Húsvétvasárnap 2018

Húsvétvasárnap 2018.

Bevezetés
Hitünk legnagyobb ünnepén szeretettel köszöntök minden templomunkban megjelent hívőt.
A vidékről feljött szeretteiket meglátogató híveket is. Azokat is, akik kis fontolgatás után, mégis eljönnek a templomba. Legalább ilyenkor, húsvétkor, amikor kiengesztelődött egymással az Isten és az ember. Engesztelődjünk ki mi is egymással és felszabadultan, örömmel ünnepeljük, hitünk nagy titkát, amelyre oly szépen felkészített a három szent nap liturgiája.
Minden szentmisében újból és újból Urunk Jézus Krisztus halálát hirdetjük, és hittel valljuk feltámadását, húsvét szent titkát. Kérdezzük meg azért önmagunktól, valóban hittel, vagy megszokásból mondjuk e szavakat? Húsvét szent ünnepén is?

Kirié litánia
Jézus Krisztus, ki meghaltál értünk a keresztfán! Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus, ki három nap a sírban feküdtél. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus, aki harmad napra feltámadtál a halálból. Uram irgalmaz!

Evangélium után
   Miután az Úr Jézust eltemették, sziklával zárták le a sírját, lepecsételték, katonák őrizték. Ellenségei föllélegeztek, és egyelőre megnyugodtak. Az átélt izgalmak után Jézus tanítványai is nyugalomra vágytak. Sajgó szívvel gondoltak arra, hogy nemcsak Mesterüket temették el, hanem holttá dermedt hitüket és reményüket is.
Ki gondolta volna, hogy a virágvasárnapi diadalmenet így és itt végződik? Most azonban minden szép reményük Jézussal együtt a sírba szállt. Ott fekszenek a sziklasírban, Jézus halotti leple alatt. Ez lett a szerencséjük. Mert íme, elérkezik a csodálatos éjszaka, amikor Jézus föltámadva, megdicsőült testével kilép a sírjából, és vele együtt feltámad az apostolok hite és halott reménye.
Milyen szenzációként járhatta be Jeruzsálem városát a hír, hogy Jézus sírja üres és feltámadását meg-bízható tanúk igazolják.
Hogy siettek a hírt vivő jámbor asszonyok. Hogy futott Péter és János apostol! Csak zárójelben jegyzem meg. Úgy el szoktunk siklani a sírnál történt jelenségek mellett. Pedig ennek is mennyi mondanivalója van. Milyen életszerű a leírás. János előbb érkezik oda. Ő a fiatalabb. Ő még gyorsabban tudott futni. De nem ment be. Megvárta a Jézus által különleges bizalommal megajándékozott és különleges hatalommal felruházott főapostolt. Nincs igazuk a pápa főségét tagadó keresztény egyházaknak! Igenis az Egyházban mindenkor Péter, illetve az ő utóda, a mindenkori pápa a Jézus akarta főapostol!
   De visszatérve a feltámadás jelenségéhez. Jézus feltámadása óta eltelt csaknem kétezer esztendő és a föltámadás örömhíre áttöri a századok falát, és a győzelmes alleluja, fölcsendül a mi ajkunkon is.
A Jézussal együtt föltámadt hitet és reményt nem lehet többé kioltani, a tagadás, a közöny sírjába zárni. Itt és most mi is ezt bizonyítjuk. Mindig érdemes egy győzelmes, sikeres ember szolgálatába állni. Mi, keresztények, nem egy legyőzött, egy meggyalázott, csatát vesztett, hanem egy győzelmes király követői vagyunk. Olyan valakié, aki a szeretet hatalmával biztosította végleges győzelmét.
Mi, ma nem egy tegnapi föltámadást ünneplünk. És nem közönyösen álldogálunk Krisztus üres sírja mellett! Mi hívő lélekkel vagyunk itt. És tudjuk, hogy igazi Húsvétunk csak akkor van, ha nem érjük be Jézus győzelmes ünneplésével. Igazi húsvétunk akkor lesz, ha nemcsak Jézus föltámadását ünnepeljük, hanem a sajátunkét is.
Jézus nem azért támadt fel, hogy saját magát emelje egy új, megdicsőült létrendbe. Sokkal inkább az volt a célja, hogy valamiképpen minden követőjét, már itt és most részesítsen a föltámadás dicsőségében. Húsvétja, igazi Húsvétja annak van, aki lélekben, gondolkodásban, érzéseiben, tetteiben föltámad egy igazabb keresztény életre.Vajon mit jelent kézzelfoghatóan ez a föltámadás?Ha nyitott szemmel nézzük az életet, akkor láthatjuk, hogy erkölcsileg mily mélyre süllyedt társadalmunk. A megölt hitek, a megtiport erkölcsök, a gyűlölködés országában élünk. A kőtáblák, életet és rendet biztosító törvényei helyett, az aranyborjú körül táncol a világ.
Ha csak egy röpke kis pillantást is vetünk e világra, s benne hazánkra, látjuk, hogy a sok nemes törekvés és kezdeményezés ellenére is, egyre erősebben terjed a bűnözés. Micsoda szennyes kiteregetés! Micsoda káosz!
Mint rombolják a tiszta erkölcsöt, mely minden ország talpköve és támasza! Ne is beszéljünk a szabados erkölcsi felfogásról, a házasságok és családok szétzüllesztéséről, az egyneműek együttéléséről, a gender elmélet erőltetéséről!
Erről az úgynevezett modern világról is elmondhatjuk Pál apostol bírálatát: érzés és irgalom nélküli világ. Ha ugyanis az emberek szívéből kihal a hit, ha eltompul a lelkiismeret, ha a szeretet helyett úrrá lesz bennük az önzés, a világban pedig egyeduralkodóvá minden vadhajtásával a globalizáció, reménytelenné válhat az ember élete.
Ezért kell nekünk a Húsvét. A remény életre keltése, a remény erősítése, a feltámadásban való hit.
Fel kell támadnia minden magyarnak az erkölcs nélküli holt állapotból, a reménytelenség állapotából, mert remény és föltámadási hit nélkül nincs mocskolódás nélküli, emberhez méltó élet, nincs sem egyéni, sem nemzeti feltámadás.
Legyünk hát mindannyian e hazában, tisztaszívű, új életre támadt, hiteles keresztény életet élők és hogy azok is maradhassunk, tegyük is meg mindazt ezekben az órákban, amit megkövetel tőlünk a hit és a haza.
Ámen

F.F.

Nagypéntek 2018

Nagypéntek 2018

"A szent húsvéti eseményben az Úr Krisztus megváltotta az embert, és tökéletes módon tisztelte Istent. Halálával legyőzte halálunkat, föltámadásával újjáteremtette az életet. Az Úr szenvedésének, halottaiból föltámadásának három napja ezért az egész egyházi év csúcspontja." (Római misekönyv)

Nagycsütörtök 2018

A "LEGNAGYOBB SZERETET" HÁROM NAPJA

Gondolatok Nagycsütörtökről

Jézussal együtt járjuk az utat ezeken a napokon, egyben emberré válásunk útját is járjuk. Ez az út négy lépésben valósul meg: elfogadás (Nagycsütörtök), elengedés (Nagypéntek), eggyé válás (Nagyszombat) és újjászületés (Húsvét)..gycsütörtök az "elfogadásról" szól.

