Körmenet
Szenvedése előtt Jézus bevonul
Jeruzsálembe. A nép Messiás-királyként ünnepli.
Mindmáig a világ oktalanságnak tekinti
Krisztus Egyházát. Megvethetik, durván kezelhetik, nincs hatalma védekezni,
gyönge. Próbálkozhat az Egyház triumfalizmussal, fölény tudatával, hogy ő győz
a végén; de ezzel csak rontaná helyzetét. -- Jézus a megígért Isten-országot a
szegényeknek szánta, Őmaga is szegénységben, gyöngeségben,
kiszolgáltatottságban élt. Mitsem változtat ezen a mai nap hozsanna-ujjongása.
Tudja Ő jól, hogy hamarosan ellene fordul a tömeg. Még tanítványai is magára
hagyják. Jézus: szegény és alázatos Messiás. Így akarja Őmaga.
A
mi Urunk, Jézus Krisztus kínszenvedése Szent Márk
Két nappal ezután volt a húsvéti vacsora
és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók azon tanakodtak,
miképpen fogják el őt csellel, és hogyan öljék meg. Azt mondták ugyanis: Ne az
ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között.
Amikor Betániában volt a leprás Simon
házában és asztalnál ült, odament hozzá egy asszony, alabástromedényben valódi,
drága nárdusolajat hozva. Eltörte az alabástromot, és a fejére öntötte. Voltak,
akik méltatlankodtak ezen, és így beszéltek maguk között: ”Mire volt jó így
elpazarolni ezt a kenetet? Ezt az olajat
el lehetett volna adni több mint háromszáz dénárért, és odaadni a
szegényeknek!’” És nehezteltek az asszonyra. Jézus azonban így szólt:
,,Hagyjatok békét neki! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem. Szegények
mindig lesznek veletek, és amikor akartok, jót tehettek velük; de én nem leszek
mindig veletek. Ő megtette azt, ami tőle telt: előre megkente testemet a
temetésre. Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják
ezt az evangéliumot, elbeszélik majd azt is, amit ő tett, az ő emlékezetére.’
Az iskarióti Júdás pedig, a tizenkettő
közül az egyik, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa őt nekik. Mikor azok
meghallották ezt, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig
kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa őt.
A kovásztalan kenyerek első napján pedig,
mikor a húsvéti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték tőle: ,,Mit
akarsz, hová menjünk előkészíteni, hogy megehesd a húsvéti vacsorát?’ Akkor
elküldött kettőt a tanítványai közül, ezekkel a szavakkal: ,,Menjetek a
városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, és
ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester kérdezi: ,,Hol van a
szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszhatom?” Mutatni fog
nektek egy nagy ebédlőt készen, megterítve. Ott készítsétek el nekünk.’
Tanítványai elindultak és bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogy
megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Amikor beesteledett, odaérkezett a
tizenkettővel. Amikor letelepedtek és ettek, Jézus így szólt: ,,Bizony, mondom
nektek: közületek az egyik, aki velem eszik, elárul engem’ [Zsolt 41,10]. Erre
azok elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték tőle: ,,Csak nem én vagyok
az, Uram?’
Ő azt felelte nekik: ,,A tizenkettő közül
az egyik, az, aki velem egyszerre merít a tálból. Az Emberfia ugyan elmegy,
ahogy meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja!
Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!’
Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret,
megáldotta, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: ,,Vegyétek, ez az
én testem.’ Azután fogta a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle
mindnyájan. Ő pedig így szólt: ,,Ez az én vérem, az új szövetségé [Kiv 24,8;
Jer 31,31], amely sokakért kiontatik. Bizony, mondom nektek: többé már nem
iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom Isten
országában.’
Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az
Olajfák hegyére. Jézus azt mondta nekik: ,,Mindnyájan megbotránkoztok bennem,
mert írva van: ,,Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok” [Zak 13,7]. De
miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.‘ Péter erre azt mondta neki:
,,Ha mindenki megbotránkozik is benned, én nem fogok!’ Jézus azt felelte neki:
,,Bizony, mondom neked, te még ma éjszaka, mielőtt a kakas kétszer megszólal,
háromszor is megtagadsz engem.’ Ő még erősebben fogadkozott: ,,Még ha meg is
kell halnom veled együtt, akkor sem tagadlak meg téged!’ Ugyanígy beszéltek a
többiek is valamennyien. Odaértek a majorba, amelyet Getszemáninak hívnak.
