Újév. 2018

Újév, Mária Istenanyaságának ünnepe

Bevezetés

Újév napján vegyes érzelmekkel ébredünk. A megilletődés, a vágyakozás és a reménykedés érzelmei vesznek erőt rajtunk. Mindenki remél valamit. A munkanélküli állásról, a beteg egészségről, a félénk biztonságról, a magányos társakról, a becsapottak igazságról, a hontalanok meleg otthonról, a foglyok szabadságról álmodoznak. Mindannyian szeretnénk nyugodtan és békében élni. Békét szeretnénk szívünkben, békét családunkban, békét nemzetünknek és békét az egész világnak.

Gondolkodtunk e már azon, hogy mit teszünk majd mindezekért ebben az újesztendőben

Kirié-litánia

Jézus Krisztus, Aki áldássá lettél minden ember számára:

Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Aki testvérünk akartál lenni, hogy mi Isten gyermekei legyünk:

Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Akinek nevében üdvösséget talál minden ember:

Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Minden emberi közösség, minden kultúra életereje lemérhető azon, hogyan értékeli az anyai szolgálatot. Ahol a nők nem tekintik áldott és boldogult állapotnak, ott a halál kaszái suhognak. Az élet tanítómestere, a történelem számos példával bizonyítja ezt a szomorú igazságot.

Az anyátlan, apátlan, gyermektelen világ mindenkor önmaga sírásója. Erre figyelmeztet egyházunk a polgári év első napján, amikor Szűz Mária istenanyaságát állítja elénk. Azt az alázatos, egyszerű asszonyt, akinek anyai ölén született és indult el isteni küldetésére a mi Urunk, Jézus Krisztus. Ezért lett Mária a karján hordozott Kisdeddel az új év drámájának első szereplője.

A liturgia azonban nem azért állítja elénk Máriát, hogy megcso-dáljuk, és dicséretét zengedezzük. Sokkal inkább az a célja, hogy belátassa velünk az anyai szolgálat fönségét, és követésére buzdítsa Éva leányait.

Bármennyire is vakmerőnek hangzik, de ki kell mondanunk: Minden keresztény hívőnek az a szerepe, mint Máriáé. El kell hoznunk, fel kell kínálnunk a világnak, minden embernek Jézust. Egy közönyös, egy ellenséges világban, ahol úton-útfélen gyilkos Heródesek leselkednek, szavunkkal, életünkkel meg kell jelenítenünk a világ Világosságát.

Isten már kezdettől fogva munkatársi szereppel tüntette ki az embert. Érvényes ez mind a természet, mind a kegyelem rendjében. Azon kell fáradoznunk, hogy a Földön, megjelenjen az a Jézus, Aki mint a bűnösök barátja, szívünket templommá változtathatja.

Erre azért is nagy szükség lenne napjainkban, mert a Sátán, akit a Szentírás gyilkosnak nevez, félelmetes fegyvereket adott az emberiség kezébe.

"Napjaink válságát egyetlen mondatban lehet összefoglalni: az emberi tudat kialakulásától egészen századunk közepéig az embernek csak egyénileg kellett szembenéznie a halállal; Hirosima óta az emberiség egésze kénytelen együtt élni a biológiai fajként való kihalás lehetőségével." És a hatalombitorlók ezzel rémisztgetik is az emberiséget.

Einsteintől származik a vallomás: "nem vagyok hajlandó azt hinni, Isten kockázik a világgal".

Amit azonban nem hihetünk Istenről, azt el híhetjük a gonoszság fejedelméről és a szolgálatába szegődött emberekről: migránsinváziókat, tömeges merényleteket szervezőkről.

A Szentatya újévi béke üzenetében ezért hangsúlyozza: "A keresztények arra kaptak hivatást, hogy irgalmasok legyenek…", "Nincs béke igazságosság nélkül és nincs igazságosság megbocsátás nélkül." "Bárcsak az emberi család igazi és tartós békére találna, arra a békére, amely csak az igazságnak az irgalommal való találkozásából születhet" írja a Szentatya üzenetében.

Az ember értelmes természetéből következik, hogy célokat tűz maga elé és terveket kovácsol. Ilyenkor, újesztendő táján, főleg ebben az esztendőben, amikor nemzetünk sorsáról, jelenéről és jövőjéről döntünk majd. Egyének és közösségek, intézmények, hivatalok nagy feladatokra vállalkoznak. Igaz, hogy számos olyan esemény közbe-jöhet, ami megakadályozza egyéni és közös terveink megvalósítását, mert az ismert törvény szerint, ami közbe jöhet, az közbe is jön..

A hívő ember a tervezésben Máriát utánozza. Ő egészen biztos, hogy nem rendelkezett előjegyzési naptárral, nem voltak sajáttervei, mert az angyali köszöntés alkalmával véglegesen igent mondott Isten terveire, Isten akaratára. A Szentlélek által megvilágosítva a nagyokosságú Szűz megértette, hogy Isten terve, Isten akarata, és ezt nem szoktuk hangsúlyozni, nem más, mint, hogy mi boldogan éljünk itt a földön.

Mária hívatása Isten terveiben csupán az, hogy isteni gyermeke számára meleg otthont teremtsen és bebizonyítsa a világnak, hogy a hívő, szerető, tiszta szív egy szolgálóleányt is királynővé tehet.

Ki kételkedhet, hogy ebben a szerető szolgálatban mindannyian utánozhatjuk Máriát? És ki kételkedhet abban, hogy miként Mária a Világ Világosságát adta a Világnak, úgy kell, hogy mi is Őt adjuk a világnak. Ezt tette ő a mi kötelességünkké. „Ti vagytok a Világ világossága, úgy világoskodjék világosságtok, hogy látván azt az emberek, ők is dicsőítsék Istent.”

Lehet, hogy csak kevesek számára világítunk. Hitvesünk, szüleink, gyermekeink, szűkebb közösségünk felé azonban áraszthatjuk a szeretet fényét és melegét. Ha mindenki ezt tenné, sokkal fényesebb lenne sötét világunk.

Ezért az újévi program összeállításakor szülessék meg szívünkben a szent elhatározás, hogy a most elkezdődött évben igyekszünk jobban szeretni hitvestársunkat, gyermekeinket, szüleinket és minden honfitársunkat.

Csak így biztosíthatjuk magunk, mieink, és nemzetünk számára a békés jelent, s biztonságos jövőt és boldogulásunkat.