A zsidók számára már a közös étkezés is a másik elfogadását jelenti, az eggyé válást vele. Ahogy a kenyér eggyé válik azzal, aki megeszi, és a bor teljesen átjárja az ivót, úgy lesz Krisztus egy velünk az eukarisztiában. Nincs már semmi amit ne fogadott volna el bennünk.

A lábmosás szemléletes módon tárja elénk azt, ami minden eukarisztiában megtörténik, hogy Krisztus bűneinkkel együtt fogad el bennünket, lemossa bűneinket, és egészen egyek leszünk Vele. Jézusnak az Olajfák-hegyén az elfogadás annyit tesz, mint igent mondani Isten akaratára és mindarra, amit Isten elvár az emberektől, megbékülni a saját sorsával. Életünk során valamennyien belekerülünk ebbe a szorosba, amely elől nem tudunk kitérni.

Nagycsütörtökön az Egyház arra hív bennünket, hogy töltsük Jézussal virrasztva az éjszakát, hogy hozzá hasonlóan mi is keresztülverekedjük magunkat félelmünkön az Atya akaratának elfogadására.

Nagyszerda 2018

Nagyszerda 2018

Nagy különbség van Júdás pénzért vállalt áruló tette és Péter félelemből háromszor is kimondott tagadó szavai között. Az egyikből nincs felemelkedés, a másik az evangélium egyik legszebb szeretet-vallomását eredményezi a feltámadás után.

A különbség a két apostol Jézushoz való kapcsolatából fakad. De mi köt engem Jézushoz? Milyen a kapcsolatom vele nekem, aki ma aggódva kérdezem: csak nem én vagyok az, aki elárulja az Urat?

A kevély magabiztosság nem ment meg és nem szünteti meg a bennünk lévő gyengeséget. Nem szabad tökéletesnek és szilárdan állónak tartani magunkat, hanem ismernünk kell hibáinkat és gyarlóságainkat. A felemelkedés feltétele a helyes önismeret és bűnbánat.

Nagykedd 2018

Nagykedd 2018

Tegnap is egy meghitt asztaltársaságban láttuk az Urat barátaival, Betániában. Ma a tizenkettővel együtt étkezik Jeruzsálemben. János Jézus keblére hajtja a fejét. Idilli kép, melyet megzavar a gonoszság ármánykodása.

Földünk a jó és a rossz küzdelmének helyszíne, ahol folytonosan változnak a frontvonalak. Az apostolok önmagukra mutatnak: távol álljon tőlem, hogy eláruljalak. Júdás pedig az erszényét rejtegeti a háta mögé. Festőket megihlető jelenet. Ilyen az, amikor Isten vendégül látja az embert.

Az egyház születése ebben a teremben kezdődik, és pünkösdkor beteljesedik. Sem Júdás árulása, sem Péter tagadása, de Jézus halála sem tudja azt megakadályozni. Nem emberi mű, Isten műve.

Virágvasárnap 2018

Körmenet

Szenvedése előtt Jézus bevonul Jeruzsálembe. A nép Messiás-királyként ünnepli.

Mindmáig a világ oktalanságnak tekinti Krisztus Egyházát. Megvethetik, durván kezelhetik, nincs hatalma védekezni, gyönge. Próbálkozhat az Egyház triumfalizmussal, fölény tudatával, hogy ő győz a végén; de ezzel csak rontaná helyzetét. -- Jézus a megígért Isten-országot a szegényeknek szánta, Őmaga is szegénységben, gyöngeségben, kiszolgáltatottságban élt. Mitsem változtat ezen a mai nap hozsanna-ujjongása. Tudja Ő jól, hogy hamarosan ellene fordul a tömeg. Még tanítványai is magára hagyják. Jézus: szegény és alázatos Messiás. Így akarja Őmaga.

A mi Urunk, Jézus Krisztus kínszenvedése Szent Márk

Két nappal ezután volt a húsvéti vacsora és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók azon tanakodtak, miképpen fogják el őt csellel, és hogyan öljék meg. Azt mondták ugyanis: Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között.

Amikor Betániában volt a leprás Simon házában és asztalnál ült, odament hozzá egy asszony, alabástromedényben valódi, drága nárdusolajat hozva. Eltörte az alabástromot, és a fejére öntötte. Voltak, akik méltatlankodtak ezen, és így beszéltek maguk között: ”Mire volt jó így elpazarolni ezt a kenetet? Ezt az olajat  el lehetett volna adni több mint háromszáz dénárért, és odaadni a szegényeknek!’” És nehezteltek az asszonyra. Jézus azonban így szólt: ,,Hagyjatok békét neki! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem. Szegények mindig lesznek veletek, és amikor akartok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindig veletek. Ő megtette azt, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre. Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, elbeszélik majd azt is, amit ő tett, az ő emlékezetére.’

Az iskarióti Júdás pedig, a tizenkettő közül az egyik, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa őt nekik. Mikor azok meghallották ezt, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa őt.

A kovásztalan kenyerek első napján pedig, mikor a húsvéti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték tőle: ,,Mit akarsz, hová menjünk előkészíteni, hogy megehesd a húsvéti vacsorát?’ Akkor elküldött kettőt a tanítványai közül, ezekkel a szavakkal: ,,Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester kérdezi: ,,Hol van a szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszhatom?” Mutatni fog nektek egy nagy ebédlőt készen, megterítve. Ott készítsétek el nekünk.’ Tanítványai elindultak és bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

Amikor beesteledett, odaérkezett a tizenkettővel. Amikor letelepedtek és ettek, Jézus így szólt: ,,Bizony, mondom nektek: közületek az egyik, aki velem eszik, elárul engem’ [Zsolt 41,10]. Erre azok elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték tőle: ,,Csak nem én vagyok az, Uram?’

Ő azt felelte nekik: ,,A tizenkettő közül az egyik, az, aki velem egyszerre merít a tálból. Az Emberfia ugyan elmegy, ahogy meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!’

Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: ,,Vegyétek, ez az én testem.’ Azután fogta a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan. Ő pedig így szólt: ,,Ez az én vérem, az új szövetségé [Kiv 24,8; Jer 31,31], amely sokakért kiontatik. Bizony, mondom nektek: többé már nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom Isten országában.’

Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére. Jézus azt mondta nekik: ,,Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: ,,Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok” [Zak 13,7]. De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.‘ Péter erre azt mondta neki: ,,Ha mindenki megbotránkozik is benned, én nem fogok!’ Jézus azt felelte neki: ,,Bizony, mondom neked, te még ma éjszaka, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor is megtagadsz engem.’ Ő még erősebben fogadkozott: ,,Még ha meg is kell halnom veled együtt, akkor sem tagadlak meg téged!’ Ugyanígy beszéltek a többiek is valamennyien. Odaértek a majorba, amelyet Getszemáninak hívnak. Akkor azt mondta tanítványainak: ,,Üljetek le itt, amíg imádkozom.’ Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és elkezdett remegni és gyötrődni. Azt mondta nekik: ,,Halálosan szomorú az én lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok.’ Egy kissé előbbre ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék el tőle ez az óra. Ezt mondta: ,,Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.’ Ezután visszajött, és alva találta őket. Így szólt Péterhez: ,,Simon, alszol? Nem tudtál virrasztani egy órát? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.’ Aztán újra elment és imádkozott, ugyanazokkal a szavakkal. Megint visszatért, és alva találta őket, mert a szemük elnehezedett; nem is tudták, mit feleljenek neki. Majd harmadszor is odajött, és azt mondta nekik: ,,Aludjatok már és nyugodjatok! Elég, eljött az óra! Íme, az Emberfiát a bűnösök kezébe adják. Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.

