Don Bosco

Don Bosco

Élete: 1815. augusztus 16-án született Castelnuovo közelében (Torinói egyházmegye), egy kicsiny falucskában, Becchiben. Már kisgyermekként csodálattal nézte a vándorkomédiásokat, utánozta bűvészmutatványaikat és akrobata mutatványaikat. Tehetsége volt ezekhez, hamarosan már a templomtéren is bemutatkozott, sikerrel, falubelijeinek kedvenc mutatványosa lett.

Ő azonban többre vágyott: apostolkodni, embereket segíteni és szolgálni.

Nehéz ifjúkora volt, és egy véletlen találkozás segített rajta. Castelnuovo káplánja eltévedt az erdőben, és Giovanni vezette a városba. Útközben nagyon őszintén elbeszélgettek, ettől kezdve a káplán támogatta tanulmányait.

1841-ben pappá szentelték és ez után minden erejét az ifjúság nevelésére szentelte, jórészt szent lelkiatya, Don Giuseppe Cafasso szavai és példája nyomán. Megalapította a Szalézi Szent Ferencről elnevezett Szalézi rendet, illetve Mária, a Keresztények Segítője Leányainak Társaságát. Ezekben tanították az ifjúságot mesterségre és keresztény életre. Az isteni gondviselés iránti bizalma, és derűs lelkülete mindenkire átragadt. Írásaiban a vallást védelmezte.

Torinóban halt meg, 1888. január 31-én. Halálakor iskoláikban és otthonaikban már 130 000 fiú nevelkedett.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK

Kérjük, Testvéreim, az ifjúság kedvelőjét, Urunkat, Jézus Krisztust, hogy igazsága fényével és Szíve szeretetével vonzza Magához az ifjúságot.

Adj, Urunk, új papi hivatásokat, akik Szíved szerint nevelik az ifjúságot.

Add, Urunk, hogy akik a nevelés munkájában fáradoznak, életük példájával tanítsák a gyermekeket.

Add, hogy a családi otthonok a hit és szeretet forrásai legyenek.

Add, hogy a szentek példája eszményt adjon, és az ifjúság tüzes lelkülettel kövesse őket.

Add, Urunk, hogy a ránk bízottokkal együtt eljuthassunk Országodba.

Urunk, Jézus Krisztus! Te úgy kívántad, hogy a gyermekeket Hozzád vezessük. Kérünk, add, hogy Bosco Szent János példájára és közbenjárására felelősséget és szánalmat érezzünk korunk fiatalságával szemben, és életünk példájával, szeretetünk áradásával elvezethessük őket az igazság ismeretére és az igazi keresztény életre Általad, Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.

Szent Jácinta

SZENT JÁCINTA

Szent Jácinta 1585-ben Viterbo közelében született római nemesi családból. Felserdülve a Harmadik Rend nővérei közé lépett. Eleinte a szerzetesi erényeket késlekedett elsajátítani és világias lelkiéletű volt, de nagy betegségből felgyógyulva a világ hiúságait megvetette; kemény bűnbánattal. vezekléssel testét sanyargatta és a szeretet cselekedeteit gyakorolta.

Mint újoncmestemő, növendékeinek minden erényben eszményképe lett. Számos ellenségeskedést szüntetett meg. Áldozatosan ápolta a betegeket. Isten rendkívüli adományokkal tüntette ki. 1640-ben halt meg.

Két csoda

A szabadító csodák sorozata folytatódik a mai evangéliumban két újabb jelenettel, a vérfolyásban szenvedő asszony meggyógyításával és az elöljáró lányának feltámasztásával. A két történetnek több közös eleme van. Jézus megszólítása az egyik:

A feltámasztott leányt értelemszerűen "kislánynak" szólítja, az asszonyt pedig, aki nyilvánvalóan idősebb lehetett "leányomnak." A kislány tizenkét éves volt, az asszony pedig ugyanennyi ideje szenvedett betegségében. Mindkét esetben olyan határhelyzetről van szó, amikor Jézus úgy jelenik meg, mint aki egyedül képes segíteni.

Mindezeknél azonban fontosabb a hit, az Úr segítsége tulajdonképpen a hitre adott válasz.

Az elöljáró ugyanis hittel kéri Jézus segítségét, és kifejezi, hogy Jézus érintése újra életet hoz halálán lévő lányába. Az asszony pedig hisz abban, hogy ha megérinti Jézusnak akár csak a ruháját, meggyógyulhat.

Mindkét történetnél érdekes a tömeg jelenléte, amely Jézus körül gyűlt össze, és amely akár meg is akadályozhatta volna az elöljárót és az asszonyt céljuk elérésében.

Ebből a tömegből kellett kiemelkednie, kiválnia a két szereplőnek, hogy közvetlenül találkozhassanak az Úrral. Számunkra sem elegendő együtt haladni a lelkes tömeggel, érdemes Jézushoz lépnünk és kérnünk tőle a múlt bűneitől való szabadítást, hogy új életet kezdhessünk

Évközi 4. vasárnap. 2018

Évközi 4. vasárnap. 2018

Bevezetés

Az évközi negyedik vasárnap evangéliumi szakaszában arról hallunk majd, hogy Jézus a kafarnaumi zsinagógában tanít, s ördögöt űz ki egy megszállottból. "Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas!" - Mondják hallgatói. Számunkra mond-e még valami újat a vasárnaponként felolvasott jézusi szó? És a gonosz szellem kiűzése?

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy sokszor oda sem figyelve hallgatjuk az evangéliumban hozzánk intézett szavaidat. Uram, irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy ha odafigyelünk is, de nem nyitott szívvel hallgatjuk azokat. Krisztus, kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy sokszor nem halljuk ki tanításodból a nekünk szóló üzenetedet. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Minden fontos tevékenység elkezdése magára vonja a közvélemény figyelmét. Az emberek elkezdik találgatni, hogy mire lehet számítani. Rokonszenvezők szurkolnak, hogy jól sikerüljön, gáncsoskodók sötéten festik meg a jövőt. Máté evangélista Jézus nyilvános tevékenységének kezdetéről ad hírt – amely magában hordja az elkövetkezendő három év főbb vonásait.

