázda fiatalok társaságában is forgolódott. 371-ben szónoki és jogi tanulmányokat folytatott Karthágóban. Anyja vallásosságát ekkor dajka mesének tartotta. Pogány társaival sokat vétettek a hatodik parancsolat ellen. Ekkoriban született egy ismeretlen lánytól fia Adeodatusz.

Tanulmányozta az ókori klasszikusok műveit, kereste a választ az emberi lét talányaira, de sehol sem találta. Anyja kitartó próbálkozásai, hogy megtérjen arra ösztönözte, hogy félrevezetve anyját, 383-ban Rómába, majd Milánóba szökött előle. Mónika utána ment fiának, Milánóban sem szűnt meg a megtérésre buzdítani. Ágoston azonban nem tudott szakítani bűnös életével, sem pedig gyermeke anyjával.

Édesanyja könnyei és Milánóban Szent Ambrus beszédei térítették meg. Megragadta Ágostont Ambrus szónoki tehetsége, fellépése, műveltsége. Aztán Szent Antal életrajza nyomán találkozott a szerzetesi eszményképpel. Vívódva kereste a választ, mit tegyen. És akkor egyszerre csak a véletlenszerűen felütött Szentírás hirtelen megtérésre vezette.

Megkeresztelkedett 387. április 25-én, húsvét éjszakáján, majd hazájába visszatérve aszketikus életet élt.

391-ben pap lett, majd 395-ben Hippo püspöke. Szavaival és írásaival az igaz hit védelmezője volt. Hívei példaképe lett, beszédeivel és írásaival nevelte őket. Küzdött kora tévedései ellen, és az igaz hitet bölcsen világította meg.

430. augusztus 28-án hunyt el Hippóban, járványos betegségben. Hippóból 500 körül a vandál üldözés elől holttestét Szardíniába menekítették. Sírja jelenleg a Milánó melletti Páviában van, az egykori longobárd fővárosban. Ide Luitprand Longobárd király hozatta 740 körül. A kései századok a "kegyelem doktora" címet adományozták neki.

Példája:

 Jó gyónás után csapj át a másik végletbe: légy erős!

Vasmisémre

Vasmisémre

Te Deum

Téged Isten dicsérlek

és hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim

és nem gyűjtöttem másnapra valót,

hála legyen.

Hogy mindig jutott két garasom adni,

és magamnak nem kellett kéregetnem,

hála legyen.

Hogy értenem adatott másokat,

és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,

hála legyen.

Hogy a sírókkal sírni jól esett,

és nem nevettem minden nevetővel,

hála legyen.

Hogy megmutattál mindent, ami szép

és megmutattál mindent, ami rút,

hála legyen.

Hogy boldoggá tett minden, ami szép

és ami rút, nem tett boldogtalanná,

hála legyen.

Hogy sohasem féltem a szeretettől

és szerethettem, akik nem szerettek,

hála legyen.

Hogy akik szerettek, szépen szerettek,

és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,

hála legyen.

Hogy amim nem volt, nem kívántam,

és sohasem volt elég, aki voltam,

hála legyen.

Hogy ember lehettem akkor is,

mikor az emberek nem akartak emberek lenni,

hála legyen.

Hogy megtarthattam a hitet,

és megfuthattam a kicsik futását,

és futva futhatok az Érkező elé,

s tán nem kell a városba mennem

a lámpásomba olajért,

hála legyen!

Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!

és ma is kiálthatom: úgy legyen!

és holnap és holnapután és azután is

akarom énekelni: úgy legyen! –

hála legyen, Uram!

hála legyen!

Szent Bertalan

Szent Bertalan

Szent Bertalan apostol napjának evangéliuma arról számol be, hogy Fülöp lelkesen meséli Nátánáelnek, hogy „megtaláltuk a názáreti Jézust” és őt is hívja Jézushoz.

Miután Jézus azt mondja neki, hogy mielőtt Fülöp hívta volna, látta őt a fügefa alatt, Nátánáel elismeri, hogy Jézus az Isten Fia. A szövegből első pillantásra úgy tűnik, hogy erre a hitvallásra azért jutott el Nátánáel, mert Jézus megmondta, hogy pár perccel korábban éppen egy fügefa alatt üldögélt.

Valójában másról lehet szó. Valószínűleg az történt, hogy a találkozást megelőzően, esetleg napokkal korábban Jézus láthatta Nátánáelt másokkal együtt, amit éppen beszélgettek egy fügefa árnyékában, ahol a bölcsek és az írástudók naponta találkozni szoktak, hogy megbeszéljék az eseményeket. Ha elfogadjuk ezt az értelmezést, akkor más alapot kell találnunk a hitvallásnak, ami nem lehet más, mint a Jézussal való első személyes találkozás csodálatos élménye.

Az apostolok esetében láthatjuk, hogy az első találkozás mennyire meghatározó az életükben. János még évtizedekkel később is pontosan emlékszik még az órára is, amikor Jézussal először találkozott. Gondoljunk most vissza első találkozásunkra Jézussal!

H.I.S.

Lakodalomra hívás

A mai evangéliumban Jézus példabeszédet mond egy királyról, aki fia lakodalmi ünnepségére meghívja a vendégeket, de azok közül többen udvariatlanul elutasítják a meghívást.

Ezt követően a király mindenkit meghív szolgái által, hogy sokan osztozzanak az ünnepi örömben, olyanokat is, akik alacsonyabb társadalmi helyzetük miatt nem is gondolhatnának arra, hogy valaha is részt vegyenek egy ilyen eseményen.

Ez a példabeszéd is azt tanítja, hogy Isten meghívása az üdvösségre minden embernek szól, abból senki sincs kizárva. Isten azonban nem korlátozza senki szabadságát, a meghívást vissza is lehet utasítani, ennek azonban az lesz a következménye, hogy az illető végképp elszakítja magát Istentől és az ő szeretetétől.

