Húsvét 5. vasárnap (Mariazell)

Húsvét 5. vasárnap (Mariazell 2018.04.29.)

A hely ihletésére, Isten szolgája, a boldogemlékű Mindszenty bíboros, halála előtt 2 évvel, 1973-ban, 81 éves korában a bécsi Pázmáneumban elmondott beszédét ismertetem, illetve mondom el, hisz itt nyugodott holtteste sok éven át a Szent László oltárnál.

Kirié litánia

Jézus Krisztus, Te vagy a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Add, hogy mindig együtt maradjunk Veled. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus, Te vagy a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Tudjuk, hogy Nélküled semmit sem tehetünk. Krisztus irgalmazz!

Jézus Krisztus Te vagy a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Add, hogy mindig bő gyümölcsöt termők legyünk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Isten szolgája, a boldogemlékű Mindszenty bíboros, halála előtt elmondott beszédéből veszek gondolatokat, hozzátéve sajátjaimat is.

Én vagyok a szőlőtő, ti vagy-tok a szőlővesszők, mondja Jézus a mai evangéliumi szakasz szerint. Erről a példabeszédről mondta Bíboros Úr annak idején, hogy az Úr Jézus szebbnél-szebb példabeszédeiből ki- emelkedik a szőlőtő és a szőlővessző példabeszéde. - Szép a jó pásztor és a juhoknak a kapcsolata, de azért a pásztor és a juh mégis két különálló létező. És vannak eltévedt juhok is. - Az atya, anya és gyermek kapcsolatában is van tékozló fiú is, jóllehet a gyermek csont az atyjának, anyjának a csontjából, és vér a vérükből. - És mondhatja azt is az anya, amit a fiatal Toldi Miklósnak mondott találkozásukkor édesanyja: "Lelkemből lelkezett gyönyörű magzatom. Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom! Be szép vagy, be nagyon illesz leventének, Isten se teremtett tégedet egyébnek." - Ezt a közeli gyermeket, ezt is elveszi először az iskola. Utána jönnek a vőlegények és a menyasszonyok, azok is elveszik a szülőktől a gyermeket.

De más a szőlőtő és a szőlő-vessző kapcsolata! Persze ehhez ismerni kell a szőlőművelés mikéntjét.

A szőlőművelésről már a Biblia első lapjain is találunk sorokat. A Biblia szerint Noé szőlőt ültetett a vízözön után. Már Melkizedek főpap is, amikor Ábrahámmal találkozott, nemcsak kenyeret, hanem bort is áldozott a győzelemért a Mindenhatónak.

És szőlőtőn fakad az oltáron megjelenő legszentebb áldozatunknak, az Eucharisztiának egyik alapeleme, a bor.

Mindenki tudja, hogy ősszel, amikor a természet téli álomra készül, akkor betakarja a szőlőműves az együttlévő szőlőtőt és a szőlővesszőt, hogy a gyökerek el ne fagyjanak.

Tavasszal aztán nyitják a szőlőt. Jön a szőlőmetszés. A szőlőműves a termőre nem forduló szőlővesszőket levágja. Pedig de nagy érték volt, amíg termő volt, amíg rajta volt a szőlőtőn! - Hitéleti vonatkozásban: Jaj, annak a szőlővesszőnek, amelyikből száraz venyige lesz! Elvesztette értelmét, célját, rendeltetését Isten országában. - Vigyázzunk, hogy soha ne legyen belőlünk venyige. Nekünk meg kell maradnunk szőlővesszőnek a szőlőtőn. Jézus kéri: "Maradjatok énbennem, mint ahogy a szőlővessző rajtamarad a szőlőtőn. Nélkülem semmit sem tehettek."

Azután a termőre fordulókat is sokféleképpen védik a zivataroktól, a kártékony elemektől, madaraktól, darazsaktól. A kánikulában, főleg a vénasszonyok nyarán megjelennek ugyanis a darazsak, és eszik, pusztítják a szőlőfürtöt.

De végre eljön a bő gyümölcsű termés leszüretelése, a szüret, a vigadozás, az életet megvidámító bor érlelése.

Látjuk, hogy a gondos művelés ellenére is, számtalan veszély leselkedik a szőlővesszőre. Már említettem, hogy a májusi fagyok gyakran leperzselik a szőlőtők zsenge hajtásait. A hitvonalán ez történik azoknak a megkeresztelt gyermekek és ifjak életében is, akik nem részesülnek vallásos nevelésben.

Később a zivatarok. Megjelennek a darazsak is. Vallásos életünkben a szekták és tévtanítók. „Sok tévtanító ment szét e világba”, mondja az apostol már az apostoli korban. Sajnos sok működik belőlük ma is. Vigyázzunk a darazsakra, amelyek eszik, rágják, pusztítják, a szőlőszemeket! 

Alig lehet őket távoltartani a szőlőtől. Még az EU is a gazdasági céllal létrehozott, történelmi egyházakat támadó kisegyházak, szekták elismerését rá akarja kényszeríteni hazánkra.

Oh, mennyire szükséges, hogy távoltartsuk a darazsakat a szőlőtől, a tévtanitokat, a szektákat az egyháztól. Nem ok nélkül kötelezte Jézus apostolait, hogy tanítsanak minden népet. Nem adott parancsot a csodatevésre, templomok építésére, egyesületek szervezésére, de arra igen, hogy tanítsanak, hirdessék az evangéliumot. Fülembe csengenek szinte naponta a páli szavak: Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot, és engedem, hogy butítsák, lebutítsák népünket, lemetsszék a szőlővesszőket a szőlőtőről.

Hogy megmaradhassunk a szőlőtőn, hogy szőlőtő és szőlővesszők együtt maradhassunk, ahhoz az kell, hogy bő gyümölcsöt termők legyünk.

Mikor leszünk bő gyümölcsöt termők? Ha tetteink szeretetből fakadnak. És mikor fakadnak szeretetből? Ha megvalósítjuk János apostol a mai szentleckében halott szavait. és nem szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal szeretjük egymást! És mikor tudjuk ezt megvalósítani? Ha a szőlőtőn maradunk. Ha megmaradunk benne, akkor ő is megmarad bennünk, és Nélküle semmit, de Vele mindent megtehetünk az egyének, a családok és nemzetünk boldogabb életéért.

Ámen

F.F.

Húsvét 5. vasárnap 2018.

Húsvét 5. vasárnap 2018.

Bevezetés

Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők... halljuk majd a mai, húsvét 5. vasárnapjának evangéliumában. Az Úr Jézus szebbnél-szebb példabeszédei közül kiemelkedik a szőlőtő és a szőlővessző példabeszéde. Szép a jó pásztor és a juhok, szép az Atya és a tékozló fiú példabeszéde. De ez fejezi ki legközérthetőbben Krisztus és a benne hívő kapcsolatát, a szőlővesszőnek a szőlőtőkén való maradás szükségességét ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjen. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket! Milyen a mi Krisztussal való kapcsolatunk? Gyümölcsöt termő e?