„Kafarnaum városában Jézus szombaton bement a zsinagógába, és tanított.” – Ez még nem is lenne rendkívüli, hisz minden felnőtt férfinak joga volt a zsinagógában felolvasni és tanítani. Sőt a vendégnek ehhez előjoga volt. Azonban: „Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” Jézus saját isteni tekintélyére alapozva tanít, nem kellett korábbi tanítókra hivatkoznia. Gyógyító hatalma van a tisztátalan lelkek felett.

A tisztátalan léleknek is el kellett ismernie, Jézus hatalmát, és meg is vallotta, hogy Jézus „az Isten szentje”

Jézus szavait, tanítását tettekkel támasztotta alá.

Amikor a zsinagógában a megszállottból kiűzte a tisztátalan lelket, mindenki megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: ,,Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!''

Jézus tanításának újdonsága ámulatba ejtette az embereket. Új volt mindaz, amit tanított, új volt a nyolc boldogságról szóló tanítás, a fő parancs, az evangéliumi tanácsok, a gyönyörű példabeszédek tartalmas mondanivalója.

Mind- mind az újdonság meglepő erejével hatott a hallgatóságra és csodálatot váltott ki. Voltak, akik a csodálkozáson túl megrendülve hallgatták tanítását, mert a szívüket megérintette a tanítás igazsága. És nem kevesen voltak olyanok is, akik megértették a tanítást, magukra alkalmazták és tettekre is váltották.

Jézus tanításának az újdonsága nem szűnt meg, mindig időszerű, minden korhoz, minden emberhez van ösztönző üzenete. Gyakran vált ki ma is csodálkozást a tanítás mélysége, de az is előfordulhat, hogy már nagyon megszoktuk, mintegy megszelídítettük az evangélium üzenetét. Sosem válhatunk Jézus tanításával szemben közömbössé. Tanítói hatalmával mindig be akar lépni életünk „zsinagógájába”, hogy felszítsa bennünk tanításának erejét és újdonságát.

Nagyon fontos, hogy életünk nyitott legyen, arra hogy Jézus tanítása újként hasson ránk, hogy megrendítsen annak frissessége és ereje.

Az Ő kegyelmének átformáló ereje bennünk, és rajtunk keresztül is ki akarja fejteni hatalmát.

Nemcsak bennünk, hanem környezetünkben is, mert nem tétlen a tisztátalan lélek.

Mennyi gonoszságot művel az általa megszállottakkal e világban. Nézzünk csak körül e világban és környezetünkben, és látni fogjuk, hogy mennyi megszállott gonosz működik e világban.

Kissé visszatekintve a közelmúltba is. Istenített, megszállott, félőrültvezetők micsoda szörnytetteket vittek végbe. Amikor Nyugat, majd Kelet felé szállították az elpusztításra szánt embereket.

Napjainkban pedig, félelmetes hordákkal árasztják el a keresztény világot. Nem tisztátalan lélektől megszállottak cselekedet-e gyermekek és öregek elpusztítása, iskolák és kórházak válogatás nélküli bombázása? Templomokban történő gyilkosságok? Nem tisztátalan lélektől megszállottak tettei-e, tizenévesek által kivégzett ártatlanok keresztények megölésé?

A mai állapotokat illetően nem lehetünk közömbösek.

Az evangéliumi elbeszélés is arra figyelmeztet bennünket, hogy a gonosznak valós hatalma van az ember fölött. A nyitott szeműek mindezt látják is.

Nagyon fontos, hogy életünk nyitott legyen, arra hogy Jézus tanítása újként hasson ránk, hogy megragadjon annak időtlen időkig tartó frissessége és ereje. És a jézusi tanítás ezen időtlen időkig tartó frissességével küzdjünk az Isten országa eljöveteléért, és harcoljunk a Gonoszlélek egyéni és társadalmi életünkben történő tevékenysége ellen.

Mert a tiltott fa gyümölcséből való evése óta ott van a tisztátalan lélek az emberiség életében, megszállottjai nagy ígérgetéseivel.

S miként az evangéliumban említett megszállottat a gonosz lélek ide-oda rángatta, úgy rángatja megszállottjai által az embert is a történelme folyamán az egymást váltogató, egymással vitatkozó, hatalomra törő ideológia az egyik izmusából, a másik izmusába. Hol ezt, hol azt ígéri, hazudja neki, Jézus szavaival, a Hazugság atyja.

Én egyetlen eszmerendszer örökké tartósságában sem hiszek. Egyedül csak Jézus Krisztus tanításában, amely a zsinagóga hallgatósága szerint ”Egészen új, s akkora, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, s azok engedelmeskednek is neki. ” Hitem szerint előbb, vagy utóbb a Gonoszlélek hazai megszállottjai is!

Ámen.

Szent Timóteus és Szent Titusz

Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök,

Mindketten Szent Pál apostol tanítványai voltak. Timóteus Lykaonia tartományának Lisztra nevű városából származott. Atyja pogány, anyja Euniké és nagyanyja Loisz buzgó zsidók voltak. Szent Pál második útján maga mellé vette Timóteust és szinte állandóan a kíséretében volt. Szent Pál Efezus püspökévé tette. Pál második fogsága idején Rómába ment, de az Apostol vértanúsága után visszatért Efezusba. Nerva császár idején, 97-ben szenvedett vértanúságot.

Titusz antiochiai pogány szülők gyermeke. Az első apostoli, a jeruzsálemi zsinatra elkísérte Szent Pált és Barnabást. Szent Pál maga mellé vette apostoli útjain, és több fontos küldetést bízott rá és Timóteusra. Szent Pál Kréta püspökévé tette, majd magával vitte Rómába. 66-ban Dalmáciába küldte. Szent Pál halála után visszatért Kréta szigetére, és ott fejezte be életét.

A tanítványok feladata, hogy pótolják azt, ami még hiányzik, akár a tanításban, akár az egyházközségek irányításában. Szent Pál is tanítványait erre a feladatra küldte, mint szeretett "fiát": Tituszt is.

AZ EVANGÉLIUMHOZ (Lk 10, 1-9)

Isten úgy akarta, hogy helyettesei révén vezeti és kormányozza hívő népét. A nyájnak, Isten népének, kötelessége, hogy engedelmeskedjék az Isten által előre kijelölt vezetőknek, és imádkozzék új hivatásokért, mert amilyen a pásztor, olyan lesz a hívek sokasága is.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK

Kérjük, Testvéreim, minden kegyelem forrását, Urunkat, Jézus Krisztust, hogy a kinyilatkoztatás igazságának terjedésére adjon buzgó és szentéletű püspököket és papokat.