 Még beszélt, amikor megérkezett az iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy tömeg kardokkal és botokkal a főpapoktól, írástudóktól és a vénektől. Aki elárulta őt, jelt adott nekik: ,,Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg, és jól vigyázva vigyétek el.’ Amint odaért, mindjárt odalépett hozzá, és így szólt: ,,Rabbi!’ És megcsókolta őt. Azok pedig kezet emeltek rá, és megragadták őt. Az ott lévők közül az egyik kardot rántott, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. Jézus így szólt hozzájuk: ,,Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. Mindennap veletek voltam, tanítottam a templomban, mégsem fogtatok el. Az írásoknak azonban be kell teljesedniük.’ A tanítványai ekkor elhagyták őt, és mindnyájan elfutottak. Egy ifjú azonban követte, mezítelen testén egy szál gyolcsingben. Elkapták, de az, ingét otthagyva, mezítelenül elfutott tőlük.

Jézust a főpaphoz vitték. Összegyűlt nála minden főpap, írástudó és vén. Péter pedig messziről követte őt, be egészen a főpap palotájáig, és a szolgákkal a tűznél leülve melegedett. A főpapok pedig, és az egész főtanács, tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak. Sokan tettek ugyanis hamis tanúvallomást ellene, de vallomásaik nem egyeztek egymással. Végül néhányan felálltak, és hamis tanúvallomást tettek ellene ezekkel a szavakkal: ,,Hallottuk, hogy ez azt mondta: ,,Lebontom ezt a kéz alkotta templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem kéz alkotott”.’ De a vallomásuk így sem volt megegyező. Ekkor a főpap középre állt, és megkérdezte Jézust: ,,Semmit sem felelsz mindarra, amit ezek tanúsítanak ellened?’ Ő csak hallgatott, és semmit sem felelt. A főpap újra megkérdezte őt: ,,Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?’ Jézus azt felelte neki: ,,Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőiben’ [Dán 7,13; Zsolt 110,1]. Ekkor a főpap megszaggatta ruháit, és így szólt: ,,Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok a káromkodást. Mit gondoltok?‘ Erre azok mindnyájan halálra méltónak ítélték őt. Ezután egyesek elkezdték őt leköpdösni, bekötötték a szemét, ököllel verték, és azt mondták neki: ,,Prófétálj!’ Még a szolgák is arcul verték őt.

Eközben Péter lent volt az udvarban. Odajött a főpap egyik szolgálója, látta Pétert melegedni, szemügyre vette őt, és azt mondta: ,,Te is a Názáreti Jézussal voltál!’ Ő azonban letagadta: ,,Nem ismerem őt, és azt sem értem, mit mondasz.’ Aztán kiment az előcsarnokba; ekkor megszólalt a kakas. A szolgáló megint meglátta őt, újra mondogatni kezdte a körülállóknak, hogy ez is azok közül való. Ő megint csak letagadta. Kis idő múltán az ott állók ismét így szóltak Péterhez: ,,Biztosan közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.’ Ő pedig átkozódni kezdett és esküdözni: ,,Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!’ Erre mindjárt megszólalt a kakas, másodszor. Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, amit mondott neki: ,,Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.’ És sírni kezdett.

A főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész főtanáccsal kora reggel tanácsot tartottak, aztán megkötözték Jézust, majd elvezették és átadták Pilátusnak. Pilátus megkérdezte őt: ,,Te vagy-e a zsidók királya?‘ Ő azt felelte neki: ,,Te mondod.’ A főpapok sok mindennel vádolták őt. Pilátus ezért újra megkérdezte őt: ,,Semmit sem felelsz? Nézd, mi mindennel vádolnak téged!’ De Jézus egy szót sem szólt többé, Pilátus pedig csodálkozott ezen. Ünnep alkalmával el szokta nekik bocsátani a foglyok közül azt, akit kérnek. Volt akkor egy Barabás nevű, akit a lázadókkal együtt fogtak el, s aki a lázadás során gyilkosságot követett el. Felvonult tehát a tömeg, és kérni kezdte azt, amit mindig megtett nekik. Pilátus azt felelte nekik: ,,Akarjátok-e, hogy elbocsátsam nektek a zsidók királyát?‘ Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből adták őt a kezébe. A főpapok azonban felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabást bocsássa el nekik. Pilátus újra megkérdezte tőlük: ,,Mit akartok tehát, mit tegyek a zsidók királyával?’ Azok újra csak azt kiáltozták: ,,Feszítsd meg őt!’ Pilátus megkérdezte őket: ,,De hát mi rosszat tett?’ Azok erre még hangosabban kiáltoztak: ,,Feszítsd meg őt!’ Pilátus ekkor, mivel eleget akart tenni a népnek, elbocsátotta a kedvükért Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

Ekkor a katonák bevitték őt a csarnokba, vagyis a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. Felöltöztették bíborruhába, tövisből koronát fontak és a fejére tették, azután elkezdték őt így köszöntgetni: ,,Üdvözlégy, Zsidók Királya!‘ Majd náddal verték a fejét, leköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte. Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort, ráadták saját ruháit, és elvitték, hogy keresztre feszítsék.

Cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki a mezőről jövet éppen arra járt, arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Elvitték a Golgota nevű helyre, ami azt jelenti, hogy ,,Koponyahely”.

Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el. Azután keresztre feszítették, a ruháit pedig elosztották, sorsot vetve rájuk [Zsolt 22,19], hogy ki mit kapjon. Három óra volt, amikor keresztre feszítették. Fel volt írva az ítélet oka: ,,A zsidók királya.’ Megfeszítettek vele két rablót is, az egyiket jobbról, a másikat balról.

Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták őt [Zsolt 22,8], s ezt mondták: ,,Hé! Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!’ Ugyanígy a főpapok is az írástudókkal együtt csúfolódva ezt mondogatták egymásnak: ,,Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni! A Krisztus, Izrael királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk!’ Gyalázták őt azok is, akik vele együtt voltak felfeszítve.

A hatodik órában sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig. Kilenc órakor Jézus felkiáltott, és hangosan így szólt: ,,Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?‘ Ez azt jelenti: ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?‘ [Zsolt 22,2] Az ott állók közül egyesek, amikor ezt hallották, azt mondták: ,,Íme, Illést hívja.’ Az egyikük odafutott, egy szivacsot ecetbe mártott, és nádszálra tűzve inni adott neki [Zsolt 69,22], és így szólt: ,,Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!’ Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.

Ekkor a templom függönye kettészakadt fölülről egészen az aljáig. Mikor a százados, aki ott állt előtte, látta, hogy így kiáltva kiadta a lelkét, ezt mondta: ,,Ez az ember valóban Isten Fia volt.’ Asszonyok is voltak, akik messziről figyelték. Köztük volt Mária Magdolna és Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, és Szalóme, akik, amikor még Galileában járt, követték őt és szolgáltak neki; és még sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.