Kirie Litánia

Jézus Krisztus, Te vagy a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Add, hogy mindig együtt maradjunk Veled. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus Te vagy a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Add, hogy mindig bő gyümölcsöt termők legyünk. Krisztus irgalmazz!

Jézus Krisztus, Te vagy a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Tudjuk, hogy Nélküled semmit sem tehetünk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Számunkra szinte magától értődő mindaz, amit Jézus Krisztus mond a mai evangéliumban, az tudni illik., hogy Ő a szőlőtő, és mi, követői, hívő keresztények vagyunk a szőlővesszők . A keresztényeknek Krisztussal való szőlőtő és szőlővessző kapcsolata a keresztség révén jön létre. Sajnos, ez a szőlőtő és szőlővesszői kapcsolat, ennek ígéretes kezdete, kudarcba fulladhat, ha értelmünk birtokába jutva, nem kapjuk meg a hitet ébresztő és tápláló oktatást.

Gyakran megtörténik, hogy a májusi fagyok leperzselik a szőlőtőkék zsenge hajtásait. A hitvonalán, ez történik azoknak a megkeresztelt gyermekeknek és ifjaknak életében is, akik nem részesülnek vallásos nevelésben, s semmiféle hitoktatásban. S áldozatul esnek a szekták igen erős tevékenységének, s az antikeresztény, antikat-olikus áramlatok fagyhullámainak. Ezek igen sok szőlővesszőnek okozzák az elhalását, a szőlőtőről való leszakadását.

Korunkban ugyanis bőségesen működnek olyan erők, amelyek rabszolgává akarják tenni az embert, s veszélyeztetik az embervoltot, az emberek hitét. Korunk jellemzője az elkereszténytelenítési folyamat felerősítése. A minap még a Szentatyát is elítéltető mondatokat akartak megszavaztatni az Európai Parlamenttel a liberálisok. De csúfosan, 429:55 arányban alulmaradtak. Ennek ellenére, nemcsak a társadalomban, hanem a családban is egyre kisebb méretekben vannak jelen a vallásos élet megjelenési formái, értékei, a vallásos életből táplálkozó erkölcsi követelmények. Az emberek úgy élnek, mintha nem is tudnának Krisztusról, és arról az életről, amelyet ő nyújt nekünk. Harsognak, kiabálnak azok az erők, amelyek földi életünket alakítják, azt sugallják, csak ez az élet fontos, semmi mással nem kell törődni.

Ma már a hagyományos erkölcsi törvényeket semmibe veszik az emberek S e nép vezetői pedig olyan bűnöket akarnak ránk varrni, amelyek messze idegenek minden hívő magyar embertől. Előbb keletkezett ez az erkölcsi válság, amely oka és mélyítője a jelenlegi gazdasági válságnak. Sok tévtanító ment szét e világba, mondja az apostol. Sok működik belőlük ma is.

Nem ok nélkül kötelezte Jézus apostolait, hogy tanítsanak minden népet. Nem adott parancsot a csodatevésre, templomok építésére, egyesületek szervezésére, de arra igen, hogy szent igéinek magvait, elvessék az emberi lelkek barázdáiban és őrködjenek a vetések fölött, s ne engedjék, hogy Isten országának ellenségei konkolyt hintsenek a vetések közé

A XX. század nemzedéke véres leckét kapott arra vonatkozóan, mire vezet a téves eszmék szolgálata. S nem tudom, milyen leckét fog kapni a XXI. század nemzedéke, hiszen nem vagyok próféta, de félek, hogy még kegyetlenebbet, mint a mögöttünk hagyott, ha megszűnnek a keresztények szőlővesszőkként megmaradni a szőlőtőn, ha kiiktatódik az emberiség életéből Krisztus tanítása és annak megtartása.

A szőlőtőről való leválás reális veszélyével számolva felvetődik a kérdés, mi a bizonyítéka annak, hogy valaki Krisztushoz, a szőlőtőkéhez tartozik? Többnyire a belső bizonyosságunk. Ennek pedig külső jele az istentiszteleten való buzgó jelenlétünk.

De Jézus szavai szerint, aki benne marad, s akiben Ő marad, az bő termést hoz. A bő termés a Krisztussal való életkapcsolatnak a legmegbízhatóbb bizonyítéka. A bő termés pedig a Krisztus iránti szeretetből fakadó tettek. Ezért a felebaráti szeretet az, ami megbízható jelzője Krisztushoz való tartozásunknak. Nem ok nélkül hangsúlyozza János apostol a mai szentleckében: Ne szeressünk szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal! Akadályozzuk meg a rabszolga társadalom kegyetlenségeinek a visszatérését.

Mindannyian ismerjük ezt a szót, hogy felmentés! Ha valaki beteg, eleve fel van mentve a böjtölés aló1 vagy a szentmisén való részvétel alól. Az életben szinte minden alól van felmentés. Csak egy valami alól nincs semmilyen körülmények között. Ez pedig a szeretet parancsa!

Ide a templomba elhozhatjuk gondjainkat, bánatainkat, panaszainkat, kéréseinket, de nem hozhatjuk be haragunkat, gyűlöletünket. Hiszen Jézus követőinek lelkében nem lehet tartós harag és gyűlölet még ebben a gyűlölködő világban sem. Amikor tehát a szentmise kezdetén megvizsgáljuk leli-ismeretünket, az emberszeretet legyen az első helyen, amit számon-kérünk magunktól. A mulasztással elkövetett bűneink közül leggyakoriabbak az elmulasztott szeretetgyakorlatok.

Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is de lelkének kárát vallja? Mit használna egy édesanyának, ha lakását szépen berendezné, de gyermekeit elhanyagolná? Mit használna az apának, ha sok pénzt keresne családjának, de szívét megvonná tőlük? Mit használna a felnőtté váló gyermeknek, ha tisztességet szerezne szüleinek elért sikereivel, de szívében elsorvadna a szülők iránti szeretet? S mit használna az egyháznak, ha a templomtorony égig érne, de senki sem látogatná az istentiszteletet? És mit használna az istentiszteleten való jelenlét, ha nem erősítené a hívek egymás közötti testvéri kapcsolatát?

A templomban ugyanis nem csupán Istennel kell találkoznunk, hanem az emberekkel is. Az Istennel is csak az találkozhat, aki találkozik embertársaival is. A szentmise nem Isten és az én ügyem, hanem Isten gyermekeinek a közös együttléte azoknak, akiknek élő a kapcsolatuk Krisztussal, a szőlőtővel és ezért bőséges és maradandó termést hoznak hétköznapjaik folyamán is, hogy krisztusibb, szolidárisabb, békésebb, s boldogabb legyen ez a világ!

Amen 

F.F.

Én vagyok ...

Én vagyok …

"Én vagyok az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6) - olvassuk Jézus szavait a mai evangéliumban. Az Egyház a kezdetek óta hittel vallja, hogy egyedül Jézus az út, aki elvezet minden embert az Atyához, ő az igazság, aki szabaddá tesz minket és ő az élet, aki örömre gyújtja szívünket.