Add, Urunk, hogy lelkipásztoraink tanítása nyomán gazdagon terjedjen a hit igazsága.

Adj, Urunk, új papi hivatásokat, akik egész életük feláldozásával szolgálnak híveidben Téged.

Add, hogy engedelmes lélekkel fogadjuk és kövessük tanító Egyházad irányítását.

Add, hogy a pápa tanításával mi is apostol-tanítványok lehessünk.

Add, hogy lelkipásztoraink irányításával eljuthassunk az örök életre.

Urunk, Jézus Krisztus! Te a hit homályával akartad növelni alázatosságunkat, és megadni az emberi élet célját: üdvösségünket. Kérünk, tégy minket Szent Timoteus és Szent Titusz közbenjárására készségessé a hitre, hogy valóban tanítványaid lehessünk. Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.

Saul megtérése

Szent Pál apostol megtérése

Saul a damaszkuszi úton a feltámadott, élő Krisztussal találkozott, és ez új irányt adott életének. Addig is az Isten akaratát kereste, de tévúton, az erőszak és gyűlölet útján.

Megtérése abban állt, hogy belátta, az Istenhez vezető út Jézus Krisztus. Benne rátalált élete hivatására: „Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek!” Így lett a keresztények üldözőjéből a nemzetek apostola, Saulból pedig Szent Pál.

Nemcsak példájával tanított, hanem kifejezett igehirdetésével is, így mindnyájunknak példát ad a folytonos megtérésre, a szeretetből táplálkozó példamutató életvezetésre és a bátor, nyílt igehirdetésre.

Szent Pállal együtt bátran hirdetjük: „A szeretet nem szűnik meg sohasem!” 

Szalézi Szent Ferenc

Szalézi Szent Ferenc püspök, egyháztanító

A középkor művészei szinte kivétel nélkül Krisztus, Szűz Mária és a szentek képeit ábrázolták. Ma a tömegtájékoztatási eszközök a legigénytelenebb képekkel bombáznak bennünket.

A reklámok képein a szépség mintája: a gazdagság, a siker, az erő, a hatalom.

Az evangélium szépsége a kereszten tárul fel. Valamennyiünk küldetése, hogy a közfelfogással szemben rámutassunk az életet befogadó család, az évtizedeken át hűségben élő házaspárok, a becsületes munka szépségére; a tisztesség, az igazmondás, az áldozat, a szülői szeretet szépségére.

Szalézi Szent Ferenc ünnepén imádkozzunk a tömegtájékoztatásban dolgozókért, hogy meggyőződéssel hirdessék az evangéliumot is a tömegtájékoztatásban.

Ámen! 

Évközi 3. vasárnap 2018

Évközi 3. vasárnap 2018.

Bevezetés

Az elmúlt vasárnap János evangéliumából hallottuk az első találkozást Jézus és a tanítványok között. Ma a Márk evangéliuma szerinti evangéliumot olvasva tanúi lehetünk annak, hogy a megszólított tanítványok az első hívó szóra követik Jézust.

A mai evangéliumi szakaszban, az Úr Jézus megkeresztelkedése utáni első, nyilvánosság előtti mondatát, mintegy kiáltványát halljuk majd, amelyet egykor Galilea lakosságához intézett, s amely így szólt: „Betelt az idő. Közel van az Isten országa. Térjetek meg! És higgyetek az evangéliumban!” Ma felénk hangzanak e szavak. S milyen visszhangra találnak bennünk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk! Te azt mondod: ”Betelt az Idő!” A Messiásra várás ideje betelt. A Messiás itt van közöttünk. Mennyire élünk mi ennek tudatában? Uram, irgalmazz!

Urunk! Te azt mondod, hogy „Közel van az Isten országa.” Mennyire érezzük mi közelinek? Krisztus, kegyelmezz!

Urunk! Te azt kéred a Téged hallgatóktól, hogy „Higgyenek az Evangéliumban!”. Mennyire hiszünk mi az Evangéliumban? Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Jézus megkeresztelkedése utáni első, nyilvánosság előtti mondata, ami mintegy kiáltványként hangzott el Galilea egykori lakosságához, s amely nékünk is szól, így hangzott: "Betelt az idő. Közel van az Isten országa. Térjetek meg! És higgyetek az evangéliumban!"

Betelt az idő! A Messiásra várás ideje betelt. Itt van a Messiás! Vele új idő, új történelem kezdődik. Ő az időszámítás középpontja -sok milliárd évre a teremtés után és talán sok milliárd évre a világ végéig.

Közel van az Isten országa! Térben és időben is. De nem annyira térben, mint inkább időben. Ugyan e világban van. De nem e világból való. S nincsenek földrajzi határai. Időben is inkább közel, inkább eljövendő, inkább kibontakozó, mint már befejezett, tökéletes valami.

Mi is az Isten; országa? Erre nehéz válaszolni. Az emberi nyelv és az emberi értelem képtelen ezt teljesen megérteni és kifejezni. Ezért fordul Jézus is képekhez és hasonlatokhoz, amikor Isten országáról beszél.

Az Isten országa olyan, mint a földbe rejtett kincs: az ember mindent megtesz, hogy megszerezze.

Az Isten országa olyan, mint egy értékes gyöngy: aki azt felfedezi, mindent elad, hogy megszerezze.

Az Isten országa olyan, mint a mustármag: Kicsiny, de olyan nagy életerő van benne, hogy hatalmas fává terebélyesedik, és ágai közt az ég madarai is megpihennek.

Az Isten országa olyan, mint egy szántóföld, amelyen a tiszta búza közt imitt amott konkoly is virít… és Istennek van fenntartva, hogy a végén elválassza a konkolyt a tiszta búzától…

Az Isten országa olyan, mint egy vígságos menyegzős lakoma, amelyen nem a hivatalosak, hanem az utakról összetoborzott, s menyegzős köntösbe öltözött emberek vesznek részt.

Mindez egyszerre Isten országa!