Ámen

Szent Család 2017

§zent Család ünnepe.  2017

Bevezetés

Szent Család vasárnapjának ünnepét, XIII. Leó pápa rendelte el, de már, korábban is, nagyon régóta ünnepelte az Egyház, nem kötelezően elrendelt ünnepként. XIII. Leó pápa elrendelése után, az egyházi évben a legalkalmasabb helyre, a karácsony utáni vasárnapra került megünneplése. A nem keresztény, liberális erők részéről folytatott támadással szemben, mennyire védjük mi az Úristennek a teremtéskor alkotott eme intézményét? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Családba való születéseddel megszentelted a családot, szenteld meg azokat ma is! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Családban való nevelkedésed által példát adtál a gyermekeknek szüleikkel való kapcsoltra, add, hogy a gyermekek ma is kövessék példádat. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Add, hogy gyermekeink is úgy növekedjenek korban, bölcsességben és kedvességben Isten és emberek előtt, miként Te. Uram irgalmazz!

Evangélium után.

Szent Család ünnepét XIII. Leó pápa azzal a nyilvánvaló céllal szorgalmazta, hogy a 19. századi nyugati világban egyre inkább kikezdett családeszménynek imádságos alapokat adjon.

Amikor hazánkban 1894-ben a Felsőház is megszavazta a polgári házassági törvényt, felállt az egyik felsőházi tag, és ezt mondta. Ennek a törvénynek a megszavazásával Magyarország megszűnt keresztény állam lenni. Én félek attól, amit Önök ezzel a törvénnyel hazánkra hoztak.

És elkezdett növekedni a csak polgári házasságok, s válások száma.

Egyre gyakoribb lett a csak polgári házasság, s az egyházi, szentségi házasság erős támadása. Majd a II. Világháború után azok elmarasztalása, büntetése, akik mégis mertek egyházi házasságot kötni.

Ma már nem kell tiltani. Már polgárit sem kötnek. Egyszerűen csak összeköltöznek. Együtt élnek.

Ma már nincs apa és anya, csak 1-es vagy 2-es számú szülő. a genderelmélet szerint nincs már fiú, vagy leány, csak semleges nemű gyermek. Micsoda erkölcsi felelőtlenség!

Közben bejött 1956-ban a legtragikusabb törvény, az abortusz törvény meghozatala is. A püspök Kar 1956. szeptember 12-én keltezett körleveléből idézek. „Török, tatár nem tudta elpusztítani nemzetünket, de a szülők elpusztíthatják, ha a magzatirtás végzetes útjára lépnek.”

? Szégyenkezve tudom csak megemlíteni, hogy voltak olyan évek, amikor a kioltott magzati életek szám az 100000 ezren felül voltak Ma is még tízezrek felett vannak.

Ma már nemcsak a magzatgyilkosság megengedett, hanem már a meddővé-tétel is. Ki gondoskodik majd az utód, leszármazott nélkül élő idős személyekről?

Évtizedeken át általánossá lett a tudatformáló, gyermeket váró nő terhesnek evezése, a terhes fogalom. A terhességgondozó könyv használata a legutóbbi időkig. Hála Istennek, ma már egyre gyakrabban lehet hallani a várandós kifejezést. S bevezették a terhesség könyv helyett a várandós könyv használatát.

És nő a házasságkötések száma is.

Vajon mit tehetünk mi a keresztény értékek, a család megmentéséért?

Hogy támogatjuk a nemes állami kezdeményezésket.

Hogy példát adunk a keresztény értékeket tagadóknak, példás keresztény családi életünkkel.

Példás, keresztény emberhez méltó, boldog életközösséget, házas és családi életet nem lehet kialakítani egymáshoz való kölcsönös alkalmazkodás, önmérséklet, türelem, megbocsátás és egymásért vállalt áldozatok nélkül.

A családi élet boldogságát a családtagok egymáshoz fűződő kapcsolata határozza meg.

Érdemes fölfigyelnünk arra az eseményre, amelyet az evangélium örökített meg számunkra. A Szent Család együtt zarándokolt fel a templomba. A mai családok együtt jönnek-e a templomba? Együtt jön-e szülő és gyermeke?

Tizenkét éves Jézus visszamarad a templomban, és amikor megtalálják, Mária szemrehányóan megjegyzi: "Fiam, miért cselekedtél így velünk?"

Valaki igen bölcsen jegyezte meg: Ha arra tanítjuk a gyermekeinket a hittan órákon, hogy tiszteljék szüleiket, akkor a szószékről arra kell biztatnunk a szülőket, hogy igyekezzenek méltók lenni gyermekeik tiszteletére.

Hogy elkerülhető legyen keresztény és nemzeti értékeink tovább rombolása, Nekünk élnünk kell a keresztény család adta lehetőségeinkkel! Miként számunkra példakép a Szent Család élete, úgy kell, hogy legyen a mi családi életünk is példakép honfitársaink számára, a leendő, vagy már ill. még meglevő, de válságokkal küszködő családok számára.

Mindszenty bíboros végrendeletéből idézek: "Mielőtt szemeim megtörnének, nem ember, nem puszta érzelem, hanem Isten és őseink mondatják velem, és ezt szeretném minden magyar párnája alá tenni, hogy ne legyen nyugta az ösztökétől halála órájáig: a megmaradt kevésből újra kell építenünk a hazát. Ez a dolgunk ezen a világon. Ez a végrendeletem. Ezért éltem, élek és imádkozom itt és az örökkévalóságban.”

Ámen.

Agg Simeon

Most bocsásd el szolgádat Uram, mert “Látták szemeim a Te üdvösségedet!” – ez hangzik el az agg Simeon ajkáról, mikor meglátja a kis Jézust.

Mennyivel többet láthatnak már a mi szemeink, mint Simeoné egykor. Hiszen ő csak a gyermek Jézust látta, mi azonban láthattuk a golgotai halált, a húsvéti feltámadást és hallhattuk a szavát! “Én vagyok a feltámadás és az élet, ha valaki hisz énbennem, ha meghal is élni fog!”

Én csak azt tudom mondani mindnyájunknak, akik itt vagyunk, hogy “bár mi se látnák halált addig, amíg meg nem látjuk Jézust.” Mert aki látta a szívével, a lelkével, a hitével Jézust, az már nyugodtan meghalhat, mert úgyis tudja, hogy ha meghal is élni fog.

Ámen

Aprószentek

Aprószentek

Emlékezet és önazonosság című könyvében II. János Pál pápa fájdalommal említi, hogy miközben a világ felszabadult a fasizmus és – a legtöbb országban – a kommunizmus rabszolgaságából, mely emberek millióit pusztította el, az immár szabaddá vált országokban folytatódik az ártatlanok kiirtása.

Korunk botránya az abortusz, mely az élet melletti határozott és nyilvános kiállásra kell hogy buzdítsa a keresztényeket. Az anyaméhben meggyilkolt magzatok mellett mindazokra az ártatlanokra is emlékezünk ezen az ünnepen, akik igazságtalanul az emberi gonoszság és erőszak áldozatai lettek.