Az evangéliumokban szereplő személyek különféle utakon járnak. Egyszer a lelkes hit útján, máskor a hitetlenség útján. Egyszer a hegyekre (lelki magaslatokra), máskor a kietlen pusztaságba (lelki szárazság) vezető utakon. Néha az Úr egyenes útjain, máskor messze eltávolodva attól. Az életre vezető keskeny ösvényt csak kevesen választják, mert a többség a pusztulás széles útján jár.

Az emberek bejárják a városok kövezett utcáit és a falvakba vezető poros utakat. Eközben Jézus is nagy utat járt be. Ő mindig a maga útját járta. Az emberekhez vezető utat, amely egyúttal az Atyához is vezetett. Járta a keresztutat, amely a dicsőséges feltámadás felé vezető út volt számára. És Jézus, aki azt mondta magáról, hogy ő az út, újra és újra útnak indul napjainkban, hogy meghívjon minket: legyünk útitársai az Atya felé vezető úton!

Elindulok-e Jézussal? Engedem-e, hogy a hit útján vezessen? Szeretném-e, hogy az Atyához vezessen?

H.I. S.

Emberek szolgálata

Emberek szolgálata = Isten szolgálata

Az utolsó vacsorán az apostolok lábát megmosó Jézus tanúságot tett arról, hogy az embereket akarja szolgálni, majd másnap, nagypénteken, amikor vállalja a kereszthalált, a mennyei Atya szolgájának bizonyul. Az Úr azt kéri tőlünk, hogy szolgáljuk embertársainkat és állítsuk életünket Isten szolgálatába. Nem két, egymástól különböző dologról van itt szó, hanem arról, hogy az embereket szolgálva Istennek szolgálunk. Így volt ez Jézus megváltó halálakor, és ez történik akkor is, amikor Jézus szolgálatát folytatjuk.

Gondoljunk most arra, hogy mi ülünk ott az asztalnál, Jézus éppen hozzám lép, letérdel elém és az én lábamat mossa, majd megtörli. Nem kérdezi, ki vagyok. Számára az a fontos, hogy az ő követője legyek és azt akarja, hogy tiszta legyen a szívem. Nem vagyok nagyobb nála, mégis ő térdel le előttem, ő szolgál nekem, sőt irántam való szeretetből még ennél is többet tesz, feláldozza életét, üdvösségem szolgája lesz. Elismerem-e Jézust életem Urának? Akarok-e neki szolgálni? Akarok-e a példáját követve az embereknek szolgálni? Akarom-e az emberekben, főként a legkisebbekben és a legszegényebbekben őt szolgálni? Tudok-e alázatos lenni annyira, hogy nem viszolygok és húzódozok semmiféle" megalázó" feladattól?

Szent Márk

Szent Márk

Zsidó papi családból származott. Zsidó neve: János. Az Úr szenvedése idején még ifjú volt. Szent Pál első apostoli útján elindult rokonával, Barnabással, de Pergéből visszafordult. Ezért a második apostoli úton már nem vett részt, hanem Barnabással együtt Ciprus szigetére ment. Később Péter apostollal együtt Rómában tartózkodott, és ott tolmácsolta Szent Péter prédikációit. Ezeket írta le evangéliumában.

Az Apostol-fejedelmek vértanúsága után Alexandria püspöke lett, és ott szenvedett vértanúságot. Ezekiel próféta jövendölése alapján oroszlánnal ábrázolják, mert azzal kezdi evangéliumát: " A pusztába kiáltó szava: Készítsétek az Úr útját!".

Az evangélium megírásával betöltötte az Úr parancsát:

Menjetek el az egész világra:

hirdessétek az evangéliumot

minden teremtménynek!

Alleluja!

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK

Imádkozzunk, Testvéreim, hogy Urunk, Jézus Krisztus erősítse az evangélium tanításának igazságait, és Szent Márk közbenjárására növelje hitünket. 

Adj, Urunk, Egyházadnak igehirdetőket, hogy egyre jobban megismerjük az evangélium tanítását.

Engedd, Urunk, hogy a pogány népek is meghallják az evangélium üzenetét.

Növeld, Urunk, hitünket, hogy általunk is terjedjen Országod örömhíre.

Áldd meg mindazok munkáját, akik parancsod szerint a missziókban tevékenykednek.

Add, hogy az evangélium ismerete elvezessen minket a megdicsőült Egyházba.

Urunk, Jézus Krisztus, mérhetetlen ember-szeretetedben Szent Márk evangélistát tanításod hírnökévé tetted. Kérünk, add, hogy közbenjárására mi is megerősödjünk a hitben, és betöltve parancsodat, általunk is terjedjen evangéliumod. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Ámen

Húsvét 4. vasárnap. 2018

Húsvét 4 vasárnap. 2018

Bevezetés

A mai vasárnap, a Jó Pásztor vasárnapját Ünnepeljük. Az Egyház azt kéri tőlünk, hogy hiteles keresztény életünkkel, imádságunkkal, életszentségre törekvésünkkel mutassuk meg a Jópásztor szeretetét e világban.

Tegyük fel bátran a kérdést: Hogyan teljesítjük mi az Istentől kapott hívatásunkat? Imádkozunk e mi azért, hogy legyenek nagylelkű fiatalok, akik meghallják Isten hívó szavát?

Kirié litánia

Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem védjük kellően nyájadat a ragadozó farkasoktól. Uram irgalmazz!

Jópásztorunk, Jézus Krisztus. Bocsásd meg, hogy mi nem keressük az eltévedt bárányokat! Krisztus kegyelmezz!

Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem fáradozunk eleget azért, hogy egy akol és egy Pásztor legyen! Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az egyház ezt a vasárnapot, amint már említettem a bevezetőben, néhány évtizede a papi és szerzetesi hivatások vasárnapjává tette. Ez nem reklámfogás. Bizony nehéz is lenne pusztán emberi szavakkal vonzóvá tenni a papi, szerzetesi hivatást, amikor a köztudatban ott él még az elmúlt évtizedek üldöztetésének, megpróbáltatásának emléke

Azt reméltük, hogy a kommunizmus megszűnésével, megszűnik majd a keresztények üldözése is. De tudjuk, hogy nem szűnt meg, csak a formája változott. Őket szabad szidni, rágalmazni mindenféle hazugsággal, szabad ellenük gyűlöletet kelteni. S nem egy helyén a világnak, még megkínozni és megölni is őket. Szent Pál apostol szavaival: Ma is naponként üldöznek bennünket az öt világrész számos területén.

Jól megritkították és ritkítják szinte világszerte a keresztények, főleg a papok és szerzetesek sorait. Nem csoda, ha oly nagy a paphiány!.

