Megbocsátás
Péter apostol kérdése és ezt követően
Jézus példázata a megbocsátás természetére irányítja figyelmünket.
"Hányszor kell megbocsátanom embertársamnak?"
A kérdésből úgy tűnik, mintha bizonyos
számú megbocsátás után már nem kellene megbocsátani, azaz ha valaki sorozatosan
megbánt minket, akkor egy idő után már nem kötelességünk megbocsátani neki. Előfordul
velünk, hogy ezt mondjuk: "Ez volt az utolsó eset. Ezt még megbocsátom, de
ha még egyszer előfordul, akkor már nem lesz bocsánat."
E gondolkodásmóddal szemben áll Isten
végtelen irgalma. Ő soha nem mondja, hogy "ez volt az utolsó eset."
Valahányszor megsértjük őt bűneinkkel, majd pedig kifejezzük felé őszinte
bűnbánatunkat, ő kész megbocsátani nekünk, elfelejti a bűnt és tiszta lappal
kezdhetünk.
A megbocsátás határtalanságával
kapcsolatban Jézus elmond egy történetet, amelyben az úr mérhetetlenül nagy
adósságot enged el egyik szolgájának. Ugyanez a szolga viszont könyörtelenül bánik
azzal a társával, aki neki egy csekély összeggel tartozik és erőszakkal
követeli annak megfizetését.
A példázat az emberi kicsinyességet és az
isteni nagylelkűséget szemlélteti. Az előbbit félre kell tennünk, hogy a
másikat megtanulhassuk. Az irgalmasság gyakorlásában Istent kell utánoznunk,
akinek irgalma végtelen.