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságosságot, vágyakozásuk beteljesedik.

Szent János evangélista

Szent János evangelista élete

A galileai Betániából származott. Apja Zebedeus halász volt, János bátyjával, Jakabbal apja mesterségét folytatta. Anyja, Szalómé Jézus követői közé tartozott. Keresztelő János fellépésekor a tanítványa lett, majd a Keresztelő tanúságtétele után Andrással együtt Jézushoz csatlakozott.

Az Úr a többi tizeneggyel együtt apostolává választotta. Jézus Péter és Jakab mellett őt is különös bizalmával tüntette ki. Ott volt Jézus színeváltozásánál, az utolsó vacsoránál az Úr mellett foglalt helyet, és az apostolok közül egyedül ő kísérte el Krisztust a Golgotára. A kereszt alatt Jézus az ő gondjára bízta édesanyját, Máriát. Jézus feltámadását követően az asszonyok híradása nyomán Péterrel együtt futott az üres sírhoz, hogy megbizonyosodjon a Mester feltámadásáról.

A Szentlélek eljövetele (Pünkösd) után a hagyomány szerint Szűz Mária haláláig Jeruzsálemben maradt, s ott a környéken és Szamáriában apostolkodott.

Pál apostol Péterrel és Jakabbal az egyház oszlopai közé sorolja. Pál halálát követően Epheszoszban működött. Ő nevelte a második apostolnemzedék több jelentős képviselőjét: Pápiász hierapoliszi, Polikárp szmirnai, Ignác antiókhiai püspököt. Domitianus császár Patmosz szigetére száműzte. Itt részesült azokban a látomásokban. amiket a Jelenések könyvében megírt. Nerva uralkodása alatt visszatért Epheszoszba, és már száz éves lehetett, mikor Traianus uralkodásának idején meghalt, az apostolok közül egyedül természetes halállal.

Szent István első vértanú

A kövek beszélnek"

Milyen szomorú szerep hárul a kövekre nemegyszer a történelem folyamán. Még a Szentírásban is sokszor csak dicstelen szerep jut nekik. A sátán is kezébe vette a köveket Júdea sivatagában, és arra csábította Jézust, hogy változtassa át azokat kenyerekké.

Az is megtörtént, hogy Jézus ellenségei köveket ragadtak és gyilkos szándékkal támadtak Isten küldöttjére. Még arra is hajlandók lettek volna, hogy halálra kövezzék a házasságtörő asszonyt.

Pedig az Isten egészen más szerepet szánt a köveknek. Emlékezzünk a virágvasárnapi bevonulásra, amikor Jézus ellenfelei megirigyelik a feléje kiáltott hozsannát! Kifogásukra ezt feleli: Ha ezek az emberek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.

Vagy gondoljunk arra a jelenetre, amikor Péter vallomást tesz Jézus istenfiúi küldetéséről, mire Ő ezt válaszolja: Te Péter vagy és erre a sziklára építem egyházamat.

A kövek tehát ártatlanok, csak azok a kezek a bűnösek, amelyek gyilkos szándékkal dobálják István diakónus felé.

Nincs tragikusabb eseménye az emberi történetnek, mint amikor kövek repülnek az igazság, a szeretet hírnökei felé.

Megdöbbentő az emberi elvakultság, vallási vakbuzgóság, ami nem értékeli a lelkes erőfeszítést, amely előbbre viszi az emberiség életét. Beleragadnak, olykor önző érdekek miatt a tegnapok sarába, és az ehhez való makacs ragaszkodással útját állják a fejlődésnek.

Ez történt az evangélium indulásakor is. István diakónus azok közé tartozott, akik felismerték Jézus tanításának többletét a mózesi törvényhez hasonlítva. A régi rend hívei ebben áruló, ellenséges mozdulatot láttak és tehetetlenségükben erőszakkal akarták eldönteni az igazságot.

Már maga a tény, hogy igaz szavaira kövekkel válaszolnak, bizonyítja gyengeségüket. Lehet ugyan az igazság ellen kövekkel hadakozni, csak egyet nem lehet: győzelmet aratni fölötte.

István diakónust betemethették ugyan a kövek, de Jézus ügyét meg nem semmisíthették. Sőt azt kell mondanunk, a kövek bosszút álltak, amiért ilyen gyilkos szerepre kárhoztatták őket. Beépültek az Egyház alapzatába. Miként a kereszt is győzelmi jellé fényesedett, úgy a kövek is tündöklő drágakövekké változtak a hős vértanú szeretetének tüzében.

A Szentírás szerint az istenszeretőknek minden a javukra válik. Az Egyházra dobált kövek is. Eltemetik az Egyház életének hulladékait, és felöltöztetik a vértanúság szépségébe. A vértanúk, akik Jézus ügyéért áldozták életüket, kiemelkednek sírjukból és átadják sírjukat gyilkosaiknak. Hősi életükkel hirdetik az evangélium mindent felülmúló értékét.

Akiért, amiért életet áldoznak, az méltán kelti fel az emberek figyelmét. Minden vértanú odaállhat a betlehemi barlang mellé, mert az angyalok nemcsak Isten, de az ő dicsőségüket is hirdetik. Nincs nagyobb dicsőség, mint az igazság és szeretet ügyéért áldozni a drága életet.

Van még egy lényeges mozzanat István megkövezésében, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. A haldokló vértanú követi az Úr Jézus példáját és megbocsátó szeretettel imádkozik megkövezői-ért. Uram ne ródd fel nekik bűnül! Igaz, hogy a nagylelkű, megbocsátó szeretet a keresztények életében sem tudta mindig legyőzni a bosszú-vágyat. Mégis azt kell mondanunk: Egyházunk sohasem lehet hűtlen az evangélium alapelvéhez. Sohasem hirdethet bosszú hadjáratot, hogy megtorolja legkedvesebb gyermekeinek szenvedéseit, s halálát.

Gondoljunk csak Mindszenty bíborosra, akit cinikusan ma 64 éve tartóztattak le a kereszténység legszentebb kettős ünnepének másnapján. Amikor hosszú rabságából 56-ban kiszabadult, az ország népéhez intézett első szavai között ott voltak eme szavai is: "Szívemben nincs bosszúérzés és harag senkivel szemben sem!"

A bosszúállás nem erény, főleg nem keresztény erény! Nincs rajta Isten áldása.

Az István felé repülő köveken, a Mindszentyre szórt rágalmakon, sem volt áldás. Az áldás mindig azokra száll, akik a hős vértanúhoz hasonlóan megvallják Jézust az emberek előtt, akik megbocsátanak ellenségeiknek, miként Mindszenty bíboros úr is, és ezzel a krisztusi béke szent ügyét szolgálják, a békességet a földön minden jóakaratú embernek angyali éneket.