A papi hivatást választó férfiak többsége nem közéleti ember olyan értelemben, hogy rádióban, újságokban, televíziós adásokban szerepelnének. Annak ellenére, hogy közösségi emberek, egy-egy emberi közösséget vezetnek, illetve szolgálnak, mégis kissé visszavonultan élnek. Még a vallásos emberek egy része is kissé idegenül szemléli őket. A világ, mi több még egy némely vallásos ember is, különös lényeknek, csodabogaraknak tekintik őket.

Mindezek után nem kell csodálkozni azon, hogy még ma is, főleg azokban az emberekben, akik nem találkoznak velük személyesen, a papokról alkotott kép nagyon hiányos és hamis.

Sokaknak fogalmuk sincs arról, hogy a legnagyobb érték bennük nemcsak a pozitív keresztény és nemzeti értékeink őrzése és továbbadása, hanem a lelkek szolgálata!

A katolikus papság igazi lényege, hogy a krisztusi hívásra igent mondva, szolgálja az embereknek az Istennel való élő kapcsolatát. – Mint jópásztor védelmezi Isten népét, táplálja őket, zöldellő mezőre vezeti őket. Megismétli az utolsóvacsorai eseményt. Bemutatja az emberiség legszentebb áldozatát. Megszabadítja az embereket a lelküket nyomó terhektől, gyógyítja és vigasztalja őket.

Erre a szolgálatra maga Jézus Krisztus hívja meg azokat, akiket kiválasztott. Nem mi, választják őt, hanem ő választja ki bennünket. Éveken át tanít bennünket, majd hatalmat és küldetést ad nekünk e szavakkal: "Menjetek… tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok őket mindannak meg-tartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap a világ végéig."

Jól tudjuk az evangéliumból, hogy Jézus jó pásztori szerepét átadta apostolainak és apostoli Egyházának.

Az is érthető, hogy Jézus nemcsak papjai, de minden híve közreműködését igényli, hogy megvalósítsa jó pásztori szolgálatát. Minden keresztény részese ennek a szent küldetésnek. Szülők, nevelők arra kaptak megbízatást, hogy vezetői, orvosai legyenek a rájuk bízott embereknek.

Áldd meg, Urunk, ezért az édesanyákat, de mindazokat is, akik az anyák szívével szeretik ifjúságunkat, a nagyikat, az óvónőinket, tanítónéniket, áldd meg az életüket az ifjúság nevelésének szentelő pedagógusainkat.

De különösen is áldd meg papjaidat!

Mennyi hős papja volt az elmúlt évtizedeknek, akik üldözést, mellőzést, gyalázatot, börtönt és vértanúhalált szenvedtek, de az Örök Pásztort el nem hagyták soha, egy pillanatra sem.

S áldottak legyenek ők, akik túl a 60-on, túl a 70-en, túl a 80-on, az élet alkonya felé tartva, megfogyatkozott életenergiával is, ott állnak a nyáj mellett, vigyázzák őket, terelgetik őket!

S áldottak azok a paptestvérek, akik megrokkanva, belefáradva, életük életalkonyát a papi otthonokban élik. Kísérjen őket az a bizonyosság, hogy nincsenek egyedül! Lélekben Velük vagyunk, S Velük van a Vigasztaló, bátorító és erősítő Szentlélek! Az Egyházat éltető lelke!

Áldottak azok a fiatalabb papok, akik bátran odaállnak az üldözött pásztorok mellé lelkes munkatársként, hogy szent ihletettséggel végezzék a nyájról való sokoldalú gondoskodást és annak vezetését.

És áldottak legyenek azok is, akik most készülnek szent hívatásukra a szemináriumokban, a nagyobb családról való gondoskodás érdekében lemondanak a saját család alapításáról.

Adj Uram, nyájadnak az Örök Főpásztorhoz hasonló jó szívű pásztorokat.

Ámen.

Aki eszi az én testemet

Aki eszi az én testemet

Jézus eucharisztikus beszédének utolsó részletét olvastuk az evangéliumban, amelyben testének nevezi az általa adott kenyeret és arra kér bennünket, hogy vegyük magunkhoz őt, együk az ő testét. Hogyan valósítjuk meg azt a gyakorlatban?

Az Eucharisztia ünneplésén, a szentmisén való jelenlétünk alkalmat ad arra, hogy ne csak kívülállóként szemléjük az Oltáriszentség titkát, hanem valóban részesedjünk Krisztus áldozatából és feltámadásából. A szentáldozáskor közösségre lépünk vele, ugyanakkor lelki közösség jön létre mindazok között, akik az egy kenyérből részesülnek. Ebben az értelemben Krisztus teste egységet teremtő és közösséget formáló szentség, amely itt a földön összekapcsolja az újszövetség népét, s amely mindenkit segít, hogy eljusson az örök életre.

Ha egy kicsit is megértjük az Oltáriszentség titkának mélységét, azt, hogy Jézus valóságosan jelen van a kenyérben, akkor megértjük azt is, miként van jelen a feltámadt Krisztus a világban. Azt ígérte, hogy örökre köztünk marad, s jelenlétének többek között ezt a titokzatos módját választotta. Jelen van a testvéri közösségben, jelen van a Szentírás szavaiban, jelen van a szentségekben és jelen van az Eucharisztiában, hogy érezzük a belőle áradó szeretetet, halljuk igaz tanítását, éljünk a szentségek által közvetített kegyelemmel és legfőképpen: magunkhoz vegyük őt. Így lesz élete a miénk, s így újul meg őbenne a mi életünk.

Jézus teste

Jézus teste a világ életéért:

A kenyérszaporításkor Jézus földi kenyeret adott az embereknek, amely a test tápláléka. Ezt követően pedig a mennyei kenyérről beszél, amely lelki táplálék az emberek számára. A hallgatóság elcsodálkozott, amikor Jézus kijelentette, hogy ő az örök élet kenyere és teste valóban táplálék, hiszen ekkor még nem tudhattak az Eucharisztia csodájáról. Az Úrnak a mai evangéliumban mondott szavai nagycsütörtökön valósultak meg első alkalommal. Azóta az általa mondottakat és tetteket megismételve minden szentmisével valóságosan megjelenik Krisztus az átváltoztatott kenyérben és a borban.

Az Oltáriszentséggel kapcsolatban kettős feladatunk van. Egyrészt hinnünk kell, hogy az Eucharisztia valóban Krisztus teste, másrészt táplálkoznunk kell ezzel a kenyérrel, amely az örök élet tápláléka számunkra. Ebből a kenyérből él és táplálkozik az Egyház s minden hívő, aki az Egyházhoz tartozik.

A szentmisében, Jézus szavainak megismétlése után hitünk szent titkának nevezzük az Oltáriszentséget. Titokzatos már maga a történés, amikor a miséző szavára a kenyér az Úr testévé, a bor az ő vérévé lesz, de titokzatos a mi Urunk jelenléte is a kenyérben és borban. Mindezt csak hittel tudjuk elfogadni, az emberi ész és értelem ugyanis korlátokba ütközik. Jézus szavainak megismétlésével az Egyház hite fogalmazódik meg, amely magába foglalja az én személyes meggyőződésemet is arról, hogy Krisztus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben.