A példabeszéd kapcsán érdemes elgondolkodnunk Istennel való kapcsolatunkon. Isten részéről felém is elhangzik a meghívás, hogy éljek vele, mert ez teszi teljessé, boldoggá az életemet. Ez a megszólítás, meghívás nem az én érdemem, hanem Isten jóságának köszönhető, aki minden ember felé meg akarja mutatni szeretetét. Ő nem akar kényszeríteni senkit, engem sem, hanem szabad akaratot ad.

Ha bűneim koszos ruháihoz ragaszkodom, könnyen elveszíthetem az üdvösséget. Ha pedig elfogadom hívását, magamra kell öltenem a lelki tisztaság ünneplő ruháját, azaz nekem is tennem kell azért, hogy eljuthassak az üdvösségre.

Szűz Mária királynő

Boldogságos Szűz Mária királynő

Augusztus 22-én Mária királynői méltóságát ünnepli az Egyház. Boldogságos Szűz Mária királynő ünnepét 1954-ben rendelte el XII. Piusz pápa.

"Illő volt, hogy Fia érdemei folytán előbb itt a földön dicsőség övezze a Szűzanyát, utána pedig megkapja dicsőséges helyét a mennyben is. Illő volt, hogy itt a földön dicső legyen, hogy azután bejusson a mennyei teljes boldogságba. Illő volt, hogy miként itt a földön az erények legmagasabb fokára felemelte Őt a Szentlélek, ugyanúgy a legnagyobb mennyei dicsőségbe is bevigye." Így ír róla már a keresztény ókorban Szent Amadeus püspök.

A Szűzanya egy közülünk, de odaadottságában, Jézus édesanyjaként méltóságban felülmúl bennünket.

A keresztény világ kezdetektől fogva ünnepelte Mária királynői méltóságát. Az efezusi zsinaton az évszázados gyakorlatot szentesítettek dogmával 431-ben. Azóta Máriát mint Isten Anyját, Theotokoszt ünnepeljük.

Bibliára alapozott ősi hagyomány szerint Mária Dávid király családjából származott. Az angyali üdvözletben véget nem érő királyi széket ígér az angyal (Lk 1,33). A Jelenések könyvének napba öltözött asszonya is csillagkoronával tűnik fel (Jel 12, 1).

Boldogságos Szűz Mária királynő ünnepét 1954-ben rendelte el XII. Piusz pápa.

A mai ünnep ébressze fel bennünk a Szűz anya iránti tiszteletünket.

Ámen

A gazdagság veszélye

A gazdagság, a vagyon szeretete, az anyagi javak birtoklásának vágya veszélyt rejt magában, erre figyelmeztet Jézus a mai evangéliumban. A vagyon, a pénz, választás elé állítja az embert. Mire bízza életét? Mi nyújt számára megfelelő biztonságot? Mi foglalja le szívének érzéseit? Mitől várja boldogságát? Egyesek a vagyonszerzést választják, mások a lelki kincsek gyűjtését. A választás helyességét vagy helytelenségét talán nem látjuk azonnal, de érdemes hosszabb távlatban gondolkodnunk. Mi az, ami nem csupán földi boldogságunkat szolgálja, hanem örök üdvösségünket is?

Az emberben túlzottan elhatalmasodó vagyonszerzési vágy és annak megtartására, cél nélküli birtoklására való törekvés rossz lelkületet eredményez, amelyet önmagán aligha vesz észre valaki. Az ilyen ember a vagyon megszerzése érdekében tisztességtelen, becstelen eszközöket alkalmaz és másokat megkárosít. A jótékonyságot távolról sem ismeri, mert mindenkivel szemben szűkmarkúan viselkedik, fukarsága, fösvénysége megakadályozza abban, hogy bárkivel is jót tegyen.

Jézus azt kéri követőitől, hogy az örök életet tartsák szemük előtt a választáskor, és ígéretet tesz, hogy Isten sokszorosan megjutalmazza azokat, akik érte lemondanak a földi kincsekről. Nem önmagában a vagyon, hanem a hozzá való ragaszkodás távolít el Istentől, s ennek veszélyét látnunk kell.

H.I.S.

Szent István király 2018

Szent István király 2018.

Bevezetés

A mai nap, számunkra Ünnepnap, kiemelkedő ünnepnap. Államalapító Szent Királyunkra, Szent István királyra, és a kezdetekre emlékezünk. Arra az útra, amelyen a Szent Király indította el nemzetünket, és amelyen nekünk is járnunk kell, ha biztonságban, békében és boldogságban akarunk élni itt, őseink vérével öntözött drága hazánkban.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg nemzetünk fennmaradása iránti közömbösségünket! Uram, irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem őriztük hitelesen keresztény hitünket. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Add kegyelmedet, hogy minden magyar hűen őrizze a Szent István-i örökséget. Uram, Irgalmazz! 

Evangélium után
Szent István királyunk Esztergomban született 969 körül. Géza és Sarolta fia. István 18-20 éves lehetett, amikor a magyar nép királya lett. Nagy, személyes értéke és kegyelmi ajándéka volt a keresztény hit. Apja Géza is valamennyire keresztény volt. István gyermekkorában megkapta a keresztség szentségét, és kiváló nevelője volt Szent Gellért személyében. Vajon milyen körülmények között alakult ki keresztény öntudata, és mi alapozta meg ezt?

Amikor fölszentelt királyként szembe kellett néznie a pogány Koppány lázadásával, hogyan jutott el addig a döntésig, hogy a keresztény magyar államiságot fegyverrel kell megvédenie? Ezek mind vallásos életének személyes titkai, ennek eredményét azonban világosan ismerjük. Kereszténnyé lett nemzetünk.