Isten országa olyan emberek közössége, amelyet az Isten és ember iránti szeretet szálai kötnek össze, olyan emberek közössége, akik a mennyei Atya akaratának megvalósulásáért, a gonosztól való megszabadításért imádkoznak, s amely közösségben az emberek naponként megbocsátanak egymásnak.

Isten országa, olyan emberi közösség, amelyben az isteni törvényeket megtartják. És ha azoktól eltértek, visszatérnek azok megtartásához, s megtérnek, és hisznek az evangéliumban.

Tömören: A szeretet, az igazságosság, az igazság és a béke országa.

Ahol Isten országának törvényei érvényesülnek, ott jó irányba történő változások mennek végbe. Ott hisznek Istenben. Ott hisznek Jézus Krisztusban. Ott hisznek az evangéliumban, ott hisznek az örömhírben. Ott a krisztusi tanítás, a keresztény erkölcs az egyének, közösségek és a nemzet életének és jólétének a meghatározója. S nem az Isten helyébe az „én”-t helyező, intoleráns liberalizmus, szélsőséges vad kapitalizmus.

Mivel sorsdöntő napok, s hetek következnek, ezért egy pillanatra sem szabad feledni a nagyon időszerű, péteri szavakat: "Józanok legyetek és virrasszatok. Ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben!"

Mi is ez a liberális „én országom”?

Én nem tudom. Lehet, hogy ők sem tudják. Illetve a lényegét nem akarják kimondani, csak annak ködösített változatát. De ismerve tetteiket, és olykor-olykor kimondott céljaikat is egy-egy elejtett mondatukból, úgy gondolom, hogy nem tévedek, ha azt mondom, hogy egy olyan ország, ahol a tőke az isten! Ahol szabad korlátlanul meggazdagodni, és ezzel gátlástalanul szegénnyé tenni sokakat.

Rémiszt ennek az országnak a közelsége. Pedig rohamléptékkel közeledik már felénk is az erkölcsi rend felbomlása. Az emberek közömbössé válása, templomok kiüresedése. Templomok bezárása és eladása.

Ezek a jelenségek arra kell, hogy késztessenek bennünket, hogy el ne aludjunk. Hogy megőrizzük az Úr Jézus ma hallott szavait, hogy megtérjünk egyénileg és közösségileg, hogy higgyünk Jézus életadó igéiben, higgyünk evangéliumában, hogy buzgó emberhalászai lehessünk Urunknak, Jézus Krisztusnak, és közel legyen az Isten országa.

Ámen

F. F.

Kiválasztás

Szent Márk a kiválasztás célját az első félmondatban fogalmazza meg. Mivel számára most a felsorolás a fontos, a célt csak tömören, szinte csak egy mellékesen odavetett félmondattal jelöli meg. Jézus számára pedig pont a cél volt a fontos: "hogy vele tartsanak", nem csak testben, hanem lélekben is. Ezért osztja szét hatalmát, képviselő lelkületét is közöttük.

"Hatalmat is..." Mit adott még nekik a hatalmon felül? Kegyelmi segítségét. Aki felismerte és együtt is működött kegyelmével, hűséges maradt. 11:1-hez: jó arány.

Ma is hív tanítványokat, ma is adja kegyelmét. Törekedjünk a jó arányt fenntartani, azaz együttműködni kegyelmével.

Árpád-házi Szent Margit

A vesztett muhi csata után IV. Béla király feleségével, Laskaris Máriával együtt Dalmáciába menekült. Ott, Klissza várában született Szent Margit 1242-ben.

Szülei felajánlották Magyarországért. Margit négy éves korában a veszprémi domonkos apácákhoz került, és ott gondos nevelésben részesült. Később a Nyulak szigetén lévő zárdába került át, amelyet atyja építtetett.

Visszautasította II. Ottokár cseh, és Anjou Károly szicíliai király házassági ajánlatát.

1261-ben ünnepélyes fogadalmat tett. Az önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképe. A legalacsonyabbrendű munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Napjait munkában, éjszakáit imádságban töltötte.

1271 január 18-án halt meg.

Büszke örömmel ismételjük a szentmise Kezdőénekének szavait:

Örvendjünk, vigadjunk,

mert a mindenség Ura

szent és dicsőséges Szüzet

tüntetett ki szeretetével.

Remete Szent Antal apát

Remete Szent Antal apát

Ünnepe: január 17 

        

Szent Antal remeteként is sokak tanítója lett, mert Isten üzenetét közvetítette. Isten hívása ma is felhangzik, ma is vannak, akik közvetítik az üzenetet. Szeretnénk meghallani szavát, megtenni akaratát.

Egyiptom Kóma nevű falujában született 251-ben. 18 éves korában teljes árvaságra jutott. Az evangéliumi tanácsra eladta minden vagyonát, és remeteségbe vonult. Hamar nagy tökéletességre tett szert. A Szentírást könyv nélkül tudta.

Szent Antal élete nagy hatással volt Szent Ágoston megtérésére.

311-ben Maximinus császár keresztényüldözésekor Alexandriába ment, és a vértanúk körül tevékenykedett.

Az üldözés után Thebaiszba vonult vissza. Még egyszer járt Alexandriában, amikor bebizonyította az ariánusok ellenében, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember.

356-ban halt meg január 17-én, 105 éves korában halt meg.

E napon áldják meg a háziállatokat.

A bőrbetegek védőszentje.

        

Évközi 2. vasárnap. 2018

Évközi 2. vasárnap. 2018

Bevezetés

Mester, hol laksz? Kérdezik a mai evangéliumban a Jézust követni akaró halászok. Jertek! Lássátok! A jertek, lássátok. A jézusi hívás nekünk is szól. El is fogadjuk meghívását és minden vasárnap vendégül is lát bennünket Jézus itt a templomban. S a vendégül látás után a mi feladatunk is az, amit az apostolokká tett halászok tettek: hívjuk testvéreinket is Jézushoz. Szoktunk-e mi erre a feladatunkra gondolni?

Kirié litánia

Urunk! Te kiválasztottál embereket, hogy elhozzák, hozzánk szereted nagy titkát és mi elfelejtünk ezért Neked hálát adni. Uram, irgalmazz nekünk!

Urunk! Te minket választottál ki arra, hogy elvigyük szereteted titkát az emberek közé, és mi megfeledkezünk erről a kötelességünkről. Krisztus kegyelmezz nekünk!