Ámen

Karácsony 2017

Karácsony 2017

Bevezetés

Jézus születésére emlékezünk. A betlehemei puszta világra szóló eseményére. Híre immár két évezrede lázban tartja az emberiség nagy többségét. Karácsonykor csillognak a szemek és egymás keblére borulnak az emberek. Fényárban úsznak a zsúfolásig megtelt templomok és a krisztushívők ajkáról örömmel száll az angyali ének: „Dicsősség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek”.

Minden azért van így, mert egykor történelmünk egén letörölhetetlenül fölragyogott az üdvözítő név: Jézus Krisztus. Most csecsemőként közeledik felénk: tehetetlenül, kiszolgáltatottan és szegényesen. Így jelezte, amit később hangosan hirdetett: nem hatalom, pénz és dicsőség teszi boldoggá az embert, hanem az Isten által hozott testvéri egyetértés, béke és szeretet. Ezért karácsonyi örömünk akkor lehet teljes és tartós, ha megengedjük, hogy a betlehemi Csillag üdvözítő fénye beragyogja szívünket.

Hogy beragyoghassa, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket

Kirié litánia 

Jézus Krisztus, Téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a megtört szívűeket. Uram irgalmazz nekünk!  

Jézus Krisztus, Te eljöttél hozzánk, hogy hívjad a bűnös embereket Krisztus kegyelmezz nekünk! 

Jézus Krisztus, Te az Atya jobbján ülsz, hogy értünk örökre közbenjárj Uram irgalmazz nekünk! 

Evangélium után

Karácsony ünnepén egészen sajátos ünnepi érzések élnek az emberi szívekben. Ma csaknem minden családban gyertyafényes karácsonyfák tündökölnek. Ma nem harácsolunk, hanem ajándékot osztogatunk. Ma békéről énekelünk és a jóság puha kendőjét terítjük szeretteinkre, mert érezzük, hogy karácsony valóban az év legszebb ünnepe.

Vajon miért ilyen szép ünnep a karácsony és miért öltözteti örökzöld köntösbe a szíveket? Vajon honnan indul el ez az ajándékozási láz, amely által mindenki megéli boldogító gazdagságát?

Honnan van az, hogy még azok a testvérek is, akik talán egész esztendőben elkerülik a templomot, most itt vannak közöttünk? Miért van az, hogy a közömbösség hamuja alatt is fölizzik a hit parazsa és elindulnak vele - lélekben - Betlehem felé?

A válasz igen egyszerű. 2000 évvel ezelőtt, különös vendég érkezett a földre. Egy Gyermek, rongyos istállóban, egy Szűznek ölén. Jézusban az Isten hajolt le hozzánk, hívás nélkül, de megrakodva a legnagyobb üzenettel: Ember! Szeretlek!

Karácsony azért nagy, azért szent és örök ünnepe e világnak, mert megtestesült az Isten szeretete. Azért önti el szívünket az ajándékozás láza, mert a bennünket megajándékozó Istent akarjuk utánozni, aki a legnagyobbal, szeretett Fiával ajándékozott meg bennünket. Úgy szeretette Isten e világot, hogy Egyszülött Fiát adta oda érte, hogy mindaz, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örök élete legyen!

Mennyi ember születik naponta a földre! Egyre növekszik a földet beborító emberrengeteg. Vannak benne jelentéktelen, szürke emberkék, de akadnak magasba nyúló királyi tölgyek. Az elmúlás azonban mindegyiket megfosztja az élet, a hírnév, a dicsőség lombjaitól. Csak egyetlen örökzöld fája van az emberiségnek, és ez Jézus Krisztus!

Vajon mi ennek a magyarázata? Honnan a betlehemi barlang példátlan sikere? Miért van az, hogy sem a kegyetlen idő, sem barátainak gyávasága, sem ellenségeinek igyekezete nem tudja a feledés szikláját görgetni a betlehemi barlang elé? Hiába dobálják feléje a hazugságok felhőrongyait. A Betlehemi Kisded csillagának fénye kiolthatatlanul tündököl az emberiség égboltján.

Vajon ki ez a Gyermek? Az egyszerű ácsmester, József és Mária fia? Ki ez a Gyermek, akire már csecsemő korában véres kardok leselkednek, és földönfutóként menekül Egyiptomba? Ki ez a Gyermek, aki 12 éves korában megszégyenítette az írástudók bölcsességét? Ki ez a Gyermek, aki csak engedelmességével emelkedik ki a többi közül? Kicsoda Jézus?

Ha megkérdeznénk most kor-társainkat, sokan zavarba jönnének, és hirtelenjében nem tudnának, mit válaszoljanak. Egy szupersztár! - mondanák egyesek. Mondabeli hős, s legendás alak, dadognák mások. Bölcs tanító, vallásos zseni, forradalmár. Ezek a Jézust csak felszínesen ismerők válaszai.

De ma már az embereknek nem olyan brosúraszerű válaszokra van szükségük, amiket a felszínesen ismerők adnak, hanem olyanokra, amelyet egyedül az adhat, aki egyedül illetékes a kérdésre válaszolni.

Ezért az igazi, s helyes választ keresők, a Krisztus által alapított egyházhoz fordulnak, mert tudják, hogy csak tőle kaphatják meg a helyes választ, amely tömören így hangzik: Jézus az Isten Fia, a megígért Messiás!

Őt küldte az Isten, hogy szent embersége legyen az az út, amelyen elindulhatunk, nem a világűr meg-hódítására, hanem az Isten országa, a szeretet, az igazságosság és a béke országa felé!

Igaz, hogy Jézus Krisztus már több mint 2000 éve eljött a földre, de mi emberek, sokak szemében úgy tűnhet, hogy még el sem indultunk igazában ezen országba vezető úton.

S valóban! Csak nagyon keveset valósítottunk meg Jézus Krisztus tanításából. És igencsak sok olyasmit tettünk, ami éppen tagadása az ő tanításának.

És csak rövid ideig tart karácsony. Mi, mégis próbáljuk meg a lehetetlent, 365 napig tartóvá tenni a karácsonyt. Lehet, hogy ez nem is lehetetlen, hanem egy egyedülálló, történelem adta nagy lehetőség! Amellyel nem élni, jóvátehetetlen bűn lenne. Nem adhatjuk át sorsunk irányítását azoknak, akik igencsak megnyomorítottak már bennünket, a korábbi évtizedekben.