Azon az áron is megvédte a keresztény hitet, hogy eközben magyar vér folyt a csatában. Döntései karizmatikus kegyelmi ajándékot és kormányzási tehetséget mutattak. Döntenie kellett arról, hogy a keleti kereszténység vagy a nyugati kereszténység népeihez csatlakozzon-e? Anyja bizánci keresztény volt, az ország keleti és déli részén bizánci szertartású monostorok, templomok emelkedtek, bizánci missziós püspök tevékenykedett az országban.

Ő mégis II. Henrik leányát, Gizellát vette feleségül, kíséretében lovagok jöttek nyugatról nagy számban, és bencés szerzetesek alapítottak kolostorokat, amelyek közül Pannonhalma volt a legnevezetesebb, és maradt napjainkig.

II. Szilveszter pápától kért megerősítést és koronát. 1000-ben koronázták Magyarország királyává. A nyugati kereszténységhez való kötődése ellenére, mint uralkodó, pártfogolta a keleti keresztényeket is. Az ortodox egyház a közelmúltban vette fel őt szentjeinek sorába.

Esztergom már Géza fejedelem idején is a főváros volt, most István az egyházi és világi hatalom középpontjába tette. Kialakítja a nyugati szertartású egyházi élet alapjait, tíz püspökséget szervez, minden tíz falunak templomot kell építenie, ahová az egyes falvak lakosságának vasárnaponként el kellett mennie misére. Székesfehérvárott rendszeresen törvénynapokat tartott, ahol panaszosokat hallgatott meg, igazságot szolgáltatott.

Feleségével, Boldog Gizellával és fiával, Szent Imrével a magyar család első szent példáját adták.

Igazságos, békeszerető és szentéletű király volt, aki az Egyház törvényeit megtartotta, és népe javát kereste

Miután utolsó fiúgyermekét, Imrét is elvesztette, országát a Boldogságos szűz Mária oltalmába ajánlotta. 1038. augusztus 15-én halt meg, és Székesfehérvárott, az általa épített Nagyboldogasszony székesegyházban temették el.

A mai keresztény magyarság kulcskérdése ugyancsak a szilárd katolikus hívő magatartás kialakítása. Ma ehhez kevés segítséget nyújtanak a keresztény kultúra művészeti, irodalmi és tudományos eredményei. Ma már sehol nincs keresztény társadalom, ezek értékeit turisták nézik múzeumokban, képtárakban, templomokban. Megragadja őket ezeknek szépsége, elgondolkodnak annak az életnek a milyenségén, ahol ezek az alkotások létrejöttek, de a mai élet alakításához ezek nem sokban járulnak hozzá. A mai életet a televízió műsora táplálja, a számítógépek internet-hálózata, a jobb kereseti lehetőségek, és még sok minden ehhez hasonló.

Vajon mit mondana első szent Királyunk, ha most megjelenne közöttünk? Nem siránkozna. Nem csak a hűtleneket látja ugyanis, hanem látja a hűségeseket is. Látja nemzetében az ősi, keresztény hithez hűséges magyarjait. Látja hűséges fiainak és leányainak iránta tanúsított őszinte tiszteletét és háláját.

Hálásan megköszönné iránta érzett gyermeki tiszteletünket és hálánkat, és azt mondaná, csak azt szorgalmaztam, amit népemért kellett, és ezt a Gondviselő Isten segítségével tettem! Kövessétek életpéldámat! Amint én követtem Krisztust, úgy kövessétek Ti is! Váltsátok valóra tanítását! Éljetek békével minden rangú emberrel, az idegenekkel is!

Ragaszkodjatok ahhoz a hithez, amely az én koromban megmentette népünket attól, hogy eltűnjön a történelem zavaros színpadjáról. A hit segítette népünk beilleszkedését Európa keresztény népeinek nagy családjába, amely ezer éven keresztül biztosította népünk fennmaradását súlyos és végveszéllyel fenyegető helyzetekben!

Ott áll Buda várában István királyunk, tekintélyt, méltóságot, magabiztosságat és erőt sugárzó szobra. De ő nem akar bronzba öntött emlékmű maradni. Élni akar hívő magyarjaiban, akik apostoli buzgósággal azon fáradoznak, hogy az evangélium kenyere ne hiányozzék a magyar élet asztaláról, egyetlen magyarnak az életéből sem.

Ámen

Évközi 20. vasárnap. 2018

20. évközi vasárnap. 2018

Bevezetés

Az elmúlt vasárnapokon Jézus élet kenyeréről szóló példabeszédéből hallottunk szakaszokat. A mai szentmisénken is ennek a beszédnek a legkiemelkedőbb részét olvassuk fel. Ebben Jézus komoly hitbéli döntés elé állít és kijelenti, hogy saját testét és vérét, az élet kenyereként adja az eucharisztiában. Fogyasztása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy életünk legyen és, hogy minél bőségesebben.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy az Eucharisztiát hittel is csak nehezen tudjuk elfogadni az Élet kenyerének. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Add, hogy kellőképpen tudatosodjon bennünk, hogy ha nem esszük testedet és nem isszuk véredet, nem lesz élet bennünk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Add, hogy úgy vegyük magunkhoz a lelkünket tápláló Eucharisztiát, mint a testünket tápláló mindennapi kenyeret. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az igazságok megközelítésére gyakran használunk hasonlatokat, s modelleket. A szentbeszédekben is. Az Úr Jézus mesterien használta a hasonlatokat. Máté evangélista megjegyezte: "példabeszédek nélkül nem szólt hozzájuk!” Az Úr Jézus különösen Isten országáról szóló tanítását igyekezett szemléletes hasonlatokkal érthetővé tenni: A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, - a kovászhoz, - a kereskedőhöz, - a tengerbe vetett hálóhoz.

Kafarnaumban viszont, ahol az élet kenyérről tanított egészen másképp járt el. Itt egyáltalán nem mondotta, hogy az élet kenyere "olyan, mint,” vagy "hasonló” ehhez, vagy ahhoz a dologhoz. Pedig Jézus az Eucharisztia, titkával kapcsolatban is megtalálhatta volna a hasonlati formát. Talán így: Ha eszitek az Emberfia testét és isszátok a vérét, ez "olyan, mint" ez vagy az a dolog.