Urunk! Mi nem gondoskodunk arról, hogy legyenek olyanok, akik az utánunk következő generációhoz elviszik szereteted titkát. Uram, Irgalmazz nekünk!

Evangélium után

Az Úr Jézus megtehette volna, amint megteszik sokszor a föld hatalmasai, hogy fényes jövővel, anyagi javak ígérgetésével csalogassa magához tanítványait, miként napjainkban a pártvezérek a szavazókat. Az Úr Jézus nem tette ezt.

A föld urai, a hatalom után epekedők leleményes módszerekkel manipulálják alattvalóikat. Napjaink-ban a gátlástalan manipulációnak nemcsak tanúi, hanem szenvedő ala-nyai, sőt mi több áldozatai vagyunk. Az Úr Jézus nem alkalmazta is a manipulációs módszereket sem.

Vajon miképpen gyűjtött ak-kor munkatársakat maga köré?

Az emberek megnyerésének a legszerényebb formáját választotta: meghívta őket. Ezzel szinte alá-vetette hívó szavait a meghívottak szabad döntésének. Lehetőséget adott a visszautasításra vagy a szeretetből fakadó értelmes elfogadásra. Így tett első tanítványaival és – ez a munkamódszere a világ végezetéig.

Érdemes felfigyelnünk arra is, hogy az első két tanítvány Keresz-telő Szent János biztatására szegődik az Úr Jézus nyomába. Tulajdon-képpen felkínálkoznak Jézusnak, megnyílnak előtte, hogy beléphessen életükbe meghívó üzenete.

 Már maga az a tény, hogy Keresztelő Szent János Isten Bárányának nevezi Jézust, felkelti András és János érdeklődését. Az is érthető, hogy Jézushoz való csatlakozásuk előtt szeretnének meggyőződni kilétéről és tanításáról. Ezért csendül fel ajkukon a kérdés: Mester, hol lakol? Jézus indokoltnak látja kérdésüket, és barátságosan hívja őket: Gyertek és lássátok!

Vallásos életünk létrejöttében és fejlődésében mindig nagy jelentő-sége van a mély maradandó szép élményeknek, s magának a megtapasztalásoknak is.

Az Úr Jézus nem sokat magyarázkodott, amikor a két tanítvány lakása után érdeklődött. Nem vonakodott megmutatni szerény lakását, meghívta őket: Gyertek és lássátok! Amit aztán ott láttak és hallottak, meggyőzte mindkettőjüket Jézus követésének érdemességéről.

A két tanítványban kigyúlt a Jézus személye és tanítása iránti lel-kesedés tüze. De azonnal megértették vagy megérezték, hogy ezt a fényt nem tarthatják meg maguknak. András testvéréhez, Simonhoz sietett és lelkendezve újságolta: Megtaláltuk a Messiást! Ez volt talán első lépése az apostolkodás útján. Ő és később társai, valamint minden követője az Úr Jézusnak, megértette, hogy az emberiségnek égető szüksége van a hithirdető szolgálatra.

Az emberben számos olyan erő működik, ami igyekszik elterelni figyelmét Istenről és a Vele kialakítandó személyes kapcsolatról.

De nemcsak az emberben működnek ilyen erők, hanem sokkalta inkább az embert körülvevő társadalmi környezetben. Az itt működő tudatformáló erők, mindenféle eszközzel igyekeznek megfosztani az embert az önálló gondolkodástól, az Istenre való gondolás, a Vele való kapcsolat kiépítésének a lehetőségé-től is. Ezért mondja a nagy konvertita Bíboros: Newman:

„Az átlagember nem szereti Őt, az Istent, aki egyedül örökkévaló. Azokat a dolgokat szereti, amelyek nem örökkévalóak, hanem végesek. Mivel ez a helyzet, Ő, akit szeretnünk kell, elhatározta, hogy visszahódít minket magának. Ezzel a szándékkal jött közénk a saját világába, mégpedig emberi alakban. Kitárja karját, hogy térjünk vissza hozzá”

Ha ezt megtettük és szeretetétől tüzet fogtunk, természetesnek találjuk a tűz, a fény, a meleg továbbadási kötelességét.

Nem tudom, hogy közülünk, ki kinek köszönheti Jézus ismeretét és szeretetét. Igen sok keresztény számára családi örökség a hit, a vallásos magatartás. Szinte beleszülettünk a katolikus Egyház közösségébe. Ezt is értékelnünk kell. Sőt igen nagyra kell értékelnünk és hálásoknak lennünk mindazoknak, akik hitünk kibontakoztatásában és megerősítésében bármiféle módon, s bármikor segítettek bennünket.

Tisztelettel kell tudomásul vennünk, hogy mások más keresz-tény testvéregyházakba születtek bele. Ők is ugyanabban a Jézus Krisztusban hisznek, mint mi. Igaz, hogy ezt tisztelettel tudomásul kell vennünk, de a keresztények meg-osztottságába belenyugodnunk nem szabad! Semmi sem ellentétesebb Jézus akaratával, mint a keresztények megosztottsága. Főpapi imájában azért imádkozott, hogy a benne hívők mind egy legyenek! Jó lenne, ha nemcsak az ökumenében résztvevő egyházak, hanem a sejt módjára osztódó politikai erők is, szem előtt tartanák ezt.

Hívő keresztény mivoltunk, Jézus Krisztus iránti szeretetünk késztet arra bennünket, hogy mi krisztushívők egy legyünk a testvéri szeretetben, s egyre inkább egy a hitben is. Mert csak így lehetünk hiteles keresztényekké. És így adhatjuk tovább az evangélium világosságát, Krisztusban nem hívő ember-testvéreinknek.

Mondanom sem kell, hogy rengeteg ember botorkál a hitet-lenség, az új pogányság sötétjében. Istennek éppen ezért szüksége van ránk, számít apostoli tevékenységünkre. Ma bennünket hív Jézus, hogy legyünk tanítványai, munkatársai. Ma nekünk mondja, hogy Ti vagytok a világ világossága!

Amen

A béna meggyógyítása

A béna meggyógyítása

A leprás beteg meggyógyítása, amiről tegnap olvastunk, lezárja Jézus első csodáinak sorozatát. Valamennyi csoda bemutatása annak igazolására történt, hogy Jézusban elérkezett a szabadító, cselekedeteivel megvalósul az Isten országa, gyógyításaiban megtapasztalhatóvá válik az irgalmas Isten jelenléte.