Mikor beesteledett — mivel a készület napja, azaz szombat előtti nap volt –, odajött az arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus nem akarta elhinni, hogy már meghalt. Hívatta a századost, és megkérdezte, hogy valóban meghalt-e. Amikor a századostól megbizonyosodott erről, Józsefnek ajándékozta a testet. József pedig gyolcsot vásárolt, levette őt és begöngyölte a gyolcsba. Azután egy sírba helyezte, amely kősziklába volt vágva, és a sírbolt bejáratához egy követ hengerített. Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja figyelték, hogy hová helyezték.  (Mk 14,1-15,47)

Ezek az evangélium igéi.

Áldunk Téged Krisztus.

Nagyböjt. 5. h. szombat

Nagyböjti idő, 5. hét Szombat

Megdöbbenek Kaifás főpap prófétai tisztánlátásán. Azt mondja Jézusról: ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek majd benne.

Kaifásban felismerem mindazokat, akik hatalmukat féltik Jézustól és az Egyháztól, és ezért el akarják némítani. Állami és vallási érdekre hivatkozva a főpap kimondja: jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nép elpusztuljon!

Prófétai üzenet, hiszen emberileg tekintve senki sincs közülünk, aki halálával megmenthetné a pusztulástól a világot. Ember erre képtelen. Isten az, aki megteheti, és Jézusban meg is tette. A kereszten megnyilvánuló ereje feltartózhatatlan szeretet, mely mindnyájunkat magához vonz, és az örök életre vezet.

Sok jót tettem

Mivel Jézus az Atyával való egységét említette, meg akarták kövezni. Nem tudták elfogadni azt, hogy a názáreti ácsnak a fia egyben Isten Fia legyen. A zsoltáros isteneknek nevezi az embereket. Ezzel az érveléssel Jézus arra hívja fel a hallgatóság figyelmét, hogy minden ember lehet a Magasságbelinek a fia. Az ő viszonya az Atyával azonban egyedi.

Amikor kora hajnalban a föltámadása után találkozott Mária Magdolnával, akkor az Atyáról a következőket mondta: „Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez” (Jn 20, 17 d) Kifejezetten különbséget tesz az ő fiúsága és a tanítványok fiúsága között. Jézus istenfiúságának a titka a húsvéti események után mutatkozik meg. Ő az Isten megdicsőül egy fia, akinek a nevére mindenek meghajolnak.

Jézus magát fiúnak nevezte. Meg kell különböztetni az Isten Fia és a Fiú megnevezéseket. Jézus kifejezetten nem nevezte magát Isten Fiának. A legrégebbi szóhasználatot a Róm-ben követhetjük nyomon, ahol Szent Pál az egyház megfogalmazását használta fel. Jézus megkeresztelésekor a mennyei szózatban az izajási „szolgára” hivatkozik. Szent Pál fejti ki az egyház helyes fölfogását az Isten Fiáról: Jézus személy szerinti praeexistenciájára (földre jötte előtti létezése) hívja fel figyelmünket, és isteni lényegére, aki szeretett és kiengesztelt minket Istennel.

Az ő fiúságának köszönhetjük mi is gyermekké fogadásunkat. Isten fiai lehetünk, ha Jézust életünk urának fogadjuk el. Ennek a fényében Jézust nem lehet káromkodással vádolni. Amit önmagáról mondott megegyezik a valósággal. Emellett tanúskodnak Jézus tettei, de csak annyiban jelentenek bizonyítékot, amennyiben elvezetik az embert az igazság felismerésére, hogy Ő és az Atya egyek.

Isten minket is gyermekeivé akar fogadni. Nem szolgaságra hív meg minket, hanem fogadott fiúságra. Az Ő Fiának a példáját követve lehetünk jó fiúk. Ugyanakkor mindig annak a tudatában kell éljünk, hogy Isten előzetes segítsége nélkül szinte lehetetlen erre az isteni szeretetre méltó választ adni. Isten az, aki mindannyiunkat megszólít, és befogad az Ő szeretet-családjába.

A Fiú megdicsőülése

Az Atya megdicsőíti a Fiút

Az én Atyám az, aki megdicsőít engem – mondja Jézus a mai evangéliumban.

Jézus meg van győződve róla, hogy Isten végső közbelépése elnémítja majd az ellenfeleket és kinyilvánítja hamisságukat. A végső közbelépés az Úr halálból való feltámasztása, ekkor dicsőíti meg az Atya a Fiút. Az alázatosságot vállaló Jézust az Atya a feltámadás által felemeli, felmagasztalja. Az élet elvesztése, azaz a halál a feltámadás által az örök élet megnyerését jelenti Jézus számára és a mi számunkra is, ha őt követjük.

Vajon a mi életünk megdicsőíti-e Jézust? Vallásos életünk és elkötelezettségünk legfőbb célja a lelkünk üdvössége. Azért imádkozunk, azért bánjuk meg és ismerjük be bűneinket a szentgyónásban, hogy az üdvösségre, az örök boldogságra eljussunk.

Az üdvösség, az örök élet kenyerét vesszük magunkhoz, amikor szentáldozáshoz járulunk. De emellett ne feledkezzünk el arról, hogy hitből fakadó cselekedeteink egyúttal az Atyának szereznek dicsőséget. Minden jócselekedetünk, amit szeretetből, irgalmasságból a szegényeknek, a rászorulóknak, az elesetteknek teszünk, Isten dicsőségéről tanúskodik.

A mi szóbeli dicsőítésünk nem teszi nagyobbá Istent, de valóban lelkünk üdvösségére szolgál. Uram, hiszek a feltámadásban, hiszek az örök életben.

Ámen

Szabadulás a bűntől

Az ószövetségi csodálatos esemény, a három ifjú megszabadulása a tüzes kemencéből, egy még csodálatosabb újszövetség előképe: mindazok, akik hisznek Krisztusban, megszabadulnak a bűn pusztító tüzétől. Ezt maga Jézus jelentette ki. A hit, az ő szavának figyelmes és kitartó hallgatásából származik. Jézus szava hordozza az igazságot, melytől megvilágosítva szabadulhatunk meg a bűntől.

Az üdvösség evangéliumának egyik legjelentősebb eleme, hogy Jézus azért jött el a világba, hogy kiszabadítson minket a bűn szolgaságából. Szabadságra hív meg bennünket, azaz arra, hogy szabadon döntsünk Isten ránk vonatkozó tervéről. A szabad döntés lehetőségét Krisztus kegyelme adja meg nekünk, általa jutunk el Isten fiainak igazi, lelki szabadságára. Krisztusban olyan bensőséges kapcsolatba tudunk kerülni az Atyával, amelyet már nem bénít meg a félelem, a bűn, vagy az önző emberi természet. Krisztus felszabadít minket, hogy bátran Atyánknak merjük szólítani Istent, felemeljük hozzá lelkünket, hiszen Ő is ilyen félelem nélküli kapcsolatot szeretne velünk kialakítani és fenntartani.

Nagyböjt 5. hét Kedd

Nagyböjti idő, 5. hét Kedd

Aki nem hisz a megfeszített Krisztusban és nem adja meg magát neki, az nem nyerheti el az üdvösséget. Az ember a kereszt áldott jelében nyerte el a megváltást. A szent kereszt nem jelkép, hanem a legnagyobb valóság: a Keresztből születik a keresztény élet, a Megfeszített ad életet a kereszténynek, és a megkeresztelt hívő csak az Úr keresztjéhez tapadva és kínszenvedése végtelen érdemeiben bízva, nyerheti el az üdvösséget

A mennyei Atya elküldte Jézust, aki mindig azt hirdeti és teszi, amit rábízott az Atya. Természetes, hogy az Atya tetszését találja ebben az engedelmességben, amint ezt az emberek előtt is nyilvánvalóan kifejezi, amikor Jézus megkeresztelkedik a Jordán folyó vizében. Mi akkor válhatunk a mennyei Atya kedves gyermekeivé, ha életünkre úgy tekintünk, mint amit Isten követségében kell leélnünk.