Nekünk, kötelességünk újra karácsonyivá, örömtelivé varázsolni honfitársaink életét is, hogy legyen már végre békesség e hazában minden családban, minden jóakaratú embernek!

Ámen.

Karácsony – Harang csendül...

I.

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumban

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba'

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza.

De jó volna tiszta szívből

– Úgy mint régen –

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság

Szállna a világra.

Ez a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomorú útra.

Golgota nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget.

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni…

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra.

Advent 4. vasárnapja. 2017

Advent 4. vasárnapja. 2017

Bevezetés

A mai evangélium Jézus születésének elbeszélésével már ünnepi hangulatot vételez elő. Figyelmünket a legnagyobb titokra irányítja, arra hogy Jézusban beteljesedett Izajás próféta szava, mert Ő az Emmanuel, a velünk lévő Isten. Oh, mily boldog lenne életünk, ha e szavak mélyen lelkünkbe vésődnének, és e szerint élnénk életünket.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Akire évezredek óta várt az emberiség. Töröld el vétkeinket. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Aki eljöttél közénk, hogy békét adj e világnak, békíts ki Magaddal s magunkkal! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Add, hogy ma este őszinte igaz szeretettel ünnepeljük szent születésedet! Uram irgalmazz!

Evangélium után

A Forum Romanumról való az a hatalmas márványoszlop, amelynek a tetején a Santa Maria Maggiore bazilika előtt Szűz Mária bronzszobra látható. Az oszlopon ez a felirat olvasható: Büszke vagyok, hogy azt hordozom, aki a Megváltót hordozta!

Az angyali üdvözlet történetének most, karácsony közelében fontos mondanivalója van.

Amikor Gábor arkangyal köszönti Máriát, ez a köszöntés tükrözi Mária méltóságát. "Örvendj Mária, kegyelemmel vagy teljes!" Az angyal nem akárkit választott ki Izrael szűz leányai közül. A köszöntés először is azt hirdeti, hogy Mária mennyire kiváltságos helyen van Isten színe előtt. Kegyelemmel, szeretetre méltósággal teljes. És erre nem szoktunk felfigyelni. A Magasságbeli ingyenes ajándékai teljesen elhalmozzák Máriát.. Mária Isten szeretetének határtalan gazdagságában él, ez tölti be szívét."

Az Úr van Teveled." Ezek a szavak a messiási kor eljövetelének hírnökei. Az Ószövetség hívei ezeket a szavakat a messiási korra vonatkoztatták. Amikor az angyal Máriát köszönti és a próféta szavait fűzi hozzá: "az Úr van Teveled," ezzel azt jelzi, hogy a régen várt korszak most megérkezett.

Arra sem szoktunk felfigyelni, hogy Mária az angyali jelenés alatt, mindvégig használja értelmét. Mária, litániánk szavaival okos Szűz. Azt olvastuk az evangéliumban, hogy nem volt könnyen hívő, gondolkodóba esett: „Hogyan történhet meg ez?

Az angyal ez után megadja a magyarázatát, hogy mi az oka a nagy örömnek és mi Mária különleges kiválasztásának a célja.

Az égi hírnök hírül adja a Magasságbeli Fiának a születését, aki egyben Dávid fia. „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged, ezért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni."

„Legyen nekem a te igéd szerint” – válaszolja Szűz Mária Gábor angyal köszöntésére. Szavait legtöbbször úgy értelmezzük, mint kényszerű belenyugvást Isten terveibe.

Szent Bernát szerint azonban Mária szavait kérő imádságként is, kérésként is felfoghatjuk: „Legyen nekem a te igéd szerint.”

Vigye véghez bennem az örök Ige mindazt, amit ma jövendöltél nekem. Vegyen testet testemből az Ige, aki kezdettől fogva Istennél volt, és aki maga Isten volt. Ne csak fülem számára legyen felfogható, hanem szemem számára is legyen látható, kezemmel tapintható, hogy karomban ringassam.

Ne csupán leírt, néma betű, hanem testembe írt élő, megtestesült Ige legyen. Vegyen lakást bennem a világ életéért.

Mária válasza a hitből élő, Istennek engedelmes ember örök és egyetlen válasza: Íme, az Úr eszköze vagyok, építsen belőlem otthont magának! Ezért történelemforgató ez az igen. Benne egyszerre van jelen Isten örök döntése, kiválasztása, kegyelme, ugyanakkor az emberi hozzájárulás, a „konszenzus, az egyetértés: igen arra, amit Isten akar.

A piciny názáreti ház, ahol Mária lakott, így lesz szimbolikusan az Egyház előképe, amelyben minden kétség, bizonytalanság ellenére olyan emberek laknak, akik hinni tudnak Istenüknek: „Boldog, aki hisz annak beteljesülésében, amit az Úr mondott neki” (Lk 1,45).

Pár óra múlva felcsendül majd a Lukács evangélium szomorkás, keserű mondata: „nem volt hely számukra a szálláson” (2,7), ezért kellett Jézusnak egy istállóban megszületnie. Annak ellenéére, hogy mint az üdvtörténelem legszebb háza (temploma) méhében hordozta a Messiást.

Az ő törékeny, jelentéktelen, figyelemre nem méltatott teste, „igen”-je lesz igazi sátra a köztünk testet öltött Igének.

Vessünk még egy pillantást az angyali üzenetre igent mondó Máriára. És példájából merítsünk erőt, és legyünk mi is, keresztények büszkék arra, hogy mi is Krisztus-hordozók lehetünk e világban.

Ámen.

"Az Úr közel van."

Magnificat

Magnificat

A tegnapi evangélium a gyermeket váró Erzsébet és Mária találkozásának első pillanatait írta le. E jelenetet folytatja a mai részlet, amelyben Mária hálát ad Istennek az ő irgalmasságáért. Hálaadó imájában benne van személyes köszönete azért, hogy anya lehet, gyermeket hozhat a világra, ugyanakkor az egész emberiség nevében mond köszönetet a mindenható Istennek, hogy hamarosan a világba lép a Megváltó.

Sokan vártak ennek az ígéretnek a megvalósulására, mindannyiuk nevében ad hálát a názáreti leány.

Miben mutatkozik meg Isten irgalma, amiről Mária beszél? Akik ebben a világban hatalommal rendelkeznek, azoknak át kell adniuk helyüket, mert mostantól Isten uralma fog megvalósulni. Nem a földi uralkodók és vezetők irányítják az eseményeket, hanem minden Isten terve szerint fog történni.

A megváltás az irgalmas Isten ajándéka minden embernek. Nem csupán egyeseknek, nem a gazdagoknak, nem a bölcseknek, hanem mindenkinek. Isten irgalma felemeli a szegényeket, a hatalommal nem rendelkezőket, a kicsinyeket, az alázatosakat, mert bennük nincs gőg, amely eltávolít Istentől. Az irgalom ajándékát, a megváltás ajándékát azok fogják igazán értékelni, akik rábízzák magukat Istenre.