Írásának második fejezetében Márk evangélista újabb csodákat mutat be, de ezek már más színben tűnnek fel. Ezek már kérdéseket vetnek fel a törvények helyes értelmezésével és megtartásával kapcsolatban, illetve vitára adnak okot az írástudók számára, akik Jézus hatalmának eredetét akarják megismerni.

E csodákról és vitákról lesz szó a következő napok evangéliumaiban és ennek része a béna meggyógyítása is a mai szövegben. A vita alapját az szolgáltatja, hogy a testi gyógyítást követően Jézus határozott kijelentést tesz arról, hogy a beteg lelkét is képes meggyógyítani, azaz hatalma van a bűnök megbocsátására.

A testi betegség megszüntetése valójában csak bevezeti a bűnbocsátó hatalom témáját, amely egyértelműen a jelenet lényegesebb eleme. A látható és a láthatatlan elemek keverednek az eseménynél.

A testi nyomorúság, a bénaság nyilvánvalóan látható, miként a béna barátainak igyekezete is. Nem szoktunk felfigyelni arra, hogy a beteg meggyógyulása a barátai leleményességének is köszönhető.

Nem látható a béna bűnössége és a barátainak hite sem. Jézus gyógyító szavának eredménye egyrészt látható, mivel a beteg képes felállni és saját lábán távozni, másrészt láthatatlan az emberi szemek számára a bűntől való megszabadítás. Láthatatlan az írástudók gondolkodása azzal kapcsolatban, hogy egyedül Isten képes megbocsátani a bűnöket, Jézus azonban belelát szívükbe, jól tudja, mit gondolnak.

Akár belátjuk, akár nem, nekünk is szükségünk van Isten bűnbocsátó szavára.

Ámen

Urunk megkeresztelkedés 2018

Urunk Jézus megkeresztelkedése 2018

Bevezető

A mai vasárnap, Jézus Krisztus megkeresztelkedésének az ünnepe. Jézus Krisztus a mai nap liturgiájában már úgy áll előttünk, mint 30 éves felnőtt, frissen nagykorúvá lett fiatalember, érett a közszereplésre, arra, hogy elkezdje küldetését: elkezdjen tanítani, csodákat művelni, szenvedni s meghalni az emberiségért.

Ennek a küldetésének teljesítésére avatja fel őt a Lélek megkeresztelkedésekor.

Jézus megkeresztelkedéséről hallva, gondoljunk a mi megkereszteltetésünkre is. És arra, hogyan is teljesítjük mi az ebből fakadó kötelességeinket.

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem élünk megkereszteltekhez méltón. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem tudatosítjuk magunkban, hogy testvéreid vagyunk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy még ma sem valljuk kellő öntudattal magunkat katolikusnak. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Ha az emberi történelmet folyamathoz hasonlítjuk, akkor Jézus Jordán parti megkeresztelését úgy értékelhetjük, mint a víz (irányát és) minőségét megváltoztató beavatkozást.

Gyakran hallunk és olvasunk napjainkban arról, mennyi mérgező anyagot engednek a folyók vizébe. Ezek a szennyezések a benne élő élőlények tömeges pusztulását eredményezhetik.

Ehhez hasonlóan állíthatjuk, hogy az emberi történet folyamát is gyakran, szinte állandó jelleggel fertőzi a bűn, a gyűlölet, a hazugság, az erőszak mérge.

Az Úr Jézus azért lépett az emberi történet folyójába, hogy a mérgezett vizet megtisztítsa, minőségét megváltoztassa. Tette és teszi ezt nem erőszakkal, hanem irgalmasságának gyakorlásával.

Amikor az evangélista röviden jellemezi a Jordán-parti esemény jelentőségét, ezzel a két szóval határozza meg: „Megnyílt az ég”.

Mióta az emberi agyakban kigyúlt a gondolat fénye, a szabadság új távlatai nyíltak meg előtte.

Ősi tapasztalás, hogy az ember nem érte be a földdel, mindig élt szívében a vágy, ami az ég felé vonzotta. Még nem találta fel a rakétákat, az űrhajókat, de képzelete a csillagos égi mezőket járta. Elsősorban nem is a csillagok ezüstnyája érdekelte, hanem a csillagok pásztorának kiléte.

Tudománya segítségével egyre valósabb képet alkotott a világ-mindenségről, de felismerte: Hazájául rendelt világából nem képes a saját erejével kitörni. Az ember nem nyithatja meg az eget, nem tud behatolni a jelenségek, a teremtmények mögötti isteni világba. Ezt csak Isten teheti meg, ha kilép belőle és megnyitja előttünk. Ez történt, amikor a Fiú megtestesült, eljött a földre, hogy az "Ég" megnyitásával új korszak kezdődjék az emberiség történelmében.

Nyilvánvaló, hogy ezt az eget nyitó tevékenységet Jézus nem akarja nélkülünk végezni. Ha azt kívánjuk, hogy fölöttünk is "megnyíljék az ég", akkor ebben nekünk is közre kell működnünk. Vajon hogyan?

Első feladatunk a keresztségben történő újjászületés. Jézus a Jordán folyónál lépett be az emberi történetbe, - a mi szent történetünk is a keresztséggel kezdődik. Mikor megszülettünk, kiszakadtunk az anyatest burkából és önálló életet kezdtünk. - Kereszteléskor ennek a fordítottja történik. - Kilépünk a pusztán természetes élet állapotából és belépünk, bekapcsolódunk az isteni, kegyelmi élet áramkörébe.

A keresztség óta nem csupán az emberi családhoz tartozunk, hanem Krisztus titokzatos testéhez. Az Egyházhoz is - Elmondhatjuk Pál apostollal: '"Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem."

A hagyományosan keresztény országokban ez a kegyelmi újjászületés egybeesik testi fejlődésünkkel. Szüleink kérésére az Egyház már csecsemőkorunkban elveti bennünk az isteni élet magvait. Ez azonban korántsem elegendő keresztény életünk kibontakoztatásához.