H. I. S.

Jézus az élet kenyere

Jézus az élet kenyere

A keresztény élet Istennel egyesült élet. Ha nem erre, azaz az Istennel való egyesülésre törekednénk vallási cselekedeteinkkel és nem ez a vágy vezetne bennünket, akkor alapvetően félreértenénk a vallásosság lényegét. Az Istennel való élet a keresztséggel kezdődik, és folyamatosan megújul az Oltáriszentségben való részesedés által. Ennek fényében érdemes olvasnunk és értelmeznünk Jézus kijelentését a mai evangéliumban: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.”

Azért állíthatjuk, hogy az Oltáriszentség által állandóan megújul és erősödik a kapcsolatunk Krisztussal, mert nem egyoldalú közeledésről, hanem kölcsönös önátadásról van szó. Egyrészt mi vesszük magunkhoz Krisztust, az ő testét a kenyérben, másrészt ő is magához vesz, önmagához kapcsol minket.

Itt értjük meg az Egyház küldetését, azt, hogy miért bízta az Oltáriszentséget Krisztus közösségére, az Egyházra. Az evangelizációnak és a szentségek kiszolgáltatásának az a célja, hogy az emberek egyesüljenek Krisztussal. Mindannyian személyes, kegyelmi ajándékként kapjuk Krisztus testét, ugyanakkor ez az ajándék egyesít minket egymással és az Egyház közösségével is.

Jó nekünk az Úrnál lennünk, keblére hajolnunk és vele időznünk egy szentséglátogatás vagy szentségimádás alkalmával, de lelkünk számára még gyümölcsözőbb a vele való egyesülés a szentáldozásban.

Eucharisztia előre jelzése

Eucharisztia előre jelzése

Az ószövetségi időkben az Egyiptomból való szabadulás után, a pusztai vándorlás idején az Istentől kapott manna az életet jelentette a választott népnek, ez volt szinte egyetlen táplálékuk a pusztában, enélkül éhen haltak volna. Isten pedig a manna révén megmutatja, hogy gondoskodik övéiről, az ő népéről.

Erre a múltbeli csodára emlékeztette az embereket a Jézus által tett csoda, a kenyérszaporítás, de ez mégsem volt elég számukra, hanem újabb jelet követelnek, amely alapján híhetnek Jézusban. Jelet akarnak látni, amely igazolja, hogy valóban ő a Messiás. Milyen szándék lehet kérésük hátterében?

Ha jó szándékú volt a kérés, akkor tényleg hinni akartak. Ha viszont rossz szándékkal kérték ezt, akkor bizonyára próbára akarták tenni Jézust és abban bíztak, hogy nem tud újabb csodát tenni. Talán ez utóbbi a valószínűbb, hiszen Jézus nem teljesíti a kérésüket. Ennek az lehet az oka, hogy ő nem a csodaváró emberi elvárásoknak akar megfelelni, hanem mindig a mennyei Atya akaratát teljesíti, valamint messiási kilétét még nem akarja felfedni. Jézus elutasítja a kérést, de tanítást ad a mennyei kenyérről, amelyet az Atya ad az embereknek.

Ez a kenyér ő maga, az ő valóságos teste, amelyet az Oltáriszentségben vehetünk magunkhoz, mint az élet és az örök élet táplálékát. Az egykori manna előképe az élő kenyérnek, az Oltáriszentségnek.

Ha Krisztus testével táplálkozunk, akkor eljutunk az örök életre.

H. I. S.

Húsvét 3. vasárnap 2018

Húsvét 3. vasárnapja 2018

Bevezető

A mai, húsvét 3. vasárnapjának evangéliumában hallani fogunk az elbizonytalanodott, tétlen apostoloknak a feltámadt Krisztussal való találkozásáról, s ennek rájuk történt hatásáról.

Ránk sok héten át izgalomban élő hívőkre milyen hatással van a vasárnap történt esemény, és ezt követően, a mai szentmisében a Jézus Krisztussal történő találkozásunkra?

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Miként a töprengő tanítványok hitét megjelenéseddel megerősítetted, úgy erősítsd meg a mi hitünket is. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Miként a tanítványokba, úgy belénk is a Szentírás magyarázatával önts hitet és reményt! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Miként apostoloknak a velük történő együttétkezéssel adtál végleges bizonyosságot, úgy nekünk is az Eucharisztia vételével adj szilárd bizonyosságot. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A rendkívüli hírek hallatára hamarosan kicsúszik a szánkon: „no, ne mondd!”, „Hát ez lehetetlen!”, „Hihetetlen!”, „Ez képtelenség!”. Ennek ellenére mégis kíváncsiak vagyunk rájuk.

Hasonló emberi magatartással találkozunk az első húsvét reggelének eseményeiről szóló evangéliumi beszámolókban, amikor Jeruzsálemben a korán kelő derék asszonyok, később meg Péter és János beszámoltak társaiknak a Jézus sírja körüli rendkívüli jelenségekről.

Futótűzként terjedt el a hír, hogy Jézus teste nincs a sírban. Jézus föltámadt. Hallatlan hír. Hirtelenjében nem is lehet rá másként válaszolni: „Ez hihetetlen”, „Ez nem lehet igaz”.

Később az emmauszi tanítványok rendkívüli beszámolója társaik előtt még inkább fokozta a zavart. Ők egy idegenről beszéltek, aki emmauszi útjuk során melléjük csatlakozott, jól ismerte az Írásokat és gyönyörűen beszélt a Messiásról. Csak az otthoni kenyértörés idején ismerték fel benne a keresztre-feszített Jézust.

De hát hogyan lehetne ilyen képtelen történetnek hitelt adni? Miként a rendkívüli hírek hallásakor az emberek, úgy most az apostolok is erről tanakodnak. Amikor az apostolok a feltámadással kapcsolatos tényekről beszélgetnek, egyszerre csak megjelent Jézus közöttük. „Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak”.

A föltámadt Üdvözítő megmutatta nekik sebeit oldalán, kezén és lábán. Így érzékeltette velük, hogy a nagypénteken keresztre feszített Jézus Krisztus és az előttük álló személy ugyanaz a személy. A tanítványok erre még inkább csodálkoztak és örömükben hinni sem mertek – jelzi a Szentírás. Számukra a hihetetlen továbbra is felfoghatatlan maradt.

Jézus hozzájuk intézett szavai rázták fel őket dermedt kétkedésükből. Csak Jézus szavai után láttak tisztán és tudtak hinni, miután Jézus bibliai magyarázatot tartott nekik és emlékeztette őket az Írásokra, amelyek szerint, úgy amint Jézus ezt jó előre már megmondta: Be kellett teljesednie mindannak, amit Mózes törvényében, a próféták könyveiben és a zsoltárokban róla megírtak.