Azt kell megmutatnunk az embereknek, hogy a Lélek segítségével végrehajtható az Atya terve a világban. Azt kell hirdetnünk, hogy a megváltó Krisztus minden ember számára elhozta a bűntől való szabadulás lehetőségét. Arról kell tanúságot tennünk, hogy Jézusban, az Isten Fiában mutatkozik meg leginkább az Atya minden ember felé kiáradó irgalma és szeretete, Isten nem elítélni, hanem üdvözíteni akar minket.

(Adoremusz 2005)

Nagyböjt 5. vasárnap 2018

Nagyböjt 5. vasárnap. 2018

Bevezetés

     A mai evangéliumi szakasz szerint a húsvéti ünnepek alkalmával ellepik Jeruzsálemet a hazai és külföldi zarándokok. Közülük a hellén zarándokok Fülöp apostolhoz fordulnak ezzel a kéréssel: Látni szeretnénk Jézust. Húsvét közeledtével bennünk nem merül fel hasonló vágy? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia

    Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd, meg hogy bennünk oly gyenge a Téged látni akarás. Uram irgalmazz!

  Urunk Jézus Krisztus. Bocsásd meg, hogy mi nem vezetjük Hozzád a Téged látni akaró honfitársainkat Krisztus kegyelmezz!

   Urunk, Jézus Krisztus! Aki felmagasztaltattál e földről, vonzz magadhoz mindannyiunkat. Uram irgalmazz!

Evangélium után

  Amikor a kedves hívekhez szólok, mindig szerencsésnek mondhatom magam, mert e beszédeket hallgatók, Bibliát is jól ismerő, értelmes, művelt hívők. De azért bevezetőként, a Jeruzsálemet ellepő zarándokok közül a hellénekről, illik valamit mondani.

   A hellének azok a megtért pogányok voltak, akik elhagyták a bálványimádást, az egy igaz Istent tisztelték és megtartották a mózesi törvényeket. Ezek a pogányok csak most az ünnepek alkalmával jöttek Jeruzsálembe, csak most hallottak először Jézusról, mégis több hitet és készséget mutatnak, mint azok a zsidók, akik százszor hallották és rengeteg csodájának voltak tanúi. Ők látni akarták Jézust.

   Feltételezhetjük, hogy a zarándokokat elsősorban nem Jézus külalakja érdekelte. Sokkal inkább az a tanítás, amelyet hirdetett, amelynek híre eljutott hozzájuk, és az a szeretet, amely egyéniségéből áradt az emberek felé.

     Szent János nem beszéli el, hogyan folyt le a találkozás az Úr és ezek között a jóakaratú pogányok között, csak magát a tényt emeli ki, hogy szembeállítsa a hitetlen és megátalkodott lelkiséggel a megnyílt szívű pogányok világát.

    Az akkorihoz hasonló mai világban is ezt teszi Jézus. A mi életünkben is ott van a tudatos, vagy tudatalatti formában, a görög zarándokok által megfogalmazott vágy: „Látni szeretnénk Jézust.”

És azt kell mondanunk, hogy könnyű volt Fülöp és András apostoloknak, mert csak odamentek a Mesterhez és közölték vele az embereknek ezt az igényét. De nekünk, hívő keresztényeknek is odaszegezik az emberek a kérést: Ti templombajáró emberek vagytok, ti gyakoroljátok a hitet, mutassátok meg hát ti nekünk Jézust. Szeretnénk hinni, de előbb látni szeretnénk Jézust. Majd azután veletek együtt mi is követői leszünk, de előbb látni szeretnénk. Az ember kérdez, és látni szeretne.

     Egy népszerű paptársról mondták, hogy egyik tisztelője azt kérte tőle, hogy adjon néki egy képet magáról. A pap erre megkérdezte tőle: „Melyik képemet akarod? A régit vagy egy újat? A régi nagyon csúnya, az új meg még nem egy igazi papnak a kész képe.”

A paptestvérnek telitalálatos ez a válasza. Ezzel tudunk mi is válaszolni az embereknek, amikor vallásosságunk felől érdeklődnek. Melyik képet mutassuk önmagunkról? A régit? Istenem, az olyan rút, annyi szeplő, ránc van rajta, annyira torz, hogy ezen nem könnyű megtalálni a Krisztus-arcot! – Az új ember képét mutassuk? Erről pedig, minden alázatoskodás nélkül, azt kell mondanunk, hogy nem kész! Hol van ez még a keresztény életideáltól, Krisztustól?

    Valamit azonban mindig kell, hogy tudjunk mutatni e világnak, s az érdeklődő embereknek. És ez a valami nem más, mint Krisztus szeretetéből legalább egy kicsinyke szikra, amely lángra lobbanthatja kortársainkban az Isten s Krisztus iránti szeretetet. És a lángra lobbant szeretet enyhíthetné emberek millióinak szenvedését és nyomorát e világban.

    Ezek után talán könnyebben lesznek érthetők Krisztusnak eme nehezen érthető szavai: „Aki szereti életét, az elveszti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, megmenti az örök életre.”

Mit akar Jézus ezekkel a szavakkal mondani? Nem ellenkezik ez Jézus legfőbb parancsával: a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”

     Nem arról van itt szó, hogy Jézus megkövetelné követőitől – be-tűszerinti értelemben – a földi életnek a gyűlöletét, hisz maga is szerette és megtett annak szebbé, gazdagabbá és boldogabbá tételéért mindent.

     Jézus csak azt követeli tőlünk, hogy (idézőjelben) „gyűlöljük” azt a földies gondolkodást, azt az élet-szemléletet, amely nem tudja elfogadni, beépíteni életébe a krisztusi értékeket, és nem akarja befogadni Krisztus megváltó szeretetét. Azt az életszemléletet, amely kész az egész emberiséget tragikus helyzetbe hozni.

Az ilyen életszemléletet, az ilyen földies gondolkodást, amelyben egy ember élete annyit sem ér, mint a fegyverből kilőtt puskagolyó, valóban gyűlölni kell. És, aki gyűlöli ezt a mammonimádó, földies gondolkodást, a csak e világnak való élést, az megőrzi életét, az megőrzi életét e világban is, és az örök életre is.

    Bizonyos értelemben meghal – ő is, mint a földbe vetett búzaszem - e világi szemlélet számára. De bőséges termést hoz már e világban is önmaga és az embertársai javára is.

   Talán ezzel mutathatjuk meg, a Jézust látni vágyó kortársainknak, azt a Jézust, aki maga az általa említett földbe hulló búzaszem, és akinek halálából, bő termés származik, milliók és milliók nyerik el újból és újból, itt és a világon mindenütt az új és örök életet.

Amen.