A mai, evangéliumi szakaszban azonban Jézus egyáltalán nem használja a hasonlati formát, hanem egyszerűen kijelenti. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért".

"Erre vita támadt a zsidók között: hogyan adhatja ez a testét eledelül?”

Közel 1500 évvel később; az újkor hajnalán újból vita támadt, sajnos a keresztények között a jelenlét mikéntjét illetőleg, és különböző képen értelmezték Jézus szavait. A katolikus hittudósok komoly erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy bölcseleti fogalmakkal valamiképpen megmagyarázzák Jézus jelenlétének mikéntjét. Természetesen nem sok eredménnyel. Hiszen az Ur Jézus maga sem vállalkozott arra, hogy pontos fogalmi meghatározást adjon jelenlétének módjáról. Azt azonban határozottan állította, hogy teste valóban étel és vére valóban ital. De ennek mikéntjéről hallgatott.

Vakmerőség lenne azzal áltatni magunkat, hogy majd mi, emberek kifürkésszük Isten gondolatait. Méltán jegyzi meg a neves atomtudós, Niels Bohr: "Nem a mi feladatunk előírni Istennek, hogyan működtesse a világot.” hozzáteszem a hit világát sem.

Teremtett, ajándékba kapott létünk, szinte előírja, hogy engedelmes elfogadás legyen az alapállásunk. Tudomásul kell vennünk, hogy Isten, földi létünk során, rejtőző Istenként van jelen az életünkben és el kell fogadnunk jelenlétének ezt a módját az Eucharisztiában is.

Ahhoz, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy az Egyszülött Fiát adta oda érte, megvalósuljon, s keresztáldozata megjelenjen, valami földi, anyagi támaszpont is szükséges. A hozzánk leereszkedő Isten leszállópályát kér tőlünk. - Miként Betlehemben egy istállót, a Golgotán egy keresztet. - Ezért van az, hogy Jézus nem jöhet hozzánk a szentmisében, ha nem helyezzük oltárára a kenyeret és bort.

Balgaság lenne azt kérdeznünk, miért éppen a kenyeret és bort választotta szentségi köntösül? - Ha válaszolni akarunk erre a kérdésre, azzal kell kezdenünk, hogy Isten, éhező, szomjazó lénynek teremtette az embert. És ő maga akar ennek mind testi, mind lelki értelemben a kielégítője lenni. Talán ezért választotta a kenyeret és bort az Élet kenyere anyagául. "Az én testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital - mondja Jézus a mai evangéliumi szakaszban. Testének és vérének vételét nem szabad hétköznapi értelemben érteni. Ezt a testet, és ezt vért, nem olyannak kell gondolnunk testét, mint amellyel köztünk járt. A szentáldozás nem kannibalizmus!

Az Eucharisztia alapításakor a kezében tartott kenyérről mondta Jézus, hogy az ő teste, a kehelyben levő borról mondta, hogy az ő vére. Az apostolok közül senki sem kérdezte meg, hogy hogyan lehetséges ez? Hogy a kezedben tartott kenyér is a tested, és kehelyben lévő bor is a véred? Ugyanígy a szentmisében az oltárra helyezett kenyér is, és bor is, Jézus szavainak megismétlése után, megmarad kenyérnek és bornak, de ugyanakkor Jézus teste és vére.

Amikor magunkhoz vesszük Jézus testét, akkor az utolsó vacsora termében, kezében tartott, s az apostoloknak nyújtott kenyérre gondoljunk. Mert, Jézus szavai szerint,„ha nem esszük az Emberfia testét, és nem isszuk az ő vérét, nem lesz élet Bennünk!”

Újabb olyan jézusi gondolat, amelyhez misztikus mikroszkóp kell. Hiszen sokan nem eszik az ő testét, s sokan nem isszák az ő vérét, mégis élnek. Ezek szerint e szavait sem szabad hétköznapi, biológiai értelemben érteni.

Az élet szónak sokféle jelentése van. Sokféle élet van. Szellemi élet. Tudós élet. Sportélet. Hazafias és hazafiatlan élet. Szent és bűnöző élet. Hívő élet és hit nélküli élet.

Az Úr Jézus, minden bizonnyal a hívő életre, a hívők vallásos, kegyelmi életére gondolt, a tanítását megvalósítókéra, akiknek élete kovász, amely megízesíti e világ életét. Só, amely megóvja e világot a romlástól. Világosság a sötétben botorkáló emberek számára.

Az ilyen életeket élteti az Eucharisztia, teszi bőségesebbé. boldogabbá itt e földön.

Ámen.

Szent Beatrix szűz

Beatrix de Silva Ceutában született, Marokkóban, 1424-ben Gyermekkora óta különösen tisztelte a szeplőtelenül fogantatott Szűz Máriát.

Fiatal korában udvarhölgynek II. János kasztíliai király udvarába került. A királyi udvart elhagyva Toledo felé indult. Útközben megjelent neki Assisi Szent Ferenc és Páduai Szent Antal, akik lelkileg erősítettek és tudtára adták, hogy egy új szerzetesrend alapítója lesz. Toledoban a ciszterci nővérek fogadták be; köztük élt mintegy 40 évig.

Akkor a Szent Szűz bíztatására rendet alapított, melyet a Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásáról nevezett el. Feladatuknak tekintették a Szeplőtelen Szűz tiszteletének a terjesztését.

Elhagyta a ciszterci monostort, s a királynő által felajánlott házba költözött 12 társnőjével. Itt kezdték meg szerzetesi életüket. Egy év múlva Beatrix érezte közeli halálát. Felkereste ferences gyóntatóját, áhítattal felvette az Egyház szentségeit. Majd beöltözött a rend ruhájába s letette a fogadalmakat. Így költözött át az örök hazába 66 éves korában.