Az Üdvözítőnek szenvednie kellett, meg kellett halnia és fel kellett támadnia a halálból. Csak ezen szentírás-magyarázat után lett világos előttük, hogy Jézus halálával semmi esetre sem zárult le az üdvösség története. Csak a szentírás-magyarázat után kezdték megérteni, ami történt.

Jézus éveket töltött velük és előkészítette őket a rájuk váró hatalmas feladatra. Most itt az idő és nekik kell a világ elé állniuk és hirdetniük Jézus nevében a megtérést és bűnbocsánatot minden népnek Jeruzsálemtől kezdve.

Maroknyi csapat! Ők sem tudják, milyen gigászi feladatra vállalkoznak. A föltámadt Üdvözítő azonban küldetésükhöz komoly segítséget ígért nekik: „Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét” és erő tölt el benneteket a magasságból – mondja Jézus. Ezzel garantálja, hogy apostoli igehirdetésük és fáradozásuk semmiképpen sem vész kárba, hiszen Isten működik általuk.

Az apostolok személyesen találkoztak Jézussal. Ez a találkozás, a jézusi hitoktatás és szentírásmagya-rázat, meg a Tőle kapott küldetés annyira szívükbe vésődött, hogy később semmiféle üldözés sem volt képes azt kitörölni onnan.

Az élő Krisztus küldetésében jártak, hirdették az Igét és életüket sem kímélve tettek tanúságot róla.

Tudjuk, hogy nem volt könnyű ezen megbízatásuk teljesítése. Már a kezdet kezdetén megtiltották nekik a főpapok, hogy Jézusról prédikáljanak. De ők rendíthetetlen bátorsággal vágták fejükhöz: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre? Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.”

Később pedig a Római Birodalomban 3 évszázadon át, és történelem folyamán pedig szinte állandóan üldözték azokat, akik Jézus tanítványainak vallották magukat.

Keresztek, bitófák, máglyák, nyaktilók, (az ezekkel gyilkoltató eszme benn van az EU preambulumban). Emlékszünk? II. János Pál pápa kérése ellenére sem tették be a keresztény gyökeret. És ennek szomorú, tragikus következményeit látjuk Európában.

Ezek ellenére az Isten országáról szóló örömhír elterjedt a Föld valamennyi kontinensén, és miként az elvetett mustármag úgy növekszik lassan terebélyes fává. Mert az isteni küldetés nem fejeződött be az apostolok igehirdetésével és nem fejeződik be az üldözések ellenére sem. Mert ezermilliónyian vannak ma is, akik az isteni küldetést: „a ti pedig tanúi lesztek mindennek”- et nemcsak meghallják, hanem be is teljesítik, reményem szerint a vasárnap történt események után még inkább, magyar földön is.

Ámen

Csodás kenyérszaporítás 2018

Csodás kenyérszaporítás 2018

A csodálatos kenyérszaporításkor Jézus kenyeret és halat ad az embereknek a Tibériás-tónál, ezt az esetet idézi fel a mai evangélium. Feltámadása után ugyanezen a helyen történik a csodálatos halfogás (vö. Jn 21,1-14) eseménye is. Amikor az apostolok kiérnek a partra bárkájukkal, Jézus hallal és kenyérrel fogadja őket.

A két csoda leírásában több közös elemet találunk. Mindkettőben szerepel az isteni cselekedet, amely pótolja a hiányt. Jézus megadja azt, amire az adott helyzetben szükség van. Az emberi közreműködés is ilyen közös elem, hiszen a fiú által hozott öt kenyeret és két halat sokasítja meg Jézus, illetve a másik történetben az apostolok nem maradnak tétlenek, ki kell vetniük a hálót a vízbe, ahogyan azt Jézus parancsolja. Az embernek tehát valamit tennie kell, hogy Isten csodás módon segítsen.

Mit kér tőlünk Jézus napjainkban? Vessük ki mi is a hálót, az igehirdetés és a tanúságtétel hálóját, hogy a feltámadás örömhíre eljusson mindenkihez! Ahogyan egykor az apostolok egész éjszaka hiába fáradoztak és nem fogtak semmit, de az Úr mégis eredményessé tette munkájukat, ugyanígy az emberhalászat munkája eredménytelen lenne az ő jelenléte és segítsége nélkül.

Az átváltoztatott kenyérben, az Oltáriszentségben Jézus az ő testét adja nekünk lelki táplálékul. Elfogadjuk-e hittel, hogy a szentáldozásban Krisztus szent testét vesszük magunkhoz? Szükségünk van-e minden nap az élő kenyérre?

Szerda 2018

Szerda 2018

 „Úgy szerette Isten e világot”. Nem arról, hogy egyszer valamikor volt egy olyan korszaka ennek a világnak, hogy az Isten szerette! Szerette valamikor, de már nem szereti! Nem ezt fejezi ki ez a jézusi mondás. Itt egy elkezdődött múltról van szó. Egy régen elkezdődött folyamatról, isteni tevékenységről, egy szeretet-tevékenységről, ami azóta is tart! Isten most is ugyanúgy szereti a világot, mint akkor, amikor ez a kijelentés Jézus ajkán elhangzott!

Annak ellenére, hogy ez a világ kiszorítja Istent az életéből. Vajmi keveset törődik azzal, hogy van Isten, van isteni törvény. Ennek a világnak az egész élete nagy lázadás az Isten ellen. Tele van olyan indulatokkal, vágyakkal, törekvésekkel, gondolatokkal, bűnökkel, amik mind szöges ellentétben állnak mindazzal, amit az Isten szerethet. Nem lenne-e természetesebb, ha Isten sorsára hagyná ezt a világot, hadd vesszen bele a saját nyomorúságába?

És mégis szereti! Nem érezzük, hogy milyen csoda ez? Valóban olyan csoda, amire csak Isten képes! Szereti ezt a világot! Azt a világot, amelyiket mi is sokszor utálunk. Amelybe belefáradtunk, amely keresztként nehezedik ránk. Azt az emberi világot, amely kicsinyes, rágalmazó, rosszindulatú kenyéririgységével marja egymást, tülekszik, könyököl körülöttünk, ezt az embervilágot Isten szereti!

És Isten hogyan szerette? Úgy “hogy az egyszülött Fiát adta”! Nem úgy szeret, ahogyan mi szeretnénk látni Isten szeretetét! Mi azt szeretnénk, hogy úgy bánjon velünk, mint egy gyenge édesapa az elkényeztetett gyermekével: teljesítse minden kívánságunkat, és őrizzen meg minden bajtól és veszedelemtől. Adjon egészséget, biztosítsa a nyugodt, életet. Nem így szeret az Isten!

Hát akkor miért adta oda Fiát e világért? Azért, “hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

Hisszük mi, hogy az ő kereszthalála révén lesz nékünk örök életünk?