Jézus önmagáról

Jézus önmagáról
A tegnapi evangéliumi rész témája az volt, hogy a Fiú egyedülálló kapcsolatban, teljes egységben van az Atyával. Ezt folytatja a mai részlet, amelyből megtudjuk, hogy az Atya tanúskodik arról, hogy Jézus az ő Fia, az ő küldötte. A mennyei Atya a Fiúra, Jézusra bízza üdvözítő tervének megvalósulását, a megváltás művét.
Az ember üdvössége Jézustól függ. Az ő halála hozza meg számunkra a teljes kiengesztelődést az Atyával és ő segít minket abban, hogy életünk, majd halálunk után eljussunk az Atya örök országába, a mennybe.
Ezt a titkot Jézus azért mondja el a népnek, hogy mindenki higgyen benne, fogadják el tanítását és legyenek a követői. A hithez az szükséges, hogy az ember meggyőződjön a tanítás igazságáról. Jézus olyan dolgokat állít magáról, származásáról, küldetéséről, amelyek nem tartoznak az emberi megtapasztalás körébe, tehát valami más bizonyíték kell arra, hogy állításai valóban igazak.
Bizonyítékként azt említi, hogy az Atya tesz róla tanúságot, amikor általa természetfeletti jeleket mutat. A csodák ugyanis szintén nem tartoznak a természetes világ rendjéhez, a betegek nem természetes, hanem rendkívüli módon gyógyulnak meg. E természetfeletti jelek bizonyítják azt, hogy Jézus nem csupán ember, hanem természetfeletti hatalommal rendelkező Isten is.
H. I. S.

Nincs emberem

„Uram, nincs emberem…” (János 5,1–15)

A harmincnyolc éve beteggel együtt mi is átéljük, hogy „NINCS EMBERÜNK”

A mai Ige azonban azt hirdeti, hogy „van emberünk”. Isten ugyanis Jézus Krisztusban emberré lett. Ez az evangélium, a Biblia központi üzenete, amely köré minden rendeződik, mint vasreszelék a mágnes köré.

Tehát van emberünk, ebből következően van megoldás. Az egyetlen élő Isten azért lett emberré Jézus Krisztusban, hogy megoldást adjon az ember nyomorúságára. A megoldás több mint a testi gyógyulás. A megoldás az örök élet, az üdvösség, az Isten eredetei rendje, amelybe visszahelyezi az emberi életet, és amely által feltisztul, megbékül, meggyógyul, és rendeződik a jelen. Ez a „megoldás” persze lehet testi gyógyulás is, ha Isten úgy akarja, de annál mindig több; – akkor is a mienk, ha nincs testi gyógyulás.

Tehát van emberünk, van megoldás, s ennek áldott következménye, hogy ebben a világban mi is egymás emberei legyünk, ne pedig egymás farkasai, vagyis figyeljünk sokkal jobban oda egymásra.

Nagyböjt 4. vasárnap. 2018

Nagyböjt 4. vasárnapja. 2018

Bevezetés

A mai evangéliumi szakaszban szereplő Nikodémusz rokonszenves számomra. Magasan képzett, nagytekintélyű vezető. Gondolkodó ember lévén, bátorságot vesz magának, de óvatos, védi biztonságát, és éjnek idején keresi fel, megcsodált kortársát, Jézus Krisztust.

Jól szemlélteti viselkedése a kommunista diktatúra idejében élt, s ma is élő hívő értelmiség óvatos magatartását, akik így kényszerültek gondolkodni és cselekedni, mint ő. Távolabbi templomba járok, csak meg ne tudják, hogy templombajáró vagyok. Megkereszteltetem gyermekemet, de titokban, és így tovább.

Hála Istennek, elmúltak ezek az idők de mi még mindig óvatosak vagyunk, vagy ma már bátrabbak? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy oly gyakran vagyunk félénkek hitünk megvallásában. Uram irgalmazz!

Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy mindig bátran valljuk meg hitünket. Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy mindig bizalommal tekintsünk föl a keresztre. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Mindannyiunk előtt ismert a választott nép történetéből az az esemény, amelyikre a mai evangéliumi szakaszban történik utalás. Az Úristen meg akarta menteni az ószövetségi népet, amely hazájától távol, idegen földön, Egyiptomban kovácsolódott egy néppé.

Az egyiptomiak egy idő után szorongatni kezdték őket. Elnyomták és kínozták. A nép erre Istenhez fordult segítségért és Ő meghallgatta kérését. Kiválasztotta Mózest megbízta, hogy vezesse ki népét Egyiptomból. Sok nehézség után végre mindannyian elindultak a Vörös-tenger mellékén a Sínai félsziget felé. A pusztai vándorlás megviselte a népet, Visszakívánkozott az egyiptomi húsos fazekak mellé, a korábbi rabszolgaságba.

A pusztai vándorlás idején hamar elfelejtette Isten nagy tetteit és azt, hogy tőle kapta a szabadságát. Zúgolódni kezdett szabadító Istene ellen Erre Isten kígyómarások által fenyítette meg. népét. A fájdalom, a csapás, mint ahogyan ez már szokott lenni, ismét Istenhez terítette Izrael fiait. A csapások eszükbe juttatták, hogy Isten a kemény pusztai vándorlással javukat akarja. Mózeshez fordultak és kérték, hogy járjon közbe értük Istennél. Isten erre meghallgatta a bűnbánók és a hozzátérők kérését.

Mózes Isten parancsára rézkígyót állíttatott fel a pusztában, hogy mindazok, akik Istenbe vetett hittel rátekintenek, megszabaduljanak és életben maradjanak.

Ez a kép szolgált háttérként Nikodémusz és Jézus éjszakai beszélgetésénél, amelyről a mai evangéliumban hallottunk. Nikodémusz tudni akarta Jézustól az igazságot. Jézus megértette Nikodémusszal Isten igazságait, a megváltás titkát.

Miben áll ez a titok?

Az evangéliumi hasonlat szavaival abban, hogy a bűn marás.

Az emberiség kezdettől fogva bűn marása alatt szenvedett. Ez keseríti meg életünket. A gonosz, - kígyóhoz hasonlóan - belemar életünkbe, megmérgezi és megkeseríti azt. Igaz mi nem sivatagban élünk, mint a Mózes vezette nép, hanem termékeny tájakon, kényelmet nyújtó városokban. De nem hiányoznak - átvitt értelemben - a sivatagok sem. Éhező milliók, Európát végveszéllyel fenyegető bevándorlók okozta káoszok teszik sivatagihoz hasonlóvá az életet.

Vajon ki. vagy mi segíthet rajtunk? Jó újra és újra megfontolni és tudatosítanunk önmagunkban azt, amit Nikodémusz tudhatott meg Jézustól, hogy csak általa, az Úr által lehetséges megszabadulni a bűn okozta. káosztól.

Isten egykor a Golgotán felállíttatta a keresztet, amelyet a pusztai rézkígyó már előre jelzett. Aki Jézus keresztjére feltekint és hisz a kereszten függő Megváltó erejében, megszabadul a gonosz marásaitól és életben marad.

Az ember a bűntől, a bűn mardosásától való szabadulást a kereszten függő Krisztusra nézéstől várhatja. A kereszt az isteni irgalom rézkígyója.

Csak Isten végtelen irgalma és szeretete akadályozott meg bennünket abban, hogy már réges-régen nem pusztítottuk el az egész teremtett világot.

Gondoljuk csak meg, hogy az emberiség a szabad akarattal kitervelt és véghezvitt annyi bűn, kapzsiság, erkölcstelenség, kegyetlenség, gyűlölködés, elnyomás és jogtalanság ellenére is minden alkalommal újra magához tért, megtért és Isten felé fordult.