Halála után 3 évvel VI. Sándor pápa 1511-ben a Szeplőtelen Fogantatás rendjét jóváhagyta. II. Gyula pápa újra jóváhagyta s a ferences rend obszerváns ága alá helyezte. A 20. század közepe táján spanyol és portugál nyelvterületen mintegy 3000 a nővérek száma.

Az alapító nővért XI. Piusz boldoggá, VI. Pál pedig 1976-ban szentté avatta.

Minthogy élete több vonatkozásban a Ferenc-rendhez kötődik és rendje is ferences rend, ezért méltán tiszteljük a ferences szentek között.

Az alapító anya ezeket tartja legfontosabbnak nővérei számára: Mindenkit szeressünk, igyekezzünk mindenkinek mindene lenni az ima, a munka, az áldozatok által.

Szent Ponciusz és Szent Hippolitusz

Szent Ponciánusz pápa és Szent Hippolitusz áldozópap vértanúk

Ponciánusz pápát és Hippolituszt Szardínia szigetére száműzték a római keresztényüldözések idején, ezért Ponciánusz lemondott tisztségéről, hogy a római egyház ne maradjon távollétében főpásztor nélkül. Mindketten a szigeten szenvedtek vértanúhalált. Holtestüket Fábián pápa idején (235-250) vitték vissza Rómába, a Kallixtus katakombába.

Urunk, Istenünk, Szent Ponciánusz pápa és Szent Hippolitusz áldozópap vértanúk áldott szenvedése növelje bennünk az irántad való szeretetet, és tegye mind szilárdabbá szívünkben a szent hitet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

A világegyház e napon ünnepli Szent Istvánt, Magyarország királyát és apostolát.

Óh, hol vagy magyarok tündöklő csillaga?

Ki voltál valaha országunk istápja!

Hol vagy István király? Téged néped kíván,

Gyászos öltözetben Te előtted sírván

Rólad emlékezvén csordulnak könnyei,

Búval harmatoznak szomorú mezei,

Lankadnak szűntelen vitézlő karjai,

Nem szűnnek iszonyú sírástól szemei.

Nagyboldogasszony 2018

Nagyboldogasszony 2018

Bevezető

Örvendezzünk mindnyájan az Úrban,

Nagyboldogasszonyt ünnepelve,

Akinek mennybevételén

Ujjonganak az angyalok,

És magasztalják Isten Fiát.

E szavakkal szólít fel bennünket örvendezésre a mai liturgia kezdőéneke. Hogy Máriát tisztelő hívő lelkek mindnyájan tiszta szívvel örvendezhessünk, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg Máriatiszteletünk lanyhulását.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Te a Szentlélek közreműködésével Mária méhében öltöttél testet. Uram irgalmazz.

Urunk Jézus! Te a kereszten függve, Máriát adtad nékünk anyánkul. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Te Máriát magadhoz vetted örök dicsőségedbe. Uram irgalmaz!

Evangélium után

Ma az Egyház a Boldogságos Szűz Mária mennybemenetelét ünnepli, Azt a hitigazságot ünnepli ma az Egyház, hogy a Boldogságos Szűz Mária halála után nem úgy halt meg, mint akárki közülünk. Az ő testét nem érte romlás, hanem a mennyei dicsőségbe testestől-lelkestől felvétetett, s a mindenható Isten a mindenség királynéjává tette.

Ezt a kereszténység kezdeteitől vallott hitigazságot, mely tulajdonképpen az utolsó az eddig kihirdetett dogmák sorában: XII. Piusz pápa hirdette ki 1950-ben.

A keresztény hívek ősidők óta nagy tisztelettel és szeretettel tekintenek Jézus édesanyjára, Máriára. Nem kizárólag azért, mert Ő adta nekünk Jézust, midőn vállalta az emberek előtt igazolhatatlan anyaságát. Tiszteljük Máriát azért is, mert elsőnek élte meg azt az életet, amelyben "Istennek kedve telik.” Nem csupán a Kisdedet karjában hordozó Anyát köszöntjük, hanem azt az Asszonyt, aki elég erős ahhoz, hogy karjába vegye, Istenhez ölelje a bűnös világot.

Nem tudom, ki hogyan gon-dolkozik, de ha én egy édesanyára, szerető hitvesre gondolok, mindig ölelésre tárt karokkal képzelem magam elé. Máriát is így látom a mai ünnepen felénk fordulni. Vajon mit lehet válaszolnunk a kitáruló karok üzenetére? Nem kevesebbet, mint elindulni feléje.

Az evangélium Mária több útjáról is megemlékezik. - Az angyali üdvözlet után elmegy, hogy meglátogassa a szintén gyermeket váró Erzsébetet.

Aztán visszatér Názáretbe és feleségül megy Józsefhez. - A népszámlálásra Betlehembe utaznak és az istállóban világra hozza gyermekét.

A gyilkos Heródes elől Egyiptomba menekül.

Végre hosszú évek után visszatér Názáretbe és jó darabig nem utazik sehová. Mindig akkor és oda ment ahová Isten akarta. - Elkíséri Jézust képzeletben és ténylegesen akkor is, midőn megkezdi nyilvános működését. - Ott látjuk a kánai menyegzőn, - később Jeruzsálemben, - majd a kereszt alatt.

Sok utat tett meg Mária földi életében, és minden útján Jézust követte. Bárcsak mi is utánoznánk ebben. Mennyivel szebb, boldogabb lenne az életünk! Vezetheti-e gyermekeit rossz útra egy szerető édesanya? Ezért boldog az, aki megőrzi útját.

Az evangélium arról is beszámol, hogy a keresztfán utolsó szavaival Jézus Jánosra bízta édesanyját. Legnagyobb kincsét, Mária életét a szeretett tanítvány kezébe helyezte. S Máriát Jánoséba, és a miénkbe, a mi szeretetünkbe. Mi másra, ki másra bízhatnánk mi is drágának tartott életünket, mint Ő reá? - Hiszen az e napon elhunyt Szentkirályunk, Szent István is az Ő kezébe, oltalmazó szeretetébe helyezte népét mindörökre. Mert csak az Ő oltalmazó szeretetében érezhetjük magunkat biztonságban e földön.