Akkor azt mondta tanítványainak: ,,Üljetek le itt, amíg imádkozom.’ Maga mellé
vette Pétert, Jakabot és Jánost, és elkezdett remegni és gyötrődni. Azt mondta
nekik: ,,Halálosan szomorú az én lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok.’ Egy
kissé előbbre ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék
el tőle ez az óra. Ezt mondta: ,,Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el
tőlem ezt a kelyhet! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.’ Ezután
visszajött, és alva találta őket. Így szólt Péterhez: ,,Simon, alszol? Nem
tudtál virrasztani egy órát? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne
essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.’ Aztán újra elment és
imádkozott, ugyanazokkal a szavakkal. Megint visszatért, és alva találta őket,
mert a szemük elnehezedett; nem is tudták, mit feleljenek neki. Majd harmadszor
is odajött, és azt mondta nekik: ,,Aludjatok már és nyugodjatok! Elég, eljött
az óra! Íme, az Emberfiát a bűnösök kezébe adják. Keljetek föl, menjünk! Íme, közel
van már, aki elárul engem.
Még
beszélt, amikor megérkezett az iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele
nagy tömeg kardokkal és botokkal a főpapoktól, írástudóktól és a vénektől. Aki
elárulta őt, jelt adott nekik: ,,Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg, és jól
vigyázva vigyétek el.’ Amint odaért, mindjárt odalépett hozzá, és így szólt:
,,Rabbi!’ És megcsókolta őt. Azok pedig kezet emeltek rá, és megragadták őt. Az
ott lévők közül az egyik kardot rántott, rásújtott a főpap szolgájára, és
levágta a fülét. Jézus így szólt hozzájuk: ,,Mint valami rabló ellen, úgy
jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. Mindennap veletek voltam,
tanítottam a templomban, mégsem fogtatok el. Az írásoknak azonban be kell
teljesedniük.’ A tanítványai ekkor elhagyták őt, és mindnyájan elfutottak. Egy
ifjú azonban követte, mezítelen testén egy szál gyolcsingben. Elkapták, de az,
ingét otthagyva, mezítelenül elfutott tőlük.
Jézust a főpaphoz vitték. Összegyűlt nála
minden főpap, írástudó és vén. Péter pedig messziről követte őt, be egészen a
főpap palotájáig, és a szolgákkal a tűznél leülve melegedett. A főpapok pedig,
és az egész főtanács, tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják,
de nem találtak. Sokan tettek ugyanis hamis tanúvallomást ellene, de vallomásaik
nem egyeztek egymással. Végül néhányan felálltak, és hamis tanúvallomást tettek
ellene ezekkel a szavakkal: ,,Hallottuk, hogy ez azt mondta: ,,Lebontom ezt a
kéz alkotta templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem kéz
alkotott”.’ De a vallomásuk így sem volt megegyező. Ekkor a főpap középre állt,
és megkérdezte Jézust: ,,Semmit sem felelsz mindarra, amit ezek tanúsítanak
ellened?’ Ő csak hallgatott, és semmit sem felelt. A főpap újra megkérdezte őt:
,,Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?’ Jézus azt felelte neki: ,,Én
vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni
az ég felhőiben’ [Dán 7,13; Zsolt 110,1]. Ekkor a főpap megszaggatta ruháit, és
így szólt: ,,Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok a káromkodást. Mit
gondoltok?‘ Erre azok mindnyájan halálra méltónak ítélték őt. Ezután egyesek
elkezdték őt leköpdösni, bekötötték a szemét, ököllel verték, és azt mondták
neki: ,,Prófétálj!’ Még a szolgák is arcul verték őt.
Eközben Péter lent volt az udvarban.
Odajött a főpap egyik szolgálója, látta Pétert melegedni, szemügyre vette őt,
és azt mondta: ,,Te is a Názáreti Jézussal voltál!’ Ő azonban letagadta: ,,Nem
ismerem őt, és azt sem értem, mit mondasz.’ Aztán kiment az előcsarnokba; ekkor
megszólalt a kakas. A szolgáló megint meglátta őt, újra mondogatni kezdte a
körülállóknak, hogy ez is azok közül való. Ő megint csak letagadta. Kis idő
múltán az ott állók ismét így szóltak Péterhez: ,,Biztosan közéjük tartozol,
hiszen galileai vagy.’ Ő pedig átkozódni kezdett és esküdözni: ,,Nem ismerem
azt az embert, akiről beszéltek!’ Erre mindjárt megszólalt a kakas, másodszor.
Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, amit mondott neki: ,,Mielőtt a kakas
kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.’ És sírni kezdett.