És még mindig olyan embereket tudott életre hívni, akik Istenhez tudták téríteni azembereket. Szeretném hinni, hogy ezek az Isten által új életre hívó emberek a templomba járó jó testvérek. Ki másnak a műve az ilyen emberek létre hozása, mint az emberszerető irgalmas Istene? Aki Egyszülött fiát adta e világért, hogy aki benne hisz el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

A bűnbánó lélekkel Keresztfára néző, Kereszten-függőben való élő hit biztosítja, hogy nem fogunk elveszni, hanem élni fogunk és pedig örökké.

Ma sokan mondják: Nekem nincs szükségem bűnbánó lélekkel a Kereszten-függőre nézni. Sokszor halljuk: nincs bűnöm. Mit gyónjak? Ugyanakkor elég csak egy pillantás a médiumokra és azonnal észrevesszük, hogy tombol a gonoszság és garázdálkodik. Nem igaz, hogy ártatlanok vagyunk, mert ennek a bennünket körülvevő bűnnek nem-csak szenvedő alanyai vagyunk, hanem olykor-olykor okozói is.

Nagyböjt az önvizsgálat ideje. Alkalom a megtérésre, arra, hogy feltekintsünk a keresztre és megszabaduljunk a bűn mardosásaitól és örök életünk legyen. Amen.

A legfőbb parancsolat

„Melyik az első minden parancsolat között?”

A zsidók sokat vitatkoztak azon, hogy a mózesi törvény több mint 600 rendelkezése közül melyik a legfontosabb. Olyanok is voltak, akik úgy vélték, hogy mindegyik törvény egyformán fontos, és nem szabad semelyiknek sem nagyobb jelentőséget tulajdonítani a többinél. Vajon mit felelt Jézus?

A válaszában nem egy, hanem két parancsolatról beszélt. Először ezt mondta: „szeresd a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, egész elméddel és egész erőddel”. A „szív”, „elme”, „lélek” és „erő” szó jelentését nem lehet élesen elkülöníteni egymástól. * A lényeg az, hogy a Jehova iránti szeretetnek az egész embert át kell hatnia, minden képességével és adottságával együtt.

Jézus ezután ezt mondta: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” Az Isten és a felebarát iránti szeretet szorosan összefügg egymással. Az utóbbi az előbbiből fakad. Ha úgy szeretjük a felebarátainkat, mint önmagunkat, akkor úgy fogunk bánni velük, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak.

Mindazt, amit Isten elvár tőlünk, egyetlen szóban összefoglalhatjuk: szeretet. Isten maga szeretet.

Ördögűzés 2018

Ördögűzés

A sikeres ördögűzések láttán egyesek azt állítják, hogy a gonosszal szövetkezve teszi ezeket a csodákat. E gondolkodás belső ellentmondására világít rá Jézus, amikor visszautasítja e képtelen vádat. Az ördögűzések azt mutatják nekünk, hogy Isten felveszi a harcot az emberi lelket fogva tartó sötét erőkkel és képes ezeket legyőzni.

Jézus miértünk is küzd, és azt szeretné, ha bűneink nem tartanának minket fogva, hanem szabadon szeretnénk Istent. A küzdelmet nem csupán neki kell megvívnia lelkünk üdvösségéért, hanem nekünk is. Isten segítségével képes vagyok legyőzni magamban a rosszat.

Sokan elkeserednek időnként, amikor a bűn és a gonosz elleni küzdelmüket hiábavalónak ítélik. Úgy gondolják, hogy fölösleges az erőfeszítésük, hiszen a rossz erősebb felettük. E reménytelen gondolkodás is nemde a gonosz műve?

A bennünk lakó gonosz állandóan arra kísért, hogy bűnt kövessünk el. Arra kísért, hogy tagadjuk meg Isten szeretetét, forduljunk el a Teremtőtől s a teremtett dolgokat istenítsük. A gonosz teljesen leköti gondolkodásunkat és gúzsba köti cselekedeteinket, leszűkíti energiáinkat, megbéklyózza akaratunkat. A gonosz elveszi emberi szabadságunkat, és a bűn rabszolgájává tesz minket. Isten képes arra, hogy megszabadítson bennünket a gonosz hatalmától. Visszaadja erőnket, akaratunkat és energiánkat, hogy azokat szabadon a jó szolgálatába állíthassuk.

Beteljesíteni jöttem 2018

Beteljesíteni jöttem

Jézus a hegyi beszédet a most felolvasott ünnepélyes figyelmeztetéssel kezdte, melyben Istentől, a Sínai-hegyen, az első Szövetség megkötésekor adott Törvényt az Újszövetség kegyelmének fényében mutatta be.

,,Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a Törvényt vagy a Prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszöcske sem vész el a Törvényből, hanem minden beteljesedik.

Képzeljünk el egy társadalmat, ahol nem tartanak meg a Tíz parancsból egyet sem. Ott hazudnak, lopnak, gátlás nélkül. Nincs bizalom a kapcsolatok terén. Az emberi élet egy garast sem ér. Napirenden van a gyilkosság. A szőlők, az idősek tisztelete? Idegen szó! A felebarát javai? Szabadrablás! A felebarát felesége? Szabad préda!

Szeretnénk egy ilyen társadalomban élni? Biztosan nem.

Nem összehasonlíthatatlanul jobb dolog egy olyan társadalomban élni, ahol a kölcsönös tisztelet uralkodik, ahol az ember bízhat és megbízhat egymásban?

Túlzott szabályozás idejében élünk. Törvények tömkelegében. Nem lenne elegendő számunkra csupán a Tíz parancsolat, amelyet beteljesíteni jött Jézus? Ha ehhez tartanánk magunkat, akkor nem volna szükségünk ezernyi egyedi szabályozásra. És ha a Tíz parancs még mindig túl sok lenne, Jézus kettőben foglalta össze: Szeresd Istent és felebarátodat. Ez elég!

Beteljesítjük mi ezt?

Ámen

Megbocsátás 2018

Megbocsátás

Péter apostol kérdése és ezt követően Jézus példázata a megbocsátás természetére irányítja figyelmünket. "Hányszor kell megbocsátanom embertársamnak?"

A kérdésből úgy tűnik, mintha bizonyos számú megbocsátás után már nem kellene megbocsátani, azaz ha valaki sorozatosan megbánt minket, akkor egy idő után már nem kötelességünk megbocsátani neki. Előfordul velünk, hogy ezt mondjuk: "Ez volt az utolsó eset. Ezt még megbocsátom, de ha még egyszer előfordul, akkor már nem lesz bocsánat."

E gondolkodásmóddal szemben áll Isten végtelen irgalma. Ő soha nem mondja, hogy "ez volt az utolsó eset." Valahányszor megsértjük őt bűneinkkel, majd pedig kifejezzük felé őszinte bűnbánatunkat, ő kész megbocsátani nekünk, elfelejti a bűnt és tiszta lappal kezdhetünk.

A megbocsátás határtalanságával kapcsolatban Jézus elmond egy történetet, amelyben az úr mérhetetlenül nagy adósságot enged el egyik szolgájának. Ugyanez a szolga viszont könyörtelenül bánik azzal a társával, aki neki egy csekély összeggel tartozik és erőszakkal követeli annak megfizetését.

A példázat az emberi kicsinyességet és az isteni nagylelkűséget szemlélteti. Az előbbit félre kell tennünk, hogy a másikat megtanulhassuk. Az irgalmasság gyakorlásában Istent kell utánoznunk, akinek irgalma végtelen.