Megvan-e bennünk a bizalom? Megvan-e bennünk az irgalmasságot elfogadó alázat?

Legyen nekem

Legyen nekem a te igéd szerint – válaszolja Szűz Mária Gábor angyal köszöntésére. Szavait legtöbbször úgy értelmezzük, mint belenyugvást Isten terveibe. Szent Bernát szerint azonban Mária szavait kérő imádságként is felfoghatjuk: Legyen nekem a te igéd szerint.

Vigye véghez bennem az örök Ige mindazt, amit ma jövendöltél nekem. Vegyen testet testemből az Ige, aki kezdettől fogva Istennél volt, és aki maga Isten volt. Ne csak fülem számára legyen felfogható, hanem szemem számára is látható, kezemmel tapintható, hogy karomban ringassam.

Ne csupán leírt, néma betű, hanem testembe írt élő, megtestesült Ige legyen. Vegyen lakást bennem a világ életéért. 

(Adoremus 2005.)

Keresztelő születése

Keresztelő születése

Keresztelő János születésének és Jézus születésének hírüladásáról olvasunk ma és holnap. A két esemény leírása egészen hasonló Lukács evangélista művében. A párhuzamos leírással Lukács azt szeretné kiemelni, hogy a két gyermeknek különleges szerepe van az üdvtörténetben, ugyanakkor Jézus személye jelentősebb Jánosnál. János születése csodának tekinthető, hiszen szülei, Zakariás és Erzsébet már idősek és nem számíthattak arra, hogy az ő életkorukban még gyermekük születhet.

Jézus születése még ennél is nagyobb csoda, ez már valódi csoda, hiszen ő földi apa nélkül, a Szentlélek közreműködésének köszönhetően fogan meg anyja, Mária méhében. Mit tanít nekünk Keresztelő János születésének hírüladása? Az evangélista nagyon tudatosan írja le az eseményeket. A történet azzal indul, hogy Zakariás szolgálatot teljesít a jeruzsálemi templomban, s az egyik szertartás során angyaltól értesül arról, hogy neki és feleségének gyermeke fog születni.

Hitetlenül fogadja a hírt, emiatt megnémul. Szája csak a gyermek születésekor, azaz a hír beteljesülésekor nyílik meg.

Az egész leírás előkészíti Jézus születésének hírüladását, azaz a csodás dolgokat olvasva mintegy felkészítjük a lelkünket arra, hogy hittel fogadjuk a továbbiakban a még nagyobb csodát, azt, hogy egy szűz leánytól fog megszületni Isten Fia.

HIS

Advent 3. vasárnapja 2017

Advent 3. vasárnapja 2017

Bevezetés

Hűséges lélekkel várjuk karácsony ünnepét. öröm van a szívünkben az elvégzett előkészület miatt. Örömteli szívvel várjuk, hogy örömet szerezzünk szeretteinknek is és minden embernek az ünnepen. És igyekszünk, miként Keresztelő Szent János is a mai evangéliumban, tanúságot is tenni arról, akinek közénk való eljövetelét ünnepeljük.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Aki után sóvárogtak az Ószövetség szentjei, add, hogy mi is úgy sóvárogjunk közeli eljöveteled után, miként ők. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus! Add, hogy útegyengetéssel, bűnbánattal és imával készüljünk eljöveteledre. Krisztus, kegyelmezz

Jézus Krisztus! Add kegyelmedet, hogy még buzgóbban készüljünk megtestesülésed szent titkának méltó megünneplésére, mint eddig. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

A mai evangéliumi szakasz szerint, mai kifejezést használva, igazoltatás történt. Nem rendőrök, hanem a zsidó nép vezetői igazoltatják Keresztelő Jánost. A vallás és a szertartások igaz gyakorlásának a papok és leviták voltak az őrei. Valószínűleg hivatalosan küldték ki őket Jánoshoz, Zakariás fiához, hogy vizsgálják meg személyét és különleges működését a pusztában. A vizsgálódó kérdések középpontjában ez állt: "Ki vagy te?" „Ki vagy te?” „Miért keresztelsz?” „Mit mondasz önmagadról?”

Az ezekre adott rövid válaszai után mondja ki a lényegest: „A pusztában kiáltó hangja vagyok, egyengessétek az Úr útját!”

E válasza prófétai jövendölésre utaló s egészen különös. Egészen szokatlan küldetéstudata van nem csak neki, de népének is, amely azt vallja magáról, hogy az élő Isten szövetséget kötött velük.

A kor hangulatára jellemző, hogy Isten valamilyen megjelenését várták körükben, amely szabadulást hoz számukra. Arról azonban az emberek nem sokat tudtak, hogy hogyan fog ez megvalósulni.

Azt sem tudták maguknak megfogalmazni, hogy az életükkel kapcsolatos elégedetlenségüknek mi az igazi oka. A zsidó népnek nagy szenvedést okozott, hogy elvesztették nemzeti önállóságukat, országuk a római birodalom egyik tartománya lett. Ezért Istentől elsősorban nemzeti önállóságuk visszaállítását remélték.

Ezért amikor a Jeruzsálemből érkezett papok, igazoltatják Keresztelőt, amikor felteszik neki a kérdést: "Ki vagy te?", először is azt a feltételezést utasítja el, hogy ő a Messiás, tehát, hogy ő hozna a választott nép számára szabadulást.

Akik ugyanis ezt a kérdést intézték hozzá, hallották őt Isten hírnökeként beszélni, aki bűnbánatra szólítja fel az embereket. Látták, hogy a lélek tisztulása után vágyakozókat bemeríti a Jordán folyó vizébe, és sokat beszél Isten eljövendő országáról. Ezért gondoltak arra, hogy ő lehet a Messiás, a Szabadító, a Megváltó.

János azonban elutasítja a feltételezést.  "Nem én vagyok a Messiás".

A válasz nem elégíti ki a kérdezőket, így tovább érdeklődnek. "Ki vagy te tehát?" A válasz egészen különleges. Ő a pusztában kiáltó szó, akinek az a feladata, hogy előkészítse a Megváltó eljövetelét.

Keresztelő Szent János tehát az Úr pusztában kiáltó szavának, az Úr szócsövének tekintette magát. Tanúságot tett Jézus Krisztusról. Tudta, hogy Jézus az Isten Báránya, aki Istentől jött, hogy elvegye a világ bűneit. Életével bizonyította, hogy Krisztus a Messiás.