Ámen

Húsvét 2. vasárnap 2018

Húsvét 2. vasárnapja, 2018

Bevezetés

A mai evangéliumban az Úr Jézus Tamás apostolt is megajándékozza azzal a kegyelmi többlettel, amivel a többi társát már megajándékozta. Így ő is velük teljesen egyenértékű apostola lett a Föltámadott Krisztusnak. S hiteles hirdetője az evangéliumának

A feltámadás tegnapi hitével, nem lehet ma élni. Maivá kell lennie e hitnek! Mint annyi mást, úgy a Feltámadottban való hitet is újra és újra frissíteni kell. Nyissuk meg mi is, miként Tamás apostol, a szívűnket a Feltámadott felé, hogy felfrissült, megújult hittel mondhassuk mi is: Én Uram! Én Istenem!

Kirié litánia
Jézus Krisztus, aki megjelenésedkor „Békesség nektek”- kel köszöntötted apostolaidat! Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus, aki megjelenésedkor, örömmel töltötted el apostolaid lelkét! Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus, aki boldognak mondtad azokat, akik Téged nem láttak, és mégis hittek. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az indiánoknál szokás, hogy harcosaiknak külön nevet adnak legfontosabb tulajdonságuk alapján: Hosszú Nyíl, Vadölő, Sólyomszem. A keresztény hagyomány az apostolokra is címkéket ragasztott: Simon a „buzgó”, János a „szeretett tanítvány”, Péter a „Sziklaember”, Máté a „vámos”, Júdás „az áruló”. Így sütötték rá Tamásra is a bélyeget: „a hitetlen”. Pedig ez túlságosan egyoldalú. Benne is élt a hit. Csak nagypéntek után rendült meg. Miért? Mert szem elől tévesztette a hit alapvető tulajdonságait. Tanulmányozzuk Tamás hitét, hogy elkerüljük buktatóit.
Amíg közösségben élt apostoltársaival, hite felülmúlta a tizenegyét. Jézust utolsó jeruzsálemi útja előtt apostolai le akarták róla beszélni. Tamás volt az egyetlen, aki kijelentette: „Menjünk fel mi is és haljunk meg Vele együtt!” (Jn 11,16). Volt azonban egy hét, amikor az ő hite is megrendült. Oka: kiszakadt apostoltársainak közösségéből. A többi tíz együtt maradt. Egymást erősítették. Tamás otthagyta a közösséget. Egyedül ődöngött az utcákon. Társai nélkül akarta megoldani hitproblémáját.A hithez ma is szükségünk van közösségre. Maszek módon hinni: fából vaskarika! Magántanuló-ként a hittételekből le lehet vizsgázni, de hívőnek maradni a közösség ereje nélkül lehetetlen! A hittanórán, a templomban keresztény testvéreink hite erősít. A mi hitünk pedig fellobbantja társaink hit-mécsesét. Szeressük a közös vallási programokat: ministránsgárda, gitáros közösség, zarándoklatok stb. Az apostolokról sok rosszat el lehetett mondani, de egyet nem: hogy abbahagyták volna az imádságot. Ezért gyűltek össze az utolsó vacsora termében. Nem így Tamás! Ő nem imádkozott. Nyalogatta sebeit. Sajnálkozott önmagán. Isten nélkül akarta megoldani problémáját. Így nem lehet! Ima nélkül a hit összeomlik. Akkor nyerte vissza hitét, amikor újból bekapcsolódott az imakórusba. A hit nemcsak a mi erőlködésünk eredménye. Nemcsak erény, hanem kegyelem is! Akik abbahagyják az imádságot, gyakran meggyengül hitük is. Legalább az evangéliumi apa szavával kiáltsuk: „Hiszek, Uram, segíts az én gyenge hitemen!” Tamás bizonyítékokat keresett hite alátámasztására. Jézus ezért nem rója meg. Nem azt mondja: „hunyd be a szemed és úgy higgy!”, hanem: „Gyere ide és lásd! Tessék, itt vagyok. Nézd, érintsd sebeimet. De aztán ne légy hitetlen, hanem hívő!” A zeneirodalom két kimagasló alakja hitt. De Bach hite problémátlan hit volt, békét sugárzott. Beethovené viszont heroikus küzdelem.

Ne szégyelljük, ha a mi hitünk is küzdelmes „Tamás-hit”! Nem baj, ha bizonyítékokat keresünk. A Szentírás is erre buzdít: „Hitetek ne jámbor hiszékenység legyen, hanem ésszerű hódolat.”

A feltámadt Jézussal való találkozás után Tamásnak nem volt többé nyugta. Tartományból tartományba ment és hirdette az örömteli bizonyosságot: „Én Uram, én Istenem!” A pártusok, médek, perzsák országán keresztül az akkor ismert világ legtávolabbi pontjára, Indiába is eljutott. Nem nyugodott, míg csak egy népről is tudott, amely nem ismerte az evangéliumot.

A közmondás szerint „Tanítva tanulunk”. Akkor válik vérünkké a hit, amikor mások számára is meg tudjuk fogalmazni. A radioaktív anyagok sugarakat bocsátanak ki magukból, amelyeknek a testek nem tudnak ellenállni. Akiknek közösségi, megimádkozott, ésszerű és sugárzó hitük van, azoknak sem tudnak a lelkek ellenállni. A győzelmes fegyver, mely legyőzi a világot: a mi hitünk!

Egy modernkori „Tamás-hitű” keresztény vallomásával zárjuk elmélkedésünket

Hiszek hitetlenül Istenben,

Mert hinni akarok,

Mert sohse volt úgy rászorulva

Sem élő, sem halott.

Sem az élő hitből fakadó tettekre, mint ma.

Ámen.

Testvéreim!

Az Isteni Irgalmasság vasárnapján, engesztelő lélekkel forduljunk Irgalmas Istenünkhöz.

Irgalmas Istenünk!

Legmélyebb alázattal, érdektelenségünk és méltatlanságunk tudatában borulunk le szent színed előtt, hogy vétkeinkért engeszteljünk.

Felajánljuk és egyesítjük imáinkat Szent Fiadnak, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak értünk vállalt tökéletes engesztelő áldozatával.

Édesanyánk, a mi Nagyasszonyunk, által terjesztjük eléd kérésünket az Ö közbenjárását kérve.

Egyesítjük engesztelő imáinkat az összes szentek, különösen a magyar szentek és boldogok, köztük az engesztelésben példaképeink: Árpád- házi Szent Margit és Esztergomi Boldog Özséb könyörgéseivel, akik hisszük, hogy állandóan közbenjárnak értünk Nálad.

De egyesítjük minden élő testvérünk imáival is, hogy a sok kicsi engesztelő láng egy nagy elégtétel tüzévé legyen, és ezzel hozzájárulhassunk adósságunk törlesztéséhez.

Istenünk! Irgalmas szeretetedre kérünk, hogy amint megbocsátottál Péternek, a tékozló fiúnak, a házasságtörő asszonynak, a jobb latornak bűnbánatuk miatt, úgy töröld el tartozásunkat és mentsd meg nemzetünket a pusztulástól. Szent Fiad, Jézus Krisztus, s Nagyasszonyunk és a magyar szentek érdemeiért! Krisztus a mi Urunk által.