Nagyböjt 3. vasárnapja. 2018

Nagyböjt 3. vasárnapja. 2018

Bevezetés

A mai vasárnap tanításában a templom van a középpontban. Hallunk majd a Jeruzsálemi templomról, annak megtisztításáról. Gondolatátvitellel, Jézus testéről, mint templomról, s annak lerombolásáról, kereszthaláláról. Majd újbóli felépítéséről, feltámadásáról. – A Jézus testéről, mint templomról szóló szavak eszünkbe juttatják a Szentírás eme mondatát, hogy ti is, mi is, mindannyian Isten temploma vagyunk. Húsvét közeledtével, nem kellene ezt a templomot is megtisztítani. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Bocsásd meg Urunk, hogy nem úgy tekintünk kőből épült templomainkra, mint Atyánk házára. Uram irgalmazz!

Bocsásd meg Urunk, hogy nem fáradozunk eleget azért, hogy egybe épüljünk Isten szent templomává. Krisztus kegyelmezz!

Urunk bocsásd meg, hogy nem annak tudatában éljük életünket, hogy mi egyenként is Isten temploma vagyunk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

János evangélista, amikor elbeszéli, Jézus nyilvános működésének kezdetén, hogy hogyan tisztította meg a templomot a pénzváltóktól és a galambárusoktól, ezzel azt hirdeti, hogy Izrael messiási várakozása beteljesült. Malakiás és Zakariás próféta ugyanis úgy mutatja be a messiási idő kezdetét, hogy akkor az Úristen eljön hirtelen a templomba, hogy azt megtisztítsa.

Az Úr Jézus tette, hogy a templomba belépve a kereskedőket, pénzváltókat és az állatokat kiűzte onnan, a negyedik evangélium szemléletében jelképes, prófétai cselekedet, amely azt hirdeti, működésének az lesz a célja, hogy "felborítsa" a megmerevedett ószövetségi, istentiszteleti, áldozatbemutatási rendet, hogy kialakulhasson majd egy új istentiszteleti forma, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Amely istentiszteletben nem lesznek majd többé véres állatáldozatok. És majd maga lesz az egyetlen és örök új szövetségi áldozat. Ezt készítik elő a testére, mint templomra vonatkozó szavai, a lebontására és felépítésére - kereszthalálára és feltámadására vonatkozó magabiztos szavai.

A templomot, amelyet most Jézus megtisztít, Heródes uralkodásának 18. évében kezdte építeni, avagy pontosabban felújítani. Ez Krisztus előtt 20 körül történhetett. Amikor a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, a Kr.e. 6 század végén, az elpusztult templomot csak szegényesén építették fel. Heródes kedvezni akart a zsidó népnek, ezért elhatározta a templom díszes felújítását. Ez Kr. u. 63-64-ben fejeződött be. Szebb, impozánsabb és hatalmasabb volt, mint a salamoni Még ma is elkápráztat megmaradt hatalmas méretű falaival, s a templomtérrel.

Sajnos par év múlva, Kr.u. 70-ben Titus csapatai véglegesen elpusztították.

Jézus idejében a templom 46 éves volt. Ezért a mai evangéliumban említett esemény (27-ben vagy) 28-ban történhetett. Legvalószínűbb, hogy a pogányok udvarában történhetett. Itt kínáltak eladásra különféle állatokat, amelyeket áldozatok bemutatására szántak. Különösen nagy volt a kínálat a húsvéti ünnepek előtt, amikor JosephusFlávius szerint mintegy 15.000 bárányt áldoztak fel. Megismétlem 15.000 bárányt. Zarándokok" akik nagy távolságról jöttek Jeruzsálembe a húsvéti ünnepekre, itt az árusoknál könnyen vehettek egy-egy bárányt az ünnepléshez.

Úgy tűnik Jézus magatartása a galambárusokkal szemben enyhébb volt. Az ő asztalaikat nem forgatta fel csak felszólította őket, vigyék el innen asztalaikat. Ez valószínűleg azért van, mert a galambáldozatokat a szegények számára írta elő a törvény.

A pénzváltókra azért volt szükség, mert a templomi díjakhoz csak a tíruszi fél sekelt lehetett használni fizetési eszközként Az átváltásnál ezek a kereskedők igazságtalanul nagy nyereségre tettek szert, így Jézus haragja azok ellen fordulhatott, akik a zarándokokat tisztességtelenül megkárosították; s a vallásból, az istentiszteletből üzletet csináltak.

A kiűzés, mint prófétai jel, nem a templom ellen irányul, hanem éppen azért, annak tisztaságáért, hogy az valóban a mennyei Atya háza legyen! Ezért alkalmazták a tanítványok Jézus tettének magyarázatára a Zsoltáros szavait: "Házadért való buzgóság emészt engem”.

A krisztuskövetők életét is áthatja a templom szeretete. Itt leszünk Isten gyermekévé a keresztség szentségében. Itt erősít meg Szentlélek krizmájával a bérmálásban! Itt támadunk új életre a szentgyónásban! Itt táplálkozunk az égből szállott szent kenyérrel. Ide hozhatjuk el hálánkat, itt sírhatjuk el bánatunkat: Innét mindig új erővel távozunk otthonunkba.

Assisi Szent Ferenc a kis San Damiano templom restaurálására kapott megbízatást, majd átvitt értelemben a lelkek restaurálására. - Vigye az örömhírt az emberek közé! Hirdesse, hogy mindannyiunkat szeret az Isten, s hogy ilyen egyszerű a kereszténység: csak viszont kell szeretnünk az Istent!

Életünk teli van templomhoz kötődő sok-sok szép emlékkel, s kegyelemmel. Mily sok-sok kegyelem és áldás fűződik életünk gyakran látogatott egy-egy látogatott templomához.

Megköszönjük a jó Istennek azt a sok-sok szép élményt, áldást és kegyelmet, amit itt a templomban kaptunk.

Megköszönjük –e  azt a sok-sok alkalmat, amikor egy – egy templomlátogás megnyugtatott bennünket.

T. Köszönjük meg az örökmécses gyenge, de mégis életutakat megvilágító fényét. Köszönjük meg a templomok csendjét! Köszönjük meg a ki nem ürült, be nem zárt, fel nem robbantott székesegyházakat, a búcsújáróhelyeket, és ma, megköszönjük ezt a mi szépen látogatott, szeretett templomunkat.

Ámen

Nb. 2. h. péntek

Nagyböjti idő, 2. hét Péntek

Isten a szőlőjét rábízza az emberekre. Én is felelős vagyok Isten országának egy részletéért. Felelős vagyok azért, hogy házastársam, gyermekeim, munkatársaim megismerjék az üdvösség jó hírét.

A gyilkos szőlőmunkások ma sem tűntek el. Olykor talán én magam is rájuk hasonlítok, amikor önzésem megakadályoz abban, hogy Isten szólításaira figyeljek.

A mennyei Atyát nem lehet felülmúlni türelemben és kitartásban. Újabb és újabb módon szólít meg bennünket. Az idők teljességében Fiát küldte, hogy általa üdvözüljünk. Szeretete a halálánál is erősebb. Isten tervének megvalósulását a gonoszság tobzódása sem tudja megakadályozni. Az Úr azonban félreállítja azokat, akik mindvégig megátalkodottak.