Már természetes életünk is megkívánja mások segítségét testi és lelki fejlődésünkhöz. Csak képességeket öröklünk, amelyeket gyakorlattal és tanulással kell kifejlesztenünk. Így vagyunk a keresztény élettel is. Az úgynevezett "öröklött” vallásosság személyes meggyőződés nélkül nem sokat ér, de az „örökölt hitetlenség: „átkos örökség" se - írja a lelkiélet írója.

A keresztelés tehát nem valami bűvös varázslat, ami egy csapásra megváltoztatja életünket. Igaz, a keresztelés pillanatában megnyílt felettünk is az ég, de nekünk kell befogadnunk azt a Szentlelket, aki Isten igéjével segíti vallásos életünk kibontakozását.

Ha az emberi lét alapszíne a küzdelem, a keresztény élete még inkább az! Öntudatra ébredésünk első percétől olyan harctér a szívünk, ahol állandóan folyik a küzdelem a bennünk rejlő testi és lelki ember, a rossz és a jó között. A keresztény élet ennek a küzdelemnek egy életre-szóló vállalása. Ma, magyar földön a választások közeledtével egyre erőteljesebben, társadalmi szinten is.

Ebben a küzdelemben mellettünk áll Egyházanyánk. Anyai szigorral és gyengédséggel fáradozik lelkünk megszentelésén, a krisztusi nagykorúság elérésén és tökéletesítésén. Hogy egyre eredményesebben tudjunk küzdeni a rossz ellen, és az igazságosság, a szeretet, a jóság, az emberek közötti testvériség megvalósulásáért.

Ha tehát azt akarjuk, hogy a Ferenc pápa által szorgalmazott testvériség megvalósuljon hazánkban, ha azt akarjuk, hogy fölöttünk is megnyíljék az "Ég", akkor nyissuk meg azokat az ajtókat és ablakokat, amelyeken át a mi lelkünkre is leszáll a Szentlélek és azon munkálkodik, hogy mindig Isten akarata szerint cselekedjünk, hogy a mennyei Atyánknak bennünk is kedve teljék.

Amen.

Vízkereszt 2018

Vízkereszt. 2018

Bevezetés.

Ma, Vízkereszt ünnepén újból Jézus születése áll érdeklődésünk középpontjában. De egészen más szemszögből, mint Karácsonykor. Ismét karácsonyi örömünnepet ülünk, de most főleg arra emlékezünk, hogy Jézus születése a betlehemi pásztorok érdeklődésén túl még a nagyvilág figyelmét is felkeltette. Ezt szemlélteti a napkeleti bölcsek története a mai evangéliumban. Ők messzi tájakról jöttek Betlehembe és az egész Világ összes nemzetének képviseletében, hogy kifejezzék hódolatukat a zsidóként született gyermekmessiás előtt.

Amit a pásztorok hazájuk kép-viseletében tettek, azt teszik most a bölcsek a nemzetek nevében.

Hogy a napkeleti bölcsekhez hasonlóan mi is tiszta szívvel borulhassunk le a gyermekmessiás előtt, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Add, hogy a Téged keresőket a csodálatos csillagvilág látványa indítsa el a Hozzád vezető útra. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Add, hogy a Téged keresőket az Írások szavai segítsenek megtalálni Téged. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Add meg, hogy a Téged megtalálók, miként a napkeleti bölcsek, élő hittel boruljanak le Előtted. Uram irgalmazz!

Evangélium után.

A napkeleti bölcsek története mindig élénken foglalkoztatta a hívő emberek képzeletét. Annak ellenére, hogy az evangélium. nem említi számukat és nevüket, a hívő világ mégis tudni véli, hogy hárman voltak - a háromféle ajándékból következtetve erre - és a középkor óta azt is tudni véli, hogy Gáspár, Menyhért és Boldizsár volt a nevük. Az is valószínű, hogy nem királyok, hanem tudósok voltak, akik arról a vidékről - Keletről - jöttek ahol a babilóniai fogság után is igen nagy számban éltek zsidók - még főiskolájuk is volt. Ezek a bölcsek ismerhették a zsidó vallásos irodalmat, ismerhették a próféták jövendöléseit és ugyanakkor a koruk csil1agászatát is magas szinten. Az égbolton megjelenő szokatlan csillagászati jelenség, új üstökös-e, vagy ahogyan már Kepler állította a Jupiter és Szaturnusz konjunkciója, nem tudjuk - de azt igen, hogy arra késztette őket, hogy elinduljanak Jeruzsálem felé és megkeressék a jövendölések beteljesítőjét; a Messiást.

Az evangélista ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy amit a karácsonyi történetekben a zsidó pásztorok tettek szűkebb hazájuk képviseletében, most a vízkereszti örömhír elbeszélésében ugyanazt teszik a pogány bölcsek a nemzetek nevében. Jézus születése, tehát nemcsak a pásztorok, a zsidó országban élők érdeklődését, hanem a zsidó ország határain túl élőkét, a napkeleti bölcsekét is felkeltette.

Az evangéliumi elbeszélés szerint mindkét esemény istenkeresésére sarkallja az embert. A pásztorok útra keltek az angyal szavára, s megtalálták Jézust és öröm töltötte el szívüket. - A napkeleti bölcsek ugyancsak követték a Csillagot és teljesen ráhagyatkoztak, és megtalálták a zsidók királyát, a Messiást. - Máté evangélista mai evangéliumi szakaszban különösen kiemeli, hogy Jézusban van az üdvösség. - Ő az emberek megváltója, aki után ősidők óta vágyakozott az emberiség: Isten szövetségi népe éppúgy, mint a pogány nemzetek. - Ez utóbbiak képviselői a mai evangéliumban említett mágusok, napkeleti bölcsek. - Keresésük, reményük és várakozásuk célja a Betlehemi Gyermek, akiben megtalálták reményeik beteljesedését.

Az igazság megtalálása és az istenkeresés sohasem könnyű. Ennek Máté evangélista is tudatában volt. A betlehemi történetekben kihangsúlyozza, hogy a pásztorok és a bölcsek útra keltek a betlehemi jászoltrónus egyetlen királya felé. Keresték a Messiást. - Ugyanakkor azt sem feledi, hogy az istenkeresés komoly nehézségekkel jár. Mindig voltak, vannak és lesznek, akik nem hajlandók hódolni a szeretet Királya előtt. Elfordulnak tőle és ellene dolgoznak. Miként egykor, sokan tudomást szereztek Jézusról (Heródes és udvara), úgy ma is. Vannak közöttük megkereszteltek is, akiknek kötelességük lenne hódolni előtte, s mégsem hódolnak. A heródesi udvarhoz hasonlóan ma is sok megkeresztelt kudarcot vall keresztény mivoltában, hivatásában.