De elmondható ez rólunk is? - Az természetesen kicsit furcsa lenne, ha szüntelenül azt bizonygatnánk, hogy Isten hangja és szócsöve vagyunk. Magatartásunk viszont el kell, hogy elárulja azt, hogy ki és mi mozgatja tetteinket. De elárulja-e azt, hogy Istenről tanúskodik életünk?

S nem arról-e, hogy már az identitás nélküli embertipust tükrözi?

Napjaink "új hatalmasai" helyrehozhatatlanul meg akarják semmisíteni az emberek identitását, e cél érdekében akarják megsemmisíteni a családot, Egyházat, nemzetet, mutatott rá a minap konferencia beszédében a Parlament Elnöke. Ezek hiányában ugyanis senki nem képes megvédeni az érdekeit, így könnyebben alávethető és kifosztható.

Megkeresztelkedésünk alkalmával mi nem identitás nélküliekké, hanem keresztényekké, az Úr előfutárai lettünk. De sajnos ez alig látszik meg rajtunk, s életünkön. Mi többnyire csak önmagunkkal törődünk. Pedig senki sem élhet csak önmagának egy olyan emberi közösségben, amelyben oly sok a bajbajutott ember.

Ha a tengeren SOS jeleket ad le egy bajbajutott hajó, minden közelében tartózkodó hajónak segítségére kell sietnie. Ha ezt nem teszi, jogosan állítják nemzetközi bíróság elé a hajó kapitányát.

Nem kell ahhoz különleges, hatodik érzékszerv, hogy meghalljuk a ma magyar földön leadott SOS jeleket. – Miként a tengeren minden SOS jelet hallónak kötelessége segítségére sietni a bajbajutottaknak, ugyanígy kötelessége minden kereszténynek, nekünk is, segítséget nyújtani a bajbajutott, tévelygő embertársainknak.

Krisztus nem azt kérdezi majd az ítélet napján, hogy milyen vallásúak voltunk, hanem, hogy szerettük-e az embereket, segítettünk-e a bajbajutottaknak. Segítettük-e a tévelygőket, a homályban, a sötétben botorkálókat eljutni az igazságra, s eljutni a világosságra. Hogy milyen útkészítők, milyen előhírnökök voltunk kortársaink számára?

Miként Keresztelő Szent János élete, úgy a mi életünk is legyen Krisztusra mutató! Legyünk előhírnökei annak a Jézus Krisztusnak, aki örömhírt, békességet hoz minden jóakaratú embernek.

Ámen.

János és Jézus

Az evangéliumban Jézus azokról szól, akik nem hagyják, hogy lelkük mélyén – ott, ahol minden ember szívében megszületik a visszavonhatatlan szabad elhatározás – megérintse őket Isten üzenete. Ők a közömbösök, de azok is ők, akik számára a vallás csupán külső máz, előírások gyűjteménye. Számukra mindig akad egy megfelelő érv arra, hogy ne kelljen végérvényesen dönteniük.

Keresztelő Jánosról azt mondják, hogy túl szigorú, Jézusról, hogy túl engedékeny. Miközben szívüket önmaguknak őrzik meg, környezetük előtt egyre jobban bezárkóznak.

Adja meg mindnyájunknak az advent a szív gyógyulását, hogy be tudjuk fogadni az Érkezőt.

Keresztes Szent János

KERESZTES SZENT JÁNOS

1542 táján született Fontiverosban (Spanyolország). Apja korán meghalt, anyja nehezen tudta nevelni.

Szakmát nem tudott tanulni, gyenge és ügyetlen volt. Tanulni szeretett volna, erre adottsága is volt. Az elemi ismeretek megtanulására szegények intézetébe került, Itt sokat és átszellemülten ministrált, ami megtetszett egy gazdag úrnak. Ez a gazdag úr alkalmazta a 13 éves gyereket, aki aztán szerény fizetéséből így tudott már tanulni.

Szorgalmasan dolgozott, tanult és vezekelt. Egyre világosabban megérlelődött benne a gondolat, hogy szerzetes lesz. Karmelita szerzetes lett 1563-ban, itt is kitartóan tanult, majd a Rend parancsára Salamancába ment tanulni: hittudományt és bölcseletet. 1567-ben pappá szentelték - megint csak parancsra, ő erre méltatlannak érezte magát -.

Misztikus élményekben gazdag életet élt. Sokat szenvedett betegség, megnemértés miatt.

Avilai Szent Teréz munkatársa volt, 1568-ban elsőnek csatlakozott a megreformált, sarutlan rendhez, vagyis az új-lazaságokat tagadó, szegény és kemény életet vállalta. Nagyon kemény vezekléssel és imával éltek ezek a sarutlanok. Ekkor vette fel új szerzetesi nevét: Keresztes…, vagyis Keresztről nevezett…

A sarus karmeliták testi erőszakkal akarták a reformokról lebeszélni, elfogták, bezárták, lelkileg gyötörték, meg is vesszőzték. Misézni sem engedték, ezért megszökött a rabságból. A sarutlan karmelita apácák a klauzúrájukban rejtették el. Jóakarói segítségével aztán Andalúziába mehetett egyik rendházukba. Itt sem akarták elfogadni, de ő minden szenvedést örömmel vállalt. Életében igen sok jelét adta az életszentségnek és bölcsességnek, a lelki életről szóló könyvei bizonyítják mély lelki élettapasztalatát.

Súlyos beteg lett, városi rendházba kellett mennie ápolásra, ő Ubedát választotta, mert az ottani perjel  nagyon szigorú volt. Halála 1591. december 14-én csendes és nyugodt elmúlás volt, sírjához azonnal megindult a zarándoklás, a nép szentnek tartotta.

Írásait a spanyol irodalom remekműveiként tartják számon

Szent Lúcia

SZENT LÚCIA

Életéről igen keveset tudunk, Szicíliában, Siracusa városában született, a 3. század vége felé, ősi, előkelő római patrícius családba.

Apja halála után súlyosan beteg édesanyjával élt itt, aki már férjet is kiszemelt Lucának. Édesanyja gyógyulása érdekében elzarándokoltak Castaneába Szent Ágota vértanú sírjához. Mélységes hite kiesdette édesanyja gyógyulását.

Az anya a csodálatos gyógyulás után már nem erőltette lánya házasságát pedig egy nagyon magabiztos vőlegény jelölttel állapodott meg korábban. A sértődött, és a nagyon remélt vagyonból kimaradó vőlegény azonban csalódottságában feljelentette Luciát Pascasius helytartónál, kereszténysége miatt.

A helytartó beidézte a lányt és áldozatot követelt tőle az istenek oltárán. Luca ezt megtagadta. Többféle kínzással próbálták jobb belátásra bírni", halálra ítéltek, de minden hatástalan volt, nem tudták kivégezni. Végül karddal szúrták át a nyakát. Meghalt 303-ban.