Ámen

Péter és Társai

Péter és társai

Az elmúlt napok evangéliumi szakaszai azt bizonyították, hogy mindenki lépésről lépésre halad a hit útján. Nincs itt nagy rohanás vagy sietség, mindenki végigjárja a maga útját annak felismeréséig, hogy mi lesz a küldetése mostantól.

A mai evangéliumi jelenet is ebbe a vonalba tartozik. Péter és társai halászni indulnak. Nem volna ebben semmi különös, hiszen halászok voltak, ez volt a mesterségük. De mégis különös ez a viselkedés, hiszen három évvel korábban Jézus azt kérte tőlük, hogy hagyják abba a halászatot és legyenek a tanítványai. Ők akkor szó nélkül engedelmeskedtek neki, azonnal elhagytak mindent. Az elmúlt három évben legfeljebb azért ültek hajóba, hogy átkeljenek a Genezáreti-tengeren, de halászhálót biztosan nem vettek a kezükbe. Most azt gondolják, hogy Krisztus meghalt, tehát az ő feladatuk is véget ért. Mesterük meghalt, ők tehát már nem tanítványok, nincs más választásuk, mint hogy visszatérjenek ahhoz a munkához, mivel meghívásuk előtt keresték kenyerüket.

Jézus megjelenése és a csodálatos halfogás ráébreszti őket új hivatásukra, új küldetésükre. Először nem ismerik fel, hogy Jézus az, de a csoda felnyitja szemüket, felébreszti bennük a hitet. Nem a halászat az ő feladatuk, hanem az, hogy tanúságot tegyenek Krisztus haláláról és feltámadásáról.

Horváth István Sándor

Jézus megjelenik apostolainak

Jézus megjelenik Apostolainak

Újabb jelenésről olvasunk az evangéliumban, most az apostolok közösségének jelenik meg a feltámadt Krisztus. Talán egy kicsit elcsodálkozunk azon, miért nem nekik jelent meg elsőként Jézus? Ők voltak hozzá a legközelebb, őket személyesen Jézus választotta ki, hogy tanúi legyenek, miért nem nekik jelent meg legelőször?

A sírhoz siető asszonyok már találkozhattak vele, az emmauszi két tanítvány is felismerhette őt, amikor megtörte számukra a kenyeret, de az apostoloknak csak e jelenések után jelenik meg az Úr. Ennek okát aligha fogjuk megismerni.

Mindenesetre az biztos, hogy a feltámadt Krisztus akkor jelenik meg, amikor akar, és annak jelenik meg, akinek ő meg akarja mutatni magát. Jelenéseiben nem korlátozhatja senki ember, és nem korlátozhatják őt fizikai akadályok. Nem akadály tehát az sem számára, hogy olyan helyiségben jelenjen meg, amelynek zárva van az ajtaja. Az a tény, hogy ebben az esetben egy nagyobb létszámú csoport van jelen, azt igazolja, hogy nem egyes személyek képzelődéséről van szó.

Ezt további két dolog erősíti meg: egyrészt az Úr megmutatja kezén és lábán azokat a sebhelyeket, amelyeket a keresztre feszítéskor szerzett, másrészt eszik, ételt vesz magához, amit a jelenlévők láthatnak. E jelek segítségével az apostolok eljutnak a hitre, de az ő esetükben sem beszélhetünk gyorsaságról, ők is csak lassan, fokozatosan jutnak el annak felismerésére, hogy valóban a Feltámadott mutatja meg nekik önmagát.

Emmausz

Emmausz:

A húsvéti ünnepek befejeződtek Jeruzsálemben. Az ünnepre érkező zarándokok hazatértek. Az ünnep előtti napon Jézus meghalt, élete véget ért. Vasárnap reggel az asszonyok, akik a sírhoz mentek, még az Úr holttestét sem találták meg. A Jézus-esemény lezárult. Nincs értelme tovább maradni a városban, gondolja a két tanítvány, akik reményvesztetten indulnak haza, Emmauszba.

Esetük jól példázza, hogy milyen csalódást jelentett Jézus követőinek a nagypénteki szégyenteljes kereszthalál. S ebből a csüggedésből még az sem tudja felrázni őket, hogy az asszonyok azt állították, hogy Jézus él.  Sőt miután egyes apostolok szintén üresnek találták a sírt, még ennek sem hisznek.

Útközben, amikor találkoznak Jézussal, lángol ugyan a szívük, de mégsem jutnak el a felismerésre. A kenyértörés az az esemény, amely megnyitja szemüket, s új megvilágításba helyez minden korábban történtet. Amikor Jézus megtöri a kenyeret és odanyújtja az emmauszi tanítványoknak, ezt oly módon teszi, ahogy senki más.

A megvilágosodás élménye, a felismerés öröme azonnal arra indítja őket, hogy örömüket megosszák másokkal, ezért visszasietnek az apostolokhoz Jeruzsálembe.

A Krisztussal való találkozás a szentáldozásban mindannyiunk számára lehetséges, hiszen az Oltáriszentségben Jézus valóságosan jelen van.  A szentáldozás minket is arra indít, hogy tanúságot tegyünk Krisztus jelenlétéről.

Mária Magdolna

A húsvéti beszámolók nagyon őszintén írják le a szereplők érzéseit és gondolatait, s ebből kiderül, hogy ők is csak lassan jutnak el a feltámadásba vetett hitre.

A mai evangéliumi rész szereplője Mária Magdolna, aki Jézus sírjához megy húsvét hajnalán. A sír üres, a halott Krisztust nem találja ott, ezért sírni kezd. A két angyal kérdésére válaszolva nagyon őszintén elmondja, hogy mit gondol a történtekről, mi a lehetséges magyarázat arra, hogy az Úr holtteste nincs ott, ahová elhelyezték a temetés napján. Ezt mondja: "Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették", aztán csak sír tovább. Ekkor jelenik meg Jézus, akit azonban nem ismer fel. Ő is azt kérdezi, hogy miért sír. Mária Magdolna azt hiszi, hogy a sírkert gondozásával megbízott kertész áll előtte, ezért nyomban azt feltételezi, hogy bizonyára ő vihette el Jézus testét, vagy ha nem ő, akkor talán tudja, talán elárulja, hogy ki lehetett. Milyen őszintén elmondja gondolatait!

Ezek a gondolatok és feltételezések azonban nem vezetik őt a megoldáshoz, mert gondolatai mindvégig a halott Krisztus körül forognak. Krisztus holttestét keresi, azt akarja tudni, hogy hol lehet a halott Jézus. A megoldást, a fordulatot az jelenti számára, amikor az Úr nevén szólítja őt, akkor nyílik fel szeme és ismeri fel a vele beszélgető személyben a feltámadt Krisztust.

A hit útján, a felismerés útján én sem szaladhatok, hanem csak lépésről lépésre, lassan haladhatok.