A főpapok a vénekkel, az írástudókkal és
az egész főtanáccsal kora reggel tanácsot tartottak, aztán megkötözték Jézust,
majd elvezették és átadták Pilátusnak. Pilátus megkérdezte őt: ,,Te vagy-e a
zsidók királya?‘ Ő azt felelte neki: ,,Te mondod.’ A főpapok sok mindennel
vádolták őt. Pilátus ezért újra megkérdezte őt: ,,Semmit sem felelsz? Nézd, mi
mindennel vádolnak téged!’ De Jézus egy szót sem szólt többé, Pilátus pedig
csodálkozott ezen. Ünnep alkalmával el szokta nekik bocsátani a foglyok közül
azt, akit kérnek. Volt akkor egy Barabás nevű, akit a lázadókkal együtt fogtak
el, s aki a lázadás során gyilkosságot követett el. Felvonult tehát a tömeg, és
kérni kezdte azt, amit mindig megtett nekik. Pilátus azt felelte nekik:
,,Akarjátok-e, hogy elbocsátsam nektek a zsidók királyát?‘ Tudta ugyanis, hogy
a főpapok irigységből adták őt a kezébe. A főpapok azonban felizgatták a
tömeget, hogy inkább Barabást bocsássa el nekik. Pilátus újra megkérdezte
tőlük: ,,Mit akartok tehát, mit tegyek a zsidók királyával?’ Azok újra csak azt
kiáltozták: ,,Feszítsd meg őt!’ Pilátus megkérdezte őket: ,,De hát mi rosszat
tett?’ Azok erre még hangosabban kiáltoztak: ,,Feszítsd meg őt!’ Pilátus ekkor,
mivel eleget akart tenni a népnek, elbocsátotta a kedvükért Barabást, Jézust pedig
megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.
Ekkor a katonák bevitték őt a csarnokba,
vagyis a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. Felöltöztették
bíborruhába, tövisből koronát fontak és a fejére tették, azután elkezdték őt így
köszöntgetni: ,,Üdvözlégy, Zsidók Királya!‘ Majd náddal verték a fejét,
leköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte. Miután csúfot űztek belőle,
levették róla a bíbort, ráadták saját ruháit, és elvitték, hogy keresztre
feszítsék.
Cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját,
aki a mezőről jövet éppen arra járt, arra kényszerítették, hogy vigye a
keresztjét. Elvitték a Golgota nevű helyre, ami azt jelenti, hogy
,,Koponyahely”.
Mirhával kevert bort adtak neki inni, de
nem fogadta el. Azután keresztre feszítették, a ruháit pedig elosztották,
sorsot vetve rájuk [Zsolt 22,19], hogy ki mit kapjon. Három óra volt, amikor
keresztre feszítették. Fel volt írva az ítélet oka: ,,A zsidók királya.’
Megfeszítettek vele két rablót is, az egyiket jobbról, a másikat balról.
Az arra járók pedig a fejüket csóválva
káromolták őt [Zsolt 22,8], s ezt mondták: ,,Hé! Te, aki lebontod a templomot
és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!’
Ugyanígy a főpapok is az írástudókkal együtt csúfolódva ezt mondogatták
egymásnak: ,,Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni! A Krisztus,
Izrael királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk!’
Gyalázták őt azok is, akik vele együtt voltak felfeszítve.
A hatodik órában sötétség borult az egész
földre a kilencedik óráig. Kilenc órakor Jézus felkiáltott, és hangosan így
szólt: ,,Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?‘ Ez azt jelenti: ,,Istenem, Istenem,
miért hagytál el engem?‘ [Zsolt 22,2] Az ott állók közül egyesek, amikor ezt
hallották, azt mondták: ,,Íme, Illést hívja.’ Az egyikük odafutott, egy
szivacsot ecetbe mártott, és nádszálra tűzve inni adott neki [Zsolt 69,22], és
így szólt: ,,Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!’ Jézus pedig
hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.
Ekkor a templom függönye kettészakadt
fölülről egészen az aljáig. Mikor a százados, aki ott állt előtte, látta, hogy
így kiáltva kiadta a lelkét, ezt mondta: ,,Ez az ember valóban Isten Fia volt.’
Asszonyok is voltak, akik messziről figyelték. Köztük volt Mária Magdolna és
Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, és Szalóme, akik, amikor még Galileában
járt, követték őt és szolgáltak neki; és még sok más asszony, akik vele együtt
mentek fel Jeruzsálembe.
Mikor beesteledett — mivel a készület
napja, azaz szombat előtti nap volt –, odajött az arimateai József, egy előkelő
tanácsos, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és
elkérte Jézus testét. Pilátus nem akarta elhinni, hogy már meghalt. Hívatta a
századost, és megkérdezte, hogy valóban meghalt-e. Amikor a századostól
megbizonyosodott erről, Józsefnek ajándékozta a testet. József pedig gyolcsot
vásárolt, levette őt és begöngyölte a gyolcsba. Azután egy sírba helyezte,
amely kősziklába volt vágva, és a sírbolt bejáratához egy követ hengerített.
Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja figyelték, hogy hová
helyezték. (Mk 14,1-15,47)
Ezek az evangélium igéi.
Áldunk Téged Krisztus.