Ámen

Szent Maximilián vérftanú

Szent Maximilian Kolbe áldozópap és vértanú

„Senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért.” Kolbe atya is ezt tette: az egész életét átható Isten iránti szeretetből adta életét társa helyett. Rá emlékezünk liturgikus emléknapján, augusztus 14-én.

Kolbe atya 1894. január 8-án született a lengyelországi Zduńska Wolában szegény vallásos szülők gyermekeként. A keresztségben a Rajmund nevet kapta.

A család szűkös anyagi helyzete miatt csak a legidősebb fiú járhatott iskolába, ezért Rajmund megkísérelte, hogy otthon mindent megtanuljon, amit testvére, Ferenc hazahozott az iskolából.

Egyszer édesanyja gyógyszerért küldte, s a patikus ámulva tapasztalta, milyen biztonsággal igazodik el a latin szavak között. Hosszasan elbeszélgetett vele, és fölismerte tehetségét. Felajánlotta, hogy latinórákat ad neki hetente. A fiú majd kiugrott a bőréből örömében. Csakhamar túlszárnyalta testvérét a tudásban.

Tizenhárom éves korában lépett be a minoriták kolostorába, tanulmányait Lvivben (Lemberg, Lwów), majd 1911-től Rómában folytatta. Teológiai és filozófiai doktorátust szerzett. Kitűnt áldozatosságával, felebaráti szeretetével és a Szűzanya iránti tiszteletével. 1918. április 28-án szentelték pappá.

Már növendék korában egy missziós folyóiratról álmodott. Amint krakkói tanár lett, kérvényt nyújtott be feletteseihez, hogy újságot adhasson ki. Az engedélyt megkapta azzal a feltétellel, hogy a forrásokat magának kell előteremtenie. Ajtóról ajtóra járva kéregetett, és egy év múlva, 1927-ben a nyomda üzemelt.

A kolostorban azonban rossz szemmel nézték tevékenységét, és munkatársaival együtt áthelyezték a félig romos grodnói kolostorba. Így indokolták a döntést: „Nem felel meg alapítónk szándékának, hogy újságot szerkesszünk és terjesszünk. A mi dolgunk az imádság és a gyóntatás. Feladatunk a lelkipásztorkodás, a misszió és a prédikálás.” Kolbe atya így válaszolt: „Éppen ezért kell nekem így dolgoznom, hiszen a 20., és nem a 13. században élünk.”

1930-ban Japánba küldték misszionáriusnak. Megromlott egészsége miatt 1936-ban visszatért hazájába. 1940-ben a németek kiürítették Niepokalanówot (a „Szeplőtelen” városát), ahol elöljáróként szolgált, Kolbe atyát az auschwitzi haláltáborba vitték. Itt önként jelentkezett egy halálra ítélt családapa helyett az éhségbunkerbe. Imáival és áldásával kísérte társait, akik közül ő maradt életben legtovább. 1941. augusztus 14-én, Nagyboldogasszony vigíliáján injekcióval megölték.

Harminc évvel később, 1971. október 17-én Boldog VI. Pál pápa boldoggá, Szent II. János Pál pápa pedig 1982. október 10-én szentté avatta.

Ámen.

Boldog XI. Ince pápa

Boldog XI. Ince pápa

Ince pápa nagylelkűsége, tisztasága, lelkiismeretessége, egyszerűsége négyszáz év távlatából is ragyog. A török elleni küzdelemben sok érdeme volt, mind Bécs, mind Buda felszabadításában. Ezeket a győzelmeket a Szűzanyának köszönte meg.

Az itáliai Comóban született 1611. május 19-én. Családi nevén Odescalchi Benedeknek hívták. Először a katonai pályát választotta, de az Egyház szolgálatában kötelezte el magát, 31 éves korában már bíboros. Ferrarai legátusként a "szegények atyja"-ként emlegették.

1650-től novarai püspök. 1676-ban választották pápává.

Kitűnt nagylelkűségével, jámborságával, tisztaságával, lelkiismeretességével, egyszerűségével. Hazánk egyik legnagyobb jótevője, a török iga alól való felszabadítás mozgatója és lelke. Élete fő céljának a keresztény Európa, de főként Magyarország megmentését tekintette.

Míg erre hatalmas összegeket költött, maga a legszegényebben élt. Buda visszafoglalásának napját, (1686.) szeptember 2-át az egész katolikus világra kiterjedően Szent István magyar király ünnepévé rendelte.

Szobra ott áll a budai várban a Hess András téren e felirattal: „XI. Ince pápa / Magyarország megmentője / emlékének / a hálás nemzet 1686-1936.”

Szentéletű főpap volt, aki erélyesen küzdött az egyháziak világiassága ellen, kereste a protestánsokkal való kibékülés lehetőségét, rendszeresítette a hitterjesztést a pogányok között. A magyar hála és kegyelet megemlékezéseként szobra ott áll a budai várban.

Szenvedés megjövendölése

Elmélkedés

Máté evangéliumában három olyan jelenetet találunk, amikor Jézus a rá váró szenvedéseket jövendöli meg és haláláról beszél. Érdemes odafigyelnünk a tanítványok ezekre adott reakcióira.

Az első jövendöléskor (vö. Mt 16,21-23) Péter apostol határozottan tiltakozik: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” (Mt 16,22).

A második ilyen rövid beszédet a mai evangéliumban olvassuk: „Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad.” Bár itt Jézus a feltámadást is megemlíti, mégis szomorúság tölti el tanítványait szavai hallatán.