Az istenkeresés témája napjaink égető kérdése. Többen még az Isten gondolatától is szabadulni szeretnének, de nem lehet. Vízkereszt örömhíre istenkereső nyugtalanságunkat szeretné feloldani. Azt hirdeti, hogy az örök Isten nemcsak távoli szemlélője történelmünknek, hanem valóságos részese. Isten olyan közel áll hozzánk, hogy Keresztelő Szent János újjal mutathatott rá: "Nézzétek! Íme, az Isten Báránya!"

Az első karácsony óta Isten látható és tapasztalható módon lelhető fel a világban. Így istenkeresésünk nem lehet hiábavaló. Születése óta mindig vannak, akikről elmondható: "Bementek a házba, és megtalálták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki”. Istenre leltek, még ha ez nem is volt könnyű.

Az embernek ott kell keresnie az Istent, ahol megmutatkozik, és olyannak kell elfogadni Őt, amilyen. Ma alig mondhatja valaki komolyan: "Én ott keresem Istent, ahol akarom”. Mert Isten a názáreti Jézusban már végérvényesen feltárta magát. - Tévednek, akik azt állítják, hogy "olyan vallást keresek magamnak, amilyent akarok, mert Isten egyszer már egyedüli és megismételhetetlen módon megjelent közöttünk és megmutatta magát. Azóta annyit tehetünk, hogy olyannak fogadjuk el Őt, amilyennek kinyilvánította magát a betlehemi Kisdedben.

Minden embernek számolnia kell Jézussal, akiben közénk szállt az Isten. Születése óta nem tehet úgy, mint ha Jézus Krisztus sohasem létezett volna. Születésnapjáról, évről évre megemlékezik a világ, annak nem keresztény része is.

Vajon nem az-e az oka annak, hogy a világ megannyi kínlódása, az igazságosság és a béke megteremtésének érdekében, kudarcba fullad! És az emberi kapcsolatok összekuszálódnak, s eltűnik az életből a szolidaritás, hogy az ember, s a világ kihagyja számításaiból, terveiből Jézust. Sajnos ez nemcsak hazai, hanem globális jelenség! Pedig immár kétezer éve hangzik a kereső ember felé: „Nem adatott más név az embernek, amelyben üdvözülhetne, mint Urunk Jézus Krisztus szent neve."

Amen 

2018. január 4.

  2018. január 4. - Csütörtök

János evangélista jól tudja, hogy a hit természetfeletti jelek felismeréséből születik meg, ugyanakkor mindig van természetes, az ember számára megtapasztalható alapja is. Így kapcsolódik össze Isten kinyilatkoztatása azzal, amit magunk is megismerhetünk tapasztalataink alapján.

Keresztelő János tanúságtételében is tetten érhető a természetfeletti világ és a természetes valóság érintkezése. János azt tudja meg az isteni kinyilatkoztatásból, hogy a leszálló galamb lesz a jele annak, hogy ki az Isten Fia. Amikor pedig ő látja ezt a jelet, akkor e jel alapján meggyőződhet arról, hogy mindaz igaz, amit a neki szóló kinyilatkoztatásból megtudott, az valóban igazság.

A látható jel, a Jézusra leszálló galamb bizonyítékul szolgál a természetfeletti ismeret igazságáról, azaz, hogy Jézus az Isten Fia. A mai evangélium arról számol be, hogy Keresztelő János tanúságtétele nem hatástalan, mert ennek eredményeként két tanítványa Jézust kezdi el követni. Lám, ők észreveszik azt, hogy mi a lényeges János szavaiban. A

Keresztelő személye felől érdeklődő küldöttek, akikről hallottunk az előzményekben nem voltak erre nyitottak. De ez a két tanítvány rögtön abba az irányba fordul, ahová János irányítja tekintetüket, így látják meg Jézust, így lesznek az ő követőivé. Ha csak hallgatom a tanúságtételt, de nem indulok el ennek hatására, akkor sosem jutok el Jézushoz.

Keresztelő tanúságtétele.

Szent János evangélista, akinek könyvéből ezekben a napokban Keresztelő János tanúságtételét olvassuk, nem írja le Jézus megkeresztelkedésének eseményét, ez csak a másik három evangéliumban olvasható. Az evangéliumi jelenet helyszíne továbbra is a Jordán folyó vidéke, ahol Keresztelő János tartózkodott és keresztelt.

Amikor Jézus közeledik felé, akkor János számára már nem idegen, hanem ismeri őt, amiből arra következtethetünk, hogy valamivel korábban történhetett Jézus megkeresztelkedése. János ezt mondja: "Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad."

Ez nyilvánvalóan a kereszteléskor történt, hiszen a másik három evangéliumban részletesen is olvashatunk a Jézusra galamb alakjában leszálló Szentlélekről.

A Keresztelő azt állítja Jézusról, hogy korábban őróla beszélt, mint utána jövő személyről, aki nagyobb lesz nála, s akinek a küldetése lesz igazán fontos, mert ő "az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit", azaz ő hozza el a bűntől való szabadulást, a megváltást. A jelenet végén hangzik el a Jézusról szóló legfontosabb kijelentés János részéről: "tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!"

És ez az, amit  nekünk el kell fogadnunk hittel.

Ámen

Jézus Neve

Karácsonyi idő, Január 3.

Jézus neve jelzi, hogy „Isten megszabadít”. A kereszten Krisztus a rossz egész terhét magára vette, szeretetből vállalta magára a halál keresztségét bűneink bocsánatára. „Isten gyermekeinek neveznek, és azok is vagyunk!” Keresztségünkkel Jézus isteni életében részesültünk, megszabadított minket az áteredő bűntől

Minden bűn Isten irántunk való szeretetét sebezi meg, és eltávolít minket. ettől a kezdeti állapottól. A szentgyónásban, a „fáradságos keresztségben” tisztulunk meg, és tisztul látásunk is.

Add Urunk, hogy meglássuk isteni arcodat, amikor a szentmisében halljuk: „Ime az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit!”  Ámen