Az Atya
megdicsőíti a Fiút
Az én Atyám az, aki megdicsőít engem – mondja
Jézus a mai evangéliumban.
Jézus meg van győződve róla, hogy Isten
végső közbelépése elnémítja majd az ellenfeleket és kinyilvánítja hamisságukat.
A végső közbelépés az Úr halálból való feltámasztása, ekkor dicsőíti meg az
Atya a Fiút. Az alázatosságot vállaló Jézust az Atya a feltámadás által
felemeli, felmagasztalja. Az élet elvesztése, azaz a halál a feltámadás által
az örök élet megnyerését jelenti Jézus számára és a mi számunkra is, ha őt
követjük.
Vajon a mi életünk megdicsőíti-e Jézust?
Vallásos életünk és elkötelezettségünk legfőbb célja a lelkünk üdvössége. Azért
imádkozunk, azért bánjuk meg és ismerjük be bűneinket a szentgyónásban, hogy az
üdvösségre, az örök boldogságra eljussunk.
Az üdvösség, az örök élet kenyerét vesszük
magunkhoz, amikor szentáldozáshoz járulunk. De emellett ne feledkezzünk el
arról, hogy hitből fakadó cselekedeteink egyúttal az Atyának szereznek
dicsőséget. Minden jócselekedetünk, amit szeretetből, irgalmasságból a
szegényeknek, a rászorulóknak, az elesetteknek teszünk, Isten dicsőségéről
tanúskodik.
A mi szóbeli dicsőítésünk nem teszi
nagyobbá Istent, de valóban lelkünk üdvösségére szolgál. Uram, hiszek a feltámadásban,
hiszek az örök életben.
Ámen