A szenvedések harmadik jövendölését (vö. Mt 20,17-19) követően a tanítványok arról kezdenek egymás közt tanakodni, hogy ki a nagyobb közülük, amely beszédtéma azt jelzi, hogy nem igazán értették meg Mesterük szavainak jelentését és jelentőségét.

Az apostolok tehát nem értik, hogy miként egyeztethető össze a szenvedés és a halál azzal a messiási képpel, ami az ő elképzeléseikben élt. Ők dicsőséggel eljövő és hatalommal uralkodó Messiást vártak, akinek országában ők is jelentős szerepet kaphatnak. A szenvedés gondolatával való megbarátkozás és a halál elfogadása hosszas folyamat esetükben, miként nekünk is időre van szükségünk ehhez akár másokra, szeretteinkre vonatkozóan gondolunk erre, akár saját sorunkkal kapcsolatban.

H.I.S.

Évközi 19. vasárnap. 2018

Évközi 19. vasárnap. 2018.

Bevezető

A mai, évközi 19. vasárnap evangéliumában, miként a nagy zenei művekben, úgy Jézus nagy művének, az Eucharisztiának a létrehozásakor is, immár harmadszor halljuk az alapmotívumot, mely szerint Ő az Élet Kenyere. Mennyire mélyül el bennünk ennek a tudata?

Kirié Litánia

Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A nagyobb lélegzetvételű zeneművekben gyakran tapasztaljuk a témák visszatérését különféle változások kíséretében. Az emberi fül különös gyönyörűségét találja a ráismerésben. Mindezt azért említem, mert a mai vasárnap, mint már említettem, harmadszor halljuk Jézus eucharisztikus beszédét Szent János evangélista megfogalmazásában.

Arról is értesülünk belőle, hogy Jézus merész szava saját testének kenyeréről kevés megértésre talált hallgatóságánál. Szinte úgy tűnik, mintha Jézus elbeszélne hallgatói feje fölött és lemondana a megértés igényéről.

Visszatérve a zenei hasonlathoz, azt mondhatnánk, hogy Jézus olyan „muzsikát” kínál, amit hallgatói nem értenek. A könnyűzene kedvelői nemegyszer kikapcsolják rádiójukat, ha Bach, Beethoven vagy Mozart muzsikája szólal meg benne. Valahogy így cselekedtek Jézus hallgatói is, amikor megbotránkoztak szavain.

Az Úr Jézus nem bizonygatott és nem védekezett. De kijelenését sem enyhítette, nem vonta vissza olcsó népszerűséget keresve. Inkább figyelmeztette a hitetlenkedőket: "Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza"

A hit a jó Isten ajándéka, kegyelem, amellyel egyedül Isten rendelkezik, és amelyet Ő osztogat kinek-kinek tetszése szerint.

Nem tudom észrevettük-e, hogy az Úr Jézus óvakodott a hitetlenkedők elmarasztalásától, kizárásától vagy megvetésétől, gúnyolásától és ostorozásától.

Nem tett úgy, mint sokfelé és többször a magabiztos "jámborok". Vajon hogyan szoktunk beszélni mi templomba járók, a templomból elmaradozó "gyenge hitűekről", az elváltakról, az újraházasodottakról, a csak polgári házasságban élőkről? Úgy-e mint Jézus? Minden embert megillető tisztelettel és szeretettel-e?

E kitérő után, kérdezem: Ki nem tapasztalja, hogy a názáretiekéhez valami hasonlót tapasztalunk napjainkban is. A mai embernél is kevés megértésre találnak Jézus szavai. Vajon mi ennek a szomorú jelenségnek a magyarázata?

Visszatérve az Úr Jézus már idézett, s a kérdésre választ adó szavaira: az, hogy: „Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza.„

Ez a kijelentés könnyen fölébresztheti bennünk a kételyt Isten igazságosságát illetően. Miért van az, hogy egyeseket kiválaszt, magához ölel a hit és szeretet karjaival, másokat meg kiejt a kezéből.

Balgaság lenne belebocsátkozni a kiválasztás, az előrerendelés titkának a fejtegetésébe.

Mivel Isten minden ember üdvösségét akarja, inkább arról elmélkedjünk, hogy miféle emberben rejlő okok gátolják az isteni vonzás érvényesülését? Ha ugyanis az ember kiszakad az Isten vonzóköréből, súlyos károkat szenved, tragikus állapotba jut.

Sajnos az ember mindig is rendelkezett olyan eszközökkel, amelyekkel kiszakíthatja magát az Atya vonzóköréből. S lelki súlytalanság állapotába juthat, amely komoly veszélyt rejt az ember számára.

Ha valaki leblokkolja lelkét Istennek a vonzó hatása elől, s bezárkózik a hittagadás konok állapotába, azzal szemben az Úr Isten nem alkalmaz szabadságát semmibevevő erőszakot. Aki azonban nem zárkózik el, annak ezer és ezer lehetősége nyílik Isten vonzásának, szeretetének megtapasztalására.

Akik nem találják meg az Istent, elsősorban magukra vessenek. A mágnes sem tud hatást gyakorolni akármilyen anyagra. Isten sem „tudja” magához vonzani azokat, akik elzárkóznak előle. Ha valaki belemerül a testi és anyagi dolgokba, elfordul az igazságtól, akaratát megbénítják a szenvedélyek, az ne csodálkozzon azon, ha közömbös marad a lelki, isteni vonzások iránt.

Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy az isteni vonzásokat a legrafináltabb módszerekkel igyekeznek hatástalanítani, a tudat és közvéleményformáló ateista médiumok.

Visszatérve az evangéliumi jelenethez. Miért ez az éles vita a zsidók és Jézus között? Először is nem Jézus és a zsidók között folyik ez a vita, - hiszen Jézus is zsidó volt, - hanem a zsinagógai zsidó emberek és Jézus, azaz zsidók között. A Jézussal vitatkozók magatartása érthető és menthető.