Halála előtt még meg tudott áldozni. Vértanúsága Diocletianus alatt történt, Siracusa városában.

Épségben maradt testét később Velencébe vitték. Régtől fogva tisztelt szent, a misekánonban is szerepel a neve.

Advent 2. vasárnapja 2017

Advent 2. vasárnapja. 2017

Bevezetés

Minden évben, advent második vasárnapjának evangéliumában Keresztelő Szent János, Izaiás prófétától vett szavakkal, arra buzdít bennünket, hogy „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el, ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá”. A nagy „Előfutár”, más létsíkba lépve, azt kéri tőlünk, hogy készítsünk utat, lelki értelemben, Jézus és köztünk, illetve a meglevő utat gondozzuk. A lelkiismeretvizsgálatkor azt kérdezzük meg magunktól, hogy a Jézushoz vezető utunkon mik a hegyek, mik az akadályok? Mik a völgyek, mik a hiányok? Mik azok, amik görbévé teszik utunkat?

Kirie litánia

Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy a Hozzád vezető utunkon sokszor nem eltávolítottuk, hanem akaratlanul is halmoztuk az akadályokat. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy a Hozzád vezető utunkon sokszor inkább mélyítettük a szakadékot, mint feltöltöttük volna azokat. Krisztus kegyelemezz!

Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy nem járunk mindig az egyenesuton. Uram irgalmazz!

Irgalmazzon

Evangélium után

Tudjuk, hogy a 70 éves babiloni fogságból hazatérő választott nép csak sivatagon át tudott visszajutni hazájába. A sivatagi szél azonban járhatatlanná tette az ösvényeket. Hegymagasságúra torlaszolta a homokdombokat, kimélyítette a szakadékos völgyeket.

Ezért a nép vezetői követeket küldtek a pusztai beduinokhoz, hogy útmunkásokat toborozzanak. A követek hangos kiáltozással gyűjtöttek útkészítőket. A csoportvezetők dirigáltak: „Minden hegyet hordjatok le, minden völgyet töltsetek fel. Ami görbe, legyen egyenessé!”

Ebből a helyzetből egy más létsíkba átlépve, a próféta a jövőbe nézve meglátja és meg is jövendöli, hogy az Úr egyszer majd, miként a babiloni fogságból, úgy a bűn rabságából is kivezeti népét. Eljön, megváltja népét, s magát az egész emberiséget. Ezen eljövetelekor is utat kell készíteni számára. Természetesen ekkor nem fizikai, hanem lelki értelemben.

Zakariás főpap, nem önmagától, hanem isteni sugallatra mondotta fia születésekor: „Te pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétája leszel: Az Úr előtt haladsz, hogy előkészítsd útját, S az üdvösség ismeretére tanítsad népét, mely a bűnök bocsánatában van." És azzá is lett! Mint a Magasságbeli prófétája szólítja fel az embereket, hogy építsék azt az utat, melyen megérkezhet hozzájuk az Úr.

A mai evangéliumi szakaszban ezért van az útépítésnek profetikus lelki tartalma. Ezért kell foglalkoznunk ma a lelki útépítéssel. Ki tagadhatná, hogy jelenlegi világunkban hiányoznak, illetve tönkrementek azok az utak, amelyek biztosítanák az embernek Istennel való összeköttetését.

Számos olyan keresztényellenes szerveződés, s mozgalom van, amely a kezében lévő médiumok által azt sulykolja az emberek tudatába, hogy kereszténység utáni korban élünk és nem azt, hogy egy évtizedeken át legtökéletesebbnek hirdetett, hosszú időre berendezkedett társadalmi rendszer utáni korban!

S helyébe micsoda fantaszta ideológiákat agyalnak ki, és erőltetnek az emberekre. Még a Bibliát is átírják. A gender elmélet nem tud mit kezdenek Isten nemével. Sem a Biblia azon mondásával, hogy Isten férfinak és nőnek teremtette az embert.

Megtévesztő okoskodásukkal, érveikkel, s erőszakkal gyűrik ideológiailag maguk alá a népeket. Ennek érdekében mi mindent elkövetnek, hogy szétrombolják a népeket összetartó kohéziós erőket: Házasságot, családot, vallási közösségeket, hogy szétrombolják az Istenhez vezető utakat.

Ezért is időszerű Keresztelő Szent János figyelmeztetése, amellyel az Úrhoz vezető útépítésére biztatja egykori és mai hallgatóit

Különös útépítés volt az ő munkája. Csakúgy, mint a többi előkészítőé. Igaz, az útépítők hasonlata szerint, ők, a próféták is utat építettek, és ezen a földön. De nem földi utakat, hanem Istennel összekötő utakat. Nem a puszta földre alapoztak ők, hanem az emberi lelkekre. Gondolatvilágukban a puszta sem az a kietlen vidék volt, amelyet Keleten ma is meg lehet találni, hanem az emberi lelkekben levő sivatag, az emberi közömbösség, hitetlenség, kiégettség sivataga.

Készítsétek az Úr útját! Hangzik a próféták kiáltása Keresztelő Szent János ajkán. Megtérést hirdet. A bennünk levő, vétkes cselekedetekből és szokásokból épült halmok és dombok elhordását. A szavaink és tetteink közötti mély szakadékok, völgyek eltüntetését.

Ezek is, az őszinte jobbá lenni akarás is hozzátartoznak a mi karácsonyi előkészületünkhöz. Különösen is egy olyan korban, amelyik nem tud befelé, lelke mélyére nézni, Csak fülsiketítő zajban tud élni, bábeli nyelvzavarban, s egymás meg nem értésében.

Egy olyan korban, amikor a társadalom minden egészséges védekezése és tiltakozása ellenére is kérkedik a bűn. S arra törekszik, hogy az emberek lelkiismeretét eltompítsa és összemossa a bűnt és az erényt.

A karácsonyi előkészülethez hozzátartozik a lélek megtisztítása is. Lelki, erkölcsi megtisztulás nélkül lehetetlen karácsonyt ünnepelni, s lehetetlen népünk erkölcsi megújhodása, megszabadulása abból a mély erkölcsi és szociális válságból, völgyből, amelybe a korábbi évtizedek felelőtlen vezetői taszították.

Hogy ezt elérhessük, mind-annyiunknak saját életünkben kell elkezdeni az erkölcsi megújhodást, az Úr eljövetelét akadályozó dombok, hegyek, és völgyek eltávolítását. És akkor, a Próféta szavait idézve: „Meglásd! Meglásd! Akkor eljő, eljő majd Emmanuel.”

Amen.