A vita középpontján Jézus személye áll: Földi, vagy mennyei természetű ember-e Jézus? A hallgatóság csak a földi apáról beszél, Jézus válaszul többször is a Mennyei Atyát említi. Jézus isteni természetét és mennyei eredetét a vitatkozó hallgatóság nem képes felismerni, és összhangba hozni. Századok múltak el, míg a keresztény dogmatika összhangba hozta Jézus isten és ember-voltát. Azt, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember.

Egy másik kérdés: Jézus „élő kenyérnek” mondja magát, s ezzel beszédesen előkészíti az eucharisztia alapítását.

De ezt sem érthette hallgatósága. A keresztény közösség is csak az Oltáriszentség alapítása után.

Azt is jó tudnunk, hogy amikor Jézus azt mondja, hogy ő az élet kenyere. Ez nem csak az Oltáriszentségre vonatkozik, hanem arra is, hogy Jézus úgy tartozik hozzánk, mint a mindennapi kenyér az életünkhez.

Ámen

Szent Klára

Szent Klára

Assisi Szent Klára 1193 körül született, 1253-ban halt meg, és halála után két évvel avatták szentté. Olaszországban nagyon népszerű, ő Assisi város védőszentje, és sírja híres gyógyító hatalmáról. Franciaországban is gyógyító tudást tulajdonítanak az ún. Klára-forrásoknak.

Az Érdy-kódex kilenc olyan mozzanatot tár fel életéből, amelyek mind isteni kiválasztottságát és szentségét tükrözik. Ezek: a Klára édesanyjához szózatot intéző kereszt; a fiatal korától önként vállalt Istennek tetsző élet, jámborság és önsanyargatás; a szüzesség megtartása. Szerzetesi élet vállalása, elvonulás a világtól; példamutatás más nemesasszonyoknak; szüntelen imádságai, melyekkel sebet éget a Sátánba ; a szerzetesi regulák szigorú megtartása; jósága és önzetlensége ; csodatételei, a kenyérszaporítás csodája. Halála óráján pedig maga Szűz Mária jött el ápolni a nagybeteg Klárát, és az ő angyalai kíséretében távozott el lelke a mennyországba.

A korabeli legendairodalom legvalószínűbb forrása Tommaso da Celano életrajza, amit Szent Ferenc kérésére készített Szent Kláráról. Minden olyan mozzanat szerepel benne, amelyeket az Érdy-kódex is bemutat. Ugyanakkor Celano életrajza olyan adatokat is tartalmaz, amelyek csak egy-egy utalásban vannak jelen a Karthauzi Névtelen művében. A szövegben sok helyen így vezeti be mondanivalóját: „úgy olvastatik róla”, ez mindenképpen a legenda pontos idézésére utal. Celano és a Karthauzi Névtelen legtöbbször ugyanazokat az erényeket emeli ki a műben, én két fontos dolgot mégis kiemelnék: Tommaso da Celano a szolgálatra, mások kiszolgálására helyezi a hangsúlyt, nála ez kapja talán a legfontosabb szerepet, míg a Karthauzi Névtelen a szüzesség megtartását emeli ki.

A Klára nevének magyarázata és életének, erényeinek párhuzama, tehát a tisztaság és ragyogó ártatlanság a legfontosabb motívum, amely az egész legendát végigkíséri, ezt tartja a Karthauzi a legkövetendőbb példának.

Szent Lőrinc

Szent Lőrinc diakónus

Szent Lőrinc példája a szolgálat példája. Egészen Isten szolgálta a vértanúságig. Én is szeretném egészen Istennek adni magamat. Egészen Őt szolgálni szavaimmal, tetteimmel.

Valeriánus császár keresztényüldözése idején, II. Sixtus pápa tanítványa és kiváló tulajdonságai miatt, fiatal kora ellenére fődiakónus volt. Mint ilyen a pápa oldalán segédkezett a szent áldozat bemutatásánál, az egyházi javakat őrizte, és a szegényeket gondozta.

Amikor Sixtus pápát elfogták, szomorúan kérdezte: "Atyám, hová mész fiad nélkül?" De a pápa megvigasztalta, hogy néhány nap múlva követni fogja, de addig szét kell osztania az Egyház javait a szegények között, hogy a pogányok kezére ne kerüljön. Feladatát elvégezte.

Közben megtudták, hogy ő a vagyon őrzője és elfogták. Amikor az Egyház vagyonát követelték, elővezette a betegeket és a szegényeket. Kegyetlenül megkínozták. A fogságban vakokat gyógyított meg, a megtérteket megkeresztelte. Végül a prefektus parancsára tüzes rostélyra fektették, és elevenen elégették 258. augusztus 10-én. Sírja fölé Nagy Konstantin császár bazilikát emelt, mely egyike Róma hét fő templomának.

Edit Stein

A Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta

Edit Stein 1891. október 12-én született Breslauban „zsidó származású porosz állampolgár”-ként. Tanulmányait szülővárosában, majd Göttingenben végezte, ahol Husserl tanítványa, később Freiburgban tanársegédje volt.

Egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot, míg végre Avilai Szent Teréz önéletrajzát olvasva megtalálta azt. 1922. január 1-jén megkeresztelkedett, 1933. október 14-én pedig belépett a kölni Karmelbe, ahol a Keresztről nevezett Terézia Benedikta nevet kapta.

A Karmelben is folytathatta tudományos munkáját. 1938-ban a nácik elől a hollandiai Echt karmelita kolostorába mentették át elöljárói. 1942. augusztus 2-án Auschwitzba hurcolták, ahol augusztus 9-én megölték. Vértanúként halt meg népéért és hitéért, egészen elégő áldozatként.

II. János Pál pápa 1987. május 1-jén boldoggá, 1998. október 11-én szentté avatta, 2000-ben pedig Európa társvédőszentjévé tette meg.

Edith Stein a huszadik század egyik legjelentősebb filozófusnője. Alakja mégsem tudományos vagy tanári munkája miatt vált századunk egyik jelképévé, hanem sorsa miatt.